Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)

1843-09-24 / 76. szám

1843. PEST, vasárn. septemb. 24-én. M Megjelenik a’ Társalkodóval együtt s.. alatti Trattner - Karol Hiányokba kivontató példányok iránt csupán a bécsi és vnden héten kétszer , t.i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerktő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453 dik . . . rp - Károlyi ház első emeletén , egyebütt pedig minden királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy más külföldi tartómégz. alatti ra net................ . .s. főpostahivatal utján történhetik a’ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik ’* pontosan közöltetik. FOGLALAT : Magyarorsis. ti a Enl. (jeles ad.ikozás a miskolci tizkárvallottak számbra) Kisfaludy - Társaság ; országgyűlési közlemény: a magyar nyelv ’s büntettt törv könyv fölötti viták folytatása; budapesti napló: szabó-statistikai adat, irodalmi újdonság, Budán sárkány ütött tanyát, magyar játékszín krónika; iskolai hi Eperjesről; Mosonymegye : országgyűlési pótlékutasitások ; Zemplénymegye : tisztviselői kicsapongások, büntető törvénykönyv tárgyi utasítások sat. Szerbia (a’ be ügyek szabályoztatta; a’ berát kihirdettetik Amerika Illayti, Éjszakamerika és Mexikó) Spanyolország (Barcelona folyvást zavarog ; választási mozgalmak és remények.) Anglia (néhány Rebekkaita elfogadott; O’ Connell izlandi parliamentje; valástürelem példájaa; Victoria Ostendéb.) Francziaország (a’ kir. család St. Cloudba költözött; a' fiatal Napoleon hg helyzete Hontban.) Magyarország és Erdély Adakozás. A’ miskolczi tizkárvallottak fölsegélésére Czegléd m. város birái 301 fr. 20 vkr.nyi gyűjteményt küldtek e’ lapok szerkesztőségéhez az illető helyre szolgáltatás végett. Misfaludy-társaság. I .Miután Tóth Lőrincz ur, hat évig viselvén a titoknoki hivatalt, azt a társaság kezeibe letette; ez neki eddigi lelkes és buzgó közre munkálkodásáért köszönetet szavazott ,s a választást aug. Ire tűzvén ki, a legközelebbi három társasági évre titkos voksolás útján egy értelemmel Erdélyi János munkás tagját választotta , kihez ennélfogva utasittatnak mindazok, kiknek az intézethez közléseik vannak. —ll. Emlékezetbe hozatnak a társaság 1844re kitett következő jutalmai, úgymint 1. (Szépiűtan): Előrebocsátván, mik legyenek az úgynevezett uj franczia (komoly) dráma jellemző tulajdonai; mulattassák ki, milly viszonyban áll az a drámai világirodalom egyéb kitünőbb irányaihoz ; mik annak egyfelől követésre , másfelől kerülésre intő oldalai, s melly irány az, mellyet mind a belső becset, mind a színi hatást tekintve , szinköltőinknek követni kell. Jutalma 15 ar. 2. (Költői). Kívántatik egy, valamelly emberi szenvedélyt előállító, s az életre nézve fontos igazságokkal átszőtt tanköltemény, mellyben a tárgy nemcsak a külső (kötött), hanem a belső (költői) alak szépségeivel is , képzelemhez és kedélyhez szólólag, adatik elő. Jutalma ennek szinte 15 arany. Mindkét rendbeli pályamunkák beküldésének határnapja f. évi nov. 20 dika, melly ideig azokat tisztán s idegen kézzel írva, lapozva, s irótok nevét rejtő, gondosan bepecsételt levélre hivatkozó jeligével ellátva, Erdélyi János titoknok ur (Pesten Föl-Dunasor, 39. sz.) veszi által. — III. Megszűnvén azon körülmények, mik a nemzeti könyvtár első folyamában megjelenő „Kisfaludy Károly minden munkái 64 nyolczadik (vagyis ingyen) füzete megjelenését akadályoztatták , annak képestül f. évi novemberi pesti vásárra megjelenése iránt a társaság levelezőji s az előfizetők ezennel bizonyossá tétetnek. — IV. A nemzeti könyvtár második folyamának első füzete , mellyben Kármán J. Írásai foglaltatnak és „Fanni Hagyományai"* megkezdetnek , Kármán és Fanni arczképeivel diszesítve , Pesten Hartleben könyvárusnál megjelent, s 40 kron (a folyam utolsó füzete előfizetése mellett) a két haza minden hiteles könyvárusai , valamint a társaság kéréséhez képest a Kisfaludy K. munkái előfizetésgyűjtőji által is, kapható. A második füzet, mellyben Fanni Hagyom fillyai foglaltatnak, és Csokonai Vitéz Mihály minden munkái kezdetnek meg, sajtó alatt van , s od. lükén kiadatik. — V. Sajtó alatt van a Kisfaludy-társaság Évlapjai negyedik kötete is, melly novemberi vásárra jelenendik meg Eggenberger J. és fia academiai könyvárusoknál, s kapható leszen szinte minden hazai könyvesboltban. — Végre VI. kötetnek a Országgyűlési közlemény. LV-ik kerül, ülés folytatása sept. Idén a’ magyar nyelv iránti főrendi második üzenet tárgyában: Midőn a’ íirdek azt sürgetik, hogy Horvátországban egyes hivatalnokokra ne terjesztessék a’ magy. nyelv , azt mutatják, hogy ők mind idegeneknek tartják a’ horvátokat, pedig azok a’ mi rokonunk ’s barátink. A’ közigazgatás, hogy akadhatna fel ? miután már félszázad óta látja a’ kormány nemzeti nyelvünk diplomatikai állásra törekvésébe’ részben gondoskodhatott, gondoskodhatik.Milly lelkesülés volt 1830- ban Horvátországban nyelvünk iránt, ’s mi a’mostani változás oka? mert illyrek kaptak a’kormányra Ott van egy egyházi, egy világi főember s egy professor, kikre nézve méltán kívánhatja a’ nemzet a’ hivataltóli megfosztatást. 1805 ben Horvátország tartománygylilé- rsében statútum hozatott a’ diák nyelv használata iránt, s e’statútumot 1806ban e fels. megerősítette. A’földek is védik a’statútumot, más felől ismét általunk ,,a’ tetszőisok szerinti használhatás" kifejezéssel le akarják rontani, ’s igy ők mást hirdetnek, mint a’mit cselekesznek. Mi a’horvát követek magyar nyelven beszélését illeti, azt mi törvényben kijelenteni nem fogjuk; mert minden testületnek van joga tanácskozási nyelvére nézve intéz- kedni, és a’ magyar nyev iránti törvényjavaslat általá- l nyos,’s részletekbe bocsátkozni nem akarunk. Akármit tegyünk, mi nem tehetünk olly keveset, ’s nem engedhetünk olly sokat, hogy az illyrek megelégüljenek. Vagy e’ részben a’ forb politikára hivatkoznak ? Igaz, ők úgy szokták, hogy a’ hol jogalap nincs, ott a’hazafiság- és nemzetiség-hiányt azzal akarják palástolni, miszerint mindig a’ politikával állnak elő, pedig legjobb politika a’jogszerűség. Köv. a’kik szónok. Ez már úgy mond magában is szomoritó, mikép aziránt, hogy nyelvünket használhassuk, törvényeket kell hoznunk, de még szomoritóbb, hogy e’ törvények hozatalában épen azoktól látunk akadályt létetni, kik legtöbbel tartoznak a’ nemzetnek ’s leginkább lekötelezettjei a’ hazának. Ha 50 éves nemzeti buzgóságunk csekély eredményét tekintjük, nem lehet meg nem győződnünk, hogy ezt a’ permissiv törvények okozták’s most valahára positiv törvényeket akarunk életbe léptetni, ’s mi történik ? a’főnk módosítás örve alatt toldják toldják,’s mindenféle ajtócskákkal ’s clausulákkal úgy ellátják, hogy a’ törvény czélozta siker, ismét kijátszathatik.Annak törvényben kimondatása, hogy mi a’ horvátokra elnyomólag hatni nem akarunk, annyi mint diplomatice megismerni, hogy az illyr mozgalom magyar nemzet erőtetése okozta reactio. Azt kívánják a’ fök, hogy a’ horvát hivatalnokokra ne terjesztessék ki a’ magyar nyelv, mert azok magyarul nem tudnak; hiszen már 1830ban törvénnyel köteleztettek erre, most hát azt mondjuk-eki hogy az 1830ki törvénynek ereje nem volt? A’ hivatalnokok kivétele nem egyébre mint kijátszásra szolgálna alkalmul, igy történt ez a’ katonasággal is, miután t. i. a’ hatóságok német leveleiket el nem fogadták, az ezredesek az alispánokkal kezdenek német levelezést; „a tetszésök szerinti használhatás'4 kifejezést akarják a’m. fölk? jól van, tegyük a’törv.he: magyar vagy deák nyelvet tetszésük szerint használhatják. Kivánják a’m. fök, hogy törv.ben különösen mondassék ki, miszerint a’horvát követek Magyarország gyűlésén magyarul tartoznak beszélni? Úgy de nekünk általános törvényünk van ; egyébiránt ha ezt elfogadjuk, könnyen kijátszathatnánk,mert az e tárgyra vonatkozó törv.javaslatot vagy elfogadná, ő felsége, vagy nem; ha elfogadná, akkor az mondatnék , hogy jelenleg diákul beszélhetnek a’ horvát követek , mert a’ törv.nek visszaható ereje nincs; ha pedig el nem fogadná, folyvást diákul beszélnének, ’s igen furcsa állásba jönének a’ t. Ki. és RR. A’ 41k m. követ emelt most szót. Ha, úgy mond, mihorvátok volnánk’s horvát országgyűlés volna ez a’miénk, akkor fel tudnám fogni a’ m. fölket, de miután ellenkezőn áll a’ dolog, a’ m. fölknél felfordult világot látok. A’m. föRk, t. i. midőn egy részről elfogadják a’ nemzetiséget biztositó törvényt, más felöl minden ajtót nyitva hagynak a’ törvény kijátszatására; olly valami ez t. KK. és RR, mi, ha el nem fojtanám érzelmimet, keserű panaszra fakasztana. Voltak a’m. föRk közt ollyanok, kik a’ magyar nemzetiség’s kifejlődésről szót sem tőnek, sőt ha mellette egy két szó emeltetett, azt letorkolni azonnal siettek, ellenben a’ horvát érdekekért egész erővel harczolnak. Azt már megszoktuk, hogy a’ m.sök az alkotványos szabadságban nem igen liberálisok, de hogy ők Horvátország képviselőji, azt még csakugyan nem szoktuk meg. Igen, azt nem szoktuk meg, hogy kiknek jövendöjök van országunk kormányán hivatalt viselni, a’ horvát érdekeket képviseljék. Múlt országgyűlésen sok üzenet visszaküldetett, de legalább a’ magyar nyelvre nézve egyet értettek velünk, hogy az polgári állásunk alapja. Mitől féltik a’ m.sök a’ horvátot? attól hogy mi elnyomjuk? hisz ott van mellette a’ hatalmas kormány, mellynek ellenében elnyomást gondolni sem lehet. Lehet e nyomásnak nevezni, midőn a’ magyar törvényhozásilag azt mondja ki, hogy a’ vele hivatalos viszonyban álló horvát a’ diplomatikai nyelvet használja. Midőn, mi magyar létünkre, idegen nyelvet kénytelen itleténk beszélni kormányviszonyunkban, emelkedett , a’ most horvát nemzetiség mellett buzgódók résziről csak egyetlen egy szó is?—soha nem. Én midőn a’ m. föknél kormányférfiak’s püspökök hosszu sorát látom a’ horvátok mellett hatalmaskodni, ez üzenetben is kormányi befolyást veszek észre. — Talán attól fél a’korm, hogy ha nemzetiségünk kifejlik,elszakadunk töle.Ez remkép!?pedig tisztán láthatná a’ kormány, mikép az ausztriai monarchia sulypontja épen a’ magyar minden rokon nemzettől elszigetelve, a’ jogérzelmen kivűl azon szent értdekböl ragaszkodik Ausztriához, hogy általa nemzetisége épen fentartatik. Vegyük ki e’ gondolatot a’ nemzet szivéből, akkor nem lesz többé önfentartási érdeke Ausztriához ragaszkodni, és mondhatlanul gyengül az ezen érdekkel párosult törvényes jogérzelem.Illy erős kapocs csatolja Magyarországot Ausztriához és Ausztria mégis mindig szakadástól fél. Ez rémkép törvényes tekintetben, mert mi törvényinket tiszteljük, rémkép érdeki tekintetben, mert mi Ausztriához ragaszkodunk , hogy általa nemzetiségünket biztosíthassuk. A’ főrendi üzenetben nincsenek ugyan a’vitatások, de ide hallatnak a’ szavak, mellyek hangulata koránsem nemzeti. Mi a’ választ illeti, mi már kimondottuk az elvet,de abban soha meg nem egyezhetünk, hogy elnyomásról tétessék a’ törvényben említés, holott elnyomás nem történt, miről tettek felelnek, arra nézve declaratiókra nincs szükség. Hogy a’ hivatalnokok kivételével a’ praesidialisokra kívánjanak nyitni ajtót a’ fök, ezt valóban nem vártam, mint szinte azt sem,mire a’ horvát követek magyar nyelvköteleztésének törvénybe iktatásával czéloznak, mire az előttem szólt követ megfelelt. Megtanultam, hogy nem mi vagyunk, kik a’ törv. félremagyarázását olly jól értjük. Múltkor a’ consiliumnak törvény szerint magyar intézvényt kelle kiadni, azonban a’ protocollumra nézve a’ törvényből kiokoskodták, hogy diákul vitessék. Ugyan kérdjük meg a’ m. fölket: hiszik, hogy törvényjavaslatunkban foglaltatnak a’ kir. válaszok, kir. előadások , meghívólevelek, törvényhozási tanácskozások? ha ezt hiszik,akkor miért sürgetik a’ horvát követek külön szakaszbani köteleztetését ’s ha nem hiszik, mondják meg világosan, mit hisznek benne foglaltatni ? Valóban a’ m. fork mintha szembekötősdit játszanának velünk,minden jóra való lépésinket gátolják, ’s prókátori fogásokkal akarnak bennünket bebonyolitani. Ezekért a’főrendi tábla vállalja magára a’ felelősséget. Épen tegnap figyelmeztete bennünket egy országgyűlési tapasztalásokban gazdag m. követ, hogy a’ hátulsó ajtókra vigyázzunk, mi nem engedtünk a’ figyelmeztetésnek, nem azért, mintha ezt méltányolni nem tudtuk volna, hanem, mert azt hívők, hogy az alakoskodás ideje lejárt ’s a’ két tábla nyílt őszinteséggel járulhat egymáshoz, és valóban nyílt őszinteség illeti a’ törvényhozást; de ha a’magyar társaság alapitó s pártoló tagjai, hogy az 1843- ra még hátralevő kamat- és segédpénz-tartozásaikat minél előbb méltóztatnának Pestre a társaság pénztárnokához Nagy Ignácz úrhoz (a Jelenkor hivatalába) beküldeni. Kelt Pozsonyban, sept. 12. 1813. D. Sebedet Ferenc, igazgató.