Jövő, 1922. május (2. évfolyam, 102-126. szám)

1922-05-16 / 113. szám

l­. év Bécs 1922 méjus 16, kedd Egyes szám­­ápa: Ausztriában ...... CO osztr. K | Csehszlovákiában ..... 1.40 SK | Jugoszláviában ...... IV* dinár | Romániában^ Melenife naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V. kar. Rechte Wienzeile 79. szám­­ Telefon 30*57 Távirati cím: Jövö Wien Poatatak­arAk pénzt Arl az SmcInk­­ Ausztriá­ban 149.078, Ce­hsxIovAklában 68.040, Jagoasl AvlAban 40.100. — Németoraz4g1 folyS­axOmMnk: Deutaaha Bank, Bob­in HtrdcMseket fiHveax a kiadóhivatal és minden bel- ée külföldi hirdető Iroda 113. (384.) szám. Rassayék ünneplése Debrecenben. Ezrekre menő tömeg tüntetett az ellenzék mellett. — Nagyatádit megabcugolták. — Rendzavarás nem történt. — A­­­ei v­m budapesti tudósítójától. — Budapest, május 15-A választási küzdelem egyik legér­dekesebb s az ország hangulatának néző­pontjából legjellemzőbb gyűlése folyt le szombat délután Debrecenben. Az ellen­zéki jelöltek támogatására leutazott a városba Rassay Károly, a független kisgazda- és polgári párt vezére, hogy elmondja a liberális pártok szövetkezé­sének célját és megfeleljen arra a szem­forgató beszédre, amelyet néhány nap­pal előbb Bethlen miniszterelnök tartott az Arany Bikában, Nagyatádi és a vá­lasztási vezérkar segédletével. Az ellenzéki gyűlés is az Arany Bi­kában folyt le. A termet ezúttal azon­ban nem Pestről szállított ébredők, de­tektívek és csendőrök töltötték meg, hanem a választók ezrei lepték el. Olyan nagy volt a liberális program iránti érdeklődés, hogy a szálló előtt is ezrével álltak az emberek és akinek hely odabenn a teremben nem jutott, bünn a téren várta be a gyűlés lefo­lyását. Benn a teremben az ellenzéki jelölteket és elsősorban Rassayt, óriási ovációban részesítették. Az a választó­közönség, amely napok előtt a legna­gyobb közönyben részesítette az ország miniszterelnökét, lehurrogta Nagyatádit, az áruló parasztvezért, most a lelkese­désnek, a politikai hitvallás megnyilat­kozásának olyan fölemelő tanúbizonysá­gát szolgáltatta, amely hatásában messze túlszárnyalja a helyi jelentőséget. A debreceni gyűlés viharos tetszés­nyilvánításai, ellenzéki politikusok diadalútja Debrecen városán keresztül — a közhangulat első tüntető tiltako­zása a csendőri, ébredői és miniszteri korteskedések ellen. A gyűlés. Délután fél két órakor érkezett meg Kassay Károly Debrecenbe, ahol Jánosi Zoltán és Hegymegi Kiss Pál tartották programbeszédüket. A gyűlés az Arany Bika dísztermében volt, ott, ahol egy héttel előbb Bethlen miniszter­­elnök beszélt. Már a délutáni órákban óriási tömeg gyülekezett a szálló nagytermében, úgy hogy a közönségnek csak mintegy a fele fért be a terembe. A szálloda előtt többezer ember tolongott. A gyűlésterem, amelyből a székeket is kihordták, zsúfolásig megtelt. Rendőri becslés szerint négyezer ember szorongott a terem­ben. A gyűlést Hódy Béla nyitotta meg. — A debreceni liberális pártok — mon­dotta, — engem bíztak meg azzal, hogy a mai gyűlést bevezessem. Kérem a párt tagjait és azokat, akik csak érdeklődésből jöttek el, hogy ne szóljanak közbe. A liberalizmusnak igazságosnak és lovagiasnak kell lenne. Kér­tsunk mindenkit, hogy nem ajánlatos közbe­­szólásoktól tartózkodjék. Ezek után üdvözlöm a liberalizmus vezérét, Kassay Károlyt Kassay nevének említésénél óriási éljenzét és taps tört ki. Ezután Hegymegi Kiss Pál mondotta ei programbeszédét. Nagyatádi, az áruló! — úgy érzem magam ebben a választási küzdelemben — kezdte Hegymegi Kiss Pál —, mint a bibliabeli Dávid, aki szembenáll a minden fegyverzettel ellátott Góliáthta. Én, Dávid, az igazság fegyverével állok itt szem­ben a kormánnyal, mégis erősnek érzem ma­gam, mert velem van az igazság, a becsüle­tes magyar hit és az igazságnak gyözrél­meskednie kell. Ezután rátért arra, hogy őt a független­ségi párt hívta a kerületbe és jelöltségét Rassay-párti programmal vállalta. Jogrendet, jogegyenlőséget akar. Beszédében azután a Kassay-párt ismeretes programját fejtegeti.­­ — Két esztendővel ezelőtt a kisgazdapárt vezére, nagyatádi Szabó István . . .. Nagyatádi nevének említésénél óriási zaj tört ki: — Le­vele! Levele! Árulói — kiáltják. — ... vette föl Kossuth zászlaját — folytatja Hegymegi Kiss Pál. — Ezt a zász­­lót azonban ez a párt elvetette és most mi vettük föl. Beszélt a továbbiak során falusi és városi lakosság közötti kooperációról, majd a király­­kérdésről szól és leszögezi azt az álláspont­ját, hogy a népnek kell döntenie ebben a kérdésben és semmiféle szempontot nem lehet érvényesíteni a nép fölfogásával szemben. A gazdasági élet terén a többtermelést és a takarékoskodást jelöli meg, mint fő elveit. Demokratikus Magyarországot kíván, gyüle­kezési és sajtószabadságot. A régi nagy Magyarország visszaállítását nem jelszavaktól és nem fegyvertől reméli. Jogrend, jólét és megelégedés azok az eszközök, amelyekkel ezt el lehet érni. Jánosi és a rendőrtisztviselő, Hegymegi Kiss Pál beszéde után ha­talmas erővel tört ki az éljenzés. Amikor azután Jánosi Zoltán emelkedett szólásra, elült a taps és éljenzés és minden szem figyelve fordult a Debrecenben rendkívül népszerű volt államtitkár felé. Beszéde első részében elmondja, hogy miért hurcolta el Debrecenből alaptalan följelentésre az ellenség, miként derült ki igazsága, a vádaskodás alaptalan volta és köszönetet mond debreceni híveinek ragaszkodásukért. Állásától megfosztották, de a debreceni dolgozó népnek szivéből őt nem lehet kitaszítani. A’ lelkes taps és éljenzés közben, amely ezekre a szavakra támadt, fölállt S­i­­pos rendőrkapitány, a rend­őrség képviselője és figyel­meztette Jánosit, hogy prog­­rambeszédének elmondására szorítkozzék. — Ezeket kötelességem volt elmondani programbeszédem előtt. — mondta Jánosi — Most hozzákezdek tulajdonkénem pro­ . A polgárháború felé. (1.) Vessük csak össze egynéhány szóval a legutóbbi napok magyar poli­tikai eseményeit. A hét domináló eseménye bizonyára a Károly­i-per tárgyalása, amelyen ismét Októbert akarták a vádlottak padjára szögezni, de amelyen a vádló ismét Október volt. A budapesti lapok, majdnem mind, nem látják vagy nem akarják látni ennek a pernek a jelentő­ségét, a pesti laptársaink hasábjain csak a napipolitika dominál. Hogyne, vannak érdekes eseményei annak is, néhányáról alább mindjárt szó lesz, de a napipolitika minden szenzációján túl­­emelkedőnek tartják a Károlyi-tár­gyalás egyik-másik negyedóráját. Nem nagy változása az időnek, hogy, ha nyíltan­ harcos katonái még nem le­hetnek a forradalmi túlzásokkal bukásra ítélt és gánccsal elbuktatott Október ügyének, bátor védői lehetnek már ? Hogy megmondható otthon is, hogy an­nak a forradalomnak jönnie kellett, az a forradalom vértelen és rapcsoktalan, az emberei önzetlenek, eszközei tiszták voltak? Ha csak a pesti lapokra vol­nánk utalva, értetlenül nézhetnénk. De mert olvasunk mást is, mint a pokol­gépnél terrorizált újságok hasábjait és hallunk mást is, mint amit a pesti po­litika emberei mondanak: a mi fülünk­ben az új nagy változás zajának a hangjai csöngenek. A végső rohamra való készülés hetei tüzelik otthon az embereket. Két hét múlva megtörténik a nagy összecsapás. A kormány emberei megpróbálkoz­tak bombával, pokolgéppel, vasbottal, horthybunkóval, agyonénekléssel, zavar­gással, verekedéssel, a megfélemlítés minden eszközével és módjával. ,Nem ment. Az ellenzék egységbe tömö­rült és amikor elhatározta, hogy min­dennek ellenére belemegy a válasz­tási harcba (noha eleve törvénytelen­nek mondja a majdan összeülő törvény­hozó testületet, mert törvényte­lenek mindazok a rendelkezések, amely alapján megválasztódik) , semmi­től meg nem rémülten, tántoríthatat­­lanul folytatja a harcot. Az ébredők bom­báznak, a kormány a törvénysértések brutalitásait halmozza egymásra, a köz­­igazgatás letartóztat, eltilt,betilt,koboz, és az ellenzék jelöltjeit üdvrivalgással, diadalmenetben fogadja a nép. Az ellenzék jelentősebb jelöltjeinek egyikét sem tudták még visszalépésre, megfutamo­­dásra kényszeríteni — de Bethlennek titokban kell tartania kortesutja pro­­gi áruját, hogy úgy ne járjon, amint legutóbb is járt ő és a társa, Nagyatádi. Hiábavaló volt a választások időpont­jával való manővrírozás, hiábavaló most az új rendelkezések tömege, hiábavaló a meglepetésekkel­ dolgozás kormány­­párti taktikája: az ellenzék útja biztos és munkálkodásra annál intenzívebb, mentől kevesebb időt kapott. Azok a félhivatalos híresztelések, hogy a kor­mányt az ellenzék győzelme nem paran­csolja majd el a helyéről, mert választ­­tat mindaddig, amíg egyöntetű és meg­felelő többsége lesz , csak egyik jele a Horthy-párti rendszer alkonyulásának. Mert ilyen jel van sok. Jel volt az erzsébetvárosi bomba és a többi bomba, amely az után jelentkezett. Jel a sok gy­ű­lésbetiltás, hatósági atrocitás ténye és jel az a kormányrendelkezés is, hogy a választások előtt való utolsó héten,, május 21-től kezdve pedig minden gyűlés, a választásokra vonatkozó minden munka — az ellenzék számára — tilos. A Horthy-rendszer ingásának, em­berei tehetetlen reszketésének hadd mutassunk rá egy megrázó újabb jelére. A csak nevében egységes, de cso­portjaival és árnyalataival már komiku­san tarka kormánypárttal szemben ha­talmas és, egyelőre legalább­ a válasz­tásokra nézve, egységes elvekkel és tak­tikával dolgozó ellenzék áll. A „kon­szolidáció“ ama mai kurzusának, amely­nek élén Horthy és Bethlen áll Göm­bössel és Klebelsberggel, ellenzéke és ellensége otthon minden­k­i, a mindenre­­kész politikusok és a megalkuvó büro­kraták kis csoportjának a leszámításá­val. Ellenzéke a munkásság, amelyet ez a kurzus a legképtelenebb megalázások, gyötrődések és szenvedések poklán korbácsolt végig. Ellenzéke a váro­sok lakossága, amelyet az éhezés és lerongyolódottság olyan állapo­tába kergetett, amilyen a háború szörnyűségekkel és a forradalmak bizonytalanságokkal teljes éveiben sem tobzódott soha otthon. Ellenzéke a kereskedelem és az ipar, amely ellen hadjáratot vezetett az ezerhold és a kistist érdekében. Ellenzéke a zsidóság, amelyet három esztendőn át a szó leg­valódibb értelmében tűzzel-vassal pusz­tított. Ellenzéke az arisztokrácia, ame­lyet a legitimizmus és a Habsburg­­királyság jelszavai tüzelnek folyton a legszélsőségesebb harcra a bitorlóval és ijesztő környezetével szemben. Ellen­zéke a főpapság, amely már összetéte­lénél fogva is a legitimistáktól meg­jelölt uton akar járni. Ellenzéke a reformátusok tömege, amelyet már tra­díciói is elválasztanak a szabadelvű­ség fölesküdött ellenségeitől. Kinek az ereje tartja hát a bitorlónak, a vezérkari kapitánynak és a két grófnak az ural­mát és, ami most aktuális kérdés, kinek az erejére akar támaszkodni ez a kur­zus, amikor most összekerülnek és meg­méretnek az erők ? ... Azt mondják: a parasztságéra, a kisgazdákéra, erre az igazán nemzet­­föntartó erőre. Parasztság? Kisgazdák? Amikor Gömbös jelölt, a kormánypárti hivata­los jelöltek listájára alig-alig került, csak mutatóba, igazi kisgazda. A helyek, leginkább, a „biztos“ kerületek, kellettek a „konszolidáció“ munkájába belekap­csolódott régi embereknek, grófoknak és ü­zletes politikusoknak. A régi, hatal­mas kisgazdapárt lassankint egészen quantité negligeable lett az egységes pártban. Néhány kemény koponya már ezelőtt otthagyta a Beth­len—Nagyatádi-társaságot és szilárd elhatározással ellenzékbe ment. Hatal­mas csoport, a vezéreivel a parlament­ben nem képviseltek csoportja, követte. Másik tömeg, amelyet Gömbösék válasz­tási technikája keserített el, vált ki ezután. Ki maradt? Nagyatádi, Mayer és néhány, társuk, akiket a kisgazda­társadalom már csak az elvtagadó, a hitük hagyott, a népáruló epithetonnal illet. A kisgazdák óriási tömegei a Rassay — Rupert — Drozdy­­pártban tömörült és készült az elv­árulóval és a kurzussal való leszámo­lásra. Gyűlésbetiltás, letartóztatás,­ ter­ror itt nem ártott. Az áradat nő, Göm­bös és főszolgabirái tehetetlenek. És most, két héttel a választások előtt, a belügyminiszter betiltotta e tá­bor harcos orgánumának, a „Magyar Ugar“-nak­ a meg­­j­e­l­e­n­t­e­t­é­s­é­t, miután ez a lap volt az egyetlen, amely a kolpor­tázs­ jogát a „Világ“ és „Az Est“ után sem tudta visszakapni! A „Magyar Ugar“ az a falunak, ami, teszem azt, a „Nénszava“ a város­nak. Félhetenkint jelenhetett csak meg, de egész megyékben kizárólagos súllyal jelentkezett, százezres tömegű olvasótá­borral. Gondolatait sajtó útján mindenki szabadon terjesztheti: Bánffy, Khuen- Héderváry, Tisza, a rettentéssel és erő­szakkal dolgozó hatalmasok mertek volna ilyen eszközhöz nyúlni a válasz­tási kampány napjaiban? Bethlenék ezt is­merték. Harcban a munkás­sággal, harcban a polgár­sággal, harcban a paraszt­sággal, harcban az egész országgal akarnak kormá­nyozni. A biztos és szégyenteljes bukás gondolata elvette a számító józanságukat, elvette az eszüket. Már csak a brutális barbárság dolgozik bennük, esztelenül. Minden nap erősebb korbácsütésekkel kergetik az országot a polgárháború felé. Lehet-e bennünk, lehet-e az ellenzékben kímélet majdan ez országgyilkosokkal szemben, mert őrültek voltak ?!

Next