Jó Pajtás, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1916-06-18 / 25. szám

fl 412 JÓ PAJTÁS 25. szám. Bundás, a kutyaparancsnok. Irta : Sebők Gyula. (3) Bundás odaállt az agár elé. — Ereszd el a kis kutyát! — szólt komoly morgással. Az agár dölyfösen felelt: — Semmi közöd hozzá. — Ereszd el, ha mondom. — Hordd el magad, paraszt! — Mit? Paraszt? A paraszt most a legkülönb ember, a legvitézebb katona, ott harcol a csatatéren, életét, vérét áldozza a hazáért. De te, gyáva tányér­nyaló, itthon hősködöl s megrablod a gyönge kis kutyákat. Utoljára mondom, ereszd el azt a Pincsit! — Soha ! — ugatott dühösen az agár. Ebben a pillanatban az egyik ablak­ból kitekintett egy kis leányka és föl­­sikoltott: — Papa ! Papa ! A Pincsit megfojtja az agár. Jaj Istenem, Istenem ! A másik percben egy kapitány is megjelent az ablakban s lekiáltott az ott álldogáló tömegre: — Hé ! Mentsétek ki a kiskutyát! Nem kellett azt kimenteni. Bundás, mint az oroszlán, vetette rá magát az agárra, éles fogait belevágta a bőrébe, egy szempillantás alatt a földön hevert az agár és Bundás diadalmasan feküdt rajta. — Majd adok én neked, te magyar­faló muszka áruló! S nagyokat harapott rajta, hogy az agár kínjában üvöltve vonított. A Pincsi is felugrott. Nem történt semmi baja, csak a kabátja lett poros. De bezzeg megjött a bátorsága. Olyan ugatást vitt véghez az agárra, hogy majd belesikerültek a körülállók, de azért nagyon közel nem mert menni a harcoló felekhez. Most értek le az utcára a kis szőke leányka és a kapitány. A Pincsi oda­futott a kisasszonyához és panasz­kodva ugrálta körül. A kis leányka le­tisztogatta a portól, simogatta, becézte : — Szegény kis Pincsikém, kutyus­­kám, ugy­e megijedtél! Az a csúnya agár majd megfojtott. Bundás is megelégelte az agár bün­tetését és otthagyta. Az agár sántítva, nyögve tápászkodott fel. A kapitány intésére két katona sietett át a túlsó oldalról, a kaszárnya kapujából. — Ezt az agarat vigyétek haza a had­nagy úrnak, aki a szomszédomban la­kik. Hát ez a másik kutya kié? — szólt s megsimogatta Bundást. — Kapitány úrnak alassan jelentem, — felelt az egyik katona, — egy újonc hozta magával. Az őrmester úr többet tud róla. A kapitány átment a kaszárnyába. Az őrmester keményen «vigyázz»-állásba vágta magát s elmondta a Pista és a Bundás történetét, hogy a kisbojtár a háborúba akarta vinni a Bundást. — Igaza lehet annak a fiúnak, szólt a kapitány. Nagyon értelmes kutyának látszik, megpróbáljuk kitanítani. Azzal maga után szólította Bundást és bement a kaszárnya udvarára. Bun­dás jól megjegyezte még délelőtt az őrmester haragos arcát és előbb rá­nézett, hogy nem fogja-e megint el­kergetni ? Az őrmester nevetve in­tett. — No csak eredj, eredj a kapitány úr után. Bundás most már szót fogadott és az őrmester elismerően mondá a kato­náknak : — Csakugyan művelt kutya ! Lesz belőle valami! A kaszárnya udvarán éppen sorban állottak az újoncok. A káplár magya­rázta nekik, hogy hogyan kell vezény­szóra tisztelegni. Amerről a tiszt úr jön, a vezényszóra mindenkinek egy­szerre arra kell nézni. Mikor a kapi­tányt a káplár meglátta, hangosan ve­zényelte : — Vigyázz! Jobbra nézz! És csakugyan, az újoncok mind egy­szerre jobbra vetették a fejüket és ke­ményen a kapitány úr szemébe néztek. A káplár pedig odaállt a kapitány elé, tisztelgett és jelentette : — Kapitány úrnak alássan jelentem, ötvenkét újonc. — Pihenj! — szólt a kapitány és erre az újoncok a feszes «vigyázz» állásból kényelmesebb pihenő állásba helyez­kedtek. Toldi Miklós: Arany- Toldi-trilógiája nyomán az ifjúság számára. Irta Benedek Elek. Mühlbeck Károly rajzaival. Ára kötve 8 korona.

Next