Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)

1843-06-11 / 46. szám

1843. Megjelenik a’ Társalkodóval együtt minden héten kétszer , t.i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a' szerktő ’s kiadó tulajdonosnál uri utcza 453 dik sz alatti Trattner -Károlyi ház első emeletén , egyebütt pedig minden királyi posta-hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy más külföldi tartomá­­mányokba kivántató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik ,­­s pontosan közöltetik. IjtT* J­üzelg­elvén a’ 2ik félév ’s elmúlván a’ medárdnapi pesti sokad­alom, sietünk­­. Olvasóinkat lapjaink további megrendelésire figyel­meztetni. Mind a’ , Jelenkor mind ,Társalkodóc külseje az eddigi marad ’s hogy belső érdeküket lehetőségig emelhessük, valamit FOGLALAT. Magyarország és Erdély: (irányczikk: Törvénykezés II. országgyűlési közlemény; budapesti nap­ló: Herkules gőzös vizre bocsáttatott, öngyilkolások, iro­dalmi és fővárosi újdonságok, magyar játékszini krónika; Pes­t megye: válaszfel­ira­ti javaslat, a’követi eskü meg­szüntetve, a húsát csökkentetett,‘stb.; S­z­at­m­á­r m­egye: indítvány a‘ követek visszahivatására, vizsgáló biztosság kéretik, ’stb.­ Á­r­v­a m­e­g­y­e : uj követválasztási eredmény; Vasme­gy­e: vádpontok a’mult gyűlés elnöke ellen; Sza­­bo­lcsmegye: a' honoratiorok ügye országgyűlési ha­­tárzatra h­alasztatott, a'kir. előadások választmányhoz u­­tasittattak; Hontracgye: a'főispáni hitforma megbu­kott, követi eskü, néhány utasítási pont; 2dik pesti ló­verseny; sat.) Szerbia (I.jubicza hgnős­; Sándor hg. letetetik) Spanyolország (V cortes feloszlatva; a'barcelonai hadi­adó elengedtetik , Espartero tervei ) Anglia (O’Connell és French békehívei hivatalaiktól elmoz­­dittattak ; a’yorki püspök is a’ repeal ellen nyilatkozik; O Connell legújabb ny­ilatkozványa.) Francziaország (Abdelkader megveretett, új játékszini censurai rendszer; Jo­nville hg Brasilitba érkezett) Értesítő. — és­­Erd­ély­ i cs. Vap. kir. fels. május 19ki legmagasb határ­­zatánál fogva Szőllősy József m­. k. udv. kam. titoka. szintazon kincstári hatóságnál tanácsossá kinevezni legkegy. méltóztatott. — Tü­rvén­ykezés­ II. Minden törvénykezésben a’szabályozó törvény után főhelyet foglal a’ bíróság. A’ bíróság szerkezete tehát fö figyelmet igényel. Kik legyenek a’ birák ? Állandók legyenek é, vagy njitás alá esők? A’ pörök többnemű­­ségéhez képest többnemű­­bíróságok legyenek é vagy sem ? Állíttassanak e fokozatok a’ bíróságra nézve, vagyis az elsőbíróságon (prima instantia) kívül legye­nek a fölebbviteli (appellatorius) és fölebbvizsgálati (revisorius) ítélőszékek? És ha igen, hány fokozat le­gyen ezekben? Megannyi kérdések, mik különféle né­zetek szerint sok helyen igen is különbözőleg oldottak meg. Mielőtt mi­ ezek iránti nézetinket előadnók, nem mellőzhetünk egy megjegyzést, mi többször téteték u­­gyan már, de mivel mind ez időig sükeretlenül, úgy hisszük e’ helyen sem lesz fölösleg azt ismétlem. És ez ama pontja a’ tizenkét ágú szatmári chartának (mikint a’Múlt és Jelen nevezi), miszerint a’ törvényes ügye­ket a’ közigazgatási (politikai) tárgyaktól el kellene választani. Lapjainkban ismételve elmondatott már (je­lesül i. é. 3 ik sz.ban is) mikint az ember—közös gyar­lóságunknál fogva—egynemű, bárha a’legcsekélyebb hatalommal is fölötte könnyen visszaél, azt nem a’ köz­érdek szerint, hanem saját javának, tekintetének, be­folyásának helytelen gyarapítására fordítván: hát ha még többféle hatalommal ruháztatik föl; ha az,ki leg­­nevezetesb ügyekben biró, közigazgatási tanácskozá­sokban elnök egyszersmind ? A’ tapasztalás e’ részt mindünnen elég tanulságot nyújt, ’s mi, oda utalván, a’dolog ezen oldalát ezúttal bővebben taglalni nem fog­juk. De ki kell emelnünk amaz oldalát, melly az igaz­ságszolgáltatás késletésére viszen. Vegyük föl akár a’ megyei akár a’ városi bíróságok alá tartozó ügyeket. Mit tapasztalunk ezek körül? Megyéknél a’ bíróságok —szolgabirói, alispáni szék­ nem ülnek folyton ösz­­sze, ’s nem is ülhetnek; mert az alispán politikai fő­nök is, kinek az egész megye közigazgatására kell ü­­gyelni, a’szolgabiró hasonlag nem csupán biró — no­ha neve az — hanem politikai tisztviselő is mégpedig elfoglalt a’ végrehajtás ’s rendőrségi felügyelés hány különböző ágaival. A’pörös feleknek tehát várni kell. — Ott van még Iső Ferdinánd törvényében írva, és csak hogy írva van! „nullum tempus esse oportere, quod justitiae administratione vacuum sit,ce de azért az igaz­ságszolgáltatás csak elmarad vagy legalább elhalad, ’s a’ fon előhozott okból kénytelen is elmaradni, ’s ha­ladni. ’S mikint a’ megyéknél úgy a’ városoknál is ha­sonló zavart okoz azon körülmény, miszerint ugyan­­egy személy, hogy úgy mondjuk, mindenes és politi­kai tárgyakat elintézni, fenyite törvényt szolgáltatni, ’s magánjogi kérdésekben ítélni kénytelen. Ha aztán gyak­ran ez is, az is elmarad, kész a’ mentség „mással va­­lánk elfoglalva.­. És bár megtörténik, hogy e’ mentség sokszor alaptalan, de szintúgy sok eset van, melly­­ben csakugyan intézetink kevertsége nemcsak puszta mentségül, de alapos , bár fájdalom­ a’ közönséget nem kármentesítő igazolásul is szolgál. Fekszik ugyan a’ kellő felügyelés hi­ányában ’s egyéb fogyatkozások­ban is gyakran az elmaradás egyik oka; de bár­­mint igyekezzünk is ezeken segítni, gyökeres orvos­ság mindaddig nem is képzelhető, míg a­ zavar alapja megmarad. — — „Minden munka elosztás által töké­­lyesül. Ezen tét úgy áll a’ közigazgatás szövevényes intézeteire, mint a’ szorgalom sok osztaléka tág me­zejére nézve. És mi, ismételjük, nem látunk egyéb mó­dot menekedhetni a’ közigazgatásbani gyakor zavarok­­tul, ’s a’ törvénykezés rákmódu haladásétul, mint azt, hogy a’közügyek szakai választassanak el egymástól, ’s bízassanak külön egyedekre. Hogy is lehessen külön­ben boldogulni ? hacsak mostani szerkezetünkben föl nem teszszük, hogy minden tisztviselő roppant, túlfe­szített szorgalom mellett még egyetemi lángész is? U­­gyan mikép lehessen hinni, hogy egy ember, miilyen a’ legügyesb szolgabiró is, törvényben (fökép a’ mos­tani bonyolultban) jártas, rendőrségben tapasztalt, hid - ’s utcsinálásban kitanult, ’s ezerféle készültséggel biró legyen? És ha tana’ természet néha egy egész hazában előállítna is illy rendküli tehetségekkel fölruházott e­­gyedet; de, hogy minden megyében 40 — 50 ’s több, minden kis városban 20—30 illy remekére találjunk, azt mi ugyan ekkorig nem tapasztaltuk, ’s aligha ta­­pasztalandják ezentúl is valan­a a’ jövő, bármennyire kiképzett időszakok is. Tehát, mint mondók, hagyjunk föl méltantuli követelésekkel, ’s ne kívánjuk, hogy bí­rák is legyenek azok, kik a’ közönség bátorságára ü­­gyelnek, ’s kiknek, ha e’föladásuknak tökélyesen, ’s nemcsak amúgy „mundum sine vadere , siculi vadit" módra megfelelnek annak, elfoglaltatásuktól elég. A’ közbátorság folytonos fölügyelést, folytonos ’s annyi munkásságot igényel, hogy az erre megbízott egyedek­­nek, mikint mondok, ’s mondani elégszer alig lehet, minden idejét elfoglalja, ha kellőleg akarnak eljárni. De a’ magánjogi ügyeknek is, hogy az országos test egészséges legyen, hasonlag gyorsan és haladéktala­nul kell elintéztetniök; nem lehet tehát ezeket olly tisztviselőkre bízni, kik e’ szolgálatra mindig készen nem lehetnek a’nélkül,hogy a’ közönség ügyei más rész­­rül kárt ne valljanak. Azért ismét és ismét: válasz­­szák el a’ közigazgatás tárgyait a’ törvényes ügyektűl, ha vagy amazokban, vagy amezekben hátramaradást szenvedni nem akarunk.—Ezt előrebocsátva, kísértsük meg a’ fönebb tett kérdésekrel feleletet. Azon kérdésben: kik legyenek a’ birák, némileg benfoglaltatik ama kérdés is , vájjon az első bírósá­gokon kül legyenek e fölebbviteli, ’s fölebbvizsgáló itélőszékek is? és ha igen,hány fokozat legyen ezek­ben? Azonban könnyebb áttekintés végett mi a’ kettőt különválasztva tárgyalandjuk. Kik legyenek hát a’ bí­rák ? Már fönebbi megjegyzésünkben foglaltatik azon nemleges eredmény, hogy szerintünk a’ birák nem a’ mostaniak volnának. Jelesül az alispáni, és szolgabi­rói szék nem fogna megmaradhatni, ezen hivataloknak másnemű elfoglaltatásaik lévén. Általában megváltjuk: az egy vagy két személybül álló bíróságunk, melly u­­tóbbinál szinte csak személyitél, mert a’ kettőnek vé­leménye meghasonolván, a’ calculus Minerváé, ’s így az elhatározás is minden esetre egynek van kezében, —az egy vagy két személybül álló bíróság, mondjuk, nem felel meg nézetünk szerint a’ czélnak. Egy ember figyelmét könnyen elkerüli egy vagy más körülállás, bármilly jeles legyen is egyébiránt azon egy ember, pe­dig a’ kitünőleg jeles egyedek — csak valljuk meg az igazat—nem is olly szerfölött gyakori jelenetek az é­­letben. Már­pedig, ha valahol, bizonnyal igazság­szolgáltatásnál minden, bármi csekély, körülményt is figyelembe kell venni, és hijába több szem többet lát meg, azért mi azon nézetben vagyunk, hogy a’ bíró­ság sem egysem két személybül nem állhat, hanem több tagból kell alakíttatnia. Bentham akkér nyilatko­zik ugyan, ha nem csalatkozunk „de l’ organisation, judietaire" czimű munkájában, hogy jobb az ítélést, egy személyre egy biróra bízni; mert, úgymond, ha csak egy személy bízatik meg ite*­­hozásra, sokkal bővebben fontolandja meg a’tárgyat, mintsem, ha töb­bed magával járván el, társai segélyében bizakodik. Ezenfelül, így folytatja e’ köztiszteletben álló iró, az egyes biró, tudván, miszerint a’ közönség az ítéletet kirekesztőleg csak neki tulajdonitandja, egy újabb, ’s hatalmas rugó—a’becsületérzés és féltés—által ösz­­tönöztetik pontosság ’s részrehajlatlanságra. —De ne­künk úgy látszik, hogy ezek által ama föntebb előadott észrevétünk, hogy szabály szerint több ember belátá­sában többet bízhatni, még alapjából nincs kiforgatva. És bárhol kérjünk a’ tapasztalásba okult népek inté­zeteitől tanácsot, azt látjuk , hogy a’ több személybül álló bíróságok czélszerűbbeknek találtattak. Ha pedig saját honunkban nézünk körül, itt is találjuk, hogy az újabb korban a’ törvényhatóságok nagy része (jelesül az 1832/(iiki hongyülésre adott utasitásokban) az alis­páni és szolgabirói bíróság eltörlesztését kívánta, ezek helyébe a’ törvényszékeket óhajtván rendeztetni. És szerintünk is, mikint mondók, a’ bíróságoknak több személybül kell állniok. Képezhetnék pedig az itélő­­székeket vagy a’ megyei ’s városi törvényszékek vagy a’ világos öröködési ügyek iránt hozott újabb törvé­nyek példájára a’ felek által választandó (compromiss.) birók. Természetes, hogy, ha a’ törvényszékek jelöl­tetnének itélőszékekül ki, úgy azokat nem lehetne mostani alakjokban meghagyni, hanem folyton együtt kellene ülniök, ’s tagjaiknak rendes fizetéssel elláttat­­niok. Mert, ha már most is sokszor tapasztaljuk , mi­képen a’ törvényszékeknél számos a’ hátramaradás, bizonnyal ha minden ügy, mellyek eddig alispánok és szolgabirák előtt folytak, hozzájok utasittatnának, a’ hátramaradások még számosbak fognának lenni. Úgy hisszük eziránt az olvasónak kétsége nem leend. — Azért e’magában is világos dolgot elhagyva, lássuk, milly okok szólnak a’ mellett hogy a’ bíráskodás a’ tör­vényszékekre bizassék, ’s miilyenek a’ mellett, hogy a’ felek által választassanak a’ birák. — Azonkal, mi már a’ fönebbiekben kifejtetett, hogy t. i. több személybül álló bíróság az egy vagy két sze­mélyből állónak ebbe tétetendő, a’ törvényszékeket még különösen az ajánlja, hogy minden megyében ’s vá­­ r) De judicium, Ítélés judicatio active, Ítélet pas­sive. íte a’ gyök, m­ibül Ítél, mikint ezekből rege, mese—regél mesél.

Next