Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)

1846-01-15 / 4. szám

PEST, csütörtök január tökén Megjelenik a’ Társalkodóval minden héten kétszer t. i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben emeletében , egyebütt pedig minden királyi posta-hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföl megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetv­ndik szám 1846. ai helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 463dik szám alatti Trattner-Károlyi ház első ilföldi tartományokba kivántató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ épy fölvétetik ’s pontosan és jutányosan közöltetik. ®£2£*Teljes számú példányokkal még szolgálhat a’ szerkesztőség. FOGLALAT: Magyar- és Erdélyország. (Előléptetések; meg­tiszteltetés; jótékony ajánlat a’ magyar keresked. társaságtól; ha­lálozások; honszeretet és nemzetiség; Pestalozzi-ü­nnepély; Ti­­szaszabályozási ügy; Arad és Esztergom megyék közgyűlései;sá­rospataki tisztújitás; Ssékés­ Csaba váltsága; budai tunnel-társa­­ság; budapesti napló.) Amerika. (Oregon kérdését illető alkudozást az angol és amerikai kormányok ismét megkezdették; a’congressus alakulá­sa ’s bizottságok kinevezése) Anglia. (Peel terve a’ gabnatörvények ügyében; a’ tory lapok ez elleni kikelése; az eltörlendő gabnatöv­ények által a’ jó­szágbirtokosak és haszonbérlőkre hárulandó károk; Liverpoolban egy víztartó szétpattanása; a’ Times és Sun közleményei.) Francziaország (A’ kamrák ülései; alelnökök válasz­tatnak; újévi tisztelgések a’királynál; Szajna kiöntése; az ellen­zék a’ válaszfelirati bizottság­ kinevezésnél is kevesebbségben maradt.) N­é­m­e­t o­r­s­z­á­g. (Liszt Frigyes a’ német nemzetegységről statusgazdászati szempontból ’s védvámpolitik­áról) Olaszország. (Miklós czár Velenczébeni tartózkod­­táról pár adat.) Oroszország. (Az orosz czár névnapjának megiillése Sz. Péterváron.) Értesítő; dunavizállás. Hungár­­in Erdélyuraság. Cs. kir. főherczeg István, ő fensége ismét ift bizony­ságát adó népnevelésünk ügye iránti magas figyelmének, — midőn kecskeméti oktató Bátky Károly, elemi iskolák számá­ra készített olvasókönyvét, öcs. kir. Fenségének Prágába megküldvén, a magas kegyü pártoló, a’ hódoló irót kegy. fi­gyelméről’s méltánylásáról hozzá intézett levélben értesittet­­ni méltóztatott. M­o­e­s­er István gyakornok budai főpostaigazgatósági járulnokká lan kinevezve. A’rungu magy. kir. udv. kincstár az alsómagyarországi k. kerületi bányaszéknél megürült másod-irnokságra Hell Antal ottani harmadik irnokot;ennek helyébe harmadik írnok­ká H­o­r­v­á­t­h Károly beszterczei k. bányakamra-igazgató­­sági Írnokot, végre az ezen k. kerületi bányaszéknél üresség­ben volt negyedik irnokságra G­a­i­b­i Eduard beszterczebá­­nyai k. helyettes bányabirósági Írnokot alkalmazá. Jótékony ajánlat a’magyar keres­­k­e­d­e­l­m­i társas­ág részéről. — Hogy inté­zetünk nemcsak saját hasznával mozdítsa elő a’nemzeti köz­­vagyon gyarapulását ’s hogy ne vettethessék szemére,mi­ként ő is csak kereskedőileg azon elv szerint működik,mint bármelly más egyes csak erszényét ismerő kereskedő, mert fájdalom, nálunk a’ gyanúsítás és kajánság nem kimél sem­mit a’ világon, — tudtául adja a’ t. ez. közönségnek, mi­szerint megnyitá, miután e­ tél közepe a’ fagygyal együtt be­állott, az intézet t. ez. választványa hozzájárulásával rak­tárait, mellybe burgonyát vásárolt jó eleve jutányosan, hogy azt az eredeti áron, ’s kinél a’ nyomor legfelsőbb fokát ér­te, annak ingyen is részlegekben kiszolgáltassa. Van pedig burgonya 15,20,25 ’s 30 váltó­ garason zsákonkint,noszlopi minőségű, melly hazánkban legjobbnak tartatik. Ki használ­ni akarja ez ajánlatot, az jelentkezzék délután 3—5 közt az intézet irodájában (Coburgház, felső-dunasor).— A’ma­­gyar kereskedelmi társaság választ­ván­y­i üléséből. H­alá l o z á s. Egy szenvedő honfi társunk azon ember-osztály közül, melly még csak néhány évtized előtt hazánkban úgy szólván páriául tekintetett, Kovacsóczy Mihály h. ügyvéd, 15 hónapi betegeskedés után f. hó 13 kán délelőtti 11 óra tájban halt meg mellvizkórban. — K. M. olly időben kezde ’s folytata nálunk irodalmi vállalatokat, mi­nőben Fulton az angoloknál a’ gőzhajózást, ’s ha ennek láng­eszével birondott is,még sem viszik koporsója lepelszéleit or­­szágnagyok v. méltóságosak, mint viendik például Franczia­­országban Mairek Hugo Viktorét. Ez a’ kor hibája. Övéit a’fe­ledés szelíd nemtője leplezendi be. Béke tehát hamvainak! U­­gyane’ napon délutáni egy óra körül a’ derék ’s munkás Man­­no Alajos is elhunyt. S. A. Hol­ezeretet én nemzetiség. Átalakulásunk első évei mutatják már, hogy más,ko­rábban haladni kezdett nemzetek intéz­ményeit használjuk nagy részben mintául,—látjuk,mint igyekszik a’ tespedési álomból fölébredt nemzet gépébe illeszteni a’ csendes re­form utján sok eredményt,—mellyekhez más nemzetek csak véres harezok és számtalan küzdés után jutottak;—ugyan­ezen ügyekezet nyilványos és legális kijelentése adott al­kalmat azon gyanusitgatásokra, mellyek békén haladni kí­vánó nemzetünkre —mivel más,korábban és messzebb ha­ladott nemzetek intézvényit rokonszenvvel átkarolá,—ma­gát az előzvényt, t.i. a’ forradalom iránti sympathia bélye­gét is reá nyolnák! — mintha ez eredvényeknek mindig csakugyan azon előlényekből kellene folyni, mintha oly e­­redvényekhez, csak erőszak vezethetne, ’s el volna zárva örökre, békén haladni és iparkodni kívánó nemzetnek,az út( Mennyire azonban tagadni nem lehet, hogy alkotvá­­nyi reformunknál, vagy hogy conservatively kifejezéssel éljek, alkotványunk kikerekítésénél más alkotványos nem­zetek beléletébe tekintenünk és azoknak mi módon történt kifejlődésükre figyelnünk szükségképen kell, é• annyiban való az is, hogy az alkotványi reform kérdésinél fordulnak olly tárgyak is elő, mellyek tisztába hozásán a’ külföld in­­stitutióinak bármilly bő forrásai keveset segíthetnének, itt majd kizárólag tulajdon erőnkből kell meríteni, itt más pél­dák alig léteznek, — illyen a’ nemzetiség ügye! —­ ez ere­deti, saját ügyünk, — a’mennyiben t. i. nemzetiségünk fen­­tartása ’sélénkebb virágzása nyelvünk és eredeti szokásunk fentartásától függ;—de a’ mennyiben nemzetiségünk lé­nyegébe van már szőve az alkotvány, az olly kapcsolat­ban vagyon az általányos civilisatióval (hacsak egy külön civilisatiót nem akarunk teremteni,egészen eltérőt, idegent, —a’ többi európaitól, mint például, az arábiaju Syria tág sivatagjain) hogy nemzetiségünk egyik alapjának t. i. nyel­vünknek, — annak másik alapját t. i. alkotványunkat alá­rendelni, vagy épen alkotványunk javítását, nyelvünk és né­mi régi intézményink iránti féltékenységből *) még néhány évtizedig halasztani, annyit tenne, mint nemzetiségünk ü­­gyét lerontani! miután nemzetiségünk nemcsak nyelvben és ősi szokásokban, —mint többen gondolják, t. i. kik nem i­­gen szoktak gondolkozni, hanem az alkotványban is gyö­kerezik— ha ezt nem ápoljuk, nemzetiségünknek is előbb utóbb ki kell veszni. Alig van tehát alkotványi reformunk ügyében kér­dés, mellynél más nemzetek átalakulási processusait figye­lembe venni nem válnánk kényszerűvé; alig létezik kérdés, mellynél eszünkbe nem kellene, jutnia, hogy mi is egy tö­redéke vagyunk az európai civilisatiónak, mellynek keblé­ből ha egyszer kisodortatunk, megszűntünk lenni. — Sokan azt vélik, hogy aristokratiánk azon részének, melly a’ haladás zászlója alá lépett, főczélja:demokratia! — én azt vélem,hogy igazi czélja még az úgynevezett rohan­va haladó pártnak is, nem egyéb, mint: önérdek! ők átlát­ták hogy az európai civilisatió közepett, e’ régi privilegialis állapotban maradnunk többé nem lehet, különben kisodor­tatunk,— ez az egész! — Hazánkban jelenleg a’ demokra­tától szintolly kevéssé tarthatni, milly keveset tart a’ Bu­dapesti Hiradó a’ centralisták felelős kormányától.—­­Nemzetünk aristokratiája,hogy úgy szóljak, mivel több része, aránylag sokkal több figyelemmel kezd viseltetni az idegen nemzetek intézményei iránt, mint eddig. Sokkal töb­bet olvasunk ’s többet utazunk jelenleg, ’s talán kevesebb fényűzéssel’s kevesebbé anyagi élvezetek megismerése vé­gett, mint ezelőtt, és midőn kijutottunk végre a’ civilisatió tengerére, és látjuk, hogy mind az,mit a’nagy, előre lépett nemzetekről bámulva olvastunk és alig mertük hinni, nem puszta theoria, hanem már életbe is van léptetve, — akkor felmagasztosul a’ kebel, ’s hány tévé honától távol, a’ civi­­lisatio tengere közepett azon óhajtást: ,Uram, mikor enge­ded, hogy nemzetem is illy boldog, illy nagy legyen! —, ’s haza tér sok útközbeni tervvel telve ’s ittasan hazája jövő nagyságáróli álmoktul; de alig kezdi meg itt ott pengetni uj terveit, midőn egy rémalak áll útjába: az áldozat!’s ime a’tervek iránti vágyak csökkennek; a’ forró óhajtások fagypontra lesüllyednek, és a’jámbor óhajtások közé szá­míttatnak nagy bölcsen. Mi volt tehát azon érzet, melly a’ távol utazott honfit olly melegen átfutá? meleg honszere­tet? —­nem, csak fellobbanó szalmatűz — és mit haza ho­zott­ pernye, hamu. — Ha a’ változékony felhevülésnek azon számtalan szik­­ráji, mellyek honszeretet czimje alatt, minden haszon nél­kül röppentek szét honunk levegőjén, csak némileg ápol­ták volna azon szent tüzet, mellynek a’ haza oltárán elalud­ni nem szabad, biztosan elmondhatnék,hogy hazánk,melly­nek alkotványa van, ’s igy a’ törvényes után sorsán segít­het, a’ legboldogabb hazák egyike volna. Voltak ugyan idők, és ez idők még nem rég múltak el, mellyekben a’ hazát — tulságig dicsérni, institutióinkat, voltak bár azok hasznosak, vagy elavultak,mód fölött ma­gasztalni, minden idegen forrásból eredő újítást megvetni, kilencz millió embert optimismussal mystificálni,szóval ha­zánkat a’ világ legboldogabbik országának,alkotványunkat pedig elavultságaiban is világ csodájának tartani ’s kür­­tölgetni polgári erénynek tartatott­ akkor, ki ez úgy neve­zett polgári erényt gyöngeségnek merte nevezni, rossz ha­zaknak; ki pedig hazai intézvényink kopottságait ’s rémitő elmaradásunkat nyiltan szemünkre lobbantani merészlé, az a’ haza ellenségének kiáltatott ki,,dicsérd hazádat és a’honi intézvényeket elkopottságukban is­ volt a’ jelszó! ez, és az extra Hungáriám! voltak e’ nem rég múlt, homályos idők­ben a’ honszeretet legmagasztosb kiömlései!—ez volt ak­kor az úgynevezett közvélemény, e’ nagy vélemény sötét­ségein ’s ködfátyolain keresztül hasadt végre egy kissebb vélemény hajnal-világa, melly máskép érzett és gondolko­zott, ‘s e’ kissebb vélemény irányadója egy férfiú volt, ki Magyarországnak a’ világot hozta meg, mert anélküle ta­lán örökre világtalan maradt volna hazánk! volt pedig jel­szava, legalább irányeszméje e’kissebbségnek:* * * 4 szeresd ha­zádat, de kutasd ki és valld meg lelkiismeretesen annak gyöngéit­, e’ kisebbség győzött ’s e’ győzelem vontá le az extra Hungáriám szintolly káros mint nevetséges elveit; e’ győzelem ol­a nemzetünkbe az elbizottság helyett az ön­érzetet. E’ nemzeti önérzetnek teremtője,—hogy úgy szóljak civilisatiónk irányadója—jelenleg ismét kevesebbségben látszatik lenni. — Pártok keletkeztek azóta, — és mivel az irányadó, függetlenségét fentartani hasznosbnak ítélte a’ hon javára nézve, mintsem bizonyos, bármilly népszerű pártok által magát és cselekvési erejét, mellyre még annyi szükségünk van, — vakon lelánczoltatni, — rivalgani kez­­dék reá a’ pártok vezérei ’s ezek vakbuzgó apostolai: bon­szeretet­é ez? — mintha bizonyos párthoz tartozásban ár­tana a’ honszeretet! — Haladásunknak sokat ártott és árt még most is azon sokféle különös eszme,melly minden bi­zonyos irány és öszpontositás nélkül idestova csapong hon­­szeretet név alatt. — Sokkal csekélyebbnek találom gyenge tollamat, — sokkal inkább érzem egyediségem parányiságát, sem­hogy képes volnék a’ tiszta honszeretet érzetét egész ma­, gasztosságában leírni! itt csak egy magányvéleményt ho­zandók elő a’ honszeretetről, melly vezérfonalul szolgáljon annak,mit alant a’ nemzetiségről előadni fogok,—egy ma­gány-véleményt, melly állitásimat biztosabban fölvilágitsa azok irányában, kik a’ mondottakat ollykor rosz világnál szeretik tekinteni. Kerülve tehát, a’ mennyire csak lehető, ■—■ azon bizonyos dialectikaszerü bizonyitgatásokat, mely­­lyeket csak Roger Collard hű tanitványinak lehetne némi­leg megengedni —• véleményem abban központosul: mi­ként két fő gyupont vagyon, melly körül, mint nap körül forognak a’ honszereteti érzet minden csillagai, •—'s e’ két fő gyupont: a’ ‘■honvédelem és a’ honboldogitás, mit e’ ket­tők legalább egyike nem hat át sugáraival, az a’honszere­tet határin tűl van. Mi az elsőt, t. i. a’ honvédelmet illeti, ez nálunk nem­csak mint fellobanó eszme mutatkozik, de valósítva is­tön egész dicsőségében­ erre bizonyítványul szolgál hazánk tör­ténete,—ezhogy úgy szóljak nemzeti önérzetté vált’s bár­­milly gúnnyal illessék sokan,főkép idegenek,a’mostani hon­­­­védelem képviseletét, ezen gúny a’ nemzetet nem érheti, legalább a’ nagyobb részt, hanem legfölebb azon kissebb­­­­séget, melly némi előjogok biztosabb fentarthatása miatt, e’ sok gúnyolás daczára sem akar, ezen valóban már pa­­ródiás képviseletről lemondani. Igen uraim! nem kell egyéb, mint viszszapillantani a’ történetek évkönyveibe, —• hogy a’ nemzet volt dicsőségére 's őseire találjon! Én a’ nemzet őseit értem itt! —családok ősei dicsőségéről itt nem szó­lok. Ezeket, hiedelmem szerint, csak az unokák öröklik, ’s ez legyen mindenesetre az unokáknak szent;—■ de hol egy nemzet ősei dicsőségére visszatekint: — ott család, fényes név, nemes és nemnemes osztályzatok elenyésznek! — ott egy nagyobb, régibb család lép elő, és e’család, a’ Nemzet! —Ez okból üdvözölje ’s üdvözölheti méltán minden, bár a­­lacsony sorsú de tiszta keblű honfi, egy Hunyady, egy Má­tyás király,egy Zrínyi emlékét!—ezek sem család,sem cas­­ták, sem magyar, német, oláh, vagy szláv népfaj —hanem a’ nemzet ősei! — De ne merüljünk a’ történetek múlt országába, fé­nyesek azok és képesek a’ csüggedt kebel gyöngén csil­lámló szikráit is meleg önérzetté bevitni, — legyen ezen eltörölhetlen önérzet támasza a’ lankadozó kebelnek ’s te­kintsünk a’ teendők tömkelegébe , melly teendőkről, alig csalatkozom , ha azt állítom, hogy nagy részben kezünkre vannak bízva és számot kérhet méltán az utókor tőlünk, hia most béke idején nem teszünk, midőn nem gátoltatunk, i midőn olly kevéssé nyomják hazánkat a’honvédelem gond­jai. E’ teendők öszvege a’ hon-boldogitás! ez azon második r."~ ,———- -| *) Minő például: az annak idejében hasznos és czélszerrű de most már, minden érdekegységet gátló, ősiségnek, és a municipális rendszernek módosítás nélküli fentartása.

Next