Jövő, 1922. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1922-07-01 / 152. szám

S­ZERKESZTIK : SS..­.. r* ■­­ .. . , m ... ■ r. • ■ r . EH IVO ES LOVASZV ZWARTOIV Egyes szám­ára: Ausztriában ■ ■ ■ • ■ 150 osztr. K Csehszlovákiában . ■ ■ ■ . 1.40 ch Jugoszláviában ...... 1% dinár Romániában ..........3 lei IMegjelenik naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V. ker. Rechte, Wienzeile 79. szám :: Telefon 30-57/ Távirati cím: Jövő Wien Postatakarékpénztár­ számaink: Ausztriá­ban 140.079, Csehszlovákiában 39.040, Jugoszláviában 40.106. — Németországi folyó­számaink: Deutsche Bank, Bornin Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal és minden bel- és külföldi hirdető iroda IB. év Bécs 1922 július 1. szombat 152.­­423.­ szám. Bethlen felelete a szocialisták deklarációjára. Inem­ mond le a kivételes hatalomról, nem nyitja meg a politikai foglyok börtöneit, nem ad amnesztiát az emigránsoknak, választójogot pedig majd akkor és olyat ad, amilyet ő akar. Friedrich paktumot kínél a kormánynak a­ választással. A nemzetgyűlés mai, pénteki ülésén megkezdte az indemnitási javaslat tár­gyalását. Az utolsó napon tehát, mert holnap már lejár a kormány előző föl­hatalmazása s holnap már ex-lexben van az ország. Ezt az utolsó napot s az új indemnitás tárgyalásának első napját tagadta meg Bethlen tsz­­miniszterelnök, hogy — amint mondotta — munkaprogramot adjon. Munkaprogramot ugyan nem adott, mert inkább arról beszélt, hogy mit nem fog csinálni, amit pedig mégis tenni akar, arra vonatkozóan semmi mást nem tartalmaz beszéde, mint a már unalomig ismételt és soha be nem tartott ígéreteit. Nem is ez volt beszéde célja. A szociáldemokraták deklaráció­jára akart felelni, mert érezte, hogy a deklaráció nagyon is nagy hatást keltett az ország közvéleményében. Sietett tehát válaszolni a Tisza-féle allűrökkel. Gő­gösen beszélt Bethlen, kemény akart lenni és durva volt. Olyan hangot használt, mint a főszolgabírók, amikor kitoloncoltatták az ellenzéki jelöltet és azt mondják: itt pedig én vagyok az úr! Ebben a tenorban beszélt Bethlen is. Tiszát akarta utánozni, de csak het­­venkedett. Válasza tulajdonképen ez: semmit semm engedek a kurzus vívmányai­ból ! Ragaszkodik a kivételes hatalomhoz, nem hajlandó megnyitni a politikai foglyok börtöneit, nem szünteti meg az internálást, ígéri, hogy 6 hónap múlva majd foko­zatosan megszünteti a kivételes hatal­mat és hidegvérrel állítja a valótlansá­got, hogy a sajtó-, levél- és táviró-cen­­zúrát már megszüntette. A hajnali ügyész még működik s nemcsak levél- és táviró-cenzúra van még mindig, ha­nem telefon-cenzúra is. Külön hang­súlyozta, hogy az emigránsoknak nem hajlandó egyformán amnesztiát adni. Arról már ne is beszéljünk, hogy az emigránsok nem is kértek tőle amnesz­tiát, de talán álljunk meg egy pillanatra most is annál a régi Bethlen-rágalom­­nál és kurzus­ hazugságnál, hogy az emigráció tönkreteszi az ország hírnevét, propagandát folytat a­z ország ellen — azért nem haj­landó megbocsátani az emigrációnak. Ma már nem is tartjuk szükségesnek, hogy sokat vitatkozzunk ezzel a ferdí­téssel ; egyetlen közbeszólással elintézték ezt az ügyet a szociáldemokrata párt részéről : „Csak a kurzusét!“ Nem az ország, csak a kurzus jó hírnevét tet­tük tönkre, csak a kurzusét, de a kur­zus nem az ország. Beszélt még Bethlen a választó­jogról is. Itt egészen kibújt belőle a főszolgabíró-tenor. Ő vezeti a nemzet­gyűlést, neki ne diktáljanak, olyan vá­lasztójogot hoz a nemzetgyűlés elé, amilyet jónak lát. És ez az ember hirdet békülékeny­­séget, megértést! Csak kiegészíti a nemzetgyűlés mai ülésének képét Friedrich István, aki, bár nem szavazta meg az indemni­tási javaslatot, megint állást foglalt a szociáldemokraták ellen és arra hívta föl a kormányt, hogy új választásokat rendezzen és azon együtt küzdjön velük a demagógia ellen. Tudósításunk a következő: A nemzetgyűlés pénteki ülése. — A t­­­v . budapesti tudósítájától. — Budapest, június 30. A nemzetgyűlés pénteki ülését délelőtt 11 órakor nyitotta meg Gaál Gaszton elnök. Bejelenti, hogy Haller István le­mondása folytán a budapesti északi kerü­let listááján legközelebb álló Homonnay Tivadart (tsoller-párti) hívták be képvise­lőnek, aki benyújtotta megbízólevelét. Az elnök ezután egy szerdai téves intézkedését igazítja helyre. Beismeri, hogy tévedésben volt, a­m­­i­­kor nem engedte meg Peidl Gyulának, hogy pártja dek­larációját fölolvashassa. Bejelenti továbbá, hogy Kabók Lajos (szoc. dem, Tatabánya) sürgős interpellá­cióra kért engedélyt a Wekerle-telepi munkások kizárása ügyében, de az en­gedélyt megtagadta, mert hol­nap interpellációs nap lesz. Napirend szerint következik az indemnitási törvényjavaslat tár­gyalása. Ivády Béla előadó ismerteti a javaslatot. Nagy Emil, a kisebbségi vélemény előadója kéri, hogy beszédét a vita során mondhassa el. (Helyeslés.) Bethlen beszéde. Ezután Bethlen István mi­niszterelnök állt föl­szólásra. — Ennek az országnak—­úgymond — mindenekelőtt békére és békés mun­kára van szüksége. Semmiféle áldozat nem lehet elég nagy, hogy a belső békét megteremtsük. A kormány min­den osztály áldozatkészségére kénytelen appelálni. Kell, hogy minden osz­tály a legnagyobb mérsékletet gya­korolja az országgal szemben és szükséges, hogy minden osztály tartóz­kodjék attól, hogy az őt illető áldozat egy részét más társadalmi osz­tályokra hárítsa át. A kormány közös harmonikus munkára hív föl minden társadalmi osztályt és hogyha ellentétek­ ­ethlen ragaszkodik a kivételes hatalom.­­ Nemzetünk jövője attól függ, vajjon munkaképes lesz-e ez a nemzetgyűlés. Az elmúlt nemzetgyűlésen olyan kijelentést tett a kor­mány, hogy a kivételes ha­talomról szóló rendeletet hatályon kívül helyezi. E téren meg is kezdtük a munkát. (Nagy zaj a baloldalon.) Utasították a ható­ságokat, hogy a rendeletet minél eny­hébben alkalmazza. A kormány meg­újítja a kivételes törvények fokozatos megszüntetésére vonatkozóan tett ígé­retét. E törvények alapján kibocsátott rendeletek közül kétezret már hatályon kívül helyeztek, így töb­bek közt a sajtó-, a levél- és táviratcenzúrára vonatkozó, valamint a gyorsított eljárást illető rendelkezéseket... (Közbekiál­tások balfelől :De nincs sajtó­­szabadság! Levél és telefoncenzúra ma is van !) ... Ami pedig az internálá­sokat illeti, azokat erős mértékben enyhítik Fölkiáltások a szociál­demokratáknál. Még ma is internálnak! Bethlen: Egy megjegyzést kell tennem ezzel kapcsolatban Peidl Gyula deklarációjára. Követeli a képviselő úr, hogy a börtönöket nyissuk föl... (Nagy zaj) ... és a gyorsított bírói eljárás teljesen szüntetessék meg. (A szocialisták felé fordulva éles és emelt hangon): Nem vagyok halandó arra, hogy a börtönök ajtaját­­megnyissuk ... (Óriási zaj az egész Házban. Nagy fölzúdulás a szociáldemokrata párton és a liberális ellenzéken.) ... Nem vagyok hajlandó megnyitni a börtönöket, mert azok, akik börtönben vannak ... Drózdy Győző: A gyilkoso­kat kiengedték ! Nagy Ernő: Az igazi bűnösök szabadon vannak ! Bethlen: ... azok bírói ítélet folytán vannak ott és én teljesen meg­bízom a független magyar birói kar ítéletében . . . (Zajos taps a jobb­oldalon, tiltakozások a baloldalon.) . . . Követelte Peidl képviselő úr, hogy adjon a kormány általános amnesztiát. A kormány már az elmúlt évben am­nesztiát adott és mindenki, aki arra méltó volt, birói ítélet szerint meg is kapta azt. (Ismét a szocialis­ták felé fordulva emelt hangon.) Nem vagyok hajlandó arra sem, hogy az emigránsoknak egyformán amnesztiát adjak. Fölkiáltások a szociál­demokratáknál: Hol van a ki­­engesztelődés szelleme? — Csak a gyilkosoknak jár am­nesztia? Bethlen: Az emigránsok közül mindenki hazajöhet és ha nem követett el semmi bűn­cselekményt,­ nem lesz bán­tó­d­á­s­a. Ila azonban bűncselekményt követett el, nem kaphat amnesz­tiát, mert akkor ügye a nug­yé­ni­e a magyar bíróság elé tartozik. Annál kevésbé sem ad­ kurzus vívmányaihoz, hat a kormány az emigránsoknak am­nesztiát, mert ezek, akik külföl­dön élnek, tetézik bűnüket azzal, hogy az ország jóhírnevét tönkre teszik a külföld előtt és még ma is propagan­dát folytatnak Magyarország ellen. (Zajos tiltakozás a szociáldemokraták­nál: Csak a kurzusét!) Fölkiáltások a balolda­lon: Ne tévessze össze a kurzust a hazával! (Folytonos nagy zaj.) Bethlen: Amíg legalább a megbánás jelét nem lehet ész­revenni náluk, addig igazán nem lehet amnesztiára gondolni. Fölkiáltások a kormány­pár­t­o­n : Maradjanak ott, nincs szükség rájuk ! A nagy fölzúdulás miatt Bethlen csak percek múlva tudta folytatni beszédét. Bethlen: A kivételes hatalom fokozatos megszüntetése terén egy lé­péssel tovább fogunk haladni és csak olyan kivételes rendeleteket kivánunk még föntartani, amelyek vagy a béke­­szerződés végrehajtása, vagy a gazda­sági élet folytonossága, vag­y...a tár­sadalmi béke, vagy a köz­rend szempontjából föl­tétlenül szükségesek... (Nagy zaj a baloldalon.) ... A kormány azonban e téren is szem előtt tartja az időleges korlátozást. Mi nem akarunk hosszabb időt, mint hat hónapot engedélyezni erre a célra, s ezen idő alatt köteles lesz a kor­mány előterjeszteni az állapotoknak végleges rendezésére vonatkozó ja­vaslatot. A szociáldemokraták: Négy év múlt el a háború óta ! Választójog, főrendiház. A miniszterelnök ezután a gazdasági helyzetről beszél. — Kétségtelen és vitán fölül áll, mon­dotta, hogy a nemzet gazdasági helyzete olyan,hogy reparáció fizetésére nem képes. A reparációt megfizette ez a nem­zet már akkor, amikor a trianoni béke­szerződést megkötötte. (Taps a jobbol­dalon.) — Nem maradhatunk meg az egyka­marás rendszernél, amikor mindenütt az egész világon — néhány kis államot ki­véve — kétkamarás rendszer van. Rupert Rezső: Sok a pénzünk kell a két kamarára. Bethlen: Tizenöt esztendeje fog­lalkoztatja a nemzetet a választójog kérdése és alig van kilátás rá, hogy ez a kérdés nyugvópontra jusson. (Folytonos nagy zaj az egész Házban.) Hal­­er István: A kisgazdák el­­engedik-e sikkasztani a választójogot ?! (Nagy zaj.) Bethlen: Tessék majd annak ide­jén a kormány javaslatát bírálni, de azt, hogy mikor és mily javaslatot terjesszünk elő, ránk bízni. A parlament vezetését tes­sék a kormányra bízni. (Folytonos nagy zaj.) Hogy a nemzetgyűlés elé mily v­á­l­as­z­t­ó­j­o­g­g­a­l lépjünk, tessék ránk bízni, de a főrendiházi javas­latot ettől függővé tenni nem lehet. (Nagy zaj.) volnának az osztályok között, a kor­mány fölajánlja becsüle­tes közvetítését az ellentétek kiegyenlítésére. A kormány a fele­kezeti béke érdekében erős kézzel kívánja a törvényeket végre­hajtani.­­ Az ellenzéknek módjában van a közélet minden terén a kritika jogával élni. Tisztelem az ellenzéknek ezt a jogát, de csak akkor, ha az ellen­zék nem igyekszik a politika veze­tését a kormány kezéből kiragadni, mert erre a kormány nem hajlandó.

Next