Jogi Hirlap, 1935. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1935-07-07 / 27. szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, V., LIPÓT-KÖRÚT II. SZ. TELEFON: 10-1-82 Portatakarékpénztári csekkszémla száma : 57,645. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP A Jogi Hírlap a­ Döntvénylérának ked­­vezményes éra előfizetőink részére: Magén|og P 8*40, Hitel|og P 3*SG. Eljárási j og P 5-20, Büntető|og P 3*20. FELELŐS SZERKESZTŐ D* BODA GYULA ÜGYVÉD ELŐFIZETÉSI ÁRAK NEGYEDÉVRE...........................»•— pengő FÉLÉVRE....................................»­— pengő EGÉSZ ÉVRE.........................10*­ pengő Zrnbkönyv alakú Törvénytárunkban аж Ожажва fontos törvényeket és rendele­­teket közöltek. A Törvénytár elétlsetési éra ciklusonként 4*— P. A Törvény­tárra csak a Jogi Hírlappal együtt fogadunk el eléflsetésekor A Törvény­sér levelei ügyenként nem kaphatók. CSEHSZLOVÁKIÁBAN: a Jogi Hírlap elöflsetéel dija: 1 évre 100 cK,*/1 évre 60 cK,*/1 évre 30 cK.­ Az új döntvénytár Ara: Magánjog 60 cK, Hiteljog 90 cK BUDAPEST 1935. julius 7. IX. ÉVFOLYAM 27. SZÁM. Eljárási Jog 23 cK, Büntetőjog 25 cK. Mellékletül­­ Törvénytár 210. se, г Mezőgazdaságnak nyujtanáó kedvezmények. A Kúria határozatai. Ára: 20 fillér. Pénzküldeményeknél a rendeltetés rövid feltüntetését kérjük. Magánjog 630. Turpis causa és kártérítés. Felperes kártérítési ke­resetét arra alapítja, hogy alperes ügyvéd, mint az ő jogi kép­viselője, egy üzlet átvétele és egy váltó-forgatmánnyal tör­tént ellátása alkalmából, olyan lebonyolítási módot tanácsolt a részére, amely végeredményben nem bizonyult alkalmas­nak annak az elérni kívánt célnak az eléréséhez, hogy az át­vett üzlet hitelezőivel szemben az üzletátruházási törvényben megszabott felelősséget felperes magától joghatályosan el­hárítsa és elérje azt is, hogy a váltó szm­leges forgatásával mentesüljön a Vt. 92. §-a alapján érvényesíthető kifogások lehetőségétől is. A Kúria a fellebbezési bíróság elutasító íté­lete ellen emelt felülvizsgálati kérelmet a következő indo­kolással utasítja el. Alperes részére adott megbízás harmadik személyek törvényen alaapuló jogainak a meghiúsítására, tehát ti­los jogkövetkezmény létrehozására irányult. Minthogy pedig a felperes, aki az alperes jogi közre­működését harmadik személyekkel szemben törvény sze­rint keletkező és általa is felismert felelősségének a meg­hiúsítása céljából vette igénybe, nem támaszthat a jogi képviselőjével szemben jogszerűen kártérítési igényt azon az alapon, hogy a lebonyolításnak az utóbbi által aján­lott módjával a harmadik félre nem sikerült az őt terhelő joghátrányt áthárítani, a fellebbezési bíróság az anyagi jognak a helyes al­kalmazásával járt el, amidőn a felperest a fentiek szerint megalapozott kártérítési igényével elutasította. V. VI. 916—1935. Térti, 1935. V. 21. 631. Telekkönyvi tulajdonjog törlése, hitelezők kijátszá­sát célzó színlelt átruházás címén. Felperesek alperes ügy­védre adásvételi szerződés formájában egy ingatlan tulajdon­jogát ruházták át azzal, hogy az alperes az átruházott in­gatlant köteles lesz a felperesek által hozandó vevőnek a kö­zösen megállapítandó vételáron eladni, alperes pedig jogosult lesz magát a vételárból a felperesekkel szemben fennálló költségkövetelése tekintetében kielégíteni. A Kúria a felpe­resek által a telekkönyvi rendtartás 148. §-a alapján tulaj­donjog törlése irán indított keresetet elutasítja a következő indokolással. Ha az alperes telekkönyvi tulajdonjog szerzése szm­­leges adásvételi szerződésen alapul is, ez a tény egyma­gában nem alapozza meg a felperesek részéről a telek­könyvi rendtartás Ц8. §-ára alapított törlési pernek jog­szerűségét. Ugyanis, ha a színlelt szerződés más jogügyletet pa­lástol, me­ annak eldöntésénél, hogy az ily szerződéssel szerzett jog érvényes vagy eredetileg érvénytelen jog­szerzés-e, a palástolt ügylet érvényességét kell a reá vo­natkozó szabályok szerint megítélni. Az irányadó tényállásból megállapíthatóan a palás­tolt ügylet­ek, a felperesek, mint az alperes érdekében adott oly meghagyást foglalt magában (mandatum mea et tua gratia), amely szerint az alperes a tulajdonába bocsájtott ingatlant a közösen meghatározandó vételáron értékesítse s a befolyandó vételárt az őt jog szerint meg­illető követelés kielégítésére fordítsa. Nincs oly anyagi jogszabály, amely az ily megha­gyást semmisnek, érvénytelennek nyilvánítaná. Nem ütközik e meghagyást tartalmazó ügylet tiltó törvénybe annak folytán sem, hogy az, az alperes követe­lésének biztosítását, a meghagyás teljesítése időpontjáig a tulajdon fianciárius átruházása útján biztosítja. Tévesen hivatkozik e részben a fellebbezési bíróság a Jt. 21. §-ának 2. bekezdésére. Ez a törvényhely ugyanis az olyan megállapodást nyil­vánítja semmisnek, amely a jelzálog birtokát, vagy a jel­zálogos követelés kamatai fejében a gyümölcsök szedésé­nek, vagy egyéb haszonélvezetének jogát engedi át a hi­telezőnek biztosítékul. Az irányadó tényállás szerint azonban a perbeli ingat­lan birtoka, annak hasznai, az alperes részére nem enged­tettek át, sőt a felek az alperes birtoklását az Rt. alatti megállapodásban egyenesen kizárták. Ekként az adott esetre a Jt. 21. §-ának 2. bekezdése alkalmazást nem nyerhet s az ügylet érvénytelensége a Jt. 211. §-ára hivatkozással annál kevésbbé állapítható meg, mert e törvényszakasz az ősiségi nyílt parancs 19. §-ában és az Ideiglenes Törvénykezési szabályok 20. §-ában foglalt rendelkezésekkel összhang­zásban csupán a zálog­birtokot (pactum antichreticum) tilalmazza — a kizsák­mányoló, uzsorajelegű ügyletek meggátolása céljából. Ily ügylet fennforgására pedig az irányadó tényállásból kö­vetkeztetés nem vonható. A kifejtettek szerint alapos az alperesnek az a felül­vizsgálati panasza, hogy anyagjogi jogszabályba ütközik a fellebbezési bíróságnak, az az ítéleti döntése, amely a pe­res felek közt létrejött jogügyletet eredetileg érvénytelen-

Next