Jogtudományi Közlöny, 1949
1949-03-20 / 5-6. szám
1049 március 20 JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY ékben, amikor a gazdasági rendszer hosszú idő óta állandóságot mutat vagy oly lassan fejlődik, hogy a jog szabályai ehhez a fejlődéshez lépésrőllépésre tudnak hozzáigazodni. Sőt, ilyen időszakban az is lehetséges, hogy a gazdasági rend fejlődésének a jogi szabályozás mutat irányt, mintegy előre felépítve azokat a jogi kereteket, amelyeket a gazdasági rend várható fejlődése tartalommal fog megtölteni. Azen helyzet mellett gyakori, hogy bizonyos haladó szellemű jogszabályok nem is tudnak érvényesüléshez jutni és nem is válnak igazi jogszabályokká. (Ez volt a sorsa nem egy munkásvédő jogszabálynak a kapitalista gazdasági rend uralma idején, de ebben a sorsban más modern szellemű jogszabályok is osztoztak.) A gazdasági rend nagyobb arányú, gyors vagy éppen forradalmi átalakulása esetében viszont sokszor szükség van az átalakulást gátló magánjogi szabályok áttörésére arra tekintet nélkül, illetőleg annak vizsgálata nélkül, hogy az áttört magánjogi szabály véglegesen elvesztette-e létjogosultságát, vagy az átrendezés megtörténte után képes lesz a korábbi feladatát az új gazdasági rendben is betölteni. A jogalkotó nem kívánja, de nem is tudja a jogrendszer egészét egyszerre átalakítani. Sőt, ha ezt megtenné, ezzel az átrendezés tervszerű fokozatosságát veszélyeztetné, sőt esetleg lehetetlenné is tenné, hanem beéri a gazdasági rend kifejlődésének útjában álló j°gi akadályok átrendező szabályok útján való esetenkénti, időleges áttörésével. Az ilyen átrendező szabályok esetében azután lehetséges mindaz, hogy az áttört jogszabállyal szemben a megtett kivétel elszigetelt marad és később tárgytalanná válik, mind pedig az, hogy a tett kivételből az új általános szabály fog kialakulni. A gazdasági életben beállott válságok idején is találkozunk a jogalkotás hasonló jelenségeivel. A háborús fokozott anyagfogyasztás számos következménye, a háború következtében felmerült nemzetközi kötelezettségek teljesítéséhez szükséges fokozott áldozatok, a pénzromlás, a külföldi fizetési forgalom zavarai, a mezőgazdasági termények világpiaci árának a belföldi termelőre enormisan kedvezőtlen alakulása, az áruforgalom összezsugorodása, általában a gazdasági válság tünetei a jogalkotót bizonyos körben olyan intézkedésekre indítják, amelyek a vagyonjog általában érvényesülő rendjétől eltérnek, de céluk mégis az, hogy a régi gazdasági rend helyreállítását előmozdítsák és ezzel a jog állandó jellegű szabályainak újbóli érvényesülését és a válságjogi, időlegesnek szánt jogszabályok tárgytalanná válását és hatályon kívül helyezését tegyék lehetővé.* A válságjognak ettől az ugyanazon gazdasági rend uralma idején esetleg ismételten is előforduló érvényesülésétől lényegesen különbözik az az ugyancsak átmeneti célú jogalkotás, amely a régi helyén egy új gazdasági rend kialakítására irányul és éppen a gazdasági élet átrendezését tűzi ki céljául. Ennek az átrendező jognak szintén az a célja, hogy az átrendezés befejezése után sajátmagát tárgytalanná tegye, de ennek a tárgytalanná válásnak az oka éppen az új gazdasági rend kialakulásának, vagy a kialakulás bizonyos szakaszának befejeződése. III. A második világháború befejezése utáni magyar jogalkotásban a válságjog és az átrendező jog sokáig egymással párhuzamosan jelentkeztek. A régi gazdasági rend bizonyos elemeit előbb éppen avégből kellett visszaállítani, hogy az átrendezés könnyebben legyen végrehajtható vagy egyáltalán végrehajthatóvá váljék. Meg kell még jegyeznem, hogy tartalmi szempontból a válságjog és az átrendező jog sok közös vonást mutat és ez a magyarázata annak, hogy nemcsak a véglegesen kialakult új gazdasági rend találja meg a régi jogban a céljait kielégítő megoldásokat, hanem az átrendező jog is a maga eszközeit a régi gazdasági rend bizonyos időszakainak válságjogában. Az átrendező jog közbeékelődését a vagyonjog területén éppen a vagyonjog két fő részének a polgári jogrendbeli alapintézményei tekintetében az új gazdasági rend által megkövetelt átalakulás tette szükségessé. A polgári vagyonjog alapintézménye a magántulajdon. A dologi jog a termeléshez szükséges és a fogyasztásra renhelt javaknak magánszemélyek közötti megoszlási rendjét védi. A kötelmi jog alapjában szintén az egyéni magántulajdon rendjén épül fel. A javak feletti szabad rendelkezés és az egyéni szabadság gondolatán alapul a szerződési szabadság és a szerződés szentségének a firmája. A szocialista gazdasági rend nem kívárja a tulajdonjogot mint jogintézményt megszüntetni, de arra törekszik, hogy a termelés céljára szolgáló javak állami tulajdonba kerüljenek és az egyén személyes szükségletét mások munkaerejének kihasználása nélkül szolgáló javak maradjanak csak a magánosok személyes tulajdonában. Az állami tulajdonba került javak felett az állam ugyanazt a jogi hatalmat kívánja magának biztosítani, amely a tulajdonost az eddigi jog szerint is megillette, nem a dologi jog alapfogalmainak átalakítására van tehát az új gazdasági rendnek szüksége, hanem a javak tényleges megoszlását kell megváltoztatnia. Az átrendezési folyamat lebonyolítása érdekében pedig át kellett törnie, el kellett hárítania meghatározott körben olyan alapvető jogszabályokat is, amelyek pedig az átrendezés után is érvényesülésre voltak hivatva. Ilyen átrendezési folyamat a magyar jogfejlődésben nem most fordult elő először. Ilyen folyamat volt az ősiség, az úrbériség kialakulása. *A válságjognak ezek a születésükkor halálraítélt nyomán járó bírói szerződésmódosító hatatom is a békeszabályai azonban sokszor mutatnak olyan vitalitást, idők normális jogi eszközévé kezdene átalakulni, miindenmint a mesebeli elpusztításra kiszólgtltatott király- esetre messze jutott a Ruinklauser gyermekbetegségéciak szoktak és a jog állandó szabályaivá válnak a tél. Az idegen valuták forgalmának korlátozásáról válság elmúltával is. Válságejogi szabály volt, amikor pedig éppen nyilvánvaló, hogy állandó érvényűvé vált Solon Athénben megszüntette az adós szabad ember és a valutaspekuláció bármily kedvező gazdasági helyrabszolgaként eladását, a II. pun háború okozta metőzet mellett sem fog megengedetté válni. A Szovjet gazdasági krízis vezetett Rómában a hypotheca ki ptk. 107. §. 2. bek.-ben a tilalom végleges formájában alakulására. Sőt, mintha a gazdasági lehetetlenülés * jelentkezik. 107