Jövő, 1921. május (1. évfolyam, 58-82. szám)

1921-05-05 / 61. szám

I. év Bécs, 1921 május 5. csütörtök 61. szám Megjelenik naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V., Rechte Wienzeile 79 Telefon 30-57 Távirati din. )­ö­v 6, Wien Egyes szám­ára: Ausztriában................................5 korona Csehszlovákiában................1­20 ?K Jugoszláviában...........................1 dinár Romániában................................2 lei Osztrák postatakaréki szám: 149.679 Jugoszláv postatakaréki szám : 40.106 németországi folyószámla: Deutsche Lank, Berlin Hirdetéseket * Ausztria területéről egyedül Schulek H. hirdető irodája (Wien, I., Wollzeile 11. :: Telefon 809, 5271) vesz fel .: A londoni ultimátum. írta Bíró Lajos. Az, hogy a háború alatt minden szeretetünk a francia népé volt és minden gyűlöletünk azoké, akik északi Franciaországot sivataggá változtatták, ellenben Versailles óta minden szere­tetünk a német népé és minden gyűlö­letünk azoké a részegeké, akik Német­országot darabokra akarják tépni, azt jelenti ez, hogy egy gyógyíthatatlan finyásság és egy bódult szentimentaliz­­mus szegény áldozatai vagyunk, akik ne szóljanak bele a kérlelhetetlen realitásoknak abba a kegyetlen mér­kőzésébe, amely a nemzetközi po­litika? A nagy német reálpoliti­kusokról, a korlátlan torpedó követelők­ről, a briey-i szénmedence annektálóiról egy irtózatos összeomlás tűzfényénél derült már ki, hogy a legszédültebb álmodozók voltak, akiket az öreg föld valaha a hátán hordott. A francia kard­­csörtetőkről, akik most Németország széttépésére készülnek, a világtörténe­lem még ezután fogja gyermeki naivi­tásuk és szegény szédültségü­k bizonyí­tékát meghozni. A versailles-i béke semmit sem változtatott azon az igaz­ságon, hogy egyetlen jó nemzeti poli­tika van minden európai nemzet számára és pedig az európai politika, hogy egyetlen reálpolitika van és pedig az erőszaktól való irtózás, ha úgy tetszik: a szentimentalizmus. A francia politika tervei gyűlölete­sek , és az a mód, ahogyan Francia­­országban közvéleményt gyártanak ezek­hez a tervekhez, kimondhatatlanul utá­latos. De, bár minden szeretetünk Né­metország mellett van ebben a percben, lehetetlen még nem látni, hogy a német közvéleménygyárak se nagyon szimpa­tikusak. Ha az ember német lapok­nak egyik hasábján azt olvassa, hogy a német jóvátételi ajánlat csak éppen egy hajszálnyit különbözik a párisi kö­vetelésektől, a másik hasábon pedig azt olvassa, hogy a párisi követe­lések teljesíthetetlenek, mert tönkre­tennék Németországot, akkor lehe­tetlen azt nem kérdezni, hogy szabad tulajdonképen ilyen ügyefogyottan ha­zudni. Németországnak és egész Euró­pának nagy szerencséje, hogy a végső döntés előtt Németország sorsának in­tézői néhány napra fölszabadíthatják magukat ennek a rettentő mechaniz­musnak nyomása alól és a nacionalista sajtó helyett a saját lelkiismeretükre hallgathatnak. Szabad-e kételkedni benne, hogy lelkiismeretük azt fogja taná­csolni, hogy a Londonban készült ul­timátumot elfogadják ? A francia kard­­csörtetők a német uszítókat segí­tették eddig. Németország vona­kodása most a francia kardcsör­­tetőket segítené. Nincsen most na­gyobb érdeke Németországnak és Európának, minthogy a francia mili­­tarizmus és a francia kapitalizmus ne tehesse rá a Ruhr-vidékre a kezét. A londoni követeléseknek egy része nyil­ván teljesíthetetlen. Az idő meg fogja mutatni, hogy teljesíthetetlenek és az idő segítségére jön majd Németország­nak, amikor rámutat majd teljesíthe­­tetlenségükre. A német diplomácia eddig kevés művészetet mutatott abban a fára­dozásában, hogy a világ szimpátiáit visz­­szaszerezze a kegyetlenül megsarcolt Németország számára. De nem is a szimpátiákra kell számítani, hanem az érdekekre. Minden nappal, amely eltelik, fontosabb lesz Anglia, Amerika, sőt Franciaország számára is, hogy Németország gazdasági életét teljesít­hetetlen követelések tönkre ne tegyék. Csak induljon meg végre a rekonstruk­ció munkája, csak kezdődjék meg végre a jóvátétel,­­ az európai életnek egyre egészségesebben kialakuló egységét pár év múlva lehetetlen lesz már a francia marsallok kardjának kettévágnia. A né­met példa nagy tanulság lesz Magyaror­szág számára is. Ami a nagy német nemzet életére áll, az áll a kis magyar nemzet életére is: egyetlen nemzeti politika lehetséges számára, az európai politika, és nincs nemzeti életének nagyobb ve­szedelme, mint a nacionalizmus. Ma­gyarország és Németország egyformán csak új katasztrófákhoz juthat ezen az úton, és azt, amit óhajtanak és azt, amit várnak, nem hozhatja meg nekik más csak az idő, csak a munka, csak a béke. Andrássy a fehér terrorról Angliának udvarol a fekete gróf. — Bethlen István a kormány gazdasági politikájáról. A nemzetgyűlés ülése. — A­­ fi­ú 8 munkatársától. — Bécs, május 4.. A nem­­zetgyű­lés~szerd­ai­ ülésében­­. köpönyegforgatásban fáradhatatlan lov­­cseni gróf tartott nagyobb udvarló beszédet Anglia felé. A plurális vá­lasztójog hírhedt fekete grófja most igyekszik meggyőzni a világot, hogy Magyarországon nem volt nemzetiségi elnyomatás. Egyszerűen azt állítja, hogy csak tapintatlanságok történtek . . . Valóban érthetetlen, hogy néhány millió magyar állampolgár egy kis tapintat­lanság miatt elmenekült a szeretett tapintatlankodó anyaországtól. Az úgynevezett, fehér terrorról is beszélt Andrássy. Ő és pártja — úgy­mond — gondoskodni fognak róla, hogy többé ne lehessen joggal beszélni a fehér terrorról. Oe miért ily későn jutott e honmentő elhatáro­zásra a nemes gróf ? úgy egy-két évvel ezelőtt jobb lett volna. Talán el is hittük volna neki. De ma? Ugyan gróf úr, csak nem gondolja ? . . . A nemzetgyűlés üléséről az alábbi tudósításunk számol be. A nemzetgyűlés szerdai ülésén folytatták a költségvetési vitát. Gróf Andrássy Gyula szólt hozzá először a kérdéshez. Beszéde elején rámutatott arra a kedvező jelenségre, amely Magyarországgal szemben az angol alsóházban legutóbb megnyilatkozott a béke ratifikálása kapcsán. Voltak ugyan az alsóház tárgyalásaiban olyan felszólalások is, amelyek sértik a magyar ember fülét, de általában Magyarországgal szemben nagy rokonszenv nyilvánult meg. Szerinte Angliában a közvélemény eljutott már ahhoz a fölfogáshoz, hogy a magyar nemzet békés hajlandóságú, a világbékét nem akarja veszélyeztetni, hanem türelmes újjá­építő munkával törekszik az ország jobb jö­vendőjét elérni. Angliában csodálattal néznek a magyar közvéleményre azért­ a bölcsességért és önuralomért, amelyet a magyar nemzet Károly király húsvéti látogatása alkalmával mutatott. Lord Robert Cecy rámutatott arra, hogy Magyarország összeomlását nem az ántánt okozta, hanem Magyar­­ország saját nemzetiségei. Ezzel szemben Andrássy megjegyzi, hogy bár a nemzetiségek egy része az utolsó pillanatban Magyarország sülyedő hajójáról elmenekült, ez azonban csak az ántánt lázitó tevékenységének a következ­ménye, amely lázitó tevékenység egyben a hadsereg szétzüllését is előidézte. Magyar­­országot a természet törvényei­ tartottak össze !Éss­unk a győző hisztérikus mámorának lehet , 'tudni, hogy a nemzetiségiek egy része oly­­ eljárást követett, amelyet nagyrészt már régen­­ megbánt. Angliában a közvélemény nagyrészt meg­változott, a többség elítéli a trianoni béke­­szerződést és abban a véleményben van, hogy­ az elkövetett igazságtalanságot jóvá kell tenni. Az angol hivatalos politika nem fog tudni sokáig a közvélemény nyomásának ellentállni. Végzetes tévedés volt azt hinni, hogy Magyarország zsarnoki módon elnyomja nemzetiségeit. Minden magyar embernek öröm­mel kell látnia, hogy az angol közvélemény biza­lommal viseltetik Magyarország jövő külpoliti­kája iránt. Magyarország nem akar hódítani, békét akar, mert fáradt és ismeri a háború veszedelmeit. Magyarország közvéleménye jól tudja, hogy a béke megbontóját az egész Világ megtámadná, ha mégegyszer kardot akarna rántani, ez bizonyára elpusztulására vezetne. — Azt akarjuk. — mondja a szónok , hogy a tőlünk elszakított országrészekben a nemzeti kisebbségek jogai védve legyenek, azt kívánjuk, hogy a mi fajtestvéreink Cseh­szlovákiában, Romániában és Jugoszláviá­ban magyarok maradjanak, magyar testvéreinkkel, Magyarországon érintkezhes­senek és szabadon utazhassanak Magyar­­országra. A kisebbségek védelmét követeljük azonban a mi szlovák-, horvát-, német- -és rutén testvéreink számára is, akiket szintén ne nyomjanak el idegen fajok. Készek va­gyunk mi is a nemzetiségi kisebbségek jogait megvédeni. Andrássy ezután rámutat arra, hogy az angol alsóházban is egyöntetűen követelték a kisebbségek védelmét. Csak két szónok, közöttük Thomas, védte a kisántantot. Ők azt állították, hogy a mostani elnyomatás csupán megtorlása a régebbi­ szen­vedéseknek, de azt is áaították, hogy ez az elnyomatás már szünőfélben van. Szónok azt mondja, hogy ha a nemzetiségekkel a magyarok úgy bántak voltak, mint ahogy most a kisebbségekkel bánnak az Utódállamok­ban, akkor az ország egysége nem állhatott volna fönn ezer esztendőn keresztül. Történ­hettek egyes tapinthatatlanságok, de tervszerű kiirtásról nem lehet beszélni. Csak az a saj­nálatos, hogy az ilyenfajta híresztelések is magyar emberekre vezethetők vissza. Az angol alsóház vitája folyamán az úgynevezett fehér terrorról is volt szó, amelynek megszüntetését követel­ték. Wedgewood, aki hosszabb ideig tartóz­kodott Magyarországon, a fehér terrort sú­lyosan elítélte. Másrészt­­ azonban elismerte, hogy a kisgazdapárt, amellyel magyarországi tartózkodása alatt összeköttetésben állt, a fehér terrort ellenzi és annak a remény­nek adott kifejezést, hogy miután ez a párt Magyarországon a politikai élet­nek vezető pártja, a kisgazdák a fehér terrort meg fogják szüntetni. A szónok ehhez hozzáteszi, hogy nem­csak a kisgazdapárt ellen­sége a fehér terrornak, de ő, mint az egyik pártnak veze­tője, ugyancsak­ a legsúlyo­sabban elítéli ezt a terrort. Pártja minden lehetőt el fog követni, hogy fehér terrorról többé joggal ne lehessen beszélni. A gazdasági forgalomnak Magyaror­szággal és a tőle elválasztott területekkel való biztosításáról is volt szó az angol parlamentben. Ez a kérdés is a legnagyobb megértéssel találkozott. Asquith kifogásolta, hogy a békeszerződésben nem kötötték ki feltételnek a volt osztrák monarchia részei között való gazdasági forgalomnak szabaddátételét Cecil Róbert a szabad for­galom helyreállítását Keleteurópa fölépítése előfeltételének mondotta. Szónok megjegyzi, hogy a szabad forgalom helyreállítása Magyar­­országnak fontos gazdasági érdeke, mégis ezt össze kell kapcsolni azzal a feltétellel, hogy a magyar fajtestvérek az illető országokban emberségesen kezeltessenek. Magyarország oly nemzetekkel, amelyek­ a magyar kisebbségeket kegyetlenül kezelték, semmi körülmények között nem fogja fölvenni a gazdasági érintkezést. Magyarország fajtestvéreinek sorsát az elsza­kított területeken meg akarja könnyíteni. A jóvátétel kérdésében, az angol parla­mentben elfoglalt álláspont nagyban és egész­ben megnyugtató. A külügyi államtitkár ugyan védelmébe vette a békeszerződés ide­vonatkozó abszurd rendelkezéseit és azt mondotta, hogy az antant csak az igazságos­ságtól fogja magát vezettetni. Az angol köz­véleménynek azonban be kell látnia, hogy Magyarországtól nem lehet újabb kártalanítást követelni. Több szónokot idéz ezután, akik a jóvátétel rendelkezései ellen szólaltak föl az angol alsóházban és annak a reményének ad kifejezést, hogy Anglia mindent meg fog tenni, hogy a jóvátételi bizottság csak kisebb személyzettel jöjjön Budapestre és munkáját minél előbb befejezze, nehogy nagy költségeket okozzon az országnak. Ami a határkiigazításokat illeti, arra nézve megjegyzi, hogyha két érdekelt állam a békeszerződésben megállapított területát­engedést nem akarja keresztülvinni és ha ez az érdekelt lakosságnak megfelel, az an­tant nem fogja követelhetni, hogy a béke nevében ilyen területek átadassanak. Köve­teli, hogy a h­atármegállapító bizottságok kis részletek dolgában ne legyenek korlátozva, hanem tényleg kapjanak fölhatalmazást az igazságtalanságok megszüntetésére. Millerand kísérőlevelének szűkkeblű értelmezése csak egy imperialisztikus politikának felelhetne meg. Végül hangsúlyozza Andrássy, hogy Ma­gyarországnak a külpolitikai orientáció dolgá­ban ahhoz az államhoz kell csatlakoznia, amely a magyar követelések igazságosságát elismeri és amely ezeket a követeléseket, amelyek sem a békét, sem más államok jogos érdekeit nem sértik, készek támogatni. A költségvetési javaslatot elfogadja. Andrássy beszéde után a pénzügyi bizott­ság előadója benyújtja az értéktárgyak kivi­teli tilalmáról szóló törvényjavaslatot. Gróf Bethlen István miniszterelnök Ceglédy képviselő interpellációjára válaszol ezután és elmondja, hogy a kormány gazda­sági politikáját csak az 1921/22. évi költség­­vetési javaslat fogja keresztülvinni, de már most hajlandónak nyilatkozik a kormány gazdasági politikájának főbb vonásait ismertetni. A kormány alapelve a kereskedelem és az ipar támogatása. Vissza akarja állítani a szabadkereskedelmet, ez azonban lényegében a szomszédállamoktól függ. Ha Magyarország e tekintetben megér­tésre talál a szomszéd államoknál, akkor a

Next