Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-03-23 / 24. szám

Ai­ritcsejé Mi kezdődő­­, évi példányokkal boritéktalanul 21.40, postán 3 fr. 301 u­ szolgálhat a­ sz­erk. FOGLALAT. Magyar- és Erdélyország C kinevezések ; halá­lozások ; adakozás a’szepesi éhezők javára. A’m­­a­g­y­a­r gyár­ipar 's a’ csak most alakult gy­ár alapitó társaság gr Széchenyi Istvántól; pestvárosi budget; nyilatko­zat Vásárhelyi Páltól ; Pestmegyei közgyűlés (folyt.) ; buda­pesti napló’s józsefvásári siker; a’ kisdedóvó intézeteket terjesz­tő egyesület részéről.) Amerika (Oregon-vidéket tárgyazó törvényjavaslat ne­­vezetesb pontjai’sat.) Spanyolország (egyházi javak visszaadatása; guerilla csapatok alakulnak.) Anglia (felsőházi viták a’ corfui zendülés ügyében ; jöve­delmi adó­bili az alsóházban tárgyalva.) Fr­a­nc­zi­aor­sz­á­g (titkos költségi törv.javaslat körüli kamrai viták; nyugdíjazási torv javaslat’sat.) Schwei­z(további cantonok nyilatkozatai a’jezuita kérdést illetőleg.) Értesítő, 1845. --------- itá, 2 lelik szánét* PEST, vasárnap martz. 23kán iln­iAvni miiwlAn lipton kétszer i­t­i vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 41.3dik sz. alatti Trattner-Károlyi há Megjelenik a Tarsal minden királyi posta-hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kívántaid példányok iránt csupán a’bécsi cs. főpostahivatal utján történ­élső emeleteben, egyebütt pedig minően iört­k a­ megrend­elés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik s pontosan és jutányosan közöltetik. [ / Magyar- és Erdélyország. O cs. ’s ap. kir. föls. Somsich Pongráczot Baranya­­megye főispánját, status- és conferent. tanácsost saját kertére ezen megye kormányzásától, legfelsőbb királyi m­egelégülése nyilványitása mellett fölmenteni , ’s Bara­­nyamegye főisp. helyettesévé Majláth György első alis­pánt kinevezni; továbbá f. hó 25-én kelt legmagasb ha­tározata által Ritterstein Auguszt bárót, eddig a’ cs.kir. kamra pénz- és bányászat-osztályabeli udv. titoknokát alsó-magyarországi kamragrófla ,Dubraviczky Simon Pestmegye első, és Fiáth­ Ferencz Fehérmegye másod alispánját pedig valóságos m. kir. helytartósági tanács­nokokká ; végre Becsky Antal helytartósági fogalmazót, S­mrecsányi János árvamegyei fősz.bírót és Markovics Antal Bártfa városa volt országgyül. követét valóságos kir.helytartósági titoknokokká méltótt. kegy. kinevezni. Halálozások. Bus­á­n Aloiz udv. tan. ’s Hor­­vát- Tót- és Dalmátország kir. törvényszékének elnöke f. mart. ukán Zágrábban munkás élete 70dik eszi.­nkállai K­á­ll­a­y István udv.tan. ’s mármaros-szigeti kamrai ad­ministrator pedig mart. ritkán veseeresülésben földi pá­lyája 55­. évében Pesten jobb világba szendelilt. Az ínségben szenvedő szepesiek számára köv. adakozások történtek szerkesztőségünknél mint özv. Go­­rove asszonyság gyűjteménye: özv. Gorove Lászlóné szül. Rácz Mária 1 arany , Pongrácz Aglája 1 fr., Gorove Konstanczia 5 fr., Verzár Rebi 40 kr., Jeszenszky The­­réz 1 fr., Román Julia 1 fr. 20 kr., Földváry Eliz 5 fr., összesen 14 fr. p. és 1 arany. A’ magyar gyáripar ’a a­ cank mont ízületeit gyáralapító táraaaég. I. Emlékezzünk a’ legközelebbi időkre , ’s nem fogjuk tagadhatni, hogy kevéssel ezelőtt alig volt köztünk “telivér magyarok” közt bárki is, és ha volt, egyenesen a’ kivételek közé sorozandó, ki a’ kereskedő is ezzel olly szorosan egybekapcsolt gyá­ros osztályra képzelt sokkal magasb állásáról nem nézett vala némileg olly hangulattal le, mintha ke­reskedési és gyári ügy nemcsak nem érdemlené meg ‘a’ lóra és katonának született magyar nemes ember’ tettlegi részvétét, de egyenesen ollyan foglalatos­kodás volna, mivel neki bíbelődni nem illenék. És olly általjános’s olly magasra potencirozott volt köz­tünk ezen tatár, hogy ne mondjam ezen antedi­­luvianus nézet, mihez képest nem egy semmit sem tanult hazai növény, tán „két húszassal zsebében” általján ‘Pudekramer’ gúnyczímm­el illeté az érintett osztályok még azon előbbkelőit is, kikben néha több értelem és pénztehetség pontosul öszsze, mint a’ mennyivel efféle provisiokat tekintve el volna látva még m­a is némi derekabb Árpád-szárraazatu mező­város in fotocom­plexu, ’s kik nem ritkán annyi szor­galomnak és ettől elválhatlan jóllétnek kifejtőji és ápolóji, hogy valóban kérdés: milly emberi lény, e­­gyet sem véve ki, érdemlene halántéki körül polgári repkényt inkább, mint becsületes kereskedő vagy talpra esett gyáros. — Gőg és mindegyre apadó er­szény egy részt üll, gyakorlati avatottság és mindig növekedő pénzerő más részről! Ránk magyarokra nézve csirájában vajmi üdvös következményeket rejtő viszony! — Figyelmezz erre tisztelt olvasó, ’s vonjad belőle a’ maga magától folyó tanulságot. Az egyesületi eszmét tekintve pedig, olly vas­tag homály vette körül vérünket, mikép valóban úgy látszik — ’süssük csak fel évrajzunkat—mint­ha nemigen tudtuk volna, hogy uraság és parancs mellett még valami más is van, mi ezeknél nem egy tárgy kivitelére még sokkal hatályosb ’s mi nem e­gyéb, mint a’közlelkü­leten — public spirit—alapuló egyesülési szellem. Mind­ezen két elfogultságon azonban hála Is­ten diadalmaskodott némi becsületes hozzájárulással az idő, min nem örvendhetni eléggé , csakhogy ma megint — és ezen túlhajtás természetes következ­ménye az e’ tekintetbeni volt fejletlen állapotnak — annyira van gyár, kereskedés’s egyesület napi­ren­den, sőt minden szájban, mikép a’ közönségnek leg­alább igen nagy része, innen ’s csak innen várja bo­nunk üdvét, vérünk felemeltetését. Mihez még az járul, hogy legtöbb, ki erről fecseg — ennek száma pedig légió , sem egyik sem másik közül legtávo­­labbral sincs tisztában, de hona füle azt hiszi: akar­junk csak lelkesedéssel ’s egyesüljünk, lesz majd akkor kereskedés és gyár , holott vannak üdvünket tekintve a’ teendők sorában még sürgetőbbek is, ’s az egyesület, meg a’ kereskedés és gyár mester­sége nem épen olly egyszerű valami, mint ükapáink modora szerint kardot rántani és vad rajként megtá­madni az ellenfélt , de egyesület, valamint gyár és kereskedés, mindenek előtt hideg számítást, tudo­mányt , pénzerőt, ’s mindezek fölött, Int így lehet­ne mondani, legáthatóbb rendhezi pietást követel. Nem lehet czélom­, a’ felhozottakat tekintve, ez alkalommal részletes és kimerítő tárgyalásba bo­csátkoznom, mert erre sem­ időm sem­ hely, ’s e’ mellett bizony jobb vagy legalább más dolgom is van; némieket azonban még is szükségesnek tartok, ha­bár csak rhapsodice is : a’ gyárakrul ’s egyesüle­tekről­) áltálján és különösen a’ csak most szű­lem­­lett’s már bölcsőjében haldokló gyáralapitó-társa­­ságrul, ezennel mennyire lehet röviden, elősorolni. “A’ magyar hon földmivelő ország, ’s ekkép legalább még most kár lenne a’benne rejlő kiállí­tási erőt gyárakra fordítni.” Így szólnak az anti- ’ gyáristák , midőn a’ gyáristák viszont, mindent, ki­vétel nélkül és rögtön, Magyarország határai közt kívánnának készíttetni és kiállíttatni. — A’való itt is mint szinte minden egyébben, nem a’ tulságok­­ban de a’ középen fekszik , úgy hogy valóban ép­pen olly nevetséges az első állítás, miszerint a’ ma­gyar hon­gyárakra még nem volna megérve, mint egyenesen émelygős, mostani félig meddig még pásztori ’s ekkép annyira függő létünkben, gyári önállásrul ábrándkodnunk , midőn illy dicső ’s felet­te hasznos és e­r­ő­s­í­t­ő (j) létét még a’ c­inai sem tudott magas fala daczára biztosítai magának. Magyarország nem egy része, hol gyér a’ föld és sűrű a’ nép, igen alkalmas gyárakra, ’s valóban szeretném tudni, mikor fogna ezekre nézve ütni a’ gyármegkezdési óra, ha nem ütött eddig , midőn a’ magyar hon Ivanaan-féle tévéin elvonni dolgozó ke­zet a’ földraiveléstű­l gyárakra — ha ezt folyton és nagyobb számban tenni lehetne — nem kevésb mint hazai megrövidítés, valódi hun volna 3 — de nem le­het, ne féljünk, mert az élet kineveti a’ mulékony divat szüleményét, ’s ekkér minden efféle erőlködés bizony nem egyéb mint hiábavalóság, igazi ‘kap­­panrepülés’, minthogy maga jó szántásal önként csak bolond szorítkozik gyárak falai közé, ha Isten­adta szabad ég alatt szedheti a’jó mező illatos gyü­mölcseit aránylag csekély fáradsággal 3 olly nagy számú bolond pedig, m­elly illy viszszás, illy termé­szet, elleni utón keresné jobb létét, hogy ez súlyt ké­pezzen, sehol sincs széles e’ világon ; míg egy két mesterségesen felfújt ’s ügygyes bajjal tatarozott fabrika, mellyet szeszély szült és álszégyen tart é­­letben, olly annyira szappanbuborék ’s olly kevéssé ‘gyári élet’, valamint például a’ faragó béres és fo­nó leány üres óráji működésit sem nevezhetni il­­lyesnek. És röviden mondottal­, a’ gyáriparral bánunk jelen állását tekintve ez által­ános nézetem. Az egyesületekről pedig, mennyire én fog­tam fel azok lényegét, szinte legnagyobb által­á­­nosságban ekkér gondolkozom : “Mentül több ember fog kezet és vet vállat egy egy czél elérésére, annál erősb valami egyesü­let, h­­a — és ezen ‘ha’ képezi az egyesületi gépe­zet egyik főtengelyét — ha az így egy beállottak tömegi hatásköre — bizony nem tudom világosab­ban kifejezni, mit mondani akarok — nem terjesz­kedik­­tovább , mint “a’ főszabályok jóváhagyására ’s kiküldöttjeinek szabad megválasztására.” Mert hacsak egy hajszállal terjed is tovább, már akkor inversa ratio következik be, és minél több a­ társ,an­nál bizonyosabb a’ bábeli baj, a’ xerxesi diadal. Ki valam­elly egyesülethez áll, ne hagyja ma­gát, miután már állnak az alapszabályok, megfo­sz­­tatni a’ jogtól, lehető legszabadabban megválaszta­ni kiküldöttjét. Nézze meg előbb jól, ’s ne felejtse, hogy a­ választási műtétet nem ceremónia, nem bók , nem pártkérdés, ’s mindenek fölött nem bohózat, in­kább szeretném mondani: nem iskolás ílu,, mert hiszen mint látszik, némellyek csak ennek tartják, de olly lényeges, olly életbe vágó dolog, m­elly e­­gyenesen siker és pusztulás közt határoz. fja egyszer azonban megválasztá kiküldöttjét megbízottját, ne zavarja azt — ennél esztelenebbet nem tehetne — , mert ha rész egyedet választott, majd duplázva , és sutton­ban, hogy észre senki ne vegye, keresi ez hasznát, jól tudván: többé nem vá­lasztják 3 ha ellenben jó egyedet szemelt ki, ugyan mi haszna lehetne faggatásának? Legkisebb sem, de kára elég , mert becsületes ember és vastag bőr, jó kedv és dögöny, öszsze nem igen fér. Várja be tehát béketűréssel az új választási i­­dőt, máskép nem segíthet , ámde aztán “nézze ki emberét jobb­a­n.” Ne hajtson sokat phrasisokra, leginkább az antenctákat nézze sat­sat. A­mi pedig a’lelépett vagy kicsapott választmányi tagokat il­leti, azokról kedvezőleg vagy ‘korholókig’ ítélnie teljes jogában marad. És fővonásokkal előadva, az egyesületi töme­gek jogairól ennyit tartok. Már a’ választmányt illetőleg, ennek köre e­­gyenesen a’legszigorúbb kötelesség kör­e,úgy hogy ki elvállaló a’ bizodalmát­­, az annyira köte­les, sőt még kötelesebb minden módon megfelelni tisztének, mint ha legbusább fizetést hozna, mint­hogy bizodalomnál nem létezik magasb bér. Ila ki­nek nem tetszik a’ megválasztás , vagy nem akar, vagy nem tud megfelelni tisztének, vagy azt meg­unta, vagy folytatni többé nem képes , ám ne vál­lalja el, vagy lépjen le, ’s vége. Lesz helyette más. De elvállalni ’s aztán semmit sem tenni,vagy hanya­gul tenni és magára hagyni a’ dolgot, az olly bűn, m­elly legtalpraesettebb combinatiot is csúffá tesz ’s mellyet ekkép csak annak bocsáthatni meg, kipatrio more nem tudja ’s m­ég fel nem fogta, hogy megvá­lasztás és kinevezés csak annyiban szolgál nagyobb vagy kisebb kitüntetésül és fényül, mennyiben az többé vagy kevesebbé alapszik “mindig éber köte­lességérzeten.” Már mennyire vagyunk e’ tekin­tetben honunk határai közt ködben, hol kivált egye­sületeknél 1­0 közt legalább is 8 megválasztott pusz­ta complimentnek vagy sine-curának tekinti tisztét, az valóban aggasztó és olly fogalom, mellyen ha tö­kéletes és gyökeres fordulás nem létetik hova hama­­rább, bizony jobb kivált az egyesületek terén sem­mit nem kezdenünk , minthogy az egyesületi gépe­zetnek egy második főtengelyét — sine qua non — megint az képezi, miszerint az egyesületi nagy tö­meg által tökéletes szabadsággal megválasztott és szabadon forogható bizottság ugyancsak emberül és lélekismeretesen állja tisztjét, és szolgáljon mint illik , mert ha nem cselekszi ezt ’s egyik tag a’ má­sikra bízza magát vagy tolja a’munkát, akkor kér­dem : ugyan hol rejlik a’ siker hihetősége ? #) Szorosan kereskedelmi szempontokat ez úttal mel­lőzni kívánok. Gyár és egyesület magában véve ugyan egészen hete­rogen valami, de azért más részről még is némileg min­dig egybefoly, mikor nem egyesek de társulatok állítanak és kezelnek gyárt.­­) Nem akarom nevezni ‘tiszteidnek’, mert nem ez régens ideája a’ dolognak, minthogy a’választási mű­tétel nem alapszik tiszteleten, de a’ bizodalom alapja a’ tiszteletnek.

Next