Jövő, 1921. május (1. évfolyam, 58-82. szám)

1921-05-05 / 61. szám

2 szabadkereskedelem visszaállításának semmi sem fog útjában állani. Az iparvédelem te­kintetében a magyar ipart megfelelő védő­vámokkal kívánja a kormány támogatni. • A közép- és kisiparosok támogatására is töre­kedni fog. A bányaipar termelését emelni kí­vánja. Gazdasági politikájának egyik pontja a közlekedési viszonyok fejlesztése ,és a szociális kérdések rendezése. Az államvasutakat a régi nívóra akarja fölemelni. A lokomotív- és kocsi­park kiegészítésére a kereskedelmi minisztérium kilencszázmillió koronát fog kapni. A nemzet­közi vonalakon, pl. a belgrád—budapest—wheni vonalon második sínpárt fognak építeni. Erre százkét millió korona előlegezve van. Az államvasutak beruházási összköltségei ezör­­háromszáznegyven millió koronát tesznek ki. Ezeknek a kiadásoknak lényeges része a be­vételekkel födözve van. A villamosításra a folyó évben tíz-tizenöt millió koronát fognak költeni és három kisebb vasút már a folyó évben a forgalomnak át lesz adva. Az állami szénbányáknál szociális berendezésekre ötvenöt millió koronát irányoztak elő. A telefon- és távirathálózat további kiépítéséről és a drót­nélküli táviratozás fejlesztéséről is történik gondoskodás. E célra egy milliárdra volna szükség. Bethlen István válaszát a Ház tudomásul vette. Ezzel az ülés véget ért. Éh-szimfónia. A „Pesti Napló“ május 3-iki száma a­­ lap élén, ahol a vezércikket szokták kö­zölni a lapok, pár soros feltűnő tudósítást közöl arról, hogy­ kérdést intéztek Hege­dűs Lóránt pénzügyminiszterhez, mi vár­­ható a korona javulása körül. Hegedűs azt felelte, hogy már januárban számolt azzal, hogy májusban három centimesre fog emelkedni a magyar korona. Aztán így következik, szóról-szóra: „— Ezek után mi lesz a tőzsdén? — kérdeztük a minisz­tert. Hegedűs tréfás arcot vágott, csak a száját mozgatta és úgy tett, mintha nem tudna beszólni: — Sietek haza, nagyon éhes vagyok!“ Vagyis mi lesz? Éh-szimfónia... Az egyesületek revíziója Csehszlovák­­iában. Bratie slavai tudósítónk jelenti, hogy Csehszlovákiában elrendelték, hogy az összes egyesületek revízió alá kerüljenek, mert alapszabályaikat a régi magyar közigazgatási hatóságok legfelsőbb fóruma, a magyar belügy­­minisztérium hagyta jóvá. A rendeletet Bra­­tiszlavában nem publikálták, ennélfogva ott nem is tettek eleget a rendelet előírásainak és köve­telményeinek. Most dr. Micsura Márton telj­hatalmú miniszter a rendelet keresztülvitelét az állami rendőrigazgatóságra bízta, amely már legközelebb ki fogja bocsátani erre vonatkozóan a hirdetményét. Az egyesületek kötelesek lesznek alapszabályaikat módosítani és ezeket a rendelet­ ben megjelölt egyéb adatokkal együtt beter­jeszteni a rendőrigazgatóságnak. TflRCR Szinpártolás Szlovenszkóban. Irta Hatvany Lajos. Mi birta reá a magyar teatristákat, hogy az Úr 1821-iki évében, amikor fe­hérbe borultak a tavaszi fák, föl­üssék sátrukat Kassa városában? Állami pártolás? Subvenció ? Mi? Várjon mi? A materialista történetiró zavarba jő. Mégsem lehet mindent Spencerből ki­magyarázni. A kis nemzet filozófiáját még nem írták meg. Pedig meg kellene írni. Ma­gyar embernek kellene megírni. Le­számolni örökre minden frázissal és hidegen elemezve keresni azokat az okokat, amelyek a kis nemzet tagjait a maguk fajtájának föntartására lelkesítik. A fajszeretet természetrajzát, a lelke­sedés élettanát kellene megírni.­­ úgy látszik, hogy minden fajtában a létföntartásnak ugyanaz az ösztöne működik, mint minden egyes fajtának minden egyes egyedében. Minden élet­­történet az egyéni szívósság története. Micsoda élniakarás, mennyi dacos szem­beszállás és mennyi meghunyászkodó alkalmazkodás minden emberi sors, a legparancsolóbb napóleoni és a legalá­zatosabb koldusi, egyaránt. Ez a szembe­szállás és ez az alkalmazkodás, a ma­gyar történet, különösen pedig a magyar kultúrtörténet. Valahogy így értem meg, hogy száz év előtt, amikor rég leher­vadt virágjukba borultak a májusi fák, miért ütötték föl sátrukat magyar teatris­­ták Kassa városában. És valahogy így értem meg, hogy 1921 május havában, amikor új virág­zást öltenek új fehérbe és zöldbe boruló kassai fák, újra csak magyar anya­nyelvű emberek verődnek össze, hogy a cseh-szlovák hazában újra alátámasz­­szák a magyar műveltség megingott alapját. A magyar színpártolók egyesülete fog e hónapban megalakulni. Minden szeretetünk és minden lelkesedésünk és minden rajongásunk az övé. Egy szlovenszkói lap azt írja, hogy a csehszlovák állam szolgálatában álló magyar angyanyelvű­ek nem mehetnek el az egyesület alakuló ülésére. Kiért­jük a szlovenszkói kormányzó­ közegek félelmét minden politikai összejöveteltől, de sokkal jobban ismerjük a maga mű­velődéséért áldozni kész magyarság föl­­tétlen lojalitását és belátását, semm­int­­hogy a csehszlovák kormánynak, ez­­esetben úgy hisszük, kissé túlzó aggá­lyait oszthassuk. A magyar szinpártoló-egyesülettel egyidőben a szlovenszkói szinpártoló egyesület is megalakult. Kedvezőbb kö­rülmények közt, mint a magyar színé­szet 1821-ben és 1921-ben. Ezt minden irigység nélküli örömmel állapítjuk meg. Szép dolog az, amikor oly sokáig elnyomott fajta végre sza­badon megszólalhat. Fájdalmunk inkább mint már a fölkelés második napján kiderült, Korfanty képviselőnek, a poseni naciona­lista lengyelek vezérének és népszavazási biz­tosnak műve volt. Korfantyt már tegnap meg­fosztották népszavazási biztosi tisztjétől, mire ő most már nyíltan a fölkelés élére állt. Fölhívást tett közzé, amelyben kine­vezi a fel­kelők katonai főpa­rancsnokát és szigorú büntetéssel fenye­geti meg azokat, akik gyilkosságot, rablást, szemérem elleni erőszakot és lopást követnek el. H­a 1­8­­­as ítélet az ő megerősítésére szórul. Az antantbizottság minden eszközzel igyek­szik helyreállítani a rendet. A lengyel bandák borzalmas véreng­zéseket vittek véghez. Antonienhüttében (Kattowitz I mellett) a lengyelek megostromolták a rendőrállomást és a lőszerük fogytán véd­telenné vált rendőröket lemészárol­ták. Tizennyolc rendőr és rendőrtisztviselő vesztette itt életét. Karlban (Benthon mellett) is több németet legyilkoltak. Pless­­környékén egy olasz őrnagy lengyel golyótól találva meghalt. A legújabb jelentések szerint a felkelés északi irányban tovább terjed. A lengyel távirati iroda a következő cél­zat­os jelentést adta ki a betörésről: „A felsősziléziai lengyel munkások (?) fegy­vert ragadtak és megszállták a bentheni, kat­annak szól, hogy a diadalmas cseh művé­szet árnyékában, a szlovenszkói szin­at­­itás és színművészet sehogysem akar — minden ápolás és pártolás dacára — a maga teljes virulásában és erejében kifelé bontakozni. Olvastunk egy ismer­tetést, amely "Szerint tót nyelven megírt színművek még egyelőre nagyon kezdet­leges fokon állnak. A prágai sziniisko­­lába, minden ösztönzés és díjazás mellett sem igen lehet beédesgetni a szlovák szininövendékeket. Amiből az következik, hogy a kultu­rális öntudat ébredésének idejét ki kell várni. Erőszakosan nem lehet az ilyen folyamatot siettetni és mindent a ter­mészetes fejlődésre muszáj bízni. Bay­reuth­ot Iniába emelek, ha nincs Wagnerem hozzá. A magyar kulturális ébredés meg­előzte a politikait. Szlovenszkóban úgy látszik, hogy a fejlődés fordított folyama következik be. A verseny csak fejlesztően hathat. A magyar színjátszás éppoly serkentője lesz a szlovénokéinak, mint egykor a magyarnak a német volt. A két testvérfaj kulturális verse­nyét mag­yarnak és csehszlováknak szítania kell. Ez az egy területen élő nemzeteknek egyaránt csak előnyére válhatik s egyiknek sem lehet soha hátrányára. A természetes folyamat lassúságát csakis igy lehet fölpezsgetni. Ez a tűrt és magától szü­lemlő verseny többet ér minden mesterséges állami beavatkozásnál. lövő______ Csütörtök, 1921 május 5 Kész az ultimátum. Máj­us 13-ig döntenie kell Németországnak.­­ A német kor­mány lemondott. — ECorfanty a lengyel fölkelők vezére. — A jövő munkatársától. — Bécs, május . Az antant magas tanácsa tegnap este öt óra hosszat tanácskozott és végül teljes megállapodásra jutott. Az ulti­mátum készen van s már csak írásba­­foglalása van hátra. A londoni ultimátum, éppen úgy, mint két évvel ezelőtt a Versailles- szerződés, kormányválságot idézett elő Berlinben. Ezúttal azonban csak szemé­lyi változásokról lehet szó, mert a szo­cialisták ezúttal nem hajlandók a gyű­löletes okmány alá írni nevüket. Attól kell tartani, hogy az újjáalakítandó kormányban a koalíció jobboldala fog dominálni. A mai eseményeket a következők­ben foglaljuk össze: A legfelsőbb tanács tegnap éjjel fejezte be értekezletét és teljes meg­állapodásra jutott az utolsó feltételekre nézve, amelyeket már lapunk legutóbbi számá­ban közöltünk. Az ülés után a legfelsőbb tanács Londonba rendelte a jóvátételi bizottság képviselőit, hogy minél előbb megállapíthas­sák annak a jegyzéknek szövegét, amelyet a bizottság május 6-án Németországhoz fog intézni. A legfelsőbb tanács ugyanezen az ülésen elhatározta azt is, hogy fölhívja az Egye­sült Államok kormányát: képviseltesse magát a nagyköveti értekezleten és a jóváté­­teli bizottságban. Ez megkönnyítené a világ­­béke helyreállítását, — mondották a magas tanács tagjai. Hughes amerikai államtitkár közölte Jas­­serand francia nagykövettel, hogy az Egyesült Államok kormánya nem járulna hozzá olyan intézkedésekhez, amelyek a gyakorlatban Németország megsemmisülését vonnák maguk után. (De nem mondta azt sem, hogy ilyen intézkedéseket megakadá­lyozna.) A sziléziai b­e­t­ö­r­é­s is szóba­­kerül a legfelsőbb tanács legközelebbi ülésén, hasonlóképpen Yap-sziget kérdése, amely az Egyesült Államok és Japán közti viszonyt mérgesíti el. Ezt a szigetet (csendes-óceáni kábelközpont) tévedésből Japánnak ítélte oda a békekonferencia. Wilson röstelte szórakozottságát, amely miatt ez az odaítélés történt és utólag nem tiltakozott ellene, Harding azonban nem nyugszik, amíg ke­resztül nem viszi a sziget internacionalizá­­lását. Ma délután már Londonba érkeztek jóvátételi bizottság képviselői és a legfelsőbb tanács az ő részvételükkel tartotta este érte­kezletét. Erről az értekezletről még nem ér­kezett tudósítás. . A német kormány lemondott. Az Egyesült Államok álláspontja követ­keztében a német kormány ma egyhangúan elhatározta lemondását. A birodalmi kancellár az esti órákban közölte az elnökkel a kormány lemondását Az elnök felkérte a kormányt az ügyek ideiglenes továbbvitelére. A szociáldemokraták nem akarják ma­gukra venni az antant-parancsolat aláírásá­nak ódiumát, mint tették két évvel ezelőtt, amikor aláírták a versaillesi békeszerződést. Valószínű, hogy Stresemann, a német nép­párt vezére, lesz az új kancellár. Stresemann környezetéhez tartozó politikusok azt állítják, hogy Angliában Stresemann kabinetjét szí­vesen látnák, mert ő az ultimátumot föltét­lenül elfogadná és mert a német néppárt a német nagyipar pártja s igy a jóvátételi kötelezettségeknek teljentése Stresemann kabinetalakításával bi­ztosítottnak látszanék. A sziléziai lengyel betörés. towitzi és rybniki területeket. A mozgalom a Korfanty-vonalig terjed.“ A fel­kelők Lloyd Georgen­ek távi­ratot küldtek, amelyben a sztrájkoló lengyel munkások nevében tiltakoznak az antant­­bizot­tság ama határozata ellen, hogy csak két kerületet ítélt oda Lengyelországnak. Ebbe a határozatba, amely a felkelők szerint a békeszerződésbe ütközik, a lengyel munká­sok (?) sohasem fogna l­ belenyú­mdni és in­kább előtisztítják az­ ipari üzemeket, semhogy ezek Németország birtokába jussanak. Berlin, május 4. A külügyi bizottság a felsősziléziai kér­dés tárgyalására ma összeült. Dr. Simons külügym­iniszter a felsősziléziai helyzetről be­­ható jelentést tett. A helyzet kiélesedett és nagyon komoly. A fölkelők az egész ipari vidéket, Plesst, Rybnieket és Ratibor keleti részét hatalmukban tartják. A német hiva­talnokok még helyükön vannak, de már nem, tevékenykednek. Az összes német igazgatókat a bányákból és művekből elkergették. Katto­­witzban francia csapatok elkergették a föl­­fegyverzett lengyel bandákat. Két francia tiszt elesett. Beuthen vidékén a fölkelők száma 6000. A rybnicki kerületben a felke­lők és az olasz csapatok összeütköztek. Az olaszok 12 halottat vesztettek. A külügyi bizottság behatóan foglalkozott a dologgal, a tárgyalásokról azonban semmi hír sem szivárgott ki. WVWW V v » Vf»VT^V»VVVTVVvTVTVVTVV VVT vTVVT aláAáánlt­ot­tté . Százezren... Bécs, május 4. Közel százezer ember volt együtt a budapesti munkásság má­­s elsejei népgyűlésén. Százezren voltak, noha másfél év óta olyan, szóval ki nem fejezhető, irtó harc folyt ellenük, hogy azon se lehetne csodál­k­ozni, ha száz­ezer helyett csak százan lettek volna. Százezren voltak, noha a kurzus-sajtó erdejének minden levele azt zizegte és minden kurzus-szónok csak azt fecsegte, hogy a szocializmusnak most már végérvényesen, se hite, se hamva. Százezren voltak, noha az agitáció legparányibb eszközétől is meg voltak fosztva, agitátoraik­­ és szervezeteik legnagyobb része lakat alatt, kezükön, lábukon bilincs, mindegyikükön és egész osztályokon a po­ltikai balsiker és a szomorú, nehéz emlékezések rettentő súlya. Szerencsésebb körülmények között tehát még sokkal többen is lettek volna, mint amennyien valóban voltak. Még magában a fővá­­­rosban is sokkal többen vannak, akik­nek gondolkodását és érzésvilágát a május elsején lezajlott népgyűlés és az ott­ elhangzott beszédek jobban juttat­ják kifejezésre, mint amit a mai kurzus ír, beszél és cselekszik. Ha mindezek eljöhettek volna, akkor ez a vasárnapi megmozdulás még jobban belemászna a kurzisták csontjaiba, mint ahogy bi­zonyára máris megérzik. De vájjon mekkorára nőne, meg ez a százezres szám, ha Budapesthez hozzászámítanék mindazok számát, akik a fővároson kívül vannak, de ott élnek szegény szerencsétlen országunkban és agyuknak és szívüknek minden sejt­jével együtt voltak a budapesti száz­ezerrel? Hányan lehetnének, h­a az or­szág mai rettentő állapotával elsősorban elégedetlen ipari munkásokhoz hozzá­vesszük például a földműves mun­kásságnak szintén némaságra és rabságra kárhoztatott — mondjuk, nem is milliót de csak — százezreit ? Ha mindezeket együvé számítjuk, akkor is a magyar munkások nagy, tekintélyes hadseregét l­ájuk együtt Bennünket azonban ennek a tábornak tekintélyes nagysága nemcsak azért tud megkapni, mert sokan vannak, akik tüntettek és tüntetnek. Mi ennél az alkalomnál a magyar munka hadseregének nagysá­gára szeretnék fölhívni a figyel­met. Megmutatták ismét a magyar munka emberei, hogy sokan vannak, akik ezen a vasárnapi tüntetésen saját külön követeléseik hangoztatása mellett a teremtő és alkotó mun­kából is részt követeltek maguknak. Ha ezeket a százezreket az ország sorsát intézők végre meg tudnák érteni, eszük és szívük igazságos vá­gyait méltányolni, akkor ezekkel a százezrekkel, fegyelmezett agyukkal és izmaik erejével föl is tudnák építeni a romokban de­

Next