Jogtudományi Közlöny, 1949
1949-03-20 / 5-6. szám
106 JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY A tagok és a vezetőség között felmerült vitás eseteket részben a közgyűlés, részben bíróság dönti el. A kolhoztól különbözik az úgynevezett »szovhoz«, az állami mintagazdaság, mely állami tulajdon, de ugyancsak a teljesítménybér-rendszer alkalmazásával. A szovjet jog részletesen szabályozza egyfelől a dolgozók, másfelől a vezetőség és egyéb központi szervek közötti esetleges jogviták eldöntésének módjait, melyek a legszociálisabb rendszer mellett is elkerülhetetlenek ; a viták legtöbbször a munkabér, levonások, szabadságidő, munkabeosztás és az elbocsátás kérdésében merülnek fel. Általánosan az egyeztető bizottságok (bérmegállapító döntőbizottságok) hivatottak az elsőfokú eljárásra. Az elsőfokú döntéssel meg nem elégedő fél jogorvoslattal fordulhat a fokozatosan magasabb döntőbizottsághoz, végső fokon a Szakszervezeti Központi Bizottsághoz, amelynek döntése végérvényes és megtámadhatatlan. Ha a döntőbizottság csak a jogalap kérdésében dönt, ellenben az összegszerűségben nem, ez utóbbi fölött a népbíróság ítél, külön munkaügyi bíróságok nincsenek. Vannak viszont ügyek, amelyek az egyeztető bizottság hatásköréből ki vannak vonva ; ilyenek többek között a vezetőségi személyek elbocsátásából, a szakszervezet felhívása folytán történt elbocsátásból eredő jogviták, a fegyelmi eljárásból, lakásügyekből, a tisztviselők fizetésének megváltoztatásából származó perek, amelyek fölött közvetlenül a népbíróságok ítélkeznek, de ezek fölött is van felsőbb és legfelsőbb bíróság. A munkaügyi perek megindítására különleges rövid elévülési szabályok vannak érvényben, ugyancsak rendkívül rövid a munkaügyi perekre előírt ítélkezési határidő : öt napon belül tárgyalni kell a pert és további egy két hét alatt ítéletet kell hozni. Akkor is a bíróság elé kerül az ügy, ha a döntőbizottság nem tud egyhangú határozatot hozni; a munkaügyi eljárás — akár egyeztető, akár peres — minden vonalon illetékmentes. Hazai munkajogunk sok tekintetben követi a szovjet munkajog szellemét és rendszerét; a felszabadulás óta alig négy esztendő telt el és ha ezt vesszük figyelembe, valóban tiszteletre méltónak kell tartanunk a nálunk eddig elért eredményeket. A legújabb időkből csak megemlítjük a 8.480/1948. Korm. sz. rendeletet, amelynek alapján már megkezdődött a szakmai szakszervezeteknek és kollektív szerződéseknek átalakulása ipariakká, továbbá az 1948. november 30-án megjelent 11.940/1948. Korm. sz. rendeletet, amely kimondja, hogy a dolgozók köréből eredő valamely szociális szükséglet kielégítésére, vagy más hasznos eredmény elérésére alkalmas újítás szerzőjét annak elfogadása és megvalósítása esetén a rendeletben %-os skála szerint megállapított pénzbeli díjazásban kell részesíteni. Itt anyagi jutalmat nyújtó reális előnyről van szó az ambíció fokozására, amely szempont a szovjet munkajogban is megnyilvánul, de bizonyos, hogy sem a Szovjetunióban, sem nálunk, a dolgozók magatartásának nem ez a főrúgója, hanem a közös célok elérését szem előtt tartó közösségi öntudat. Dr. Dezső Gyula A kötelmi jog átalakulása X. Az új magánjog kialakításának szükségességéről már sok szó esett. Többek között annak kiemelése is, hogy a részletmunka ideje elérkezett. Az alábbiakban ennek a részletmunkának mintegy a bevezetését kíséreltem meg. Nem kívánok új gondolatokat felvetni, inkább csak összefoglalni a rendszer kiépítése szempontjából a már megtörtént változások hatását a kötelmi jog alapjaira úgy, amint látom. A vagyonjog mindkét részének a gazdasági renddel való a más jogterületeken észlelteknél közvetlenebb, szoros összefüggése önmagában is kétségtelenné teszi, hogy a gazdasági rend minden átalakulásának a vagyonjogra szintén könnyebben és időben is korábban észlelhető hatásának kell lennie. Hogy a gazdasági rendünknek az a gyökeres átalakulása, amely a legutóbbi időben végbement, mégis a vagyonjog absztrakt szabályait viszonylag nem nagy mértékben alakította át és nagyjából ugyanezt a Szovjetúnióban hatályban lévő vagyonjogi szabályokról is megállapíthatjuk, annak az a magyarázata, hogy az új gazdasági rend jórészben készen találta a polgári jogrendben is azokat a jogrendezési megoldásokat és jogviszonytípusokat, amelyeket a maga céljaira felhasználhatott. Éppen a korábbi jogrendben bennrejlő elemeknek a fejlődés szolgálatába állása teszi a jogfejlődést, illetőleg a jog átalakulását dialektikussá. Az új jog által felhasználhatónak mutatkozott jogrendezési megoldásokat ugyanis a polgári jogrendek csak kivételesen vették igénybe és így az átalakulás elsősorban abban nyilatkozik meg, hogy a korábban kivételes válik az általánosabbá, az időleges, átmeneti, állandóvá, és ez a quantitatív változás van hivatva arra, hogy a vagyonjog általános képét qualitatíve is átalakítsa. A gazdasági rendünk átalakulásával kapcsolatban éppen ebből a szempontból nagyfontosságú az a terjedelem szempontjából is vagy, de hatályosulásában mégis időleges jelentőségű különleges jogszabálytömeg, amelyet »átrendező jog« elnevezéssel kívánok illetni. II. A gazdasági rendszer és a jog közötti harmónia olyankor észlelhető a legteljesebb mérv * Hangsúlyozom ezt különösen az e folyóiratban eddig megjelent hasonló tárgyú, nagyszámú, értékes cikkre tekintettel, amelyekkel az alábbiaknak igen sokrintkezési pontja van. 1649 március 20