Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi rendtartás mai érvényében (Budapest, 1877)

Előszó. Alig három év alatt művem első kiadása elkelvén, midőn azt ezennel második kiadásban bocsátom sajtó alá, azt egészen újból átdolgozni s uj rendszerbe szedni annál is inkább szükségesnek találtam, mert én láttam be legin­kább művem hiányait. Felhasználva tehát azóta szerzett elméleti tanulmányai­mat és gyakorlati ismereteimet értékesítve a bel- és kül­földi jog­irodalmat, s a felsőbb bíróságok gyakorlatát, e második kiadásban majdnem teljesen új művet nyújtok a tisztelt közönségnek. Egyik lényeges eltérés a két kiadás között az, mely nyil­­ván könyvi jogok, vagyis az anyagi rész tárgyalásánál jelent­kezik. Míg ugyanis az első kiadásban azt csak legfőbb vona­laiban tárgyaltam, itt az adott körülmények között lehető ter­jedelemben adtam elő a nyilvánkönyvi jogok alapelveit úgy mint azt az újabb tudomány megállapította. Mert meggyőződ­tem, hogy az anyagi rész helyes ismerete nélkül az alaki sza­bályok kellőleg fel sem foghatók, s mert e részt úgy, mint én azt tárgyalni czélszerűnek s szükségesnek láttam, hazai jog­irodalmunkban tárgyalva egyik műben sem találtam; mint­hogy azonban az anyag e jelentékeny szaporodása folytán, a második kiadás jóval nagyobb terjedelme mellett is, abba fel­vehető mind az nem volt, mit, mint a telekkönyvvel kapcso­latban állót az első kiadás felkarolt, számot kellett magam­mal vetnem, hogy hol gazdálkodjam a térben? Az alaki részben ez nem volt lehetséges, sőt az azóta felszaporodott anyag ennek terjedelmét is tetemesen növelte; abban álla­podtam meg tehát, hogy a szőllődézsma-váltság bejegyzé­sére vonatkozó törvényt nem, mint első kiadásomban tettem, külön tárgyalandóm, hanem annak telekkönyvi szempont­

Next