Jogi Hirlap, 1935. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1935-07-07 / 27. szám

JOGI HÍRLAP 21- nek nyilvánította s ebből az okból a telekkönyvi rendtar­tás 1-118. §-ára­ alapított keresetnek helyet adott. Miért is a kir. Kúria a felülvizsgálati kérelemnek he­lyet adva, a rendelkező rész értelmében határozott annyi­val is inkább, mert az a kérdés, hogy a peres felek közt létrejött megállapodás más hitelezők kijátszását vonja-e maga után, az említett hitelezőket érintő oly kérdés, mely egyrészt a jelzett hitelezők perbenállása és azok megtámadási cselekménye hiányában a jelen perben el sem bírálható, másrészt csupán a szóban forgó ügyletnek a hitelezők irányában való hatálytalanságát vonhatja ma­ga után. Következésképen azzal is jogszabályt sértett a fellebbezési bíróság, hogy a peres felek közt létrejött ügy­letet a peres felek egymás közti viszonyában azon az ala­pon is érvénytelennek nyilvánította, hogy az más hitele­zők kijátszását célozza. I. V. 321—1935. Hatás, 1935. IV. 12. 632. Telekkönyvi előjegyzés könyvkivonat alapján a cég­társak ellen. A telekkönyvi előjegyzési kérelem alapjául szol­gáló könyvkivonatból kitűnik, hogy a kiállításának alapjául szolgált kereskedelmi könyvben a folyamodóval közvetlen jogviszonyban álló s adósként megterhelt ügyleti félként nemcsak a közkereseti társaság, hanem annak azok a tag­jai is szerepelnek, akik egyúttal a jelzálogjoggal terhelni kí­vánt ingatlannak telekkönyvi tulajdonosai. A kérvényhez csatolt cégjegyzékkivonatból pedig megállapítható az, hogy a könyvkivonatban feltüntetett cégtagok az adósként sze­­re­plő közkereseti társaságnak valóban tagjai s hogy a kisko­rú cégtagok nevében azok nagykorúságra jutásáig az egyik cégtag — a kiskorúak anyja — jogosult a céget képviselni és jegyezni. A másodbíróság a könyvkivonatot nem találta alkalmasnak arra, hogy annak alapján a cégtagok vagyonára a jelzálogjogi előjegyzés engedélyezhető legyen. A Kúria a­­ felfolyamodásnak a következő indokolással ad helyt: A könyvkivonat, a követelés jogcímének tekintetében, a jelzálogjog előjegyzéséhez megkívánt kellékeket neveze­tesen azt, hogy a követelés bejegyzésre alkalmas kereske­delmi ügyletből ered s hogy annak jogalapja nem nyilván érvénytelen — megfelelően tartalmazza. A kereskedelmi törvény 88. §-a értelmében pedig a közkereseti társaság tagjai a társaság kötelezettségeiért harmadik személyek irányában egész vagyonukkal egye­temlegesen és akként felelősek, hogy az ily harmadik sze­mély mint hitelező, követelését közvetlenül a tagokkal szemben azok magánvagyonára is érvényesítheti. Ekként a tagok adási minőségét feltüntető szabály­szerű kereskedelmi könyvkivonat alapján a kért jelzálog­jog előjegyzés annyival inkább helyet foghat,­­ mert egyrészt a 441. számú elvi határozat oly keres­kedelmi könyvkivonat alapján zárja csupán ki a közkere­­seti társaság tagjai ellen a jelzálogjog előjegyzését, amelyben a jelzálog­jogilag biztosítandó követeléssel egye­dül a közkereseti társaság van megterhelve, é­­s mert másrészt a gyámi törvény 113. §-a 6. pontjá­nak rendelkezésére figyelemmel a kiskorú cégtulajdono­sok javára gyámhatósági jóváhagyással megtörtént üz­letátvétel és a kiskorú cégtulajdonosok anyjának a cég képviseletére és jegyzésére történt feljogosítása, előzetes, általános felhatalmazást foglal magában az üzletvitellel járó jogügyletek létesítésére, minélfogva az ily jogügyle­teknek az érvényessége minden egyes esetben külön gyám­hatósági jóváhagyástól nem függött s így ily jóváhagyás megtörténtének ki nem mutatása a telekkönyvi rendtar­tás 69. §-ában meghatározott nyilvánkönyvi ak­adály fennforgását megállapíthatóvá nem teszi. C. Pk. V. 2059 —19311. Hatás, 1931f. XII. 20. 633. Kártérítés. Gépkocsi üzembentartójának felelőssége. Az I. r. alperesként perbevont város gépkocsiszinének veze­tője egyik autóját az államrendőrség rendelkezésére bocsá­totta, azonban a kocsit I . r. alperesként prebevont rend­őrségi közeg saját céljaira használta. Az autó egy ilyen útja alkalmával elütötte a felperest. A fellebbezési bíróság csupán a­­.­r alperes kártérítési felelősségét állapította meg, az r. r. alperessel szemben azonban a keresetet elutasította, mert úgy találta, hogy az I. r. alperes a gépkocsi jogtalan haszná­latából eredő károkért nem tartozik felelősséggel. A Kúria megváltoztatja az ítéletet és a következő indokolással álla­pítja meg az I. r. alperes kártérítési kötelezettségét is: Az I .r. alperes a gépkocsit megbízottja, a gépkocsi­­szán vezetője útján rendelkezésére bocsátotta a II. r. al­peresnek az addigi gyakorlatnak megfelelő azzal a ren­deltetéssel, hogy azt а то. kir. államrendőrség dunai osz­tályparancsnoksága céljára használja. А II. r. alperes ettől a rendeltetéstől a gépkocsinak az ő rendelkezésére bocsátása után eltért és a gépkocsit jogtalanul a maga céljára használta. Ezek szerint azonban a gépkocsinak а II. r. alperes által való birtokba vétele az I. r. alperesnek megbízottja utján nyilvánított beleegyezése folytán nem volt jogtalan­ť II. r. alperes által a használat folyamán követett eljá­rás jogtalansága pedig már nem változtatott az I. r. alpe­resnek üzembentartó tulajdonos minőségéből folyó tárgyi felelősségén. Mindezeknél fogva a felperes felülvizsgálati kérelme folytán a fellebbezési bíróság ítéletének elutasító rendel­kezését, — a költség viselésére vonatkozó rendelkezés ha­tályon kívül helyezése mellett — meg kellett változtatni és az őt terhelő tárgyi felelősség alapján az I. r. alperes kártérítési kötelezettségét is meg kellett állapítani. V. I. 5779—1934. Jakab, 1935. V. 28. 634. Kártérítés. Erdei út karbantartásának hiányosságá­ból eredő baleset. Felperes fuvarost a kincstári erdőgazdaság egyik erdején fafuvarozásra alkalmazta. Felperes már elő­zőleg felhívta az erdőigazgatóság figyelmét arra, hogy az erdei utak olyan elhanyagolt állapotban vannak, hogy azon a közlekedés veszéllyel jár, amikor pedig később az egyik ilyen erdei úton balesetet szenvedett, ebből előálló kárának megtérítését a Kincstártól követeli. A Kúria a fellebbezési bírósággal egybehangzóan a következő indokolással utasítja el a keresetet. Közömbös a per elbírálásánál, hogy a peres felek kö­zött szolgálati vagy vállalkozási szerződés állott-e fenn, mert az alperes a felperest biztosította és a felperes ke­resetét nem a biztosítási kötelezettség elmulasztására, hanem az alperes egyéb vétkességére alapította. Ennélfogva a m. kir. Kúria ezzel a kérdéssel nem fog­lalkozott. A fellebbezési bíróság helyesen állapította meg, hogy a baleset helyéül szolgált erdei út nem volt rosszabb ál­lapotban, mint amilyenben az ilyen erdei utak őszi esős időben általában lenni szoktak. Okszerű a fellebbezési bíróságnak az ebből levont az a következtetése is, hogy ennek az útvonalnak a karban­tartása tekintetében az alperest annak ellenére nem ter­heli mulasztás, hogy az út veszélyességére figyelmeztet­ték, valamint okszerű a meg nem támadott tényállásra alapított az a megállapítása is, hogy a balesetet kizárólag a felperesnek az a hibás magatartása okozta, hogy az ilyen útvonal természetéből folyó veszély elhárításához szükséges és szokásban is levő óvóintézkedések megtéte­lét elmulasztotta. Nincs jelentősége a felperes azon érvelésének, hogy a veszélyt nem volt könnyű felismerni, mert — eltekintve attól, hogy abban évtizedekre terjedő gyakorlata volt­­— eskü alatti kihallgatása során a felperes maga előadta, hogy az útnak elázott, sáros és gödrös voltát már pár nappal a baleset előtt nem csak észlelte, hanem arra az alperes egyik erdővédjét is figyelmeztette. Ez a figyelmeztetés ugyanis egymagában kétségtelen­né teszi, hogy a felperes tudatában volt az útszakasz ve­szélyességének is. Az a körülmény, hogy a balesetet közvetlenül meg­előző pár napon keresztül nem fuvarozott, a felperesnek a veszélyességről szerzett tudomását annál kevésbbé szün­tethette meg, mert a baleset napján az erdőbe való felkar­­adása közben puszta megtekintés útján is észlelnie kel­lett, hogy az utat időközben nem javították, ebből pedig szükségképen arra a következtetésre kellett jutnia, hogy 1935. július 7

Next