Jövő, 1921. április (1. évfolyam, 32-57. szám)
1921-04-01 / 32. szám
I. év Bécs, 1921 április 1, péntek szám Megjelenik naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V., Rechte Wienzeile Telefon 30-57 Távirati dm:év8, Wien Egyes számára: Ausztriában..................................4 korom Csehszlovákiában.....................ai‘20 7K Jugoszláviában..............................1 dinár Romániában........................................2 lei OnMk aástatakartki film: 149.476 Jq*w*láv pMatakarékl ultit: 40.106 Hirdetéseket Ausztria területéről egyedül Schalek H. hirdető irodája (Wien, I., Weltteile 11. a Telefon 809, 5271) veszi« .. A letépett álarc. Mi történik odaát, a tol a végzetes Lajtán, — sokat szenvedett, szegény, szép hazánkban? Igaz-e, hogy vígan vannak a szombathelyi püspöki palotában? Kivilágították-e a várost, fölesküdtek-e a csapatok, megindult-e már a Lehár-hadosztály Budapest felé? Több bölcsesség kormányozná váljon a pranginsi fiatalember egész tavaszi kirándulását, mint az a nagyon kevés bölcseség, amellyel budapesti automobilitja ékeskedett? Az a bizonyos nagyhatalom titokban igazán támogatná a nagy Habsburg-restaurációt, és ami ezután következik, az nem fiatal hadsegédek kapkodása lesz már, hanem öreg és ravasz mesterek történelmi sakkjátéka? Holnapra, holnaputánra fölleben majd a függöny. De akármilyen meglepetéssel szolgál is holnapra, holnaputánra Európának Magyarország, az, ami tegnap történt és az, ami tegnapelőtt történt, eltörölhetetlen és kipusztíthatatlan része marad a zagyva magyar politikai életnek és idővel hozzájárni a megtisztításához, mint egy kémiai lecsapó szer. A magyar kita ág fóvárosában megjelent a király, el akarta foglalni királyi palotáját és Horthy kidobta. Ez az egyszerű és meztelen valóság , és ez bizonyára jelent, annyit, hogy akár bevonni még egyszer Budapestre a Lehár-divízió mögött Habsburg Károly, akár elindul nyugat felé, hogy a Tajo és az Ebro partjain élje tovább ifjú és termékeny életét, akár így lesz, akár úgy lesz, a horthyzmusnak vége van. A közvélemény szerepét és befolyását nem lehet eléggé alacsonyra becsülni egy olyan országban, amelyre alig burkolt katonai diktatúra nehezedik, de nincs az a különítményi terror, amely tovább is rá tudná kényszeríteni Magyarországra azt a Horthyt, akiről kiderült, hogy még csak királyának se hű szolgája. Ki álljon mellette, ha nem a legitimisták ? A világtörténelem borzalmas tréfákat tud produkálni, de hogy a magyar republikánusok valaha Horthy oldalán küzdjenek az ellen a front ellen, amely Windischgrätztől le Vázsonyiig terjed, ezt a borzalmas tréfát a világtörténelem bizonyára már csak azért sem fogja megcsinálni, mert az események sietése meggátolja Horthyt benne, hogy a kísérletet megtegye és megkíméli a szabad királyválasztókat ettől az erkölcsi teherpróbától. Ha Pranginsből semmi másért nem rándult volna el az utolsó Habsburg-király Budapestre, csak azért, hogy megkérdezze Horthytól, érvényes volt-e tehát az októberi forradalom, igen vagy nem és ha semmi más eredménye a tavaszi kirándulásnak nem lenne, csak az, hogy Horthy arcáról letépte az álarcot, a magyar történelem jó géniusza meg lehetne elégedve vele. De a volt királynak és tanácsadóinak nyilván más szándékaik is vannak, mint Horthy leleplezése. A Lehár-divízió géppuskái és ágyai ebben az órában talán már Budapest felé gördülnek. De ha vánpuskák és ágyak alatt forogni kezdenek a kerekek, ezek a kerekek kísérteti külön életet kapnak és a forgásuk nem ott áll meg és nem akkor áll meg, ahol elindítóik akarják. Nem a polgárháborútól féltjük Magyarországot. A Horthy katonái a Lehár-divizióval nem fognak szembeszállni, más ellentállas pedig ma Magyarországon nem képzelhető. Ha Habsburg Károly másodszor is elindul Budapest felé, ezúttal Horthy nem fogja a budai várból kitessékelni. A polgárháború veszedelme nem fenyegeti Magyarországot. De fenyegeti minden más veszedelem, amelyet a megrettent fantázia csak ki tud gondolni. A szombathelyi püspöki palotában, igiy szól a hir, vígan vannak. Fölgyült oda a volt király minden hive Andrássy Gyulától le Vázsonyi Vilmosig. Ezeket az urakat külön-külön irtózatos felelősségek terhelik azokért a csapásokért, amelyek Magyarországot az utolsó esztendőkben érték. Nem reszketnek-e meg attól a mindennél rettentőbb felelősségtől, amelyet most készülnek vállalni? Magyarországnak rendre, nyugalomra, gyógyulásra, egyszóval békére van szüksége. A szombathelyi püspöki palotából újra háborúval akarják megajándékozni- Magyarország nagyon mélyre zuhant, nagyon sokat vesztett, nagyon sokat szenvedett. Semmi más nem kárpótolhatná, csak a béke, és egyetlen egy alföldi bakának a munkás kezéről egyetlenegy ujjat nem volna szabad föláldozni a Habsburg-restauráció gyűlölt káprázatáért A magyar legitimisták — Csernoch Jánostól le Vázsonyi Vilmosig — a magyar katonák ezreit akarják érte föláldozni Habsburg Károly elmenekülhet majd a gyászos bukás után Spanyolországba. Magyar tanácsadóinak azonban — hangozzék el ez a figyelmeztetés a legelső órában — felelniük kell a magyar vérnek minden csöppjéért, amelyet hiába kiontottak. B. L. A habsburgi propaganda behálózta egész Európát. A JKv9 munkatársát is. — BOCS, m&rrtM 81. Hirtelen Károly hirtelen termett a pesti Várban, de nem minden előkészület nélkül. Amióta kitette a lábát a szerencsétlenségbe taszított magyar és osztrák „országút"-nél, egy napig, egy percig sem szünetelt a restaurációi propaganda. Íme, elmondjuk, hogyan történt ez a „királycsinálás“ és kik a királycsináló bácsik Svájcban, Ausztriában, Magyarországon, Jugoszláviában és másutt, kik azok, akik Pranginssal bolondították a népet Ausztriában. Magyarországon, Jugoszláviában és másutt. Prangins. Miután az utolsó habsburgi uralkodó, Károly, 1918 novemberében trónjáról lemondott, családjával egy ideig az eckartsaui kastélyban húzódott meg. 1918 tavaszán angol közvetítéssel a svájci szövetségtanácstól tartózkodási engedélyt kért, hogy Svájcba költözhessék. Károly akkor ünnepélyes ígéretet tett, hogy a vendégjoggal nem él vissza és mindaddig, amíg svájci területen tartózkodik, minden politikai ténykedéstől és propagandától tartózkodni fog. Károly, családi hagyományaihoz híven, tekintve, hogy arra tett ígéretet, hogy Svájcban nem fejt ki propagandát, svájci tartózkodásának egész ideje alatt egyébbel sem foglalkozott, mint azzal, hogy onnan zavartalanul szervezze meg az összes utódállamokat behálózó köztársaság ellenes propagandáját. Károly röviddel Pranginsbe való megérkezése után Pranginsben szabályszerű kormányt és minisztériumokat rendezett be diplomáciai, katonai és sajtóirodával. Ezek az osztályok viszont utódállamok szerint német-osztrák, magyar, szlovák, lengyel, horvát alosztályokra oszlottak, amelyek teljesen rendszeres, minisztériumi munkát fejtettek ki. A külföldi propaganda központja Pranginsben volt, legnagyobb fiókja pedig a freiburgi Hotel de Rome-ban. Az utóbbinak az élén Hye báró állott. Svájcban ezenkívül még Genfben és Bernben is volt a freiburgihoz hasonló monarchista iroda, amelyet egy, Károly által már pranginsi tartózkodása alatt nemesített, zsidó. Steiner konzol, jelenleg de Valmont báró, vezetett. A propagandához szükséges pénz leginkább francia reakciós körökből került ki. Az első nagyobb összegnek, amelyet Prangins agitációs célokra kapott (huszonnyolc c.üle: Lip kis frank), nagyon rövid idő alatt nyakára hágtak, úgy hogy az exkirály a múlt esztendő végén már újabb kölcsönért fordult francia támogatóihoz. Hosszas tárgyalások után Károly újabb ötvenkét millió svájci frankot kapott, amelyből azután az utódállamokban való propaganda költségeit fedezték. A pranginsi propagandaosztály vezetője hosszú időn keresztül Workman kapitány, a király hűséges borozgató cimborája volt. Károly bizalma azonban azóta, hogy Workman, a francia pénzből egészen oktalan és ostoba módon a Kapp-puccsra szórt ki milliókat, kissé megrendült. Károly másik bizalmasával sem járt jobban. Schwertführer főhadnagy, azelőtt szintén borozgató cimborája a volt királynak, Pranginsben az „őfelsége személyi körüli miniszter“ teendőit látta el Schwertführer főhadnagy, akit könynyelmű és költekező életmódja miatt a pranginsi pénztáros kissé szűkre fogott, ezt úgy játszotta ki, hogy a lumpolásaihoz szükséges pénzt egyszerűen úgy szerezte meg, hogy olasz újságíróknak és lapoknak, akik ezért tekintélyes összegű lírát fizettek, eladta prangingi urának a titkait és bizalmas leveleit. A Schwerzführer-affér később nagy botránnyá fajult és csak nemrégiben foglalkoztak ezzel a bécsi lapok is. Pranging és a többi svájci propagandairoda között az összeköttetést hercegek és grófok közvetítették. A Habsburgház tagjai is ebből a szempontból lettek különféle kantonokba elhelyezve, így Frigyes generalisszimusz Bernben székelt, az exkirály öccse, Miksa, Sankt Moritzban, Jenő főherceg Baselben, Péter Ferdinánd Luzernben stb. Mindezek a hercegek persze Károly iránt elejétől fogva a legmélyebb utálattal és megvetéssel viseltettek, most azonban, amikor azt hitték, hogy egyedül Károly képes arra, hogy a családot visszahozza a trónra, készséges eszközeivé váltak Károlynak. A főhercegek további álláspontjára különben ez a momentum döntő fontosságú volt, úgy, hogy egy Oltenben tavaly tartott családi értekezleten a főhercegek izgalmas vita után abban állapodtak meg, hogy Károlyt ismerik el továbbra is családfőnek, a családi front tehát, ezáltal a határozat által biztosítottnak látszott. Károly Pranginsben természetesen egy percig sem élt visszavonult életet, mint ahogy ezt külföldi ügynökei el akarták hitetni, hanem állandóan összeköttetésben állott politikai ügynökeivel, újságíróival, vendégeket fogadott, audienciákat tartott, nemesített, bárógitott, kitüntetett, degradált és fölmentett, szóval az operett minden szabálya szerint királyi játszott Pranginsben. Egy alkalommal a nyilvánosság elé is merészkedett, cikket írt a párisi »Revue Universelle“-ben, amely, mint emlékezetes, akkoriban igen nagy port vert föl.. Károly ebben a bárgyú stílusgyakorlatában Németország ellen kelt ki és azt állította, hogy ha Ausztria csatlakoznék Németországhoz, ezzel belekeverednék a németek által tervezett revánsháborúba. Ez a cikk már azért is figyelemreméltó volt, mert Károly ebben a cikkben jelentette ki először nyilvánosan, hogy 1918 november 11-iki visszalépését nem tekinti a trónról való lemondásnak. A pranginsi iroda utóbbi időben mind nagyobbá vált és propagandáját, amely addig csak Ausztriára, Magyarországra, Jugoszláviára és Csehországra terjedt ki, most már Olaszországra és Romániára is kiterjesztette. Ezekbe az országokba külön bizalmi férfiakat küldött ki, akik viszont eme államoknak a székvárosaiban az ügynökök egész hadát foglalkoztatták. A külföldi monarchista ügynökök svájci rendelés szerint jártak el és havonként részletes jelentésben számoltak be munkájukról. Ausztriába Albin Schager v. Eckartson volt hadbíróőrnagy, később Károly ügyvédje, volt kiküldve. A magyarországi propaganda vezetésével gróf Hunyadyt bízták meg, aki osztrák kollégájánál sokkal rövidebb idő alatt sokkal nagyobb eredményeket látszott elérni. Ae ausztriai propaganda. Ausztriára különös gondot fordítottak Pranginsben. A legravaszabb és legszubtilisabb propagandafogásoktól kezdve a legagresszívebb és legszemérmetlenebb propagandaeszközökig mindent megkíséreltek. Az osztrák lapokban időnként kis hírek jelentek meg, amelyek arról számoltak be, hogy Károly exkirály majd az önkéntes mentők számára száz-