Jogi Hirlap, 1938. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1938-07-03 / 27. szám

JOGI HÍRLAP 210 lembe, amely az alpereshez a felperesek vagyonából jutott, nem jöhet tehát számításba a használhatóság fokozódásából vagy az ingatlannak az értékemelkedé­séből előállott az a vagyoni előny is, amely nem a fel­peresek vagyoni helyzetének a hátrányára következett be, mindezeknél fogva nyilvánvaló, hogy a felpere­sek, még ha követelésük jogalapjának fennállásából kellene is kiindulni, 20.602 pengőnél nagyobb összegre, azt akkor sem tehetnék, ha az alépítmény — mint a­hogy annak ellenkezőjét a fellebbezési bíróság szin­tén helyesen állapította meg, — a felépítmény elvitele esetén figyelembe vehető értéket képviselne is — C. VI. 736—1938. Férfi, 1938. VI. 1. 579. Kártérítés munkaalkalom meghiúsításáért. A hon­védelmi miniszter szabályszerűen kizárta a felperest a köz­szállításokból. Később, amikor a minisztérium egyik vállal­kozója, mint munkavezetőt jelentette be a felperest az egyik munkájánál, a rendelkezésre jogosított hatósági sze­mély ezt nem vette tudomásul, azzal az indokolással, hogy felperes előzően kizáratott a közszállításokból. Felperes, aki emiatt elesett ettől a munkaalkalomtól, kártérítést kö­vetel ezért a Kincstártól. A Kúria a következő indokolással utasítja el a keresetet: A rendelkezésre jogosult hatósági személy nyilat­kozatai nem voltak jogellenesek. Az alperes nem volt köteles beleegyezni abba, hogy a k.-i munkálatoknál oly munkavezető szerepeljen, akivel szemben az alperes közege bármely oknál fogva is bizalmatlan volt. Gy. nyilatkozata tehát a bizalmatlanság okának a közlése nélkül sem lett volna jogellenes. De különösen nem volt jogellenes akkor, amidőn Gy-nek a felperessel szemben tanúsított bizalmatlansága onnan eredt, mert a felperes az alperessel szemben korábbi közszállításai alkalmával oly — az alperes szerint — meg nem felelő magatartást tanúsított, amelynél fogva a felperesnek a közszállításokból kizárása mutatkozott célszerűnek, amidőn tehát Gy. előtt előbbi hivatalos tapasztalatai alapján a felperes iránti bizalmatlanság tárgyilag indo­koltnak mutatkozott. Gy. eljárása jogellenességének a hiányában a fel­peres keresetének e munkavezetői állás el nem nyeré­sére fektetett része nem alapos. — X. VI. 475—1938. Térfi, 1938. V. 10. 580. Munkásbiztosítási kötelezettség elmulasztásának következményei. A felperes erdőőrt az alperesek jogelőd­jének erdejében szolgálat közben baleset érte. Minthogy az alperesek jogelődje a felperest, mint gazdasági cselédet az Országos Gazdasági Munkáspénztáránl nem biztosította, fel­peres kártérítési igényt érvényesít az alperesekkel szemben és a méltányosság alapján is kéri annak megítélését. A Kúria alpereseket csupán a pénztártól nyerhető kártalaní­tás erejéig marasztalja, mert­ az a gazda, aki a kötelező biztosítás alá eső cseléd­jének a pénztárnál való biztosítását elmulasztja, a mu­lasztásból eredő kárért felelős. A gazdának ez a fele­lőssége azonban csak a pénztártól húzható kártalanítás erejéig terjed, mert a biztosítás elmulasztásából a bal­esetet szenvedő gazdasági cselédet több kár nem érte. A balesetből ezt meghaladóan származott kárért azonban a gazda csak akkor felel, ha őt a baleset be­következésében is vétkesség terheli, felelősségét tehát a vétlen kártételre vonatkozó jogszabályok alapján méltányosság alapján sem lehet megállapítani. Az alperesek jogelődjét a felperes balesete körül vétkesség nem terhelte, a felperes tehát magasabb ösz­­szeg­ű kártérítést, mint amilyent biztosítása esetére az Országos Gazdasági Munkáspénztártól kapott volna, az alperesektől méltányossági alapon sem követelhet, viszont azt a kártalanítást, amelyet biztosítás esetére kapott volna a pénztártól, az alperesek megfizetni tar­toznak, mert a baleset az irányadó tényállás szerint szolgálat közben érte a felperest. — V. I. 1479—1938. Jakab, 1938. V. 11. 581. Teljesítés fizetésül adott váltóval. Felperes bizto­sítási végrehajtás során lefoglalta a végrehajtást szenvedő­nek az alperessel szemben fennálló vételár követelését, al­peres azonban ennek a tartozásának a kifizetéséül már a foglalást megelőzően váltót adott a végrehajtást szenvedő­nek, aki ezt fizetésül elfogadta. Ennek folytán az adós nem hajlandó a foglaltatónak fizetni. A behajtásra kirendelt ügygondnoknak az adós ellen indított keresetét a Tábla elutasította, mert a váltóknak fizetésül történt átadása, illetőleg átvétele folytán az alperes vételár tartozása meg­szűnt és helyébe a váltókban megtestesített tartozás lépett, amely váltóbeli követelést azonban a végrehajtató a Vht. 80. §-a értelmében nem foglaltatta le. Felperes felülvizsgá­lati kérelmére a Kúria a Tábla ítéletét a következő indo­kolással oldja fel: Amennyiben a váltók adása nem újítási szándék­kal, vagyis azzal a szándékkal történt, hogy az ere­deti kötelem megszűnjék és annak helyébe a váltóban megtestesített kötelem lépjen, még ha a váltó fizeté­sül adatott is, ez a körülmény egymagában nem szün­teti meg az eredeti kötelmi viszonyt, hanem amellé lép, annak megerősítésére szolgál és az eredeti kötelem is csupán a követelés kifizetésével szűnik meg, és így, amennyiben a végrehajtást szenvedettnek az alperes­sel szemben a letiltási rendelvénynek közlésekor 1931. évi január hó 26-án vételárhátralék követelése volt, az mint magánjogi követelés is le volt tiltható és a fogla­lásnak nem volt érvényességi kelléke az, hogy a fog­lalás a végrehajtási törvény 80. §-a értelmében esz­közöltessék, hanem amennyiben ezekre a meg nem szűnt magánjogi vételárhátralék követelésekre váltók is adattak, ennek csupán az a jogi hatása, hogy az al­peres csupán a váltók ellenében köteles fizetni. — C. V. 844—1938. Hutás, 1938. V. 17. 582. Rejtett hiba szavatosság kizárása esetén. Alperes a „jelenlegi állapotban” adta el házas ingatlanát a felperes­nek, aki csak később jött rá, hogy az épület padlózata el­­gombásodott. Mivel a hiba az eladás előtti időből szárma­zott, perrel követeli a vételár leszállítását. A perben meg­állapítást nyert, hogy az eladó már az adásvétel előtt ja­vította a ház padozatát, de sem közvetlen tapasztalat alapján, sem a javítást kérő lakó, sem a munkálatokat a lakó megbízása alapján elvégző vállalkozó útján nem nyert tájékoztatást a padlózat gombásodásáról. A Kúria a követ­kező indokolással utasítja el a keresetet: A fellebbezési bíróság helyes értelmezéssel álla­pította meg, hogy az eladó az ügylet megkötésekor az idézett kikötéssel az egyébként a dolog hiánymentes­­ségéért őt kötelező szavatosságot magától elhárította. A szavatosság most említett módon történt kizá­rása mellett és a vevőnek a kártérítési igény alapjául vitatott hiba rejtett volta esetén azonban csak akkor áll meg a követelési joga, ha a hiba meglétéről az el­adó a szerződéskötéskor tudott, azt azonban a vevő csalárdul elhallgatta. — C. VI. 30—1938. Férfi, 1938. V. 18. 583. Nyugdijátértékelés nyugdíjbiztosítási kötvény el­fogadása esetén. A munkaadó az alkalmazottnak nyugdíj gyanánt egy 12.000 koronáról szóló nyugdíjbiztosítást adott. A nyugdíjbiztosítási kötvényen alapuló biztosítási összeg el­értéktelenedvén az alkalmazott nyugdíjának átértékelését követeli. A felebbezési bíróság arra az álláspontra helyez­kedett, hogy a nyugdíj átértékelésről szóló 1926 :XVI. tc.-t az adott esetre nem lehet alkalmazni, mert nincs mit át­értékelni. A Kúria a következő indokolással oldja fel az ítéletet: Téves a fellebbezési bíróságnak az a jogi állás­pontja, hogy ebben a perben a nyugdíj átértékeléséről szóló 1926:XVI. tc. abból az okból, mert nincsen mit átértékelni, nem alkalmazható s ezért a nyugdíj vitás összegét a Pp. 271. §-a alapján kell megállapítani. A Kúria ugyanis a közbenszóló ítéletben (P. II. 730—1934 (27.) a nyugdíj iránti kereset jogalapjának a fennállását azért is megállapította, mert az alperesnek 1938. július 3.

Next