Jóbarát, 1971 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1971-04-08 / 14. szám
Kisgyermek koromban, valahányszor ezt a szót hallottam: forradalom, mindig a a jövő, a kályhaplattent gőzbe borító vízre gondoltam. A szó pontosan olyan talányos volt számomra és pontosan olyan igéző, mint a felforrósodott víztől vészesen morajló fazék. Aztán — gondolom a történelmi filmek hatására — a forradalom szót a robbanás előtt forgó, sistergő, füstölgő golyóbissal azonosítottam. Csak jóval később értettem meg, hogy a forradalom nem fazékban sistergő víz, hanem feltámadt tenger, a történelem tisztító ária: nem kilőtt ágyúgolyó, hanem maga a robbanás, amely régi falakat, penészes törvényeket dönt, hogy újakat, jobbakat lehessen emelni a helyükbe. Ezzel azt is elmondtam, hogy ki a forradalmár. Cseppje a forradalom tengerének, szikrája a forradalom tüzének. Az az ember, aki nem tudja elviselni a rabságot, az igazságtalanságot, a kizsákmányolást, aki becsületes, dolgos, aki a holnap letéteményese. Országunk legedzettebb forradalmárai, az ötven éves Román Kommunista Párt tagjai ilyen emberek voltak és ilyen emberek ma is. Változtak a nemzedékek, az idősebb harcosok helyet mindig új rajok foglaltánk el. Az illegális harc éveit felváltották az új világ, a szocializmus építésének esztendei, de mint ahogy a pártzászló forradalmas színe nem fakult, fénylő maradt a kommunisták jellemvonása is: a hazaszeretet a nemzetköziség, a saját népük és az emberiség sorsáért való felelősség. Kommunistának lenni annyit jelent — felelősnek lenni. Felelős pedig csak egyféleképpen lehetsz: ha mindig ott vagy, ahol a legnehezebb. Ahol a legnagyobb bátorságra, a legtöbb kitartásra, legszenvedélyesebb tudásvágyra, legtisztább emberségre van szükség. Ha cseppje vagy a tisztító tengernek, ha szikrája vagy az edző tűznek — ha igazi ember vagy. A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK XXIV. KONGRESSZUSA Március 30-án megkezdődött a Kreml kongresszusi termében a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV kongresszusa. A munkálatokon számos külföldi küldöttség, kommunista és munkáspártok, nemzeti felszabadító és demokratikus mozgalmak képviselői is részt vettek. A Román Kommunista Pártot a Nicolae Ceauşescu elvtárs, az RKP főtitkára vezette küldöttség képviselte. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára előterjesztette az SZKP KB két kongresszus közötti tevékenységéről szóló jelentést. Számos külföldi delegátus köszöntötte a kongreszszust. A román pártküldöttség nevében NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs mondott beszédet. Szépülő hazánk • Lépten-nyomon új lakónegyedekkel találkozunk. Képünk Craiova új tömb- ház-sorát örökítette meg Mindenkinek van kötelessége. Az építész házakat tervez és emel, az asztalos bútort készít, a varrónő ruhát szab, a háziasszony ebédet főz, a tanító, a tanár évről évre a fejetekbe tömi mindazt, amit megtanult , s a ti kötelességetek pedig napról napra átvenni a kiszabott leckeporciót... A kötelességtudat sok mindenből táplálkozhat, de legfőbb hajtóereje: a lelkiismeret. Miért mondtam el mindezeket? Vass Imre, a borsi mezőgazdasági termelőszövetkezet egyik legszorgalmasabb tagja juttatta eszembe. Imre bácsi már nem éppen fiatal, negyvenöt éves, katona fia van, de a gazdaságban azt mondják róla, hogy az egészen fiatalok is tanulhatnak tőle: szorgalmat, fáradhatatlanságot, rendszeretetet.Kora hajnalban úton van a tehenészet felé, mindennap, esőben, fagyban, szélben. S nem hetek óta — évek óta! Kilenc esztendeig volt tehéngondozó, öt éve a bortak istápolója... — Ez a kötelességem — mondja. Nem, nem emlékszik, mikor hiányzott a munkából, mikor kellett másnak kisegítenie, de — mint mindig — az elismerő szavakat most is elhárítja. Pillanatnyilag harminc kisborjút gondoz. Mit folént ez? Sok irányú a feladatköre. Tisztán tartani a borjakat s az istállót, a szoptatókészülékből naponta kétszer-háromszor megetetni a falánk csemetéket, behordani, elkészíteni a takarmányt. — Mi a legkedvesebb a munkájából? — Amikor az apróságok hízelegve körülöttem ugrándoznak. — S a legnehezebb . — A takarítás, különösen télen. De a kötelesség, az télen is kötelesség. Meg aztán nem érzi jól magát az ember, ha nincs minden rendben. — Öt év óta hány kisborjút gondozott és nevelt fel? Imre bácsi számol, kalkulál. o A piteşti-i városképet a petrokémiai kombinát «tornyai» teszik teljessé . o Tengerpartunk egyik ékességének, Venusnak a látképe Kedves Jóbarát! A nagyszentmiklósi általános iskola I—V. osztályos tanulói nevében írok neked. Egy örömhírről szeretnék beszámolni. Március 25-én ünnepeltük Bartók Béla születésének 90. évfordulóját. A világhírű zeneszerző és folklorista a mi városunkban született, ezért különös jelentőséget tulajdonítottunk ennek az ünnepnek. Műsorunkat kedves vendégek nézték meg, elsősorban, ifjú Bartók Béla, aki ez alkalommal látogatott el édesapja szülővárosába. Számunkra felejthetetlen élményt jelentett ez a nap, melyet a kép is megörökített. Kerekes Erzsébet, pionír