Jogi Hirlap, 1934. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1934-01-07 / 1. szám
JOGI HÍRLAP 2 erkölcsi kártérítés intézményét. A Kúria megváltoztatja az ítéletet és az alperes államkincstárt 100 pengő erkölcsi kártérítésnek és az összes perköltségeknek fizetésére kötelezte. Indokolás: A felperes a csendőr járőr jogtalan cselekménye miatt nem vagyoni kártérítést igényel. Az 1896. XXXIII. t.-c. (Bp.) XXXI. fejezete az ártatlanul szenvedett előzetes letartóztatás, vizsgálati fogság és büntetés esetében való kártalanításról intézkedik. Ennek az 580. §-ban megjelölt „megfelelő készpénzbeli kárpótlás“ keretében nyilván a nem vagyoni károsodás is beletartozik. A későbbi jogfejlődés eredménye az 1914- XIV. t. c. sajtótörvény 39 §, — a becsület védelméről szóló 1914- XLI. t. c. 28. §., a szerzői jogról szóló 1921. LIV. t-c■ 18. és 30. §., — a tisztességtelen versenyről szóló 1923. V. t. c. 35. §-a, amelyek szerint a nem vagyoni kárból eredő kártérítési igény (megfelelő pénzbeli elégtétel) érvényesíthető. A bírói gyakorlat azonban a nem vagyoni kártételnek a törvényben szabályozott fennírt esetein kívül is helyét látja a személyiségi jog jogellenes és vétkes megsértésének más eseteiben is, amelyek külön törvényes rendelkezésben ezideig nem részesültek. Felperesnek a csendőrjárőr által megyei városban nappal, egyik főutcában történt feltűnő és jogellenes bekísérése, a felperes személyiségét mélyen sértő cselekmény, amely a felperes erkölcsi épségét és megbecsülését annyiban érinti, hogy abból arra következtethettek, hogy a felperes büntetendő cselekményt követett el. Helye van tehát a méltányosság által megkívánt nem vagyoni kártérítésnek. Minthogy az állam felelős azért a kárért, amelyet közegei a hatáskörükhöz tartozó hivatalos eljárásban harmadik személynek jogellenes és saját felelősségüket is megállapító cselekmény által okoznak, a jelen esetnek a Bp. XXXI. fejezetében szabályozott a kir. kincstár által fizetendő kártalanításhoz való joghasonszerűségénél fogva is, a m. kir. Kúria úgy találta, hogy felperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy a fellebbezési bíróságnak a keresetet elutasító ítélete anyagi jogszabályt sért — alapos, s ezért alperest, — a felperes társadalmi helyzetére, az elszenvedett sérelemre, annak elkövetési módjára és rövid időtartamára tekintettel — megfelelő pénzbeli elégtételként a rendelkező részben írt összegben marasztalta. C. VI. 5376-1932. Térfi, 1933. XI■ 13. 3. Kártérítés. Sértett bűnügyi költségeinek megtérítése. A büntetőbíróság az alperest a felperes sérelmére elkövetett testi sértés miatt jogerősen elítélte és őt a felperes javára a bűnügyi eljárásban felmerült képviseltetési költségek megfizetésére is kötelezte. A felperes az ezután megindított polgári kártérítési perben többek között a büntetőbíróság által megállapított költségösszeget meghaladó ügyvédi képviseleti költségeinek a megtérítését is követeli. A Kúria a kereseti követelésnek ezt a részét elutasítja, mert: A bűnügyben való képviselettel felmerült költség felől a büntető bíróság volt hivatva dönteni (Bp. 1179. és következő §-ait és döntött is akképpen, hogy az aperest öszszesen 280 (250 + 30) pengő képviseleti költség fizetésére kötelezte a felperes (ott sértett és főmagánvádló) javára. Ezen túlmenő költség igény kártérítés címén sem érvényesíthető. C. VI. 1939—1932. Férfi, 1933. XI. 28. 4. Szolgálati idő számítása az üzlettulajdonos személyében beállott változás esetében. A felperes szolgálatát még az alperesek jogelődjénél kezdte, majd ennek halála után az örökösök szolgálatában is megmaradt. A végkielégítés iránt indított perben az alperesek azt vitatják, hogy miután a felperes további alkalmaztatása új szerződéssel történt, ezért szolgálati ideje is csak innen számítandó. A Kúria kimondja, hogy a végkielégítés kiszámítása szempontjából a felperes egész szolgálati ideje figyelembe veendő. Indokolás: Az 1910—1920. M. E. számú rendelet 9. §-ának 3. bekezdése szerint a végkielégítés összegének kiszámításánál az alkalmazottat a szolgálati viszony megszűnésekor megillető munkabért kell alapul venni. Felperes az alperesek jogelődénél, majd pedig — ennek a halála után — folytatólagosan annak az örököseinél, az alpereseknél szolgált. A már korábban is alkalmazva volt és az alperesek által tovább alkalmazott, s ekként megszakítás nélkül ugyanabban az üzemben tovább szolgált felperesnek a szolgálati ideje tehát a végkielégítés kiszámítása szempontjából az üzem tulajdonában beállott változás dacára is egységesnek és folytatólagosnak tekintendő. ... A szolgálat megszakítatlan voltának a tényével szemben nincs jelentősége annak, hogy az alperesek az üzemek átvétele után a felperes alkalmazásának addigi feltételeit módosították és a felperessel ebben a vonatkozásban, új megállapodást létesítettek C. II. 4556—1931. Totth, 1933. XI. Ц. 5. Nyugdíj jogi természete a beszámítás szempontjából. A korábbi nyugdíjperben a felperesek javára alsóbiróilag megítélt nyugdíj összegét a felsőbíróság jogerősen leszállítván, az alperesi vállalat a végrehajthatnak nyivánított alsóbírósági ítélet alapján a felperesek részére már folyósított nyugdíjtöbbletet a jogerős felsőbírósági ítélet alapján járó alacsonyabb nyugdíj összegébe beszámította és a kifizetett többletet levonásba helyezte. A felperesek az ekként levonásba helyezett különbözeti összegek megfizetése iránt indítanak keresetet, amelynek a Kúria, — a fellebbezési bíróság ellenkező állásfoglalásásával szemben, — a következő indokolással ad helyt: A nyugdíjnak a létfenntartásra szolgáló rendeltetéséből folyik, hogy a beszámítás szempontjából a nyugdíj a tartási (ellátási) díjakkal egy tekintet alá esik. A tartásdíj pedig a dolog természete szerint az esedékesség időpontjában a jogosítottnak a tartására volt fordítható s felhasználandó, mert a meghatározott időszakokban lejáró tartásdíjrészletek a jogosítottnak azokra az időszakokra eső tartására szolgáltak. A tartásdíjnak a rendeltetésével s jogi természetével ellenkeznék, s a kötelezettségnek a célját, t. i. a jogosítottnak az eltartását tenné lehetetlenné annak a megengedése, hogy más időszakra lefizetett s már felhasznált tartásdíj beszámítás folytán egészben vagy részben olyan időszakban fizetettnek tekintessék, amely időszakra ezt a fizetést maga a kötelezett sem kívánta teljesíteni. (P. H. T. 718. sz. Ugyanez a szempont a nyugdíj bírói megítélése esetén is fennforog. A kifejtett álláspontnak a helyességén nem változtat az a körülmény, hogy a nyugdíj fizetésére vonatkozó kötelezettséget, vagy a nyugdíj mértékét bírói ítélet állapította meg, s a meghatározott időszakokra teljesített fizetések — miként a jelen esetben is — a végrehajtható bírói ítélet alapján történtek, a felsőbíróság pedig ezt a végrehajtható ítéletet a szolgáltatásnak az összegére nézve megváltoztatta. S minthogy az 1926. évi XVI. t. 2.-nek sincs olyan rendelkezése, amely ezt a beszámítást kifejezetten megengedné: a m. kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletének megváltoztatása mellett az alpereseket az ekként beszámítás folytán meg nem szűnt és így jogszerű alap nélkül levont nyugdíjösszegek megfizetésére kötelezte. C. II. 1135—1932. Totth, 1933. XI. 236. Gyermektartási igény átszállása. A felperes, aki a törvénytelen származású M. G.-t csecsemőkora óta állandóan eltartotta és iskoláztatta, a gyermekre fordított költekezéseinek megtérítését követeli az alperes természetes apával szemben. Ez azzal védekezik, hogy az anya javára már korábbi jogerős ítélettel kötelezhetett tartásdíj fizetésére. Bár nem vitás, hogy az alperes ennek a bíróilag megítélt tartási kötelezettségének az anyával szemben sem tett eleget, a fellebbezési bíróság elutasította a keresetet, mert az anya perbenállása nélkül a kereseti igényt nem tartotta elbírálhatónak. A Kúria megváltoztatja az ítéletet és marasztalja az alperest. Indokolás: 1934. Január 7