Jövő, 1922. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1922-01-15 / 13. szám

n­. ev Bécs 1122 Jamsár IS, vasárnap Egyes szásza ár«as Jasiszipiában ...... 40 csii^K | CsehsxLovákiában . . • • • 1.­50 cK /' JugoszlávMhsn ....... I eStatái* fe HoTusániábani ................. . • » 2 Isi­re Msglsleítik napinta, hétfő kivételiével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien.V. ker., Rechte Wienzeila 79. szám :: Telefon 30-67 Távirati cím: Jövö Wien Postatekerékpénztári sziámlatok : Ausztriá­ban 140.67©, Csehszlovák8*Jean S5&640, Jugoszlovi&ban 40.10.B. — Németországi ?cGyó-szám!énk: Deutsche Bank, Berlin Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal és minden bel- és külföldi hirdető iroda 13.­­284.1 síim. Pucs-politika. írta Lovászy Márton. Ami ma Magyarország közéletében az emberek szeme elé kerül, az nem egyéb külső máznál, szemfényvesztő színjátéknál. Nemzetgyűlés, alkotmá­nyosság, felelős kormányzás, mind csak kulisszák és csak arra szolgálnak, hogy megtévesszék, elnémítsák a hazai és külföldi közvéleményt. A kulisszák mö­gött titkos erők dolgoznak, amelyek gondosan óvakodnak attól, hogy a döntő pillanatig napfényre kerüljenek. A döntő pillanat: apacs. Amíg a pucsnak az idejét az elrej­tőzött intézők elérkezettnek nem lát­ják, addig folyhatik az alkotmányos élet színjátéka a világ szemei előtt, hiszen az ilyen nemzetgyűléses, felelős kormányos komédiánál nincs al­kalmasabb kortina a titkos előkészüle­tek eltakarására. Hadd h­igyje az ország és hadd higyje a világ, hogy a nemzet­gyűlés termében és a közvélemény ko­hójában dől el az ország sorsa; elég, ha a beavatottak tudják, hogy az igazi politika a titkos rejtekhelyeken, az összeesküvő tanyáikon készül és hogy Magyarország államformáját és állam­főjét nem a nép, nem a pártok, nem a nemzetgyűlés választják, hanem azok, akik gondosabban, ügyesebben előkészí­tett és kíméletlenebből végrehajtott puccsal biztosítják maguk számára a sikert. Hogy ez így van, az a viaskodás tárgyának természetéből folyik. Arról van ugyanis szó, hogy ki nyerje el a dús és kecsegtető zsákmányt, a gazdát­lanná vált magyar királyi koronát, és természetesen, hogy ezzel kapcsolatban melyik trónaspiránsnak a cinkostársai jussanak a hatalomnak és az ezzel járó minden jóknak birtokába. Nos hát, ez csakugyan olyan kérdés, amit nem lehet­­ magyar nép, a magyar közvélemény döntése elé bocsátani. Mert ha megkér­dezik a magyar népet, hogy kell-e neki Károly király, azt feleli, hogy nem kell. Ha megkérdezik, hogy kell-e neki Albrecht főherceg, azt feleli, hogy nem kell. Ha megkérdezik, kell-e neki a kis Ottó, Zita vagy Horthy ré­­gensségével, azt feleli, hogy nem kell. És ha megkérdezik, hogy mi kell hát neki, azt feleli, hogy neki a szabad, demokratikus ma­gyar köztársaság kell, amivel ezután valamennyi trónaspiráns, bandá­jával együtt hanyatt esik. Világos ebből, hogy ezt a kérdést nem lehet a magyar népre bízni, hanem olyanféleképen kell elintézni, hogy egy ügyes, gonosz, ke­gyetlen puccsal megteremteni a „fait accompli“-t, ugyanakkor a jól ismert módszer szerint olyan rémuralmat terem­teni az országban, hogy senki még csak pisszenni se merjen a „király“ ellen, az így támadt siri csöndet mint az ország­­hozzájárulását“ mutatni be a külföld­nek és­yen módon megszerezni annak is a beleegyezését és elismerését. A magyar kwétyi kérdést, a magyar trónnak harckénót agak nyea­nt-oa-mó­don lehet elintézni, vagy seh­ogysem. Amint rálépnek az alkotmányos, de­mokratikus elintézés útjára, az egész kérdés kútba esik, mert abban a pilla­natban ellenállhatatlan erővel nyomul előre a magyar nép köztársasági aka­rata, amelyet csak fokozna a­­ trónaspi­ránsok egymással való nyilvános viszá­lya. Innen magyarázható ez a páratlan, csodálatos, hallatlan állapot, hogy a­n­­nak az országnak, amely az államforma meghatáro­zása és az államfő megvá­lasztása előtt áll, tilos ehhez a kérdéshez hozzá­szólnia és tilos azzal fog­lal­k­o­z­n­i­a. Tilos a köztársasági propaganda, de tilos bármilyen király­­jelölt melletti agitáció is. Vagyis, az országnak, a népnek semmi szava és semmi köze sincs ahhoz a mellékes, csekély jelentőségű kérdéshez, hogy milyen legyen az államforma é,s ki le­gyen az államfő. Hát ilyet még aligha pipált a vén Európa. Természetes, hogyha a nyilvános diskusszió útja el van zárva, annál jobban virágzik a pucspolitika. Ha a kérdésnek igazi ura és gazdája, a ma­gyar nép, meg van gátolva abban, hogy a kérdést eldöntse, akkor termé­szetes, hogy a kérdés a foglalkozás­­szerű pucsisták, a hivatásos összeeskü­vők, az iparilag bejegyzett kalandorok kezébe kerül. Sajtóban, gyűléseken nem is kerül szóba­ a dolog, ellenben min­denki arról suttog, hogy hol és milyen csapatösszevonások történnek, kiknek vezetése alatt és kiknek az érdekében? Nem az a fontos, hogy mit akar a nemzetgyűlés vagy általában akar-e valamit, vagy hogy mit akarnak a pár­tok és mi vagy ki mellett van az or­szág hangulata, hanem, hogy mit akar a Move, mit csinál Héjjal és merrefelé orientálódnak az ébredők. Ezek a té­nyezők döntik el most az ország sorsát és mi bennünk az az aggodalom él, hogy a szó szoros értelmében e­l­d­ö­n­­t­i­k, úgy, hogy kérdés, föl­kel-e még valaha ? Mégis: bízunk a magyar nép élet­erejében és jövendőbeli nagy hivatott­­ságában és hisszük azt, hogy mindez csak átmeneti állapot, amely már nem is tarthat soká. Nem vagyunk képesek elhinni, hogy az a parazita-had, amely most a beteg testet ellepte, képes legyen megölni a magyar nemzet ezeréves és alapjában egészséges szervezetét. A parazitáknak az a természetük, hogy amikor már nagyon elszaporodtak, egy­másnak esnek és egymást falják fö. Világosan fölismerhető, hogy a magyar­­országi parazita-uralom már eljutott ebbe a stádiumba. Látjuk, hogy akik harmadfél évvel ezelőtt olyan gyönyö­rűen egyetértettek a magyar nép sza­badságának megfojtásában, most keserű irigységgel és halálos gyű­lölséggel állanak egymással szemben. És látjuk azt is, hogy hogyan ébredezik napról­­napra a becsületes magyar öntudat és nemes szabadságvágy. Nincs messze az az idő, amikor a mostani pucsista para­zita - uralomra csak mint egy rossz álomra emlékezünk vissza. Horty&Sk „forradalmi alapra“ helyezkedtek. rteshorandzttk Károlyi M­MIy mM! — wmnyja Andrássy.­­ A fiirály« Ereset Horthy, Bethlen is Amfriosy együttesen készítettük el. — Karoly Grahms és Eckhardt kezükül akarta felvenni a hatalmad Andrássy nádjai a BethleiHtomán­y dien. Iharos ülés a nemszefegvésen. — A J 5P a budapesti tudósítójától.­­­Budapest, január H. Egészen természetes, hogy a nemzet­gyűlésben történt tegnapi leleplezések után — titokzatos pucstervek a levegő­ben, ázsán provokatőrök a képviselők lakásán és detektívek az ülésteremben — ma is csak néhány képviselő fanya­lodott rá, hogy idejében megjelenjék a parlamentben. Az ülés megnyitásakor mindössze nyolc képviselő volt jelen. Megint csak nagy nehezen és nagy késéssel lehetett megnyitni az ülést. Az „égő ház“-ba senki se jön szívesen. Fagyos hangulatban kezdődik az ülés. Megszavazzák a nyolcórás ülése­ket. Megszavazzák a drágasági pótlékot önmaguknak. Jól a levegő már kezd izzóvá válni: Czeglédy Endre beszél, aki kilépett a kisgazdapártból a disznó­­sültes vacsorán kötött frigy miatt. Meg­okolja, hogy miért hagyta ott a kis­gazdapártot, amely Bethlen karjaiba hullt. Olyan halmazát látom — mondja — a szörnyűségeknek, hogy nem va­gyok hajlandó abban a pártban ma­radni, amely mindezt támogatja. A szörnyűségek halmazához Czeg­lédy után Andrássy Gyula mondott el néhány legújabb adatot. A legitimista vezér fölszólalásának hírére csakhamar megélénkült az ülésterem és Gaál Gisz­­ton, a Ház elnöke is a képviselőpadok közt foglalt helyet, hogy részt vehessen a vitában. Andrássy beszéde elején arra az anarchiára céloz, amely immár úrrá­­kezd lenni az ország I­gon, s ezt a tarthatatlan állapotot azzal indokolja, hogy a kormány és a tör­vényhozás iránt megrendült az ország bizalma. Majd Bethlen forradalmi vá­daskodásaival foglalkozik és kijelenti, hogy a forradalom előidézésében első­sorban Bethlen a bűnös, mert 1918-ban olyan tanácsokat adott a királynak, amelyek előmozdították a katasztrófa bekövetkezését. Mindez azonban csak elöljárója volt Andrássy beszédének. A lényeg ott kezdődött, amikor elmondotta, hogy Horthy és Bethlen, vele együtt legiti­mistának vallották magukat. Ők hár­man együttesen készítették elő a ki­­rálypucsot és teljesen megegyeztek az alapelvekre nézve. Bethlen az egységes pártot legitimista ala­pon akarta megszervezni és akciót indított a kisgazdapárt fölbomlasztására. Ezután Károly törekvését ismertette, természetesen a legáhitatosabb legiti­mista színekben; az akkori külpolitikai helyzetet részben a rózsaszínű legiti­mista szemüvegen keresztül, majd elért a csattanóhoz, hogy milyen alaposan állanak most Bethlennék, a nagy köpönyegforgatás után. A csattanó a legszörnyűbb vád, amelyet csak legiti­misták emelhetnek: Horthy és kormánya forradalmi alapra helyezkedett; az 1921. XLVH. törvénycikk, amely kimondja Károly detronizálását, szintén forra­dalmi cselekedet és semmi egyéb, ahdl Károlyi Mihály művének megteoronti­zása; meghajlás a hazaárulónak kiirtsák tett Károlyi előtt, Andrássy beszédét tettássel szakí­tották meg viharos kűzbekiáltásose­n a valóságos fiók-közjogi viták. Az elnök rendreutasította Andrássyt és tiltakozott az ellen, hogy törvények érvényességét kétségbevonja. Sajnos azonban senki nem akadt a nemzetgyűlésen, aki az ellen tiltakozott volna, hogy a tiszta októberi forradalmat Horthy- és Bethlen­­féle alakok forradalmiságával hozzák kapcsolatba és ilyen módon ócsárolják újból. Csak nyolcan­! A nemzetgyűlés szombati ülését G­a­ál G­a­s­z­t­o­n elnök délelőtt tíz órakor nyi­totta meg. Nyomban a megnyitás utcán következett a szokásos szégyenletes ko­média : Borbély-Maczky Emil kérte a ha­tározatképesség megállapítását. Miután mindössze nyolc képviselő volt jelen, az elnök az ülést felfüggesztette, majd órakor ismét megnyitotta. Miután ekkorra sikerült nagy nehezen összeverbuválni a határozatképességhez szükséges ötven képviselőt, megtörténhetett a szavazás Simonyi-Semadam Sándor ama javaslata fölött, amelyben az indem­nitás tartamára nyolcórás ülések tartását indítványozta. A Ház az indítványt egyhangúan elfogadta; eszerint­­ hétfőtől kezdve délelőtt 13-2, délu­­tán 4-8 óráig tartásait Mérikét. -------------

Next