Jövő, 1921. május (1. évfolyam, 58-82. szám)

1921-05-05 / 61. szám

2 szabadkereskedelem visszaállításának semmi sem fog útjában állani. Az iparvédelem tekintetében a magyar ipart megfelelő védővámokkal kívánja a kormány támogatni. • A közép- és kisiparosok támogatására is törekedni fog. A bányaipar termelését emelni kívánja. Gazdasági politikájának egyik pontja a közlekedési viszonyok fejlesztése ,és a szociális kérdések rendezése. Az államvasutakat a régi nívóra akarja fölemelni. A lokomotív- és kocsipark kiegészítésére a kereskedelmi minisztérium kilencszázmillió koronát fog kapni. A nemzetközi vonalakon, pl. a belgrád—budapest—wheni vonalon második sínpárt fognak építeni. Erre százkét millió korona előlegezve van. Az államvasutak beruházási összköltségei ezörháromszáznegyven millió koronát tesznek ki. Ezeknek a kiadásoknak lényeges része a bevételekkel födözve van. A villamosításra a folyó évben tíz-tizenöt millió koronát fognak költeni és három kisebb vasút már a folyó évben a forgalomnak át lesz adva. Az állami szénbányáknál szociális berendezésekre ötvenöt millió koronát irányoztak elő. A telefon- és távirathálózat további kiépítéséről és a drótnélküli táviratozás fejlesztéséről is történik gondoskodás. E célra egy milliárdra volna szükség. Bethlen István válaszát a Ház tudomásul vette. Ezzel az ülés véget ért. Éh-szimfónia. A „Pesti Napló“ május 3-iki száma a lap élén, ahol a vezércikket szokták közölni a lapok, pár soros feltűnő tudósítást közöl arról, hogy kérdést intéztek Hegedűs Lóránt pénzügyminiszterhez, mi várható a korona javulása körül. Hegedűs azt felelte, hogy már januárban számolt azzal, hogy májusban három centimesre fog emelkedni a magyar korona. Aztán így következik, szóról-szóra: „— Ezek után mi lesz a tőzsdén? — kérdeztük a minisztert. Hegedűs tréfás arcot vágott, csak a száját mozgatta és úgy tett, mintha nem tudna beszólni: — Sietek haza, nagyon éhes vagyok!“ Vagyis mi lesz? Éh-szimfónia... Az egyesületek revíziója Csehszlovákiában. Bratie slavai tudósítónk jelenti, hogy Csehszlovákiában elrendelték, hogy az összes egyesületek revízió alá kerüljenek, mert alapszabályaikat a régi magyar közigazgatási hatóságok legfelsőbb fóruma, a magyar belügyminisztérium hagyta jóvá. A rendeletet Bratiszlavában nem publikálták, ennélfogva ott nem is tettek eleget a rendelet előírásainak és követelményeinek. Most dr. Micsura Márton teljhatalmú miniszter a rendelet keresztülvitelét az állami rendőrigazgatóságra bízta, amely már legközelebb ki fogja bocsátani erre vonatkozóan a hirdetményét. Az egyesületek kötelesek lesznek alapszabályaikat módosítani és ezeket a rendelet ben megjelölt egyéb adatokkal együtt beterjeszteni a rendőrigazgatóságnak. TflRCR Szinpártolás Szlovenszkóban. Irta Hatvany Lajos. Mi birta reá a magyar teatristákat, hogy az Úr 1821-iki évében, amikor fehérbe borultak a tavaszi fák, fölüssék sátrukat Kassa városában? Állami pártolás? Subvenció ? Mi? Várjon mi? A materialista történetiró zavarba jő. Mégsem lehet mindent Spencerből kimagyarázni. A kis nemzet filozófiáját még nem írták meg. Pedig meg kellene írni. Magyar embernek kellene megírni. Leszámolni örökre minden frázissal és hidegen elemezve keresni azokat az okokat, amelyek a kis nemzet tagjait a maguk fajtájának föntartására lelkesítik. A fajszeretet természetrajzát, a lelkesedés élettanát kellene megírni. úgy látszik, hogy minden fajtában a létföntartásnak ugyanaz az ösztöne működik, mint minden egyes fajtának minden egyes egyedében. Minden élettörténet az egyéni szívósság története. Micsoda élniakarás, mennyi dacos szembeszállás és mennyi meghunyászkodó alkalmazkodás minden emberi sors, a legparancsolóbb napóleoni és a legalázatosabb koldusi, egyaránt. Ez a szembeszállás és ez az alkalmazkodás, a magyar történet, különösen pedig a magyar kultúrtörténet. Valahogy így értem meg, hogy száz év előtt, amikor rég lehervadt virágjukba borultak a májusi fák, miért ütötték föl sátrukat magyar teatristák Kassa városában. És valahogy így értem meg, hogy 1921 május havában, amikor új virágzást öltenek új fehérbe és zöldbe boruló kassai fák, újra csak magyar anyanyelvű emberek verődnek össze, hogy a cseh-szlovák hazában újra alátámaszszák a magyar műveltség megingott alapját. A magyar színpártolók egyesülete fog e hónapban megalakulni. Minden szeretetünk és minden lelkesedésünk és minden rajongásunk az övé. Egy szlovenszkói lap azt írja, hogy a csehszlovák állam szolgálatában álló magyar angyanyelvűek nem mehetnek el az egyesület alakuló ülésére. Kiértjük a szlovenszkói kormányzó közegek félelmét minden politikai összejöveteltől, de sokkal jobban ismerjük a maga művelődéséért áldozni kész magyarság föltétlen lojalitását és belátását, semminthogy a csehszlovák kormánynak, ezesetben úgy hisszük, kissé túlzó aggályait oszthassuk. A magyar szinpártoló-egyesülettel egyidőben a szlovenszkói szinpártoló egyesület is megalakult. Kedvezőbb körülmények közt, mint a magyar színészet 1821-ben és 1921-ben. Ezt minden irigység nélküli örömmel állapítjuk meg. Szép dolog az, amikor oly sokáig elnyomott fajta végre szabadon megszólalhat. Fájdalmunk inkább mint már a fölkelés második napján kiderült, Korfanty képviselőnek, a poseni nacionalista lengyelek vezérének és népszavazási biztosnak műve volt. Korfantyt már tegnap megfosztották népszavazási biztosi tisztjétől, mire ő most már nyíltan a fölkelés élére állt. Fölhívást tett közzé, amelyben kinevezi a felkelők katonai főparancsnokát és szigorú büntetéssel fenyegeti meg azokat, akik gyilkosságot, rablást, szemérem elleni erőszakot és lopást követnek el. Ha 18as ítélet az ő megerősítésére szórul. Az antantbizottság minden eszközzel igyekszik helyreállítani a rendet. A lengyel bandák borzalmas vérengzéseket vittek véghez. Antonienhüttében (Kattowitz I mellett) a lengyelek megostromolták a rendőrállomást és a lőszerük fogytán védtelenné vált rendőröket lemészárolták. Tizennyolc rendőr és rendőrtisztviselő vesztette itt életét. Karlban (Benthon mellett) is több németet legyilkoltak. Plesskörnyékén egy olasz őrnagy lengyel golyótól találva meghalt. A legújabb jelentések szerint a felkelés északi irányban tovább terjed. A lengyel távirati iroda a következő célzatos jelentést adta ki a betörésről: „A felsősziléziai lengyel munkások (?) fegyvert ragadtak és megszállták a bentheni, katannak szól, hogy a diadalmas cseh művészet árnyékában, a szlovenszkói szinatitás és színművészet sehogysem akar — minden ápolás és pártolás dacára — a maga teljes virulásában és erejében kifelé bontakozni. Olvastunk egy ismertetést, amely "Szerint tót nyelven megírt színművek még egyelőre nagyon kezdetleges fokon állnak. A prágai sziniiskolába, minden ösztönzés és díjazás mellett sem igen lehet beédesgetni a szlovák szininövendékeket. Amiből az következik, hogy a kulturális öntudat ébredésének idejét ki kell várni. Erőszakosan nem lehet az ilyen folyamatot siettetni és mindent a természetes fejlődésre muszáj bízni. Bayreuthot Iniába emelek, ha nincs Wagnerem hozzá. A magyar kulturális ébredés megelőzte a politikait. Szlovenszkóban úgy látszik, hogy a fejlődés fordított folyama következik be. A verseny csak fejlesztően hathat. A magyar színjátszás éppoly serkentője lesz a szlovénokéinak, mint egykor a magyarnak a német volt. A két testvérfaj kulturális versenyét magyarnak és csehszlováknak szítania kell. Ez az egy területen élő nemzeteknek egyaránt csak előnyére válhatik s egyiknek sem lehet soha hátrányára. A természetes folyamat lassúságát csakis igy lehet fölpezsgetni. Ez a tűrt és magától szülemlő verseny többet ér minden mesterséges állami beavatkozásnál. lövő______ Csütörtök, 1921 május 5 Kész az ultimátum. Május 13-ig döntenie kell Németországnak. A német kormány lemondott. — ECorfanty a lengyel fölkelők vezére. — A jövő munkatársától. — Bécs, május . Az antant magas tanácsa tegnap este öt óra hosszat tanácskozott és végül teljes megállapodásra jutott. Az ultimátum készen van s már csak írásbafoglalása van hátra. A londoni ultimátum, éppen úgy, mint két évvel ezelőtt a Versailles- szerződés, kormányválságot idézett elő Berlinben. Ezúttal azonban csak személyi változásokról lehet szó, mert a szocialisták ezúttal nem hajlandók a gyűlöletes okmány alá írni nevüket. Attól kell tartani, hogy az újjáalakítandó kormányban a koalíció jobboldala fog dominálni. A mai eseményeket a következőkben foglaljuk össze: A legfelsőbb tanács tegnap éjjel fejezte be értekezletét és teljes megállapodásra jutott az utolsó feltételekre nézve, amelyeket már lapunk legutóbbi számában közöltünk. Az ülés után a legfelsőbb tanács Londonba rendelte a jóvátételi bizottság képviselőit, hogy minél előbb megállapíthassák annak a jegyzéknek szövegét, amelyet a bizottság május 6-án Németországhoz fog intézni. A legfelsőbb tanács ugyanezen az ülésen elhatározta azt is, hogy fölhívja az Egyesült Államok kormányát: képviseltesse magát a nagyköveti értekezleten és a jóvátételi bizottságban. Ez megkönnyítené a világbéke helyreállítását, — mondották a magas tanács tagjai. Hughes amerikai államtitkár közölte Jasserand francia nagykövettel, hogy az Egyesült Államok kormánya nem járulna hozzá olyan intézkedésekhez, amelyek a gyakorlatban Németország megsemmisülését vonnák maguk után. (De nem mondta azt sem, hogy ilyen intézkedéseket megakadályozna.) A sziléziai betörés is szóbakerül a legfelsőbb tanács legközelebbi ülésén, hasonlóképpen Yap-sziget kérdése, amely az Egyesült Államok és Japán közti viszonyt mérgesíti el. Ezt a szigetet (csendes-óceáni kábelközpont) tévedésből Japánnak ítélte oda a békekonferencia. Wilson röstelte szórakozottságát, amely miatt ez az odaítélés történt és utólag nem tiltakozott ellene, Harding azonban nem nyugszik, amíg keresztül nem viszi a sziget internacionalizálását. Ma délután már Londonba érkeztek jóvátételi bizottság képviselői és a legfelsőbb tanács az ő részvételükkel tartotta este értekezletét. Erről az értekezletről még nem érkezett tudósítás. . A német kormány lemondott. Az Egyesült Államok álláspontja következtében a német kormány ma egyhangúan elhatározta lemondását. A birodalmi kancellár az esti órákban közölte az elnökkel a kormány lemondását Az elnök felkérte a kormányt az ügyek ideiglenes továbbvitelére. A szociáldemokraták nem akarják magukra venni az antant-parancsolat aláírásának ódiumát, mint tették két évvel ezelőtt, amikor aláírták a versaillesi békeszerződést. Valószínű, hogy Stresemann, a német néppárt vezére, lesz az új kancellár. Stresemann környezetéhez tartozó politikusok azt állítják, hogy Angliában Stresemann kabinetjét szívesen látnák, mert ő az ultimátumot föltétlenül elfogadná és mert a német néppárt a német nagyipar pártja s igy a jóvátételi kötelezettségeknek teljentése Stresemann kabinetalakításával biztosítottnak látszanék. A sziléziai lengyel betörés. towitzi és rybniki területeket. A mozgalom a Korfanty-vonalig terjed.“ A felkelők Lloyd Georgenek táviratot küldtek, amelyben a sztrájkoló lengyel munkások nevében tiltakoznak az antantbizottság ama határozata ellen, hogy csak két kerületet ítélt oda Lengyelországnak. Ebbe a határozatba, amely a felkelők szerint a békeszerződésbe ütközik, a lengyel munkások (?) sohasem fogna l belenyúmdni és inkább előtisztítják az ipari üzemeket, semhogy ezek Németország birtokába jussanak. Berlin, május 4. A külügyi bizottság a felsősziléziai kérdés tárgyalására ma összeült. Dr. Simons külügyminiszter a felsősziléziai helyzetről beható jelentést tett. A helyzet kiélesedett és nagyon komoly. A fölkelők az egész ipari vidéket, Plesst, Rybnieket és Ratibor keleti részét hatalmukban tartják. A német hivatalnokok még helyükön vannak, de már nem, tevékenykednek. Az összes német igazgatókat a bányákból és művekből elkergették. Kattowitzban francia csapatok elkergették a fölfegyverzett lengyel bandákat. Két francia tiszt elesett. Beuthen vidékén a fölkelők száma 6000. A rybnicki kerületben a felkelők és az olasz csapatok összeütköztek. Az olaszok 12 halottat vesztettek. A külügyi bizottság behatóan foglalkozott a dologgal, a tárgyalásokról azonban semmi hír sem szivárgott ki. WVWW V v » Vf»VT^V»VVVTVVvTVTVVTVV VVT vTVVT aláAáánltottté . Százezren... Bécs, május 4. Közel százezer ember volt együtt a budapesti munkásság más elsejei népgyűlésén. Százezren voltak, noha másfél év óta olyan, szóval ki nem fejezhető, irtó harc folyt ellenük, hogy azon se lehetne csodálkozni, ha százezer helyett csak százan lettek volna. Százezren voltak, noha a kurzus-sajtó erdejének minden levele azt zizegte és minden kurzus-szónok csak azt fecsegte, hogy a szocializmusnak most már végérvényesen, se hite, se hamva. Százezren voltak, noha az agitáció legparányibb eszközétől is meg voltak fosztva, agitátoraik és szervezeteik legnagyobb része lakat alatt, kezükön, lábukon bilincs, mindegyikükön és egész osztályokon a poltikai balsiker és a szomorú, nehéz emlékezések rettentő súlya. Szerencsésebb körülmények között tehát még sokkal többen is lettek volna, mint amennyien valóban voltak. Még magában a fővárosban is sokkal többen vannak, akiknek gondolkodását és érzésvilágát a május elsején lezajlott népgyűlés és az ott elhangzott beszédek jobban juttatják kifejezésre, mint amit a mai kurzus ír, beszél és cselekszik. Ha mindezek eljöhettek volna, akkor ez a vasárnapi megmozdulás még jobban belemászna a kurzisták csontjaiba, mint ahogy bizonyára máris megérzik. De vájjon mekkorára nőne, meg ez a százezres szám, ha Budapesthez hozzászámítanék mindazok számát, akik a fővároson kívül vannak, de ott élnek szegény szerencsétlen országunkban és agyuknak és szívüknek minden sejtjével együtt voltak a budapesti százezerrel? Hányan lehetnének, ha az ország mai rettentő állapotával elsősorban elégedetlen ipari munkásokhoz hozzávesszük például a földműves munkásságnak szintén némaságra és rabságra kárhoztatott — mondjuk, nem is milliót de csak — százezreit ? Ha mindezeket együvé számítjuk, akkor is a magyar munkások nagy, tekintélyes hadseregét lájuk együtt Bennünket azonban ennek a tábornak tekintélyes nagysága nemcsak azért tud megkapni, mert sokan vannak, akik tüntettek és tüntetnek. Mi ennél az alkalomnál a magyar munka hadseregének nagyságára szeretnék fölhívni a figyelmet. Megmutatták ismét a magyar munka emberei, hogy sokan vannak, akik ezen a vasárnapi tüntetésen saját külön követeléseik hangoztatása mellett a teremtő és alkotó munkából is részt követeltek maguknak. Ha ezeket a százezreket az ország sorsát intézők végre meg tudnák érteni, eszük és szívük igazságos vágyait méltányolni, akkor ezekkel a százezrekkel, fegyelmezett agyukkal és izmaik erejével föl is tudnák építeni a romokban de