Jelenkor, 1847. január-december (16. évfolyam, 1-104. szám)
1847-03-25 / 24. szám
hogy e’ megyebeli azon párt, mellynek a’ conservativ elvek életbeléptetése volna kötelessége, sehogysem tud valódi conservativvé alakulni. — Hogyan? csak annyit sem bitt volna tehát eszközleni, hogy a’ bihari státusférfiak eszmevilága földerüljön, avagy ők a’ politikai pártmérközés terén eszélyesbekké váljanak? Ha conservativ volnék, bánatosan „nem“mel kellene felelnem ’s meggyőződnöm arról, hogy a’ márvány, mig Phidias mestervésüje alá nem kerül, kontár kezek között, örökké csak ügyetlen, berovátkolt kődarab fog maradni. És ez, véleményem szerint az ellenzéknek sem szolgálhat örömére ; — mert ha egy kalap alá nem szoríthatni a’ véleményeket, ha az igazság földerítésére különböző kiindulási pontokat választó pártok szükségesek, a pártok harczainak keserűsége csak úgy enyésztethetik el, ha a’ végig küzdött talán némi erkölcsi szín ömlik el, melly kétséget nekűi hagy a’ fölött, hogy az ellen, mellyel vittünk, még a’ harczi ingerültség közt is nemes vala; és hogy a’ harcából, végre is, törekvések, küzdelmink czélja, a’ jó,fog eredményül fölmerülni. Biharban, illy harczfolytatással, fájdalom! nem dicsekhetünk; mert vannak emberek, kik a’ legtisztább hazafiúi kebelből eredő jogvédelmeket szándékos kötekedéseknek nevezik’s tulbuzgalomból a’haza szolgálatában megőszült férfiak fejéről botor kézzel igyekszenek a’ polgári érdemkoszorút letépni; nem gondolván meg, gyáva hiúságukban, hogy a’ tölgynek koronájáig, a’ csiga, századokig sem juthat fel. Leszen alkalmam ezen tudósítás folytában, újabb adalékot nyújtani, a’magát conservativnek nevező párt eljárása fonákságiról. — Gyűlésünk első napján, mart.kán olvastatott a’ nm. helytartó tanács intézvénye, mellyből a’fr. megértették, hogy cs. k. főiig István ő cs. k. fels. által kir. helytartóvá, Pestmegye főispánjává ’s a’ jászok és kunok birájává neveztetett ki. Th. B. L. mély hódolatát fejezvén ki a’ fens. helytartó iránt, azon aggodalmát nyilványitá a’ rendek előtt, hogy cs. k. főng Istvánnak pesti főispánná ’s jász kún gróffá kineveztetése , a’ mennyiben ezen hivatalok csak a’ nádori méltósággal lehetnek kapcsolatban, törvénybe ütköző. Azonban magának az ellenzéknek kebléből emelkedtek szózatok, mellyek a’ nyilványitott aggodalom megszüntetésére irányoztattak ’s a’mindkét oldalróli hoszszas szónoklatok után,mellyekben egyrészről ő cs. kir. fels. atyai gondoskodása, más részről ő cs. kir. fels. István magas személye iránt nyilványitott hódolatok játszották a’főszerepet, ,,a’ rendek hálás köszönettel fogadták ő cs. k. felségének, a’ kinevezés által tanúsított atyáskodó gondoskodását, úgy tekintvén ezt, mint az iránta felülmulhatlan hűségű magyar nemzet iránt viseltető kegyes hajlandóságának zálogát’s úgy nézvén, mint a’ magyar haza felvirágzására intézett legkegyesebb gondoskodás tanujelét, mellyért annálfogva hálás érzelmeiket, alázatos felírásukban, ő felsége zsámolya előtt nyilványitják; István kir. irttó ő cs. k. fensége előtt pedig, kineveztetésén való örömérzelmeiket felírásban fogják tolmácsolni, szívből óhajtva, hogy azon,,éljen“ kiáltások, mellyek neve olvastatásakor, teremükben, zajos örömmel felhangzottanak, évtizedek múlva, a’ haza irányában teendő több több érdemeinek elismerését tanúsítandó hálanyilatkozatok vegyülésével is hangozzanak viszsza a’ hon minden szegletéből. Végre kijelenték a’ rendek, miszerint a’ megüresült nádori széket, egyedül kir. helytartó ő cs. k. fensége által óhajtják betölteni; ’s innen folyólag jövő orsz.gyülésre küldendő követeiket előre oda utasítják, miszerint mélyen tisztelt ő fenségének, az 1796. évi törvénybe foglalt példaszerinti nádorrá választására, minden igyekezetet fordítsanak.“ Olvastatott Temesmegye levele, mellyben pártolás és előmozdítás végett, az elhunyt nádor magasztos érdemeinek örökítése czéljából hozott azon végzés közöltetik, miszerint jónak vélnék, a’ néhai fens, nádor emlékére, Pesten, egy szobor felállíttatását. Biharmegye rendei „tudatni kívánták végzésleg a’ megkereső megyét, miképen az elhunyt nádor halhatatlan érdemei örökítése czéljában megegyeznek ugyan, azonban e’ czélra nézve más módot kívánnak alkalmazni, kívánják jelesen, hogy e’ tárgy jövő országgyűlésen tanácskozásba vétetvén a’ dicsőítendő elhunyt nádor szerény jelleméhez és magas erényeihez illő valamelly országos közhasznú intézet az ő nevéről neveztetve, törvény által rendeltessék fölállittatni.“ Mart. 9kén volt első alügyvéd Hrabovszky János kamrai ügyvéddé neveztetése által, az első alügyvédi hivatal megürülvén, elnök főisp. helyettes felszólitá a’ rendeket, hogy gyakorlathoz képest, a kérdésben forgó hivatali szék betöltése végett, egyedeket ajánljanak. És a’mozgalom, mellyet az elnöki beszéd okozott, emlékezetünkbe hitta az 1845-i tisztujitást; mert hivatalról lévén szó, ugyanazon emberek valónak előttünk, ugyanannyi érdemmel, de az azóta tett szolgálatokért, több igénynyel is, kik az elhirhedett tisztuláson, a’ dijosztás és dijfogadás mezején állottak. A’mozgalom pedig azért támadott, mert a’ hivatali szék, mellyet be kelle tölteni, csak egy vala; az embereknek pedig, kik abban kényelmes nyugalommal tudnának nyújtózni, száma: légió. Remény és aggodalom közt számitgaták bizonyos jobb oldali emberek a’ perczeket, mert egy részről gondolák, hogy szolgálataik nem fógnak jutalom nélkül maradni, más részről pedig bal sejtelemmel valának eltelve, melly a’ reményt kissé lehangolá. Mert aljegyző Cs. I., még mielőtt a’ főisp. httó a’ rendeket ajánlásra szólitá föl, előadá, hogy a’ törvényszék, a’ tiszti pereknek legközelebb múlt perszakon történt megvizsgálásáról szóló jelentésre nézve, azt tette kötelességébe, hogy azt, a’ rendek színe előtt nyújtsa által főisp. helyettes urnak. És midőn a’jelentések kivonatát az előadó jegyző olvasni kezdi, fel lön fedeztetve a’ rendek előtt a’ hivatali hanyagság, mellyel több megyei tiszti ügyvéd, hivatalát viszi. Ez okozta a’ remény lehangoltatását, mert a’ hivatali hanyagságról bejelentettek között, találkoztak ollyanok is, kiknek bizonyos maecenások már előre ígéreteket tettek. — A mozgalmat, mely a’ főispán helyettes beszédét, mint fönebb érintők, követte, kiáltozások válták fel, megkezdődött az ajánlgatás pártfogó szerepe ’s figyelmünket különösen egy írnok vonta magára, ki főnökét, a’ januári közgyűlésről irt tudósításunkban említett egyedet teli torokkal ajánlgatá a’ főisp. hitesnek. Későbben a’ zaj csilapodván, az ellenzék által előadatott, hogy az ajánlás joga gyakorlatnál fogva is a’ rendeket illetvén, szükséges azon jogot úgy szabályozni, hogy az illusióvá ne váljék; mert ha az ajánlás joga olly értelemben vétetik, hogy mindazoknak, kik—jóllehet csak egyes által—ajánltatnak, az ajánlandók közé kell soroztatniok, akkor a’ jog épen ezen kiterjesztés által válik puszta cerimoniává. Ennélfogva azt sürgeté, hogy csak azok ajánltassanak, kik ajánlásra többség által érdemesittetnek. Végre pedig azt kiváná, hogy a’ mennyiben a’ megüresült hivatalra a’ tiszteletbeli ügyvédek is igényt tarthatnak, aljegyző Cs. I. jelentéséből pedig megérték a’ rendek, hogy több tiszteletbeli ügyvéd hivatalát hanyagon folytatja; nehogy az ajánlások épen illy hanyagság miatt följelentett ügyvédekre essenek, olvastassák fel a’törvényszéki jelentés egész terjedelmében.—És mit feleltek a’jobb oldali urak? Felhozták, hogy ajánlási jogát nem vehetni el senkitől, hisz ezt az ellenzék sem engedné; védelmezték a’ főisp. jogokat; pedig ezeket az ellenzék nem támadta meg; ’s a’ mi legjellemzőbb vala, ellentették a’ törvényszéki jelentés felolvastatását. Ámde a’ t.széki jelentés, ellenzésük daczára is felolvastatott. Rögtön felkeltek az illetők közül két tiszteletbeli ügyvéd gondolván, hogy öndicsérgető beszédeikkel elháríthatják magukról a’ törvényszék ítélete súlyát, melly őket hanyagság bűnével terheli. Majd volt első aljegyző N. A. állott fel, kinek jegyzősége gyászos hisztériáját e’ lapok olvasóji tudhatják ’s nyiltan ki mondá, „hogy ő a’ törvényszék bűnkutató modorát nem helyesli; hogy a’ törvényszék pártoskodásból indult ki, mit világosan bizonyít az, hogy az ellenzékhez tartozó ügyvédek közül senki hanyagságáról nem jelentetett föl.“ — Ügyetlenebb vádat a’ törvényszék ellen nem gondolhatni; és még is voltak, kik meg tapsolák a’ botor szavakat, nem gondolván meg, hogy midőn törvényszékeik méltóságát alacsonyitják le,akkor egyszersmind önméltóságuknak ássák meg a’ sirt. Igen ám, de egy M. J. jutalmaztatása, előttök végetlenül fontosabb, mint egy törvényszék tekintete. Illyenekért mondom én, hogy a’ jobb oldalon valódi conservativ férfiút nem ismerek ’s ha valódi conservativ párt e’megyében egykor életre ébred, az a’ mostani ellenzék sorából fog kikelni. N. A. beszédére a’ tiszti főügyvéd válaszolt,sértőknek ’s törvény súlya alá esőknek nyilványitván azokat ’s megfejtvén a’ berzengőnek, hogy midőn a’ törvényszék, a’ megyei végzések értelmében tett vizsgálatakor a’ hanyagságot el nem nézvén, megrója, nem bűnt kutat, hanem legszebb kötelességét teljesíti. A’ közönség nagy része a’ főügyvéd szavai után N. A. ellen actiót harsogott; a’ főisp. helyettes felszólitá őt szavainak viszszavonására. N. A. beszélt valamit, de a’ közönség a mentséggel megelégülve nem lévén, újabban keresetet sürgetett. Végre elnök főisp. helytartónak kelle a’ szegény emberen segitni e’ szavakkal: „miután látja N. ur, hogy a’ rr. milly nagy resensussal vették szavait, nyilványitsa, hogy sérteni nem akart ’s ha a’ rr. kimondott szavait sértőknek találják, azokért a’ rendeket megköveti.“ Mire N. felelé: „Ha tehát öntudatomon (!) kívül megsértettem a’ rendeket, ha a’ rendek szavaimat sértőknek találják, nyilványitom hogy sérteni nem akartam.“ — Furcsának tetszett ugyan a’ rendek előtt hogy N. A. valósággal sértett ’s még is sérteni nem akart; de N. A. az egyediségét tekintve ’s azt is figyelembe véve, hogy önelismerése szerint, szavait öntudatán kívül mondotta, mentségével megelégültek. Folytak azonban az ajánlgatások’s a’jobb oldal részéről többen valának, kik a’ hanyagság miatt följelentetteket az ajánlandók közé kívánták sorozni. Az ellenzék nem rótta meg őket, mert úgy vélte, hogy tetteikben magukban, a’ legmélyebb megrovás fekszik;— azonban N. A. kételyeinek eloszlatása tekintetéből megfejtetett,hogy az ellenzékhez tartozó ügyvédek közül azért nem jelentetett be egy is, mert azokat hanyagságról vádolni nem lehet. Végre az ajánlgatások megszűntek ’s a’ fő ispán,helytartó kimondó,miképen a’ rendek ugyan többeket ajánlottak; de a’többség kivánata leginkább e’négy körül, t. i.névszerint tb. Szervánszky Lajos, Stepanovics Lajos, Gozman János és Tomay Auguszt körül pontosulván, úgy látja, hogy ezeket kívánják a’ rendek ajánlani a’ megürült hivatalra, ehez képest az ajánlottak közül, tiszti első alügyvédnek Stepanovics Lajost kinevezte. Ekképen a’ főispánhelyettes a’ többséget tartván némileg szem előtt, az ellenzék fenebbi kivánatának eleget ten ugyan; azonban az ajánlgatásba igen elmerült rendek figyelme alól a’ fenebbi ellenzéki indítvány kisiklott ’s igy jön, hogy ezen napon jövendőre nézve az ajánlás modora ’s az ajánlandók száma iránt határozat nem alkottatott. 1. 1. (Folyt.) HONTMEGYE. Martius lső napjára tűzött évnegyedes közgyűlésünket első alispánunk nyitotta meg’s a’ szép számmal öszszesereglett megyei érdeknek üdvözlése után azon hivatalos jelentését olvastató fel, melly a’ megye állapotát múlt közgyűlés óta tükrözte viszsza, szerfölött sajnos, hogy akuszikai tekintetben annyira hiányos tanácskozási teremünkben gyakran a’ legbecsesb tárgyak is, hatás nélkül hangzanak el, mit ez alkalommal is tapasztalánk; főkép ha a’ szokásban levő szomszédos conversatiók moraja megárad, ekkor aztán a’ szegény jegyző akár tüdejét repesztheti szét az olvasásban, bizony a’ harmadik szomszéd sem fog abbul sokat érteni. Segíteni kell e’ bajon uraim! pedig minél előbb, mig megyeházunknak a’ csupa pártoskodási szeszélyből megakasztott épittetését be nem fejezzük, mert azontúl a’ költségeket, mellyeket most liberális szellemből megtagadni jónak véltünk ’s mellyek előbbutóbb mégis csak a’ mi szűz vállainkra súlyosodnak, majd kétszerezni fogjuk. A’ megye állapotáról felolvasott jelentés után elnöke, alispán uz előadó azon fontos tárgyak sorozatát, mellyek a’ megye erdei figyelmét előleg igénylik. Ezek között felolvastatott Borsodmegyének a’ csapatos bevándorlások korlátoztatása iránt országos figyelmet ébresztő körlevele, mellyet már majd tárgyalás alá vettünk, midőn az ellenzék egykori bajnoka inditványba hozta, miszerint ez alkalommal czélszerűbbnek találná, ha a’ fr. a’ sorozattól eltérve e’ helyett inkább az aggasztó inségbűl következhető szomorú események elhárításának megelőzése végett czélszerű módokról gondoskodnának ’s nyomban elő is adván saját nézeteit, mellyekkel a’megye erdeit arról kívánta meggyőzni, miszerint múlt évi dec. 18-án tartatott marcalis gyűlésünkben a’ nemesi rend által megajánlott 12 ezer ft. ne gabonavásárlásra fordittassék, hanem e’ helyett inkább helységenként az inségeskedők számára ételneműek főzessenek ’s ezek az illető lelkipásztorok által szolgáltassanak ki. És nagyon csudálkoztunk, midőn érintett szónok úr indítványát befejezte, mert nem gyanítottuk, hogy a’ tisztelt szónok úrnak, ki különben túlzó ellenőrje az administrationális dolgoknak, nincs tudomása azon előbbi intézkedésünkről, melly szerint a’megajánlott summa kezeltetésére ’s a’ fenyegető ínség bekövetkezése megelőzésére fölébresztett gondoskodásunkat, első alispánunk elnöklete alatt kiküldött választványra, mellyben minden elem képviselve van, ruháztuk által, minélfogva szükségtelennek tartván előbbi határozatunkat ez alkalommal megváltoztatni, az ügyet újabban is a’ biztosság szivére kötöttük. Ezután az említett körlevél olvastatott fel, mellyben Borsodmegye a’ külországi bevándorlókra’s e’ honban letelepülőkre nézve ő felségéhez terjesztett azon feliratot, hogy 1) a’ sereges bevándorlásoknak gát vettessék, 2) hogy e’honban letelepült külföldiek a’korona hűségére hittel köteleztessenek ’s 3) hogy a’ honban szerzett javaiktól megadóztassanak, pártoltatni kéri, melly rokonérzéssel fogadott felszólítás első pontjára a’megye rendes alázatos felírással még múlt évben járulván ő felségéhez, másodikra nézve a’ helyi tanácshoz pártoló felírás rendeltetett, a’ harmadik pontra pedig alázatos felírással járulnak ő felségéhez, miszerint az e’ részbeni törvényinket foganatba vétetni méltóztassék. (Vége köv.) JÁSZKUNSÁG. Martius lső napján kezdetett közgyűlésünk hat egész napon át tanusstá, miként nem késünk bele ügyeinket igazgatni, és a’ szaporodó panaszokat elintézni. Kedvesen lepett meg bennünket február lsőjei feliratunkra érkezett válasza főlig István kir. helytartónak, és fens. Mária Dorothea özv. nádornőnek. Kitört örömnyilatkozatok közt olvastattak és hirdettettek azok ki, ’s várjuk a’ boldog órát, midőn főbiránk és grófunk átvevén k. helytartói magas hivatalát, ezzel a’ kerületek boldogsága eszközlését is megkezdendő — Pestmegye levele a’ főlig István 141