Jövő, 1922. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1922-01-15 / 13. szám

t Drágaság­ pótlék a képviselőknek. Ezután Kóródy Endre előterjesz­tette a gazdasági bizottság jelentését a nemzetgyűlési képviselők illetmé­nyeinek fölemelése tárgyában. A­ bizottság — úgymond — tudatában van annak, hogy a jelenlegi képviselői napidíjak a folyton fokozódó drágaság mellett nem biztosítják a képviselők meg­élhetését, mégsem járul hozzá a napidíjak általános fölemeléséhez, mert ez az intézkedés most, amikor a nemzet­gyűlés mandátuma vége felé közeledik, rossz hatást tenne az ország közvélemé­nyére. A­ bizottság az eredeti javaslattal szemben indítványozza, hogy az anyagi segítségre valóban rászoruló képviselők számára 10.000 korona egyszeri drágasági pótlékot sza­vazzon meg a nemzetgyűlés. Az előadói javaslathoz elsőnek Ugron Gábor szól hozzá. — föltétlen híve vagyok — úgymond — annak a demokratikus elvnek, hogy a népképviselők megélhetését biztosítsák, hogy zavartalanul szentelhessék magukat törvényhozói hivatásuknak. Máskép a kép­viselői hivatás a gazdagok privi­légiumává sü­lyed. A nemzetgyűlési képviselők fizetése rendkívül csekély, mindössze háromszáz svájci frankot tesz ki évente és teljesen elégtelen a megél­hetés biztosítására. Azonban e tekintetben megkülönböztetésüke­t tenni a képviselők között anyagi helyzetük szempontjából: nem volna szerencsés dolog és ezért az előadói javaslatot azzal a módosítással fogadom el, hogy az összes képviselők ré­szére, minden megkülönböztetés nélkül szavazzuk meg a tízezer korona egyszeri drágaság­­segélyt. Kovács J. István: Kényos kér­désről van szó, amelynél sok ellentétes szempontot kell áthidalni. Miután a nem­zetgyűlés mandátuma rövidesen lejár, a magam részéről nem tartanám helyesnek, hogy erre a rövid időre emel­j­ük a kép­viselői napidíjakat. A kérdés leghelyesebb megoldásának azt tartom és eziránt javas­latot teszek: utasítsa a nemzetgyűlés a gazdasági bizottságot, hogy a jövő nem­zetgyűlés, avagy képviselőház tagjai tisz­­teletdíjának újabb szabályozása iránt még a jelenlegi nemzetgyűlés elé terjesszen javaslatot Vasa József kultuszminiszter, mint a miniszterelnök helyettese, a kor­mány nevében hozzájárul a gazdasági bi­zottságnak Ugrón módosításával kiegészí­tett javaslatához, valamint Kovács J. István indítványához is. A Ház ilyen értelemben határoz. Majd Csizmadia Sándor áll föl­szólásra és a mentelmi bizottság hatá­rozatához képest megköveti a Házat egy korábbi ülésen az elnökkel szemben tanúsított engedetlensége miatt Ezután áttértek az indem­nitás és a kormányprogram egyesített vitájára. Miért lépett ki Czeglédy Endre a kisgazdapártból? Az első szónok Czeglédy E­n­d­r­e. Kifejti azokat az okokat, amelyek arra késztették, hogy kilépjen a kisgazda­pártból. Elöljáróban megjegyzem — úgy­mond —, hogy az általános választáso­kon a sárbogárdi kerületben én voltam­ a kisgazdapárt, hivatalos jelöltje, de a kormány mégis ellenjelöltet állított velem szemben. A kormány jelöltjét megbuktattam és a jövőben is meg fogom buktatni. Mindeddig a kormány egyedüli célja az volt, hogy nagy adókat szavaztasson meg a nemzetgyűléssel. Hegedűs bukása óta ab­szolút gazdasági és pénzügyi káosz ural­kodik az országban. Két izben rámutattam m­ár, hogy a kormány adópolitikájával nem lehet az országot a konszolidáció ré­vébe juttatni. A nemzetgyűlést ért tá­madások azonban jogosulatlanok, mert a miniszterelnök és a kormány tehetet­lenségéért nem lehet és nem is szabad a nemzetgyűlésre hárítani a felelősséget. A kormány gazdasági téren szép pro­gramokkal és ígéretekkel kecsegtetett bennünket, valójában azonban mind e szép ígéretekből mit nem valósított meg. A kormány antiagrár, kis­­gazdaellenes politikát folytat és a termelést az egész vonalon megdrágítja. Ebből súlyos kö­vetkezmények hárulnak az ország köz­­élelmezésére. A dolgozó osztályok ke­serves ínségben vannak és a kormány közélelmezési politikája pedig teljesen csődöt mondott. Megjósolom, hogy ezt a közélelmezési politikát már nem fogja sokáig bírni az ország. Mayer János, a kisgazdapárt egyik vezére két évig volt államtitkár, ma ő a föld­nevelésügyi mi­­miniszter. Kérdezem: mit tett ezalatt a két év alatt a mezőgazdaság fellendí­tésére? Drózdy Győző: Kapesalis az egész vonalon ! Gaál Gaszton elnök ezért a kifejezésért Drózdy Győzőt r­e­n­d­re­­t­­t­a­s­í­t­j­a. J­öv­ő Vasárnap, 1922 január 15 Ho¥ö lesznek a százmilliók? Czeglédy Endre: A kor­mány irgalmatlanul behajtja a súlyos adókat, de ha kérdezzük, hova lesznek a százmilliók, nem tudnak feleletet kapni. Annyi bizonyos, hogy a kisgazdaköz­­ségek fejlesztésére egy krajcárt sem fordítanak. Szakszerű interpellációkra a kormány nem válaszol, szégyenletes monopóliura és gazdasági rendszert inaugurált az egész vonalon. A ki- és beviteli monopóliumok egyaránt sújtják a kisgazdaosztályt és az ország egész dolgozó társadalmát. Sokáig vártam a végső konzekvencia levonásával, de ekkora bűnlajstroma láttára­­in maradhatna ek még tovább egy párt keretében, amely támogatja ezt a kormányt. Rassay Károly: Nagyon he­lyes ! Ez a tisztesség ! Czeglédy Endre: Közeledik a tavasz, a mezei munka ideje, de a kormány mitsem tett a földreívelés emelésére. Nemesített vetőmagot visz­nek ki az országból: ez a kormány több termelési politikája. Az indemni­­tási javaslatból elszerny­edve látom, hogy a szükséges feladatok milyen ré­giójának elintézésére nem is gondol a kormány. Nemhivatalos közegektől ér­tesültem arról, hogy a légi közlekedés lebonyolítására a magyar kormány a román kormány útján egy francia­román társasággal kötött szerződést Egyrészt félő, hogy e szerződés meg­kötése folytán a trianoni szerződésben részünkre biztosított légi jogokon csorba esik, másrészt újabb függősé­get jelent egy ilyen szerződés a kül­földi tőkétől. A legnagyobb megdöb­benéssel kell megállapítani, hogy a kor­mány az idegen tőkét ilyen formák kö­zött teszi elsőrendű tényezővé az ország gazdasági életében és ezzel produktív vállalatok hasznát idegen kézre juttatja. Ezt a politikát l­tjük a csepeli kikötő építésénél is. Ott is nagy szerepet biz­tosítottak az idegen tőkének és ezáltal egész külforgalmunk lebonyolítása az idegen tőke befolyása alá került. Pedig a trianoni békeszerződés javainkból éppen eleget juttat idegen kézre. Meg kell állapítani, hogy az ország gazda­ságilag lejtőre jutott és ezen a lejtőn rohamosan sü­lyed lefelé. Hegedűs szim­fóniái nem szimfóniák, hanem rapszódiák voltak. Gyógyulásra azonban nincs ki­látás, mert ennek az egész rendszernek nem komoly gazdasági munka, hanem csak közjogi viták kellenek. Andrássy Bethlen bűneiről. Czeglédy beszéde után gróf And­rás­s­y Gyula emelkedett szólásra. A legitimisták fővezérének nagy beszé­dét már régebben beharangozták a fo­lyosó embereinek; armikor Andrássy szólásra fölállott, az ülésterem eddig ür­es padsorai benépesedtek képvise­lőkkel és megteltek az újság­írók­arza­­tok is. Azzal kezdi, hogy ellene rend­szeres hajsza folyik, amely­nek az a cél­ja, hogy mindazokért az eseményekért, amik rosszul végződtek, amik rossz hatásokkal jártak, ő­t te­gyék felelőssé. Vannak olyanok is — és ezek ellen a lehető legélesebben kell föllépnie és ezek állításai ellen élesen kell tiltakoznia — akik azt mondják, hogy neki része van a föld­reform végrehajtásának a halogatá­sában. Mindez ráfogás, minderről szó sem lehet. — Majd igy folytatja: Fenyegető anarchia. — Ha a bizalom megrendült a tör­vényhozás, a vezető társadalmi osztályok és a kormány­ok iránt, oly anar­chia keletkezik, amitől nagyon féltem az országot. Igen sajnálom, hogy a miniszterelnök úr nincs jelen. Én Tisza Kálmán ideje óta tagja vagyok az országgyűlésnek. Láttam két hiányo­kat, amelyek nagy többségre támasz­kodtak ; láttam olyanokat, amelyek izo­láltan állottak, párt nélkül ; láttam olyanokat, amelyek tulajdonképen koa­líciós alapon kormányozt­ak. De akár­melyik forma esetében is kormány­elnökök kötelességüknek tartották, hogy itt legyenek a Házban. Ha a miniszter­­elnök úr a szenvedélyességn­ek olyan példáit mu­atja, mint amilyeneket a leg­utóbbi, fehérasztali beszédében muta­tott : mit várhatunk akkor az ellen­zéktől? — Azt mondotta a miniszterelnök úr, hogy a politikusoknak az a csoportja, amely őfelsége mellé állott, azmikor ő az országba visszatért, hatalmi vágyból idézte föl az 1918. évi októberi forradalmat és a mostani nehéz napokat i­s. Erre az a válaszom, hogy nincs módomban az, hogy az intenciókat vizsgáljam; én nem tudok a vesékbe látni; a miniszterelnök úr csalhatatlan­nak érzi magát; azt mondja, hogy ki­választja azokat, akik az ország érde­keivel törődnek. Hát ez a gondolata kissé furcsa. Nem lehet az intenciók szerint megejteni ezt a megválasztást. Ezt csak az mni­ten tudja megtenni. Bethlen István win.tuterelnök azonban nem teheti meg. — Bethlen István intencióival nem foglalkozom, de nagyobb szerepet ját­szott v úgy az 1918-ik évi októberi, mint pedig a mostani események föl­idézésében, mint mi. Ugron Gábor he­lyesen állapította meg, hogy Bethlen István 1918-ban nagy hibát követett el, nagyban hozzá­járult a katasztrófa kiala­kulásához éspedig főleg azokkal a tanácsokkal, amelyeket a királynak adott. Őfelségét nem egyes intri­­kusok nyerték meg, hanem fejedelmi kötelességérzete irányította. Akkor mi­ér­tenünk, akik álltuk és állják ma is a szociáldemokra­tákkal kötött megegye­zést, kompromisszum létesült a vá­lasztói jogra vonatkozóan. Ez a kom­promisszum tönkretette a király nép­szerűségét a nép széles rétegei előtt, amelyek tőle várták a demokratikus eszmék megvalósítását. — Óriási hibát követett el Bethlen István a nemzetiségi kér­désben is. Akkor, amikor az egész világ a wilsoni eszmékkel volt tele, ő reakciós szellemben akarta megoldani ezt a kérdést . — Nagy merészség Bethlentől, hogy gyöngének meri mondani a királyt. Miután a múltban annyit ártott neki, most részes volt abban, hogy fejéről leüssék a ko­ron­á­t. A király demokrata fejlő­dést akar és a nemzettel való meg­egyezést keresi. Nem lehet teh­át gyönge fejedelemről beszélni, de igenis lehet beszélni gyönge tanácsadókról. — Régi dajkaracsével van dolgunk, ammikor azt mondják, hogy köztem és Tisza István közt szemé­lyes ellentétek voltak. Az én álláspon­tom és a Tisza István álláspontja közt az ellentétek később meggyöngültek külpolitikai téren pedig egészen még­ ZSmbes és Eckhardt intézik a politikát. Gaál Gaszton (a képviselői padokból, raiitán az elnökséget átadta Bottlik Józsefnek): A tör­vény megtartása a legfőbb kötelesség, a törvény mindenek fölött van és a törvény «óta a király nem lép­het fel. Ezekre a szavakra óriási zaj tört ki. Mindenfelől heves közbekiáltás­­ok hangzottak el, amelyeket azonban túlharsog Rakovszky István dörgő szava: — Ahol nincs király, ott nincs törvény! (Óriási zaj a Ház minden oldalán. Friedrich István is teli tm­rokkal kiabál, de hangja elvész a zaj­ban. A kisgazdák karban kiabálják.: — A lánchidi csatahőse hallgasson!) Andrássy Gyula gróf: Ha a tisztelt elnök úr ilyen szenve­déllyel fakad ki beszédem miatt, ami­dőn ilyen lényeges kérdésben ellentétes állásponton vagyok a miniszterelnök úrral, akkor ezt a küzdelmünket min­den becsületesen gondolkodó ember megmagyarázhatja és tisztán láthatja.­­— Mindent elkövettem, hogy őfel­sége visszatérését megakadályozzam. A mai időpontot nem találom alkalmasnak. Én annak idején tárgyaltam a kormányzó úrral és a mi­niszterelnök úrral és si­került egyetértettünk a lényeges alapelvekre nézve. Mi hárman — ez nem titok, erről nyugodtan lehet be­szélni — legitimisták va­gyunk. Őfelsége azon a nézeten volt, hogy amíg a politikát­okban a v­árosáéban ön­bős és kottáját isokonában vesszik, ő attól tart, hogy fait accorapsit terem­tenek és akkor neki nem lesz többé módjában a vissza­térés. Akkor az volt a fölfogása a miniszterelnök úrnak velem együtt, hogy az egységes pártot la­b­ilitatista alapon káli Hogiorsant OBL Gaál Gaszton ismét közbe szól: Aki fegyveresen jön az országba, az is legitimista alapon áll? A fegy­veres támadás összeegyez­tethető a legitimisták cél­jai­v­a­l ?! Friedrich István: Hát megölni a királyt, azt sza­bad? Gaál Gaszton (Friedrich felé fordulva): Itt a lánchídi legi­timizmus! Rakovszky István közbe­szól, de az óriási zajban nem hallani a hangját A kisgazdák kórusban kiált­ják : Szép kis huzalok! Egyes képviselők az elnöknek inte­nek, hogy utasítsa rendre Rakovszkyt, a rendreutasítás azonban nem törté­nik meg. szűntek. Csak a választójog kérdésében voltak még köztünk nézetel­térések. Nagy ellentétek azonban az utóbbi időben már egyáltalán nem vol­tak. Azt is mondják, hogy készülőben van a második Bethlen­ And­rás­sy­­párbaj. Hivatkozom azokra az urakra, akikkel azelőtt egy pártban voltam, azok egyhangúan tanúsíthatják, hogy én a pártban exponáltam magamat a mi­niszterelnök erért. Nem kellett e a leg­közelebbi barátaimmal is személyi har­cot folytatnom, hogy az ő ügyét a párt­ban is elősegítsem és dűlőre vigyem?! Nem volt ellentét köztünk mindaddig, amíg Bethlen nem konstruált ellen­téteket, amíg ő rá, nem lövetett a királyra. Vihar a kiviteli panamák körül. Gróf Andrássy Gyula: Csak konstatálni kívánom, hogy a mi­niszterelnök úrral az egységes párt alapelvei tekintetében megegyeztünk. Legföljebb abban a kérdésben volt kü­löm­bség közü­­nk, hogy Bethlen azt szorgalmazta, hogy a király őfelsége lmí­t le a trónról fia javára. A miniszterelnök úr azt tartotta, hogy korán lenne az egységes pártot addig megteremteni, am­íg a kisgazdapártban nem indul meg a most már érezhető bomlási folyamat Egyáltalában nem gondolt még akkor arra, hogy végül is a kisgazdapártra lesz kénytelen építeni és támaszkodni. Rassay Károly: Szégyelje magát a párt, amely ilyen miniszter­elnököt támogat. Berky Gyula: Szégyelje magát Ön, aki itth­agya pártunkat 1­­.Óriási

Next