Jogi Hirlap, 1940. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1940-07-07 / 27. szám

BUDAPEST, 1940. JÚLIUS 7. XIV. ÉVFOLYAM, 87. SZÁM. Szekkrsztoség és kiadóhivatal, BUDAPEST, V. SZENT ISTVÁN­ KRT. 18 TELEFON­­ 111-005. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TÖRVÉNYTÁRUNK az összaa fontosabb törvényeket és romfoletekat közli hetenként zsebkönyv alakban. Felelős szerkesztő: Dr. Boda Gyula ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre . . ..................................... 3_ p félévre . OV­I» Egész évre * * * ' gr*. • Postatakarékpénztári csekkszámla : 17.6*5 TÖRVÉNYTÁRUNK ára oldalanként: l'S fillér Elszámolásra előre beküldendő é'— pengő ügyvéd A Kúria határozatai Magánjog 535. Kizsákmányoló ügylet. A hagyományos 4.000 pen­gőért mondott le a 120.000 koronás hagyományról. Az ügy­letet később többek között azon a címen támadja meg, hogy szorult anyagi helyzetben volt. Az alsóbiróságok nem fo­ganatosítják a felperes nyomorára felajánlott bizonyítást. Az emiatt bejelentett felülvizsgálati kérelmet a Kúria a követ­kező indokolással, utasítja el: Helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi állás­pontja, hogy a felperes szorult anyagi helyzete csak akkor szolgálhatna jogszerű okul és alapul az egyezség­nek, és illetve az abban foglalt lemondó nyilatkozatának megtámadására, ha arról az alperes is tudott és a felpe­resnek ezt a kényszerhelyzetét kihasználva, a maga részére aránytalan előny szerzése végett vette rá a fel­perest arra, hogy az őt megillető hagyományi követe­lésről lemondjon. Arra figyelemmel, hogy a felperes nagy nyomora egymagában az egyezség érvénytelenségét amúgy sem eredményezhetné, alaptalan a felperesnek az a panasza is, hogy a fellebbezési bíróság az egyezségkötéskor fenn­állott szorult anyagi helyzetére felajánlott bizonyítás elrendelését jogszabálysértéssel mellőzte. — С. I. 129— 1940. Jakab, 1940. IV. 25. 536. Jelzálogjog átszállása és a végrehajtás. Az örök­hagyónak nyújtott váltókölcsönök erejéig a hitelező pénz­intézetek javára keretbiztosítéki jelzálogjog volt bekebe­lezve. A hitelezők az örökösökkel szemben peresítették váltó­­követelésüket. Az egyik marasztalt örökös kifizette a köve­telést, s azután, mint a hitelezők engedményese lépett fel örökös társaival szemben, a Jt. 10. §-a alapján kérve a vég­rehajtásnak a Vht. 13. §-t értelmében javára teeendő elren­delését. A Kúria megállapítja, hogy a fizető örököstárs ja­vára történt engedményezés hatálytalan s a Vht 13. §-a sze­rinti végrehajtásnak sincs helye. Indokok: A Polgári Jogi Határozatok Tárába 81. szám alatt felvett elvi határozat szerint a hitelező követelése az egyetemlegesen kötelezett adóstársak valamennyie elle­nében nemcsak akkor szűnik meg, ha az adóstársak tar­tozásukat együttesen fizetik vissza, hanem akkor is, ha a fizetést az adóstársak egyike teljesíti, mert az egyetem­­legesen kötelezett adóstársak egyike részéről teljesített fizetés valamennyi adós javára szolgál. Ebből követke­zik — a hivatkozott elvi határozat szerint — hogy ily fizetés esetében a hitelező erre a fizető adósra át nem ruházhatja már megszűnt követelését olyan joghatállyal, hogy a követelés a többi adóstársak irányában az ere­deti kötelem alapján fennállónak tekintessék. A szóbanforgó váltó­követeléseknek a hitelező pénz­intézetek részéről a felperesi jogelőd javára történt en­gedményezése ezek szerint hatálytalannak tekintendő, a felperesek tehát — jogelődjük jogán — az alpe­ressel szemben az eredeti kötelem alapján fellépni nem jogosultak, következéskép az eredeti és a kifejtettek szerint már megszűntnek tekintendő követeléshez fűződő vég­rehajtási jogot sem érvényesíthetik és így a végrehajtásnak az 1881 :LX. tc. 13. §-a alap­ján javukra leendő elrendelését sem kérelmezhetik si­kerrel. Igaz ugyan, hogy az 1927:XXXV. tc. 10. §-a sze­rint ha a jelzálogos hitelezőt oly személyes adós elégíti ki, aki nem tulajdonosa a jelzálognak, a jelzálogjog a követelés kielégítésével reá száll át annyiban, amennyi­ben a kielégítés alapján a jelzálog tulajdonosától vagy ennek valamelyik jogelődjétől megtérítést követelhet. Ez a kivételes jellegénél fogva kiterjesztő magyará­zatot nem tűrő törvényi rendelkezés azonban kifejezett ilyen irányú intézkedés hiányában nem értelmezhető akként, mintha a kielégített követeléshez fűződő vég­rehajtási jog is magával a követelés kielégítésével át­­szállana a hitelezőt kielégítő személyes adósra annyiban, amennyiben a kielégítés alapján a jelzálog tulajdonosá­tól megtérítést követelhet, annál kevésbé mert ilyen esetben sem száll át ma­ga a jelzálogos követelés, hanem csupán a jelzálogjog, amely az átszállással az addigi követelést helyett más kö­vetelésnek, a megtérítési követelésnek a biztosítékává válik. — С. V. 2010—1940. Gébért, 1940. VI. 20. 537. Kártérítés. Veszélyes üzem köre. Vasúti közegek kár­megelőzési kötelessége. A felperes édesatyja az alperes vasút szolgálatában állott és e szolgálati beosztásnak változása al­kalmával átköltözését az alperes vasutvállalat akként hajtotta végre, hogy két teherkocsit bocsátott rendelkezésére, ame­lyek egyikében a felperes atyja együtt utazott egész család­jával, továbbá állatállományéval, ezek között 3 darab ser­tésével is, amelyek a teherkocsi elkülönített rekeszében vol­tak elhelyezve. Az átköltözés alkalmával még csecsemőkor­ban lévő felperes akként szenvedett balesetet, hogy az egyik állomáson szülei őt a teherkocsiban az állatokkal együtt fe­lügyelet nélkül magára hagyták és az alatt a sertések a fel­peres jobb kezének ujjait lerágták. Felperes felnövekedése után kártérítési keresetet indít a vasút ellen és ezt a kere­setét egyfelől a vasútvállalat tárgyi kártérítési felelősségére, másfelől az alperes közegeinek ellenőrzési mulasztásaira alapítja. A Kúria a következő indokolással utasítja el a ke­resetet: Ára 20 fillér. Pénzküldeményeknél a rendeltetés rövid feltüntetését kérjük

Next