Jó Pajtás, 1910 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1910-07-03 / 27. szám

514 27. szám. JÓ PAJTÁS Mariska fecskéi. Irta Holló Sári. A konyhánkban van egy fecskefészek. Íves öreg fecske és öt kis fecskefiók van benne. A tavasszal egyszer csak berepül a konyhánkba két fecskemadár. Beszálltak, kiszálltak, összevissza csicseregtek. Tudjátok-e, mit csicseregtek? Azt mondja az egyik: — Hallod-e te, édes kis párom, rak­junk fészket ebben a szép, nagy kony­hában. De jó is lesz idebent. Nem éri majd a szél, az eső a kis fiókáinkat, ha kikelnek a tojásból. — Jó lesz lesz az, nagyon jó lesz, — csicsergi rá a másik. — Rakjunk fész­ket ebben a szép, nagy konyhában. Azzal megint kirepültek. Kisvártatva visszajöttek. Hoztak a csőrükben egy kis sarat. Felrepültek a konyha jobboldali felső sarkába, a csen­­getyű drótjára és belefognak a fészek­rakásba. Látja ezt a Zsuzsa dadám. Elővesz egy kis fapolcot, hozza a létrát. Fel­­megyen a létra legtetejére és se szól, se beszél, odaszegezi a fapolcot a sa­rokba. Gondolja: — Hadd rakják oda a fészküket a polcra, erősebben fog állani, nem szakad le egykönnyen, akárhány kis fióka lesz is a fészekalján. Száz szónak is egy a vége: a két öreg fecske odarakta a fészkét a kis fapolcra. Egyszer csak azt mondja Zsuzsa, mi­kor reggel kimentem a konyhába: — Van ám öt tojás a fészekben. Nem­sokára olyan szép kis fecskéink lesznek, hogy még a kiskirály se látott szebbet. Három hétre rá ki is bújt az első kis fecske a tojásból és azután mindennap még egy. Öt nap alatt öt kis picinyke fecske csipogott a puha fészekben. Jaj, de örültek az öreg fecskék! Csi­cseregtek, ki-beszálltak, bogárkát, friss vizet hoztak a csőrükben. Etetgették, itatgatták kis fiacskáikat.­­ Aztán nőttek, növekedtek a kicsikék, erősödtek, tollasodtak, szépen nagyra­­nőttek. Lestük, vártuk, mit csinálnak a mi kis madárkáink. Teltek-múltak a napok. Harmadik vasárnap reggel szalad be Zsuzsa a szobába.

Next