Jelenkor, 1847. január-december (16. évfolyam, 1-104. szám)
1847-03-25 / 24. szám
gát bennök. Vádak a’ közönség részéről a’ színészek ellen , vádak a’szinészek részéről szinésztársaik ellen, gyanúsítások igazgatóság, ügyviselőség és rendezőség eljárásaiban,egyik a’másik ellen, egyik a’másik helyett, egyik a’ másik miatt, viták, mellyek olly tűzzel folynak, minő tisztaságára nézve aligha veszatű. És épen jelen helyzetünk az, hol az ingerültséget, ha valaha, mostan kell kerülnünk, mert nem abstract elvekkel, hanem személyekhez nőtt legkényebb érdekekkel találkozunk minden nyomon, és hogy ilyenkor az óvatosság nem fölösleges, az nyilvánvaló dolog. Részünkről többek között, mik kissebb jelentőségűek, kártevő eszmének tartunk minden az országos főfelügyelő ellen célzó nyilatkozást. Lehet, hogy egy más haszonbérlő igazgatója az intézetnek nagyobb haszonnal, tán nagyobb ragyogással bírta volna és bírná kezelni a’színház ügyeit, jobban megválogatná az önérdekéhez tanácsos teendőket, határzottabb menetet adna minden bel- és külviszonynak, de egyet mindig kifelejtünk a’számításból: színházunk egyszersmind nemzeti intézet, mellynek nemcsak a’ művészet, de egy annál magasb eszme is van czéljául kitűzve. Mint felelt meg e’czélnak a’mostani országos főfelügyelő? Ítélje meg, ki színházunk nemzetiség tekintetében kifejlett irányát méltó figyelemmel bírta kísérni. Fognak egy más , nálánál bármennyivel felelősebb, de kevésbbé szabadelvű igazgató,nem mondjuk, hogy nálánál jobb, de bárcsak az övéhez hasonló irányban is haladni? Látnánk akkor színpadunkon olly műveket megjelenni, minőknek belső érdeme a’ szabadelvüség irányában fekszik? Feleljen meg rá, a’ ki megértette, hogy „Bánk bánt“ (és többeket, miket megneveznünk fölösleges) ki hozta föl szinpadra ? ... Nekünk a’ főfelügyelő ellen semmi panaszunk, ő a’szinész urak helyett szerepet nem tanulhat, ő az énekes urak helyett, ha utaznak, vagy elrekednek, nem énekelhet, ő a’ repertóriumot nem készítheti, ő apró coulissai intrigyákat nem csitíthat, d ő színházunknak csak irányadója, de nem felszerelője. Minden bajunk ott van, hogy egy személlyel kevesebb a’ felügyelőség, mint lennie kellene; hiányzik belőle az igazgató. Hiányzik az, ki a’ színháztól független, ahol semmi magányérdektől nem kötve,e’fejetlen-láb oligarchiái demokratiát legapróbb részleteiben igazgatni bírja; hiányzik az, ki a’ közönség érdekében legyen ellenőre a’ színházügyek menetelének. Bárki lenne is ez (de színész, vagy drámairó semmi esetre se! ez által sok jövendő gyanusitgatás lenne megelőzve ’s igy elhárítva) mellette azonban vagy fölötte, mindig óhajtanók teljes hatalmu irányadó felügyelőnek mostani igazgatónak czímzett főfelügyelőnket Ha őt el kellene vesztenünk, akkor a’ két rész közül inkább válaszszuk a’könnyebben tűrhetőt ’s maradjunk, a’ mint vagyunk. Egyébiránt a’ szinfali titkok leleplezésének nem vagyunk legnagyobb baráti. Szeretjük ugyan a’világosságot, de azért ne gyújtsa fel házát senki, hogy láthassunk nála. Petőfi Sándor jelenleg érdekes műfordításon dolgozik. Mme Anai's Legalus, gyönyörű költői gyöngédséggel írt verseit teszi át francziából magyarra. E’ művet, mellyel a’ legihlettebb költészetünői lélek leányához írt, a’költői fordító gazdag szelleme sugáritól világítva, rövid idő múlva fogja közönségünk éldelelni. Egy vidéki ismerősünk minap panaszt emelt előttünk, hogy a’ pesti virágárusok olly czifra neveket vágnak némelly virágmagnak, hogy az ember legalább is üvegházira ülteti ’s mi kel ki belőle? — Mikor elveti az ember, mind megannyi: Centauria americana! Convolvulus japanicus! Cynoglossum purpureum! Datura striata! Delphinium consolidum! Linum grandiflorum! Lupinus polyphyllus! Amaranthus tricolor! Calliopsis speciosa! ’s bezzeg mikor a’ napfényre jöttek, lett belőlök búzavirág, földönfutóka, medvetalp, maszlag, szarkaláb, lenvírág, czigánybab, veres paréj és ökörszem ’s más hasonlatos és szemétlétérül ismeretes gyimgyom , hogy az ember csak úgy csodálkozik rajta. Biz úgy van az, mikor az ember csak emlegetni hallotta a’ botanikát — Seymour Shiff híres zongora-hevenyész f. hó 26án délután 4 órakor a’városi kis teremben hangversenyt rendezend, mellyre minden művészet-kedvelő hivatalos. Jegyek a’szokott helyeken kaphatók. [Gj] TÖRVÉNYHATÓSÁGOK. PESTMEGYE. Másodnapi közgyűlésen martius 17én a’ kisgyülési jegyzőkönyvek hitelesítését folytatták. Ezek közt egy tárgy a’tegnapi runyiféle felszólításhoz hasonló ragadá meg a’ rr. figyelmét, mi újra huzamos, vitára szolgáltatott anyagot. Igaz ugyan, hogy a’ többség azonnal a’ kisgyűlési eljárás c. alispán általi felvilágosítása után a’ határozatot megállapítottnak tekinté ’s tovább akart haladni teendőji során, azonban a’ túlsó oldaliak a’ kölcsönös capacitatióhoz fogtak’s e’ capacitálások folyamán megjegyzések merültek fel, mik úgy a’ pestmegyei ellenzék erejének, mint az auditorium túlnyomó hatalmaskodásának elvitathatlan kriterionjai. A’múlt év egyik nyári havában Párádon ünnepélyes verekedés történt némelly, úgy nevezet nobel egyedek közt. E’ kihágás megvizsgálására, miután azt is Hevesmegye rendei saját jóakaratukból elintézni vagy nem akarták, vagy nem bírták, felsőbb helyről a’ hevesmegyei administrator ő maga neveztetett ki kir. biztosképen. Biztos ő maga egy hivatalos levélben megkeresi Pestmegye e. alispánját, hogy az ügy érdemére vonatkozó tanuvallatásokat két olly egyedre nézve, kik is Pestmegye hatósága alá tartoznak, tenné meg. Sz. M. első alispán e’bizodalmas felhívásra válaszoló, mikép ő a’ tanuvallatásokat nem fogja végrehajtani, mert ő magának ez ügyben kb. biztossá lett kineveztetése annak rende szerint Pest megyében kihirdetve nincs, mint főispánhelyettest pedig nem ismeri olly hivatalbeli állásúnak, hogy illy modorú megkeresését teljesíthetné; ehez tudva még azt is, hogy a’ kit biztos, a’ megbízás természeténél fogva minden a’ nyomozáshoz tartozó vallatást személyesen tartozik végezni. Később ugyanezen érdemben a’ nm. helytartó tanácstól is érkezik egy intézvény, melly első alisp.urnak kötelességévé teszi a’ vallatást a’kijegyzett két egyed ellenében foganatba venni. Első alispán ur ezen kormányszéki leiratra is előbb említett okait hozá fel válaszképen; az egész dolgot pedig kisgyűlés útján a’ közgyűlés elibe kívánta terjeszteni. A’ rr. többsége helyeslé első alispán ur eljárását; a’ hevesi administrator levelezését pedig m. alispán ur hibásnak tartá, mert illy dologban mint főispánhelyettes irt; holott hasonló levelezés hibásnak tekintethetnék még akkor is, ha maga is Hevesmegye teendette azt e’ megye első alispánjához kikerülve az egyetemes hatóságot. A’ conservativek közöl egy szónok ismét a’ törvények tömkelegébe merült’s innét felhozott néhány ponttal kiváltkép az ellenzéki szónokok azon állítását igyekezett megdönteni, mellyel az administratorok törvényes állása és hatósága tagadtatik. Ezen pontok ellen egy ügyvéd és tbiró hivatkozott az 1805d. törvényre ’s heves előadása folytán felírást inditványzott a’ nm. helytartó tanácshoz válaszolólag azon levélre, mellyet a’szőnyegen levő kérdésben első alispán úrhoz bocsátott, de indítványa mellőztetvén a’ többség ez úttal marad a’ statusquonál, bevárva a’főkormányszék további lépéseit. A’ tárgy befejezte után a’ molnárokra került a’sor, mint kik jelen szűk időben igen fontos személyek. Panaszok létettek aziránt, hogy a’malomvám már több mint egy évtized óta nem limitáltatott ’s hogy ekép azok ma is épen annyi vámot szednek,mint midőn legbővebb a’ termés, pedig az arányt igen jó lenne itt is megállapítani; mert ha a’ részes aratók bő terméskor fedért végzik azon munkát, mellyet szűkebb időben lödért is szívesen elvállalnak, nem láthatni át, miért maradjanak épen a’ molnárok folyvásti kegyeltetés alatt? A’rr.bizottságot neveztek ki, melly minél előbb javaslatot nyújtson be a’jelen mostoha körülmények közti legczélszerűbb intézkedések iránt; figyelmébe ajánltatván az is, hogy a’ vámszedő mérték minden esetre a’ megye bélyegével ellátandó legyen. Következett a’ solti járás néhány helységeinek folyamodványa, mellyekből érteni lehetett, mikép ott a’ Duna jegének fenakadása miatt a’ vizáradás még nagyobb károkat okozott, mint 1838ban. Különösen Apostag, Dunavecse és Solt helységek azok, mellyek a’ romboló hullámok dühének leginkább ki valának tétetve. Solton alig van 50 ház, mellyet a’ viz fel nem forgatott, a közlekedés talpakon és csolnakokon történt. Két emberélet jön a’ vész áldozata; e’ város lakosai egyébiránt akaratjokat is tudatják, miszerint helységüket odahagyni ’s biztosabb helyre települni óhajtanának. E’ folyamodások öszszes kivonata—némi mellékes kérelmek oda nem tudásával— az, hogy a’ rr. figyelembe vévén e’ vidék nagy veszteségét, mentenék föl őket azon törvényes kötelezettség alól, miszerint közmunkájokkal távolabb helyekre járuljanak, hanem a’ helyett inkább engednék meg, hogy napszámaikat saját töltéseik felépítésére ’s kijavítására fordíthassák, biztosítani vagyonukat ’s magukat az elemek harczai ellen. A’ fr. méltányolva ezen kívánságot csupán a’ kárvallott helységeknek engedők meg, hogy közmunkájokat saját vidékök biztosítására fordíthassák, mennyiben töltéseik egyszersmind rendes országiakat használtatnak; különben az egész járás közmunkái illetőségére nézve marad a’ törvény rendelete. Voltak, kik e’ tárgynál rendes szabályozást óhajtván, minthogy a’bajon csak eként lenne segítve — ajánlták a’ szomszéd hatóságokat is felszólítani; azonban ez elmarad a’miatt, mert hasonló intézkedésre Tolnamegye rég felszólittatott már, sőt a’ nm. helytartó tanácsnál is tétettek lépések e’ nagy baj orvosoltatását sürgetők, de mindeddig, habár 10 év forgott is azóta le, semmi eredmény. Azért Pest megye rendei a’ károsodások által leginkább lévén érdekelve az intézkedéssel tovább késni nem akarnak, hanem küldöttséget neveznek ki másod alispán elnöklete alatt, melly a’ szükséges vizsgálatokat még a’ viz elapadása előtt helyszínen megtevén javaslatát egy Szalk- Szentmártontól Hartáig majd teljesen hiányzó vizsgátak építéséről javaslatát terjeszsze elő — érintkezésbe tevén magát az illető földesurakkal. E’ tárgy befejezte után olvastatott két levél, egyik István cs. k. főherczeg, a’ másik özvegy nádornő e fenségöktől a’ rendek azon feliratára adott válaszkép,mellyben részvétüket az országos veszteség fölött nyilványiták. István cs. kir. főherczeg ’s Magyarország k.helytartójának válasza imigy hangzik: Nagyon tisztel, ’stb. Minél mélyebben sebzé fiúi keblemet felejthetetlen édes atyám elhunyta feletti fájdalmam, minél nagyobb szükségét érzem a’vigasztalásnak, mellyet magamban feltalálni alig tudok, annál jobban hatott bánatos szivemre azon nemes részvét, mellyet tisztelt uraságtok fájdalmim iránt tanúsítottak. — Nem azon minden jobb kebelben létező gyöngéd érzelem, melly minden szenvedő bánatán testvéri részvétre kél,egyedül az, mi tisztelt uraságtoknak folyó évi hold, aszsz. hava 25ről hozzám intézett feliratukból szól; a’ kérlelhetlen sors együtt sújtott bennünket, veszteségünk közös ’s a’ vigasztaló szózat, mit a’ nemes megye hozzám intézett, közel érdekelt bánatsorsostól jó .A’ dicsőültben, kiben én felejthetlen édes atyámat siratom, a’ végzet főkormányzójoktól fosztá meg tisztelt uraságtokat, kihez nem egyedül a’puszta hivatalos öszszeköttetés viszonya, de a’kölcsönös bizalom és szeretet szent láncra is fűzé egy nehéz félszázadon át e’ nemes megyét; ’s habár sírjára tehetik is már csak le tisztelt uraságtok azon polgári érdemkoszorút, mellyet ősz fejére tűzendők valának, épen midőn a’sors kiragadátt közülünk, kezeskednek azon nemes érzelmek, miket feliratukban ő iránta kifejeztek, hogy emlékét tisztelt uraságtok sziveiben híven megőrzendi a’ háladatosság. Kezeskedik — úgy vélem —, ezen hű érzelem ’s az irántam tanúsított jó indulat egyszersmind arról, hogy tisztelt uraságtok bennem, — kire ő felsége legmagasb kegyelme a’ királyi helytartóságot ’s e’ nemes megye főispánságát ruházni méltóztatott, — a’ boldogult fiát tekintve, átviendik rám azon bizodalmas ragaszkodást, mellyel édes atyám iránt viseltettek. — Az ő érdemteljes hivataloskodása magasztos példa gyanánt áll előttem, ’s úgy hiszem, fiúi szeretetem ’s polgári tiszteletem nem ültethet sirjára szebb emlékvilágt, mitha nyomdokait követve,azt tűzöm ki szent czélul magamnak,hogy hivatalos működésem folytatása legyen az övének. — Keblemben szilárd akarat él ’s erőt kérek csak istenemtől, kinél a’tiszta szándék áldásra szokott találni, hogy atyám emlékéhez, uram királyom legmagasb bizalmához ’s e’ nemes megyének irántam olly fényesen tanúsított várakozásához méltón állhassak azon pályán, mellyet a’ boldogult olly dicsően járt. Köszönetet mondva még tisztelt uraságtoknak azon bizalomteljes ragaszkodásukért, mellyel magasztos pályám küszöbén üdvözöltek, minden jót kívánván maradok tisztelt uraságtoknak Bécs,böjtelőhó 12én 1847. jóakarója István m. k. k. helytartó. Özvegy nádornő ő fenségéé pedig ez: Tekintetes Karok és Rendek! Az emberi életnek egymást felváltó viszontagságában osztozni szerető nemes indulat és kölcsönös részvét félreismerhetlen tanúságát adták czimzett uraságtok hozzám intézett becses levelekben akkor, midőn felejthetetlen emlékű kedves férjemet, iránta viseltető tiszta szeretetök ’s vonzódásuk meg nemhűlt érzetével örök nyugalma csendes helyére is követve, rólam a’ bánatos szivü özvegyről sem felejtkeznek meg’s pótolhatlan veszteségemből eredő mély fájdalmam enyhítésére, a’ vigasztalás lehető legérzékenyebb szavait keresik ki. — De növeli e’ megbecsülhetlen készségűk érdekét még a’ múltnak kedves emléke is; minél szorosabb, minél szilárdabb volt ugyanis azon kapocs, melly ezen nemes megye rendeit a’boldogulttal egybefüzte: annál több rész jutott kétségkívül a’ nőnek is azon öröm- ’s megelégülésből, mellyel ezen — annyi év hoszszu során mind két részről kegyelettel ápolt édes öszszeköttetés érzete a’ férj szivét betöltötte. — Mindezért szives köszönetemet nyilványitván,fogadják tisztelt uraságtok viszonzásul azon őszinte nyilatkozatomat, miszerint szép hazájoknak, mellyet hőn szeretett kedves gyermekim is annak neveznek, — és boldog ott létem egész ideje alatt dicsőült férjem, magam ’s egész családunk iránt minden alkalom, tanúsított igaz hajlandóságnak becses emléke keblemben élni soha meg nem szünik.Egyébiránt minden jót kívánván maradok a t. kir. és rr.nek Bécsben mart. Idén 1847 jóakarójok. Mária Dorottya m. k. Melly két levél kitörő éljenekkel fogadtatván, a’ rr. már kinevezett tisztelgő küldöttségüknek utasításul adák, hogy a’ majd Budára megérkezendő helytartót a’megye nevében üdvözölvén, ő fenségét egyszersmind a’ beigtatási közgyűlés határnapja kitűzésére kérjék meg. E’ levelek után egy helytartósági intézvény hozatott szőnyegre, melly Pestm. törv.székein az admin, nem biráskodhatásának korábbi statutumjok nyomán is határzatlag tett kimondását megsemmiti. E’ tárgy már kimeritőleg volt megvitatva Pestmegye teremében, midőn az ezt szőnyegre erőtetett szabolcsi levél tárgyaltatott, azért itt röviden csak annyit jegyzünk meg,hogy Pestmegye rendei felhozott okaikat a’ megsemmisítő intézvényben elenyésztőknek nem látván előbb kimondott határzatukhoz továbbra is ragaszkodnak ’s ezen megállapodásukat felírásban a nm. helytartó tanácscsal tudatni fogják. Ennyi a’ határozat. Ezt zajos vita előzte meg, mellyben szónokok és hallgatóság egy iránt szerepeltek. Ennyi a’ másodnapi gyűlés eredménye. —1— BIHARMEGYE. (V.-Olaszi mart. 10.) Ha conservativ volnék, fájdalommal telnék el keblem, tapasztalván, 140