Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-03-23 / 24. szám
Airitcsejé Mi kezdődő, évi példányokkal boritéktalanul 21.40, postán 3 fr. 301 u szolgálhat a szerk. FOGLALAT. Magyar- és Erdélyország C kinevezések ; halálozások ; adakozás a’szepesi éhezők javára. A’magyar gyáripar 's a’ csak most alakult gyár alapitó társaság gr Széchenyi Istvántól; pestvárosi budget; nyilatkozat Vásárhelyi Páltól ; Pestmegyei közgyűlés (folyt.) ; budapesti napló’s józsefvásári siker; a’ kisdedóvó intézeteket terjesztő egyesület részéről.) Amerika (Oregon-vidéket tárgyazó törvényjavaslat nevezetesb pontjai’sat.) Spanyolország (egyházi javak visszaadatása; guerilla csapatok alakulnak.) Anglia (felsőházi viták a’ corfui zendülés ügyében ; jövedelmi adóbili az alsóházban tárgyalva.) Francziaország (titkos költségi törv.javaslat körüli kamrai viták; nyugdíjazási torv javaslat’sat.) Schweiz(további cantonok nyilatkozatai a’jezuita kérdést illetőleg.) Értesítő, 1845. --------- itá, 2 lelik szánét* PEST, vasárnap martz. 23kán ilniAvni miiwlAn lipton kétszer iti vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 41.3dik sz. alatti Trattner-Károlyi há Megjelenik a Tarsal minden királyi posta-hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kívántaid példányok iránt csupán a’bécsi cs. főpostahivatal utján történélső emeleteben, egyebütt pedig minően iörtk a megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik s pontosan és jutányosan közöltetik. [ / Magyar- és Erdélyország. O cs. ’s ap. kir. föls. Somsich Pongráczot Baranyamegye főispánját, status- és conferent. tanácsost saját kertére ezen megye kormányzásától, legfelsőbb királyi megelégülése nyilványitása mellett fölmenteni , ’s Baranyamegye főisp. helyettesévé Majláth György első alispánt kinevezni; továbbá f. hó 25-én kelt legmagasb határozata által Ritterstein Auguszt bárót, eddig a’ cs.kir. kamra pénz- és bányászat-osztályabeli udv. titoknokát alsó-magyarországi kamragrófla ,Dubraviczky Simon Pestmegye első, és Fiáth Ferencz Fehérmegye másod alispánját pedig valóságos m. kir. helytartósági tanácsnokokká ; végre Becsky Antal helytartósági fogalmazót, Smrecsányi János árvamegyei fősz.bírót és Markovics Antal Bártfa városa volt országgyül. követét valóságos kir.helytartósági titoknokokká méltótt. kegy. kinevezni. Halálozások. Busán Aloiz udv. tan. ’s Horvát- Tót- és Dalmátország kir. törvényszékének elnöke f. mart. ukán Zágrábban munkás élete 70dik eszi.nkállai Kállay István udv.tan. ’s mármaros-szigeti kamrai administrator pedig mart. ritkán veseeresülésben földi pályája 55. évében Pesten jobb világba szendelilt. Az ínségben szenvedő szepesiek számára köv. adakozások történtek szerkesztőségünknél mint özv. Gorove asszonyság gyűjteménye: özv. Gorove Lászlóné szül. Rácz Mária 1 arany , Pongrácz Aglája 1 fr., Gorove Konstanczia 5 fr., Verzár Rebi 40 kr., Jeszenszky Theréz 1 fr., Román Julia 1 fr. 20 kr., Földváry Eliz 5 fr., összesen 14 fr. p. és 1 arany. A’ magyar gyáripar ’a a cank mont ízületeit gyáralapító táraaaég. I. Emlékezzünk a’ legközelebbi időkre , ’s nem fogjuk tagadhatni, hogy kevéssel ezelőtt alig volt köztünk “telivér magyarok” közt bárki is, és ha volt, egyenesen a’ kivételek közé sorozandó, ki a’ kereskedő is ezzel olly szorosan egybekapcsolt gyáros osztályra képzelt sokkal magasb állásáról nem nézett vala némileg olly hangulattal le, mintha kereskedési és gyári ügy nemcsak nem érdemlené meg ‘a’ lóra és katonának született magyar nemes ember’ tettlegi részvétét, de egyenesen ollyan foglalatoskodás volna, mivel neki bíbelődni nem illenék. És olly általjános’s olly magasra potencirozott volt köztünk ezen tatár, hogy ne mondjam ezen antediluvianus nézet, mihez képest nem egy semmit sem tanult hazai növény, tán „két húszassal zsebében” általján ‘Pudekramer’ gúnyczímmel illeté az érintett osztályok még azon előbbkelőit is, kikben néha több értelem és pénztehetség pontosul öszsze, mint a’ mennyivel efféle provisiokat tekintve el volna látva még ma is némi derekabb Árpád-szárraazatu mezőváros in fotocomplexu, ’s kik nem ritkán annyi szorgalomnak és ettől elválhatlan jóllétnek kifejtőji és ápolóji, hogy valóban kérdés: milly emberi lény, egyet sem véve ki, érdemlene halántéki körül polgári repkényt inkább, mint becsületes kereskedő vagy talpra esett gyáros. — Gőg és mindegyre apadó erszény egy részt üll, gyakorlati avatottság és mindig növekedő pénzerő más részről! Ránk magyarokra nézve csirájában vajmi üdvös következményeket rejtő viszony! — Figyelmezz erre tisztelt olvasó, ’s vonjad belőle a’ maga magától folyó tanulságot. Az egyesületi eszmét tekintve pedig, olly vastag homály vette körül vérünket, mikép valóban úgy látszik — ’süssük csak fel évrajzunkat—mintha nemigen tudtuk volna, hogy uraság és parancs mellett még valami más is van, mi ezeknél nem egy tárgy kivitelére még sokkal hatályosb ’s mi nem egyéb, mint a’közlelkületen — public spirit—alapuló egyesülési szellem. Mindezen két elfogultságon azonban hála Isten diadalmaskodott némi becsületes hozzájárulással az idő, min nem örvendhetni eléggé , csakhogy ma megint — és ezen túlhajtás természetes következménye az e’ tekintetbeni volt fejletlen állapotnak — annyira van gyár, kereskedés’s egyesület napirenden, sőt minden szájban, mikép a’ közönségnek legalább igen nagy része, innen ’s csak innen várja bonunk üdvét, vérünk felemeltetését. Mihez még az járul, hogy legtöbb, ki erről fecseg — ennek száma pedig légió , sem egyik sem másik közül legtávolabbral sincs tisztában, de hona füle azt hiszi: akarjunk csak lelkesedéssel ’s egyesüljünk, lesz majd akkor kereskedés és gyár , holott vannak üdvünket tekintve a’ teendők sorában még sürgetőbbek is, ’s az egyesület, meg a’ kereskedés és gyár mestersége nem épen olly egyszerű valami, mint ükapáink modora szerint kardot rántani és vad rajként megtámadni az ellenfélt , de egyesület, valamint gyár és kereskedés, mindenek előtt hideg számítást, tudományt , pénzerőt, ’s mindezek fölött, Int így lehetne mondani, legáthatóbb rendhezi pietást követel. Nem lehet czélom, a’ felhozottakat tekintve, ez alkalommal részletes és kimerítő tárgyalásba bocsátkoznom, mert erre sem időm sem hely, ’s e’ mellett bizony jobb vagy legalább más dolgom is van; némieket azonban még is szükségesnek tartok, habár csak rhapsodice is : a’ gyárakrul ’s egyesületekről) áltálján és különösen a’ csak most szűlemlett’s már bölcsőjében haldokló gyáralapitó-társaságrul, ezennel mennyire lehet röviden, elősorolni. “A’ magyar hon földmivelő ország, ’s ekkép legalább még most kár lenne a’benne rejlő kiállítási erőt gyárakra fordítni.” Így szólnak az anti- ’ gyáristák , midőn a’ gyáristák viszont, mindent, kivétel nélkül és rögtön, Magyarország határai közt kívánnának készíttetni és kiállíttatni. — A’való itt is mint szinte minden egyébben, nem a’ tulságokban de a’ középen fekszik , úgy hogy valóban éppen olly nevetséges az első állítás, miszerint a’ magyar hongyárakra még nem volna megérve, mint egyenesen émelygős, mostani félig meddig még pásztori ’s ekkép annyira függő létünkben, gyári önállásrul ábrándkodnunk , midőn illy dicső ’s felette hasznos és erősítő (j) létét még a’ cinai sem tudott magas fala daczára biztosítai magának. Magyarország nem egy része, hol gyér a’ föld és sűrű a’ nép, igen alkalmas gyárakra, ’s valóban szeretném tudni, mikor fogna ezekre nézve ütni a’ gyármegkezdési óra, ha nem ütött eddig , midőn a’ magyar hon Ivanaan-féle tévéin elvonni dolgozó kezet a’ földraiveléstűl gyárakra — ha ezt folyton és nagyobb számban tenni lehetne — nem kevésb mint hazai megrövidítés, valódi hun volna 3 — de nem lehet, ne féljünk, mert az élet kineveti a’ mulékony divat szüleményét, ’s ekkér minden efféle erőlködés bizony nem egyéb mint hiábavalóság, igazi ‘kappanrepülés’, minthogy maga jó szántásal önként csak bolond szorítkozik gyárak falai közé, ha Istenadta szabad ég alatt szedheti a’jó mező illatos gyümölcseit aránylag csekély fáradsággal 3 olly nagy számú bolond pedig, melly illy viszszás, illy természet, elleni utón keresné jobb létét, hogy ez súlyt képezzen, sehol sincs széles e’ világon ; míg egy két mesterségesen felfújt ’s ügygyes bajjal tatarozott fabrika, mellyet szeszély szült és álszégyen tart életben, olly annyira szappanbuborék ’s olly kevéssé ‘gyári élet’, valamint például a’ faragó béres és fonó leány üres óráji működésit sem nevezhetni illyesnek. És röviden mondottal, a’ gyáriparral bánunk jelen állását tekintve ez általános nézetem. Az egyesületekről pedig, mennyire én fogtam fel azok lényegét, szinte legnagyobb általánosságban ekkér gondolkozom : “Mentül több ember fog kezet és vet vállat egy egy czél elérésére, annál erősb valami egyesület, ha — és ezen ‘ha’ képezi az egyesületi gépezet egyik főtengelyét — ha az így egy beállottak tömegi hatásköre — bizony nem tudom világosabban kifejezni, mit mondani akarok — nem terjeszkediktovább , mint “a’ főszabályok jóváhagyására ’s kiküldöttjeinek szabad megválasztására.” Mert hacsak egy hajszállal terjed is tovább, már akkor inversa ratio következik be, és minél több a társ,annál bizonyosabb a’ bábeli baj, a’ xerxesi diadal. Ki valamelly egyesülethez áll, ne hagyja magát, miután már állnak az alapszabályok, megfosztatni a’ jogtól, lehető legszabadabban megválasztani kiküldöttjét. Nézze meg előbb jól, ’s ne felejtse, hogy a választási műtétet nem ceremónia, nem bók , nem pártkérdés, ’s mindenek fölött nem bohózat, inkább szeretném mondani: nem iskolás ílu,, mert hiszen mint látszik, némellyek csak ennek tartják, de olly lényeges, olly életbe vágó dolog, melly egyenesen siker és pusztulás közt határoz. fja egyszer azonban megválasztá kiküldöttjét megbízottját, ne zavarja azt — ennél esztelenebbet nem tehetne — , mert ha rész egyedet választott, majd duplázva , és suttonban, hogy észre senki ne vegye, keresi ez hasznát, jól tudván: többé nem választják 3 ha ellenben jó egyedet szemelt ki, ugyan mi haszna lehetne faggatásának? Legkisebb sem, de kára elég , mert becsületes ember és vastag bőr, jó kedv és dögöny, öszsze nem igen fér. Várja be tehát béketűréssel az új választási időt, máskép nem segíthet , ámde aztán “nézze ki emberét jobban.” Ne hajtson sokat phrasisokra, leginkább az antenctákat nézze satsat. Ami pedig a’lelépett vagy kicsapott választmányi tagokat illeti, azokról kedvezőleg vagy ‘korholókig’ ítélnie teljes jogában marad. És fővonásokkal előadva, az egyesületi tömegek jogairól ennyit tartok. Már a’ választmányt illetőleg, ennek köre egyenesen a’legszigorúbb kötelesség köre,úgy hogy ki elvállaló a’ bizodalmát, az annyira köteles, sőt még kötelesebb minden módon megfelelni tisztének, mint ha legbusább fizetést hozna, minthogy bizodalomnál nem létezik magasb bér. Ila kinek nem tetszik a’ megválasztás , vagy nem akar, vagy nem tud megfelelni tisztének, vagy azt megunta, vagy folytatni többé nem képes , ám ne vállalja el, vagy lépjen le, ’s vége. Lesz helyette más. De elvállalni ’s aztán semmit sem tenni,vagy hanyagul tenni és magára hagyni a’ dolgot, az olly bűn, melly legtalpraesettebb combinatiot is csúffá tesz ’s mellyet ekkép csak annak bocsáthatni meg, kipatrio more nem tudja ’s még fel nem fogta, hogy megválasztás és kinevezés csak annyiban szolgál nagyobb vagy kisebb kitüntetésül és fényül, mennyiben az többé vagy kevesebbé alapszik “mindig éber kötelességérzeten.” Már mennyire vagyunk e’ tekintetben honunk határai közt ködben, hol kivált egyesületeknél 10 közt legalább is 8 megválasztott puszta complimentnek vagy sine-curának tekinti tisztét, az valóban aggasztó és olly fogalom, mellyen ha tökéletes és gyökeres fordulás nem létetik hova hamarább, bizony jobb kivált az egyesületek terén semmit nem kezdenünk , minthogy az egyesületi gépezetnek egy második főtengelyét — sine qua non — megint az képezi, miszerint az egyesületi nagy tömeg által tökéletes szabadsággal megválasztott és szabadon forogható bizottság ugyancsak emberül és lélekismeretesen állja tisztjét, és szolgáljon mint illik , mert ha nem cselekszi ezt ’s egyik tag a’ másikra bízza magát vagy tolja a’munkát, akkor kérdem : ugyan hol rejlik a’ siker hihetősége ? #) Szorosan kereskedelmi szempontokat ez úttal mellőzni kívánok. Gyár és egyesület magában véve ugyan egészen heterogen valami, de azért más részről még is némileg mindig egybefoly, mikor nem egyesek de társulatok állítanak és kezelnek gyárt.) Nem akarom nevezni ‘tiszteidnek’, mert nem ez régens ideája a’ dolognak, minthogy a’választási műtétel nem alapszik tiszteleten, de a’ bizodalom alapja a’ tiszteletnek.