Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi rendtartás mai érvényében (Budapest, 1877)
Előszó. Alig három év alatt művem első kiadása elkelvén, midőn azt ezennel második kiadásban bocsátom sajtó alá, azt egészen újból átdolgozni s uj rendszerbe szedni annál is inkább szükségesnek találtam, mert én láttam be leginkább művem hiányait. Felhasználva tehát azóta szerzett elméleti tanulmányaimat és gyakorlati ismereteimet értékesítve a bel- és külföldi jogirodalmat, s a felsőbb bíróságok gyakorlatát, e második kiadásban majdnem teljesen új művet nyújtok a tisztelt közönségnek. Egyik lényeges eltérés a két kiadás között az, mely nyilván könyvi jogok, vagyis az anyagi rész tárgyalásánál jelentkezik. Míg ugyanis az első kiadásban azt csak legfőbb vonalaiban tárgyaltam, itt az adott körülmények között lehető terjedelemben adtam elő a nyilvánkönyvi jogok alapelveit úgy mint azt az újabb tudomány megállapította. Mert meggyőződtem, hogy az anyagi rész helyes ismerete nélkül az alaki szabályok kellőleg fel sem foghatók, s mert e részt úgy, mint én azt tárgyalni czélszerűnek s szükségesnek láttam, hazai jogirodalmunkban tárgyalva egyik műben sem találtam; minthogy azonban az anyag e jelentékeny szaporodása folytán, a második kiadás jóval nagyobb terjedelme mellett is, abba felvehető mind az nem volt, mit, mint a telekkönyvvel kapcsolatban állót az első kiadás felkarolt, számot kellett magammal vetnem, hogy hol gazdálkodjam a térben? Az alaki részben ez nem volt lehetséges, sőt az azóta felszaporodott anyag ennek terjedelmét is tetemesen növelte; abban állapodtam meg tehát, hogy a szőllődézsma-váltság bejegyzésére vonatkozó törvényt nem, mint első kiadásomban tettem, külön tárgyalandóm, hanem annak telekkönyvi szempont