Jövő, 1921. szeptember (1. évfolyam, 162-187. szám)
1921-09-01 / 162. szám
elosszák egy miniszteri bukáshoz. (8.) Ha valahol egy külügyminiszter megbukik, egyszerűen magától értetődik, hogy a politikája bukott meg. S ha a nyugatmagyarországi események ■legforróbb perceiben most híre jön, hogy gróf Bánffy Miklós külügyminiszter elhagyja a helyét, föl kell tenni, hogy a politikája buktatta meg. Hát persze, hogy a politikája buktatta meg. De jó lesz hamarosan megállapítani, hogy mi is volt a Bánffy politikája. Mert így első pillanatra azt lehetne föltenni, hogy a magyar kormány áldozatul veti oda Bánffyt, hogy kiengesztelje a nyugatmagyarországi események nyomán támadt közfölháborodást. A magyar kormány be sem várja az antant megtorló lépését, hanem maga dobja ki kocsijából a bűnöst. Persze, hogy ez elég sovány áldozat , volna s komoly engesztelést sehogysem jelentene. De legalább a színe mégis az volna, hogy a magyar kormány egy személyi áldozattal próbálja enyhíteni a történteket. Igen ám, de Bánffy Miklós nem azt a politikát csinálta, amelynek végrehajtóiként Osztenburg, Héjjas és Prónay Sopronba rándultak. Ellenkezően, Bánffy Miklós, amikor a minap Lingauer Albin interpellációjára válaszolt,azt mondta, hogy a trianoni szerződést, bárhogyan fáj, teljesíteni kell s piaci lármával ilyen súlyos kérdést megoldani nem lehet. Akkor egyszerre megfagyott körülötte a hangulat. Abban a pillanatban Bánffy Miklós el volt ejtve. Azzal a kijelentéssel Bánffy megásta a maga sírját. Megbukott. És kimondták reá, hogy csak addig maradhat a helyén, amíg az amerikai békeszerződést aláírta. Ez most megtörtént és Bánffy távozása aktuálissá lett. Nem azért, mert ő festette a falra az ellentállást vagy ő ráncigálta volna a cselekvés terére Héjjasékat, hanem azért, mert azt merte mondani, hogy ilyenfajta korcsmár virtuskodással a végzetet megállítani nem lehet. Vagyis Bánffyt nem a politikája buktatta meg, hanem az, hogy meg akarta akadályozni Héjjasék nemzetközi fórumon való vendégszereplését. S ha még valaki kételkednék, azt figyelmeztetjük a budapesti jelentés második részére. Bánffy megbukott és a külügyi tárca vezetését Bethlen István vette át. Tudnivaló ugyanis, hogy a nyugatmagyarországi kalandos tervekről nemcsak Bánffy Miklós nyilatkozott, hanem szinte ugyanabban az órában Bethlen István is. Bánffy Miklósnak volt egy megbélyegző szava a kalandorokról, akik piaci lármával vélik megállíthatónak a végzetet, ellenben Bethlen István valami remegő patrióta hangján aposztrofálta a hazafiakat, akik ha esetleg az erőszak terére lépnek, ezt csak a saját felelősségükre tehetik. Az egyik leintette a piaci ordítókat, a másik idézte a vállalkozó hazafiakat Ez két ellentétes politika mérkőzése volt. ,És a párbajban Bánffy politikája esett fel, Bethlené diadalmaskodott. A „hadfiak“, Bethlen István,, hazafiai“ egyszerre ott termettek Nyugatmagyarországban. Héjjas, Osztenburg, Prónay jelentkeztek a „hazafiak“ idézésére. Nyugatmagyarországban vér folyt. Bánffy megbukott. Bethlen István átvette a külügyek vezetését. Úgyis illik, mert ami most Nyugatmagyarországban történik, az a Bethlen István politikája. S ez a lényeg. Az a hivatalos mosakodás, amellyel a magyar kormány naiv ravaszkodással próbálja elhitetni, hogy ő föntartotta a rendet Sopronban, amelyet nem adott át és nem volt módjában a rendet föntartani olyan területen, amelyet kiürített, nem komoly alibi. Ilyet a torony alatt és hordók tetejéről lehet mondani, de nem a külföldi közvélemény előtt. Az a kormány kiürítette az Ausztriának szánt területet, hogyan dolgozhattak ott Horthy legjobb tisztjei és hogyan diktátorkodhatott Héjjas? Ha pedig Horthy legjobb tisztjei úgy garázdálkodhattak, amint garázdálkodtak, akkor kiürített területre törtek be s ezért Horthy és a kormány felelősek. De voltaképen már fölösleges a felelősséget keresni. Jelentkezett a felelős. Bánffy, aki ezt a politikát elítélte, megbukott és Bethlen, aki ezért a politikáért felelős, átvette de facto a külügyi tárca vezetését. S ha a szerencsétlen országon számonkérik Héjjasék legújabb szereplését, Horthy és Bethlen nem hagyhatják a sárban az ő daliáikat, legjobb tisztjeiket, hazafiaikat. Kezet kell velük fogniok Európa színe előtt is, mint otthon és barátságos összejöveteleik alkalmával . . . Megjelenik naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V., Rechte Wienzeite 79 Telefon 30-57 Távirati cím: Jövö, Wien Egyes szánt ára: Ausztriában ............................8 korona Csehszlovákiában..........................140 ÍK Jugoszláviában..............................1 dinár Romániában.......................................2 lei Osztrák postatakaréki szám: 143.679 Csehszlovák postatakarás szám 1 59.640 Jugoszláv postataaréki szára 1 40.106 németországi folyószámla Deutsche Bank, Berlin Hirdetéseket Ausztria területéről egyedül Schatek H. hirdető Irodája (Wien, I., Wollzelle 11. s Telefon 809, 5271) vesz föl :: Ausztria területéről egyedül Schatek H. hirdető Irodája (Wien, I., Wollzelle 11. s Telefon 809, 5271) vesz föl :: Katonai akcióra ítészíti a kisálltául. Rz 3. zónát az osztrákok, a SS zónát Osztenburg csapatai tartják megszállva. A különítmények rabolnak és fosztogatnak. — Harcok a stájer határon. Az osztrák hadsereg indulásra készen áll. sankai tanácsa dánt a nyugat magyarorszégi kérdésben. Bécs, augusztus 31. Az Osztenburg-pucs rövid életűnek ígérkező fait accomplija mára a magyar kormány hivatalos akciójává terebélyesedett . Sigray főkormánybiztos, akit igazán nem lehet felelőtlen elemnek nyilvánítani, helyére rendelte, az I. és II. zóna határvonalára, tehát a többi közt Soprontól nyugatra a vámőrségeket, amelyek augusztus 29-én visszavonultak a trianoni szerződés szerinti határra. A kormány tehát födözi „fölkelőit“ és hivatalosan berendezkedik a fölkelés egész területén. Az osztrák kormány az ántánt utasítására — egyelőre — nem lépi át az Osztenburg-vonalat. Az osztrákok türelmesek, bíznak az ántánt döntésében és különösen a kisántánt elszánt állásfoglalásában. Egyelőre csak az L zónában rendezkednek be, de a régi határon fölvonult a hadsereg is, hogy szükség esetén szembeszálljon Osztenburgékkal. A ántánt nagyköveti tanácsa, hír szerint, ma dönt. Budapesten, ahonnan az elbizakodott és nevetséges közlemények egész özönét zúdítják Bécs felé, érzik a felelős elemek, hogy az egész ántánt akaratával szemben nem tudják gyönge és szerződésbe ütköző álláspontjukat megvédeni és csúfos kudarc vár a kormányra. Bánffy külügyminiszter sietve lemondott, hogy ez a kudarc ne az ő nevéhez fűződjék. Grófi kollégáinak kérésére ugyan megmaradt ideiglenesen állásában, de az a tény, hogy közvetlenül a nyugatmagyarországi pucs után Magyarország külügyminisztere lemondott, ékesen szóló bizonyítéka annak, hogy Magyarországon — éppen döntő pillanatokban — nem az történik, amit a külügyminiszter akar. Ha dönt a nagy Bignesek tanácsa. Bécs, augusztus 31. A „Neues 8 Uhr Blatt“ jelenti: A nagykövetek tanácsa a nyugati magyarországi kérdéssel ma foglalkozik és olyan határozatot hoz, amely Ausztriának igényeit erre a tartományra vonatkozóan kétséget kizáróan tisztázni fogja. Az antant bécsi képviselőinek nyilatkozatai szerint Ausztriának igénye Nyugatmagyarország egész területére, épúgy mint azelőtt, föltétlenül,megvan és a nagykövetek tanácsának határozata az osztrákok intencióinak megfelelő lesz. Párisból Budapestre rövid határidejű demars alakjában, tehát tulajdonképen ultimátumként közvetítik ezt a határozatot, úgy látszik, az ántant azon a véleményen van, hogy ez az ultimátum elegendő lesz ahhoz, hogy Magyarországot Nyugatmagyarország megszállt keleti zónájának kiürítésére késztesse. Egyidejűen azt jelentik, hogy nincs meg a lehetősége annak, hogy Nyugatmagyarországra ántántcsapatokat küldjenek. Amennyiben szükségessé válnék ennek a tartománynak a pacifikálása, ez esetben az ántánt nagyhatalmainak megbízása folytán ez a kisántánt részéről történnék vagy pedig Ausztria ántánt-tisztek vezetése mellett haderejének segítségével maga fogna hozzá a pacifikáláshoz. Az angol sajtó a pácáról. London, augusztus 31. Az angol sajtó igen kedvezőtlenül fogadd a nyugatmagyarországi pácéról érkezett híreket. A lapok beszámolnak arról, hogy fegyveres magyar bandák megakadályozták Nyugatmagyarország békés átadását. A szövetségesek nem engedhetik meg a békeszerződések megsértését és szükség esetén erélyes lépéseket fognak tenni, hogy biztosítsák Ausztria részére a neki megítélt terület átadását. A kedvezőtlen benyomást még fokozza az a körülmény, hogy a jugoszlávok a két év óta megszállva tartott Baranyát szerződéses kötelezettségüknek megfelelően kiürítették. Grata közvetít, BéCS, augusztus 31. A „Neue Freie Presse“ értesülése szerint Gratz Gusztáv ma Bécsbe érkezik és a magyar kormány megbízásából érintkezésbe lép Schober kancellárral. Hadikészenlétben van a csehszlovák hadsereg. BéCS, augusztus 31. A „Korrespondenz Herzog”-nak jelentik Prágából. A csehszlovák kormány, párisi követe útján, tudomására adta a nagykövetek tanácsának a nyugatmagyarországi kérdésben elfoglalt álláspontját, amely szerint ragaszkodik a trianoni szerződés teljes végrehajtásához. A csehszlovák és a jugoszláv kormány el van tökélve, hogy abban az esetben, ha a legfelsőbb tanács nem ilyen értelemben határoz, haderejével azonnal beavatkozik. A csehszlovák kormány Párkánynál és más határhelységeknél elegendő haderővel rendelkezik, hogy szükség esetén megkezdhesse az előnyomulást Magyarország ellen. A jugoszláv hadsereg is újból megszállja Pécset, ha Magyarország az utolsó pillanatban nem tér, jobb belátásra és Nyugatmagyarország teljes kiürítésével nem teljesíti a békeszerződést Ha nyomásra lesz szükség ... Prága, augusztus 31. A „Pravo Lidhi“ írja: Ha az antant démarsa Budapesten nem jár eredménynyel és nyomásra lesz szükség, Csehszlovákia nem fog kitérni az akcióban való részvétel elől. Remélhető, hogy ezt mindenki megérti. Magyarország mindaddig veszedelmes szomszéd lesz, amíg ott az arisztokrácia uralkodik a reakciós burzsoáziával együtt, mindaddig, amíg ott a demokrácia nem jut uralomra. A trianoni szerződés szignatórius hatalmainak ragaszkodniuk kell a Héjjas- és Prónay-bandák lefegyverzéséhez és ártalmatlanná tételéhez. Cseh lap a pucs ürügyéről. Prága, augusztus 31. A „Prager Tagblatt” a nyugatmagyarországi eseményekről a következőket írja: A magyar kormány, amelynek beleegyezése nélkül a csapatok ellenállása elképzelhetetlen volna, a pucs sikerén fölbátorodva még csak arra sem törekedett, hogy valamilyen elfogadható indokolással mentse a szerződés megszegését. Valóságos gúny, ha Budapesten azt mondják, hogy Magyarországnak reális biztosítékokra van szüksége követeléseinek garantálása céljából. Ezzel szemben állnak a ratifikált békeszerződések határozmányai, amelyek közt egyetlenegy szó sincs arról, hogy Nyugatmagyarország átadása bármilyen követelés teljesítésétől függne. A magyar kormány a tárgyalások alatt sohasem merészkedett ilyen követeléseket támasztani; ő tudja legjobban, hogy ez egyszerű csalás. Csak most, amikor a vasárnapi pucs igazolására mégis valami ürügyet keresnek az erőszakos hatalomnak szószólói, jutott eszébe a budapesti kormánynak, hogy a követelések zálogát a bandák ellenállásának kérdésével összekeverje. A nyugatmagyarországi kérdés és az osztrák pártok. Bécs, augusztus 31. (K. B.) A kormányhoz közelálló politikusok azon a nézeten vannak, hogy a nyugatmagyarországi eseményeket a főbizottság csü