Jogi Hirlap, 1936. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)

1936-07-05 / 27. szám

40061 HÍRLAP 210 Annak a körülménynek, hogy az elhalt a villanyos áramvezeték tekintetében a község lakosai részéről köve­tendő magatartásnak a községben annak idején dobszó mellett történt közhírré tételét hallotta-e, vagy sem, nincs döntő jelentősége. A dobszó mellett történő kihirde­tésnek különben is éppen az a célja, hogy a hirdetés tar­talma a községben nyilvánosságra jusson, a köztudat­ba átmenjen és így azután arról a községnek minden la­kosa, — az is, aki a kidobálásnál nem volt jelen — tudo­mást szerezhessen. Ezek ellenére sem lehet az elhaltnak hibájául felró­ni azt a magatartását, hogy a gondjaira bízott, s az út mellett lévő árokban a villanyos áramvezeték elszakadt, lelógó drótjai közé keveredett sertésnek a megmentése, végett a villanyos árammal telített huzalt megérintette. Az elhalt hibája nélkül előállott az a körülmény ugyanis, hogy a községi kondához tartozó egyik sertés, amelynek a gondozása és megőrzése őreá volt bízva, az áramvezeték lelógó drótjai között veszélybe került és emiatt sivítani kezdett, olyan váratlan helyzetet idézett elő, amelyben az elhaltnak nem volt ideje és módja a követendő maga­tartásának higgadt megfontolására, amelyben tehát ép­pen ezért könnyen megzavarodhatott. Az elhaltnak ezt a megzavarodását lényegében az alperes által fenntar­tott üzemberendezésében előállott rendellenesség idézte elő, az elhaltnak az így előidézett megzavarodás hatása alatt tanúsított, tárgyi szempontból ugyan hibás, de a szolgá­lati kötelesség teljesítésében tanúsított túlbuzgóságból származó, s ekként menthető magatartására tehát az al­peres nem hivatkozhatik sikerrel, mint olyan körül­ményre, amely őt az üzemében bekövetkezett baleset okozta károkért tartozó tárgyi felelőssége alól mentesít­hetné. A tárgyi felelősség alól való mentesítése céljából az alperes a balesetet megelőző éjjelen a baleset színhelyén, tombolt szélviharra, mint elháríthatatlan eseményre sem hivatkozhatik sikerrel. Ha ugyanis ez olyan szokatlan erejű, a közönségesen előforduló nyári viharoknál jó­val erőssebb szélvihar volt, amely a megfelelő erős­ségű és megfelelő módon elhelyezett villanyos áramvezeték huzalait is elszakíthatta, akkor az alperes nyomban a vi­har elvonulása után a helyben lakó megbízottja útján tartozott volna meggyőződést szerezni arról, hogy oko­zott-e a vihar a vezetékben valahol szakadást vagy más olyan rombolást, amelyből baleset származhatik, a sza­kadásnak a felfedezése után pedig tartozott volna ugyan­csak nyomban gondoskodni a veszély elhárításáról. — C. 1. 1.31/1936. sz. — Jakab — 1936. IV. 29. 558. Kártérítés üzemi balesetért a biztosítás elmulasz­tása esetén. Felperes az alperesi vállalat üzemében balese­tet szenvedett, amely a fellebbezési bíróság megállapítása szerint úgy következett be, hogy az alperesi vállalat elmu­lasztotta annak a gépnek megfelelő védőkészülékkel való el­látását, amely mellett a felperes dolgozott. A fellebbezési bíróság marasztaló ítélete ellen beadott felülvizsgálati kérel­mében alperes azzal védekezik, hogy ő eleget tett az alpe­resre vonatkozó munkásbiztosítási kötelezettségének, a fel­lebbezési bíróság azonban a kártérítési felelősséget megálla­pító közbenszóló ítéletében ezt a körülményt nem vette figyelembe. A Kúria a következő indokolással utasítja el az erre alapított panaszt.­­ A meg nem támadott ténymegállapítás szerint a fel­peres az alperesnek gőzgéppel hajtott kendertörő gépe mellett szakmányban dolgozott és ennek folytán őt az alperes az 1912:VIII. t.-c. 5. §-a értelmében az Országos Gazdasági Munkás és Cselédsegélypénztárnál biztosítani tartozott. A perben nem nyert eddig tisztázást az, hogy az al­peres e kötelezettségének eleget tett-e. Azonban ez a kö­rülmény az alperes kártérítési kötelezettségének jog­alapja szempontjából közömbös, ha őt a baleset előidézé­sében vétkesség terheli. Az alperes vétkessége esetén ugyanis az a körülmény hogy az alperes a­ biztosítási köte­lezettségének eleget tett-e, vagy sem, csak arra gyakorol hatást, hogy az előbbi esetben a felperes kárának csak azon része erejéig felel, amennyivel az a Pénztár által nyújtott segélyt meghaladja, míg az utóbbi esetben az egész kárt tartozik megtéríteni. Ami most már az alperes vétkességét illeti, a felleb­bezési bíróság részben az első bírói ítéletből átvett indo­kok alapján helyesen állapította meg, hogy az alperes az 1893:XVIII. t. c. 1. §-ának b. pontjában megállapított kö­telességét elmulasztotta akkor, amikor a géphengereket megfelő védőkészülékekkel nem látta el és hogy e mu­lasztása és a felperes balesete között okozati összefüggés van. ------ C. I. 513/1936. — Jakab. — 1936. IV. 30. 559. Támogató bontóokok. A tábla a bontóperben arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a támogató bontóokok nem vehetők figyelembe akkor, ha a fennálló bontóok nem eredményezi a házasság felbontását. Miután emiatt az érde­kelt fél nem jelentett be felülvizsgálati kérelmet, a Kúria ebben a kérdésben nem rendelkezett, de megállapítja, hogy a tábla jogi álláspontja téves. Indokok: Téves a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspont­ja, mintha súlytalan lenne a támogató bontóok akkor, ha a fentálló bontóok a házasság felbontását nem ered­ményezi. Ez ellentétben áll a H. T. 81,. §-ával. E szakasz az oly bontóokokra nézve, amelyekre vonatkozóan a bon­tást kérőnek kereseti joga már megszűnt, azt a megszo­rítást tartalmazza, hogy az ily okokat már csak egyéb fennálló bontóok kapcsán, mint támogató bontóokokat lehet felhozni.­­ A támogató bontóokokat tehát csak akkor lehet figyelmen kívül hagyni, ha fenn­álló bontóok hiányzik, ha ellenben ily fennálló bontó­ok megállapítható, abban az esetben a támogató bontó­okok ugyanazzal a súllyal jönnek tekintetbe, mintha a bontást kérő kereseti jogának elenyészése be sem követ­kezett volna. Különösen áll ez a szabály a házasság fel­­dúltságának kérdésében, amelyet a bíróság minden eset­ben a házasfelek összes életviszonyainak gondos figye­lembevételével dönt el. A felperes idevonatkozóan jogorvoslattal nem élt, ez­ért e tárgyban — mint amely nem a házasság fenntar­tását célozza, — am. kir. Kúria nem rendelkezett. — C. III. 5756—1935. — Thébusz, 1936. V. 5. 560. Nőtartás a férj szüleitől. A vagyontalan, kereset és jövedelem nélkül álló férjjel szemben a megítélt végleges nőtartási dijat elvált felesége érvényesíteni nem tudja, ezért a férj szülei ellen fordul igényével arra hivatkozással, hogy férje a szülök beleegyezésével vette őt el , hogy a férj a szülők üzletében fejtette ki minden ténykedését anélkül, hogy azért megfelelő díjazásban részesült volna. Alperesek elismerik, hogy ők bocsátottak lakást a házas­társai rendel­kezésére, hogy fiúk az egyik vidéki üzletükben ténykedett, de arra hivatkoznak, hogy ez nem ellenérték nélkül történt, mert fiúk az ő hozzájárulásukkal a vállalat pénztárából mindenkor a szükséghez képest megfelelő összegeket, leg­utoljára havi 400 aranypengőt vett ki, de ennél az összeg­nél elszámolási kötelezettség nélkül többet is igénybe vehe­tett. A Kúria marasztalja az apóst. Indokok: Az önhibáján kívül különélésre kényszerített va­gyontalan feleség tartási igényét a férj szüleivel szem­ben is érvényesítheti, ha az önálló vagyonnal nem bíró fiú nejét a szülők beleegyezésével vitte a szülők laká­sába és háztartásába és tevékenységét egészben, vagy túlnyomó részben a szülők gazdaságában, üzletében, vagy vállalkozásában fejti ki. Jogszabály az is, hogy a menynek ezért a tartásáért a szülő a fiúval egyetemle­­gesen felel. 1936. július 5.

Next