Jelenkor, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-104. szám)

1844-05-05 / 36. szám

1844 36dik szám* PEST, vasárnap május 5k én­­ Megjelenik a’ Tátra kiadóval minden héten kétszer, t. i. vasárnap és csütörtökön. Elök­zethelyi helyben a’ szerktő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453dik sz. alatti Trattner-Károlyi ház első eme­­lstinű ,„ianon királyi posta­ hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivontató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ ’ ’ a megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik ’s pontosan küzöltetik. Ápril­i jelül julius 1jéig számított évnegyedre postauton vagy szorgalom-és gyorskocsin is 3fr. 10 ki javai, tipril­ljésül december fogytáig számlált 4/ 3 évre pedig 9 p. for. elfogad előfizetést Jelenkor és Társ. szerk. FOGLALAT: Magyar-és Erdélyország (megtiszteltetés, bihar és temes megyei uj követek; Országgy. közlemény : 13. és Il.'fild. földi gyűlés részleteinek folytatása a’ magányrends­­­zer, mintabürtön és büntetési scala­ kidolgozása ügyében 84d. kér. ülésb. a’ frdeknek városrendezési észrevételeik a -IS §t (13ig vizsgáltattak meg ; 186—189d. kér. ülésb. szint­azon észrevételekben a’ 21 id. §ig haladtak; llld. kér. il­lésben szintazok a’ 31 Id. §on kezdve egész végig Idlo ja­vastatvan részint, elfogadtattak részint a’írdi szerkezet sze­rint meghagyattak; lll­d. kér. ülésb. máj. -ban a bevegzett frdi módosításokra tett kerületi észrevételek hitelesíttettek, de ném­elly városi követek hosszabb előadási miatt a (o­k­tatás más napra halasztatott; budapesti napló, gymnastikai próbatét’, hidrombolás ’s egyéb fővárosi és irodalm­i új­donságok; színházi krónika ; Nógrádmegyei közgyűlés határozati ) S­p­an­y­o­lor­szág(egy r­­arokkai kalózh­ató kézre ker­ü­ll;rend­­szabályok az apró guerillák ellen ’sa't.) A­n­g­l­i­a (O'Connell pőre iránt folyamba tétetett ugyan, de a’ 'kamraü­gyész tnndtványára ismét elhalasztatott ’sa't ) O­r­o­sz-L­e­n­g­y­e­l­o­rsz­ág (Paskevics leg marad előbbi állo­másán; számos lengyel száműzött czári kegyelemben ré­szesül; uj készület Kaukázus lakosi ellen ) T­á­r­sa­l­k­o­d­ó . Széchenyi István gróf szózata hazánk kivált­ságos lakosihoz. F.­r­t­e­s­i­t­ő. Magyarország és Erdély Öcs.’sáp. kir. fels. Molnár Endrének „Ujszü­­v­e­t­sé­g“czimil munkáját saját könyvtárába elfogadni ’,s a’szerzőt kegy. megjutalmazni méltóztatott. Biharmegye april 29­. tartott követválasztó gyű­lésén, ámbár az egyik pártnak nevezetes többségre a’ körülmények szerint biztos számítása lehetett , mivel azonban e’ párt érzett túlnyomó erejében bizakodva nem volt eléggé vigyázó , az ellenpárt pedig ’s főnökei minden kigondolható módokat, ’s utakat is használtak, hogy részükre szótöbbsége alakíthassanak. Dgy M. fel­­ü­ggesztett főügyész választatott követül. — Temes me­gye résziről pedig a’ leköszönt Várkonyi helyébe Amb­­rózy György választatott meg országgyűlési követnek. Országgyűlési közlemény. (A’ 138. és 139dik földi ülés folytatása.) Szinte fontos vala egy fiatal gróf köv. beszédet „Én báró E. J. úrral annyiban egy véleményű nem lehetek, miszerint a’ m. ur azt állítja, hogy a’m. föRd. javaslata a’ t. Rendek­től egyedül szavakban, nem pedig a’ dolog lényegére nézve különbözik. A’ m.főRR. nemleg ugyan a’ magány­­rendszer elsőbbségét megismerik legalább annyiban, a’ mennyiben meg vannak győződve, hogy a’ hallgató rendszer alapeszméjének gyakorlati létesitése egyáltalá­­­­ban lehetetlen, vagy olly nehézségekkel van öszszeköt­­ve, mellyek a’lehetlenséggel majd felérnek. Azt tartják, hogy a’ hallgató rendszer legjellemzőbb vonalai jelen­leg sehol sem állnak fen többé ; de ezért még azon hatás iránt, mellyet a’ magányrendszer hazánkban még gya­korolhat, magokat teljesen biztosítva nem látják. A’ m. FRR. próbát javaslanak tehát;a’t.RR. pedig eldöntő in­tézkedést kívánnak. Azt, mi a’m. főrendek javaslata sze­rint csak kísérletül szolgálna, a’ t. RR. parancsoló sza­­bálykint­ akarják felállittatni’s igy olly módon rendelkez­nek , melly mellett addig legalább, mig a’ jövő t.hozás ez iránt máskép nem intézkednék, még a’ legkedvetlenebb tapasztalások után is a’ törvény ellenparancsoló sza­bályának fel kellene állani. Van különbség a’m.FRR. és a’ t.RR. javaslata közt. Érzik ezt magok a’ t. RR. is ’s ezért a’ mintabörtön eszméjét leginkább két szempont­­ból támadják meg: előállnak ugyan a’ magányrendszer hosszas apológiájával, megemlítik minden jeles tulajdo­nit ’s azon kérdést vetik fel: lehet e a’ dolog mostani ál­lásában a’ magányrendszert még olly fejletlennek tekin­teni, hogy az irántai kérdései nem döntöttnek állíttat­­hassék. E’ kérdésre nézve leginkább azon adatokat te­kintve , miket előttem szólt m­­ár felhozott, nem vona­kodom részemről határzottan kijelenteni, hogy én a’ma­­gányrendszer gyakorlati eredménye kérdését bevégzett­­nek egyáltalában nem tekintem , ’s azt olly apodictice , mint a’ t. Rk, nem akarnám eldönteni. A’ t. Rk. a’ m. f.- Rk okoskodásának másod alapját, miszerint t. i. .,a’ ma­gányrendszer minden nemzetnél különböző hatást gya­korolván, e’ tekintetben hazánkban különös tapaszta­lás kívánatos“ leginkább azon ellenvetéssel támadják meg, „hogy a’lélektan törvényei mindenhol ugyanazok lévén, kétségkívül a’rendszer is mindenhol ugyanazon­­egy hatást gyakorol.“ Bőven megfelelt erre az előttem szólt méltó úr; mindazáltal nem hallgathatom el, hogy a’ t. RR. állításának helyességét tagadni nem más, mint minden nemzet egyediségét ’s jellemét egyálta­lában eltagadni; eltagadni a’nemzetiség azon legszen­tebb részét ,melly annak szellemi lényegét képezi, ’s mellynek kivívása ’s olly módomi biztosítása mellett é­­zen a’ magyar nemzet is nem minden süker nélkül műkö­dött. Igaz ugyan, hogy a’ lélektan törvényei szintúgy mint a’ természet örökös szabályai mindenütt annyiban egyenlők, hogy ugyanazon elözvények ugyanazon kö­vetkezményeket szokták szülni; de e­b b­e­l a’ tek. Rt. által felállított következményt hozni épen annyi, mint azt állítani, hogy Pétervár rideg éghajlata alatt ugyan­azon növényeknek kellene teremniük,mellyeket Nápoly­­nak napsugárdús földje szül. A’ t. RR. megtámadván illy módon okoskodásunk alapeszméjét, természet sze­rint megtámadják a’ m. For­k által fölhozott mellék­okokat is,’sigy azon testületet, azon személységet és e­­gyedeket illetőleg , mellyeket a’ m. FORR. mint a’ ma­gányrendszer üdvös eredményének szükséges előzményét megemlitnek, azon meggyőződésüket jelentik ki , hogy azok akkor leendnek feltalálhatok, midőn a’ rendszer egész kiterjedésiben lépend életbe ; nem szokásom u­­gyan a’szükséges változtatásokat megkivántató elözvé­nyek hiányának emlegetésivel megakasztani; egyetér­tek e’ tekintetben a’m. táblának egy igen érdemes tag­jával, ki az irodalom mezején , azon igen helyes elvet jelenté ki, hogy „a’ kezdésnek legjobb módja valamit kezdeni“ ; mindazáltal azt tartom, hogy minden szük­séges előzvény létezése nélkül olly intézeteket életbe léptetni akarni, mellyek csak ezen előzvények mellett lehetségesek, annyi, mint egy elméleti kedvencz eszme kimondásával megelégedve, a’ dolog gyakorlati oldalá­ról egészen megfeledkezni.Mi pedig a’személység kérdé­sét illeti, legyen szabad ezen tekintetben egy jelesb uj franczia iró Leon Fouchet szavaira hivatkoznom, kinek munkájából merítette, ha nem csalatkozom, az előttem szólt m­­ár is fontos adatait, ki azt mondja,hogy a’ bör­­tönjavitást illetőleg a’ személyzet és személyzetnek e­­gyedi alkotása minden, a’ törvényes intézkedés csak mellékes , ’s hogy nem elég törvényhozóiig valamelly rendszert elhatározni ’s annak életbe léptetését köz­igazgatásilag parancsolni, hanem hogy testesíteni kell e’ rendszert azon személyekben , kikre a’ végrehajtás bizatik, testesíteni azokban,­ kik a’ törvény holt betű­jét alkalmazandják; mert a’ nélkül papiroson a’ börtö­nök állását megváltoztathatjuk, de azok rosz állapotát valódiig nem javítjuk. A’ t. RR. a’ m. FeRRnek két más rendbeli javaslatát nem kevesebb élénkséggel támadják meg, ’s itt nem titkolhatom el csudálkozásomat, hogy a’ t. RR. egy átmeneti epocháról gondoskodni egyáltalá­ban nem tartják szükségesnek; mert midőn a’ költség­ről tesznek említést, magok is azt jelentik ki, hogy vé­leményük szerint esztendőnkint ezen javítások létreho­zására egy milliónál több nem kellene; ha tehát a’ m. F.RR. által megemlített 14 milliót a’ t. RR. számítása szerint 10re vagy 12re csökkentjük is, kétség kívül a’ rendszer behozatalára még mindig szint annyi esztendő kivántatnék. De miután itt a’ költséget említem, legyen szabad a’ t.RR. azon ellenvetését is megczáfolnom, mel­lyet ők a’ nemzet akaratja megemlítéséből meritnek, midőn a’ m. FRRet arra szólítják fel, hogy a’ nemzet a’ szükséges áldozatokrai készség iránt határzottan kije­lentett akaratjának engedjenek. Nem szándékom a’ nem­­zet ezen akarata kijelentésmódját vitatni, még sem tit­kolhatom el azon csudálkozásomat, hogy egy két lap­pal tovább a’ t. RR. figyelmeztetik a’ m. FORget, hogy az eziránti lelkesedést rüszint használni kell, nehogy az ismét elenyészszék. így tehát azt kellene föltennem,mit egyáltalában feltenni nem akarok, hogy annak lelkese­dése változékony; vagy azt, hogy ezen lelkesedés csak az áldozatok fontossága iránti ismeretlenségen alapszik. Ha ez így van, akkor kétségkívül ismét elméletileg al­kalmas törvényt hozhatunk, de annak létesítéséről egy­általában biztosítva nem vagyunk. A B I. RR. mellesleg érintik még azt is,hogy az általunk ajánlott mintabörtönt inkább kísérleti börtönnek kellett volna nevezni. Ré­szemről megvallom,hogy ámbár illy szóváltásokban nagy nyomatékot nem helyzek, ’s azokat a’ törvényhozó test méltóságával megegyeztetni nem tudom, mégis azt tar­tom, hogy a’ mintabörtön eszméje a’ kísérleti börtönnel egyáltalában nem ellenkezik, ’s hogy a’kísérleti börtön egyszersmind minden később felállítandó börtönnek mintául szolgálhatna.Mi már az 182­7diki választmányi munkálat iránti ellenvetéseket illeti, a’ t.RR. az abban foglalt rendelkezések egyikét,t.i.a’classificaliot élénken támadják meg. Okoskodásuk helyességét tagadni nem akarom , de foglaltatnak azon választmány munkálatá­ban olly elvek is, sőt ép olly elvek képezik e’ választ­mányi munkálat lényegét, mellyeknek üdvös oldalai i­­ránt a’ t. RR. kétségben nem lehetnek, ’s ezeket akarták leginkább életbe léptetni a’ m. Förk, midőn a’ t.hatósági börtönök kijavítására szolgálandó általányos szabály­nak meghatározásáról vala szó. Mi már a’ büntető sca­­lát illeti: e’ tekintetben későbbre tartom fen magamnak azon tudományos tekintélyek kijelentésit ’s azon gya­korlati példák elősorozását, mellyek a’ büntető scala szükségét megmutatják; ’s a’ t. RR. ellenvetésére csak azt jegyzem meg, hogy azon „okoskodás, miszerint a’ magányrendszer büntetése kisebb időszakot nem igé­nyel, mint a’ jelenleg fenálló rendelkezések, minden tudományos tekintély által egyhangúlag tagadtatik.Azon okoskodásokba pedig,hogy a’büntető törvénykönyvben úgy is már a’ magányrendszer büntetéseinek maximuma van meghatározva’s jelenleg is a’ fenálló büntetések ma­ximuma alkalmaztatik , nem húzhatom ki azon követ­kezést , hogy a’ büntető scala lehetetlen, hanem egye­dül azt, hogy ezen büntetési maximumok, mellyek tán csak azért vannak megállapítva, mert a’magányrendszer egyedül elválva vétetett tekintetbe, hogy ezen maximu­mok , mondom , máskint arányosan csökkentessenek. Végezvén illy módon a’ t. RB. üzenete iránti megjegy­­zésimet, engedjék meg a’ m. Fork, a’ dolog komoly ol­dalára térnem. Mióta még a’ rabokban is méltánylandó szenvedő emberiség’s az egyedi jog tisztelete mind a’kor­­mányok mind t.hozás figyelmét felszóliták,számos rend­szert hoztak fel javaslatul a’börtönrendszer-javitást ille­tőleg ; olly rendszereket, mellyek azóta sok részletben módosíttattak, mellyek közül némellyek már egészen el is enyésztek, ’s ezekre alkalmazható leginkább a’ t. RR. azon kijelentése, hogy voltak ugyan idők ’ite is jártak, mellyekben az emberiség bizonyos elméleti elvek alkal­mazásiban vélte minden börtöni viszszaélés panaceáját ’s egyedüli gyógyszerét feltalálhatni. Legújabb időkben leginkább két rendszer vonta magára a’ tudósok és sta­­tusemberek figyelmét: az úgynevezett hallgató - és a’ magányrendszer ; az első mindazáltal számos ellenke­zésre találván azon okból, mivel legfőbb szabályinak gyakorlati létesithetősége igen kétséges ja’magányrend­­szer volt az , melly legtöbb pártoltatást nyert. De ha erre nézve más nemzetek példáját akarnók szemben tar­tani, a’ nélkül hogy Amerikát emlitném, mellynek al­­kotványos helyzete szintúgy mint geographiai viszonya az egyedi erő szabad működéseinek olly tág tért nyit: látni fogják, hogy p. o. Angliában a’ magányrendszer kezdetkor csak néhány börtönben mintegy kisérletileg al­­kalmaztatván, ennek alkalmaztatása a­ törvényhatósági börtönökre nézve előbb tilos volt ’s csak később enged­tetett meg bizonyos föltételek alatt, így tehát Anglia példája egyenesen a’ próbatétek és a’ lépcsönkénti be­hozatal mellett szól. Mondhatják talán a’ t. R­., hogy e’ törvényhozók a’ rendszerek üdvös oldalai iránt, Vagy azoknak elsőbbségét illetőleg ingadoztak; de nem tit­kolhatom el csudálkozásomat, hogy mig azon t.hozások, mellyek a’rendszerek alkalmazását közelebbről látva , azok üdvös eredményire nézve ingadoztak , épen azon t.hozásnál nincs semmi ingadozás, mellynek egész tu­dománya az irodalom mezején merített adatokból kelet­kezik. Van ugyan egy ország, melly a’miveltség ma­gas fokán áll, ’s mellyben a’ magányrendszernek álta­lányos behozatala inditványoztatott, 1840 ben l.i. Fran­­cziaországban Rémusat ur ezen kérdést a’ kamrákban megpendítvén, Tocqueville ur jelentése alapját a’ minis­­terség magáévá tette és Duchatel uz 1843. évben azt a’ kamrák elibe is terjesztette. Nem lépett ugyan még élet­be a’ terv, de mármint terv is méltán igényli figyelmün­ket ; mert e’ tervben azt látandjuk, hogy a’ legnagyobb figyelem épen azon időszakra van fordítva, mellyet a’ t. RR. egészen elmellőzendőnek véltek; látjuk, hogy a’ tárgy létrehozása 2­0 évre van szabva, ’s hogy ezen 2­0 év lefolyta alatt, midőn egy részről a’ m. F.RR. a’ rend­szer behozatalát illetőleg részletes intézkedést indítvá­nyoznak, más részről épen azt sürgetik legerősebben , mit a’ t.RR. képtelenségnek tekintenek , t. i. egy bün­tető scala- felállítást. De ha figyelmünket a’ tudomány

Next