Jogtudományi Közlöny, 1949
1949-02-20 / 3-4. szám
IV. Az imperialista sajtó és rádió hetek óta pergőtűzszerű rohamot indít propaganda hadjáratában a magyar igazságszolgáltatás ellen. Tárgyi ismeretek és tárgyi ismeretszerzési készség nélkül odáig mennek ezek a propagandamegnyilatkozások, hogy a budapesti népbíróság előtt a Mindszenty József és társai ellen folytatott bűnügyben tartott főtárgyalást az igazságszolgáltatás megcsúfolásának állítják; volt olyan, amelyik odáig ment, hogy azt egyenesen komédiának mondotta. A jogász ezekkel a támadásokkal szemben leszáll a kétes értékű propaganda tényekkel, valósággal nem törődő ingoványos talajáról és mint minden esetben, ez esetben is a való tények, a tényleges jogi és törvényi állapot száraz, de szilárd és megingathatatlan útján cáfol. Melyek azok a biztosítékok, amelyek a bírói eljárást az inkvizitórius rendszer fölé, a modern, a humanista büntetőjogi elvekre épített, teljes értékű, az emberiesség követelményeinek mindenben megfelelő eljárássá, — hogy az ő szavukat idézzem európai értelembe vett bírói eljárássá — avatják. Ezekre a kérdésekre kell száraz jogászi nyelven pontos, jogi, törvényi alapon álló választ adnunk, és ha ez a válaszunk pozitív lesz, ha ki tudjuk mutatni a feltételek és követelmények maradéktalan fennforgását — mint ahogy vitán felül ki tudjuk mutatni — akkor alapjában rendül meg az ezzel kapcsolatos rágalomhadjárat. A tárgyilagos, humanista bűnvádi eljárásban az ú. n..európai értelemben vett s főtárgyalást, helyesen annak szerintük európai értelemben vett lefolyását 1. a védelem szabadsága, 2. a védekezés szabadsága, 3. a szóbeliség, 4. a közvetlenség és 5. a nyilvánosság biztosítja. Nem vitás, hogy mindezeket az elveket pontosan, szabatosan és félreérthetetlenül biztosítják törvényeink és hogy egész bűnvádi eljárási jogunk ezeknek az elveknek a gondos és pontos keresztülvitelére épül. Nem maradtunk el egy jottányival sem e tekintetben a nyugati államoknak — ezeket az alappilléreket nem is mindig következetesen keresztülvivő — jogi rendszere mögött. A védelmet és a védelem szabadságát — mint jól tudjuk — a bűnvádi perrendtartásnak főként V. fejezete biztosítja akkor, amikor biztosítja a védőválasztás jogát, a védőeljárásnak a főtárgyalási szakban teljes szabadságát, az érintkezés, az indítványozás, a felszólalás szabadságát és amikor megállapítja a védőnek perbeli állását akként, hogy kimondja a teljes ügyfélegyenlőséget, amely szerint a bíróság előtt a közvádló és a védő egyaránt ügyfelek és pedig egyenlő jogú ügyfelek. A terheltnek joga van, miként már a több évtizedes törvényi indokolás is mondja, »a rendszeres váddal szemben rendszeres védelmet állítani« joga van védelme és védekezése útján ,a vád ténybeli adatait megerőtleníteni, a vád érvelését megcáfolni, az eljárás minden cselekményét a törvényesség szempontjából ellenőrizni, kifogásait, aggályait, perorvoslat útján más, felsőbíróság útján felülbíráltatni és orvosoltatni. A védő tehát nem egyszerű képviselő, hanem jogszolgáltatási tényező. Köztudomású, hogy mindezek az elvek a konkrét ügyben is biztosítva voltak, hogy másra ne utaljak, köztudomású, hogy a vádlottaknak választott védőjük volt. Amikor perrendtartásunk kötelezővé teszi a vádlotthoz a kihallgatás megkezdése előtt annak a kérdésnek a feltevését, hogy a védelmére kíván-e valamit előterjeszteni« — akkor a védekezésnek is a teljes szabadságot biztosította. Amikor ez az elv a gyakorlatban helyesen akként érvényesül, hogy az igennel felelő vádlott később is megtagadhatja a feleletet és amikor a rádió közvetítésből mindenki hallhatta, hogy éppen Mindszenty József élt és szabadon élt ezzel a jogával, akkor nemcsak általában és elvben, hanem inkonkréte ebben a perben is, gyakorlatilag is a védekezés teljes szabadsága biztosítva volt. Az anyagi igazság elérésének egyik leghathatósabb eszköze az igazságszolgáltatásban a szóbeliség és a közvetlenség, amelyek leginkább biztosítják — miként azt a sokévtizedes perrendünk indokolása mondja — ,s a való tényállásnak teljesen megfelelő bizonyítási anyag beszerzését egyúttal azt, hogy a bíróság a bizonyító anyagnak minden részletéről alapos értesülést szerez. Nem kell törvényszakaszokra hivatkoznom itt a Jogász Szövetség tagjai előtt, hogy mind a két elv következetesen és évtizedek óta épúgy, mint ma is teljes mértékben képviselve van alaki jogi rendszerünkben, a népbíróság előtt is alkalmazott bűnvádi eljárási jog tárgyalási szakára vonatkozóan pedig alapja az egész eljárásnak. Ha mindezek mellett még azt szögezem le, hogy a Mindszenty-ügyben tartott főtárgyalás nyilvános volt, tehát nemcsak a jogszolgáltatási tényezők , a közvádló s különösen a védők, hanem a nyilvánosság is ellenőrizhette a bírói funkciók törvényességét, akkor, ha mint elöljáróban mondottam, nem felelőtlen, propagandasztikus célú és ízű állításokkal ugyan, — de a helyhez, az ügyhöz méltó komoly tárgyilagossággal bizonyítottam — amit ugyan magunk között bizonyítanunk nem is kellett , hogy a külföldnek ezzel ellentétes minden világgá kürtölt állítása semmi más, mint más politikai célt szolgáló, illetéktelen és alaptalan beavatkozás a magyar igazságszolgáltatásba, _ ^ , _ , T. Dr. Grottó László V. Papp Péter kúriai bíró előadása után, aki kiváló szakszerűséggel és az ügy jelenlegi állásához mért bölcs tapintattal mutatta be a nagy politikai per anyagát, amikor a kapott megtisztelő megbízatásnak megfelelve felszólalok, elsősorban azt szeretném megjegyezni vagy inkább aláhúzni, hogy mint magyar jogásznak csak az lehet a véleményem, hogy az ügyben a magyar köztársaság alkotmánya szerint létrejött hatályos jogszabályok alapján alakult bíróság hozott a magyar törvények értelmében ítéletet. Ennek az eljárásnak és ítéletnek a felülbírálására pedig a bejelentett perorvoslatok alapján egyedül az a törvényes fellebbviteli fórum hivatott, amely ennek a feladatának felelősségteljesen meg is fog felelni. Legyen szabad emellett a Szövetség emlékezetébe idéznem azt a határozatot, amelyet a Pázmány Péter Tudományegyetemen a jog- és közigazgatástudományi kar, melynek tagja vagyok 1948 december 14-én tartott rendkívüli ülésében hozott:„A kar hosszú idő óta mély sajnálattal és fájdalommal látja egy jelentőségében ugyan egyre csökkenő, de közéletünk békéjét mégis mérgező olyan irányzatnak a megnyilatkozásait, amely a magyar köztársaság alapintézményeivel, népi demokráciánk fejlődési irányával és azokkal a gazdasági, valamint társadalmi JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY