Jövő, 1922. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1922-07-01 / 152. szám
SZERKESZTIK : SS.... r* ■ .. . , m ... ■ r. • ■ r . EH IVO ES LOVASZV ZWARTOIV Egyes számára: Ausztriában ■ ■ ■ • ■ 150 osztr. K Csehszlovákiában . ■ ■ ■ . 1.40 ch Jugoszláviában ...... 1% dinár Romániában ..........3 lei IMegjelenik naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V. ker. Rechte, Wienzeile 79. szám :: Telefon 30-57/ Távirati cím: Jövő Wien Postatakarékpénztár számaink: Ausztriában 140.079, Csehszlovákiában 39.040, Jugoszláviában 40.106. — Németországi folyószámaink: Deutsche Bank, Bornin Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal és minden bel- és külföldi hirdető iroda IB. év Bécs 1922 július 1. szombat 152.423. szám. Bethlen felelete a szocialisták deklarációjára. Inem mond le a kivételes hatalomról, nem nyitja meg a politikai foglyok börtöneit, nem ad amnesztiát az emigránsoknak, választójogot pedig majd akkor és olyat ad, amilyet ő akar. Friedrich paktumot kínél a kormánynak a választással. A nemzetgyűlés mai, pénteki ülésén megkezdte az indemnitási javaslat tárgyalását. Az utolsó napon tehát, mert holnap már lejár a kormány előző fölhatalmazása s holnap már ex-lexben van az ország. Ezt az utolsó napot s az új indemnitás tárgyalásának első napját tagadta meg Bethlen tszminiszterelnök, hogy — amint mondotta — munkaprogramot adjon. Munkaprogramot ugyan nem adott, mert inkább arról beszélt, hogy mit nem fog csinálni, amit pedig mégis tenni akar, arra vonatkozóan semmi mást nem tartalmaz beszéde, mint a már unalomig ismételt és soha be nem tartott ígéreteit. Nem is ez volt beszéde célja. A szociáldemokraták deklarációjára akart felelni, mert érezte, hogy a deklaráció nagyon is nagy hatást keltett az ország közvéleményében. Sietett tehát válaszolni a Tisza-féle allűrökkel. Gőgösen beszélt Bethlen, kemény akart lenni és durva volt. Olyan hangot használt, mint a főszolgabírók, amikor kitoloncoltatták az ellenzéki jelöltet és azt mondják: itt pedig én vagyok az úr! Ebben a tenorban beszélt Bethlen is. Tiszát akarta utánozni, de csak hetvenkedett. Válasza tulajdonképen ez: semmit semm engedek a kurzus vívmányaiból ! Ragaszkodik a kivételes hatalomhoz, nem hajlandó megnyitni a politikai foglyok börtöneit, nem szünteti meg az internálást, ígéri, hogy 6 hónap múlva majd fokozatosan megszünteti a kivételes hatalmat és hidegvérrel állítja a valótlanságot, hogy a sajtó-, levél- és táviró-cenzúrát már megszüntette. A hajnali ügyész még működik s nemcsak levél- és táviró-cenzúra van még mindig, hanem telefon-cenzúra is. Külön hangsúlyozta, hogy az emigránsoknak nem hajlandó egyformán amnesztiát adni. Arról már ne is beszéljünk, hogy az emigránsok nem is kértek tőle amnesztiát, de talán álljunk meg egy pillanatra most is annál a régi Bethlen-rágalomnál és kurzus hazugságnál, hogy az emigráció tönkreteszi az ország hírnevét, propagandát folytat az ország ellen — azért nem hajlandó megbocsátani az emigrációnak. Ma már nem is tartjuk szükségesnek, hogy sokat vitatkozzunk ezzel a ferdítéssel ; egyetlen közbeszólással elintézték ezt az ügyet a szociáldemokrata párt részéről : „Csak a kurzusét!“ Nem az ország, csak a kurzus jó hírnevét tettük tönkre, csak a kurzusét, de a kurzus nem az ország. Beszélt még Bethlen a választójogról is. Itt egészen kibújt belőle a főszolgabíró-tenor. Ő vezeti a nemzetgyűlést, neki ne diktáljanak, olyan választójogot hoz a nemzetgyűlés elé, amilyet jónak lát. És ez az ember hirdet békülékenységet, megértést! Csak kiegészíti a nemzetgyűlés mai ülésének képét Friedrich István, aki, bár nem szavazta meg az indemnitási javaslatot, megint állást foglalt a szociáldemokraták ellen és arra hívta föl a kormányt, hogy új választásokat rendezzen és azon együtt küzdjön velük a demagógia ellen. Tudósításunk a következő: A nemzetgyűlés pénteki ülése. — A tv . budapesti tudósítájától. — Budapest, június 30. A nemzetgyűlés pénteki ülését délelőtt 11 órakor nyitotta meg Gaál Gaszton elnök. Bejelenti, hogy Haller István lemondása folytán a budapesti északi kerület listááján legközelebb álló Homonnay Tivadart (tsoller-párti) hívták be képviselőnek, aki benyújtotta megbízólevelét. Az elnök ezután egy szerdai téves intézkedését igazítja helyre. Beismeri, hogy tévedésben volt, amikor nem engedte meg Peidl Gyulának, hogy pártja deklarációját fölolvashassa. Bejelenti továbbá, hogy Kabók Lajos (szoc. dem, Tatabánya) sürgős interpellációra kért engedélyt a Wekerle-telepi munkások kizárása ügyében, de az engedélyt megtagadta, mert holnap interpellációs nap lesz. Napirend szerint következik az indemnitási törvényjavaslat tárgyalása. Ivády Béla előadó ismerteti a javaslatot. Nagy Emil, a kisebbségi vélemény előadója kéri, hogy beszédét a vita során mondhassa el. (Helyeslés.) Bethlen beszéde. Ezután Bethlen István miniszterelnök állt fölszólásra. — Ennek az országnak—úgymond — mindenekelőtt békére és békés munkára van szüksége. Semmiféle áldozat nem lehet elég nagy, hogy a belső békét megteremtsük. A kormány minden osztály áldozatkészségére kénytelen appelálni. Kell, hogy minden osztály a legnagyobb mérsékletet gyakorolja az országgal szemben és szükséges, hogy minden osztály tartózkodjék attól, hogy az őt illető áldozat egy részét más társadalmi osztályokra hárítsa át. A kormány közös harmonikus munkára hív föl minden társadalmi osztályt és hogyha ellentétek ethlen ragaszkodik a kivételes hatalom. Nemzetünk jövője attól függ, vajjon munkaképes lesz-e ez a nemzetgyűlés. Az elmúlt nemzetgyűlésen olyan kijelentést tett a kormány, hogy a kivételes hatalomról szóló rendeletet hatályon kívül helyezi. E téren meg is kezdtük a munkát. (Nagy zaj a baloldalon.) Utasították a hatóságokat, hogy a rendeletet minél enyhébben alkalmazza. A kormány megújítja a kivételes törvények fokozatos megszüntetésére vonatkozóan tett ígéretét. E törvények alapján kibocsátott rendeletek közül kétezret már hatályon kívül helyeztek, így többek közt a sajtó-, a levél- és táviratcenzúrára vonatkozó, valamint a gyorsított eljárást illető rendelkezéseket... (Közbekiáltások balfelől :De nincs sajtószabadság! Levél és telefoncenzúra ma is van !) ... Ami pedig az internálásokat illeti, azokat erős mértékben enyhítik Fölkiáltások a szociáldemokratáknál. Még ma is internálnak! Bethlen: Egy megjegyzést kell tennem ezzel kapcsolatban Peidl Gyula deklarációjára. Követeli a képviselő úr, hogy a börtönöket nyissuk föl... (Nagy zaj) ... és a gyorsított bírói eljárás teljesen szüntetessék meg. (A szocialisták felé fordulva éles és emelt hangon): Nem vagyok halandó arra, hogy a börtönök ajtajátmegnyissuk ... (Óriási zaj az egész Házban. Nagy fölzúdulás a szociáldemokrata párton és a liberális ellenzéken.) ... Nem vagyok hajlandó megnyitni a börtönöket, mert azok, akik börtönben vannak ... Drózdy Győző: A gyilkosokat kiengedték ! Nagy Ernő: Az igazi bűnösök szabadon vannak ! Bethlen: ... azok bírói ítélet folytán vannak ott és én teljesen megbízom a független magyar birói kar ítéletében . . . (Zajos taps a jobboldalon, tiltakozások a baloldalon.) . . . Követelte Peidl képviselő úr, hogy adjon a kormány általános amnesztiát. A kormány már az elmúlt évben amnesztiát adott és mindenki, aki arra méltó volt, birói ítélet szerint meg is kapta azt. (Ismét a szocialisták felé fordulva emelt hangon.) Nem vagyok hajlandó arra sem, hogy az emigránsoknak egyformán amnesztiát adjak. Fölkiáltások a szociáldemokratáknál: Hol van a kiengesztelődés szelleme? — Csak a gyilkosoknak jár amnesztia? Bethlen: Az emigránsok közül mindenki hazajöhet és ha nem követett el semmi bűncselekményt, nem lesz bántódása. Ila azonban bűncselekményt követett el, nem kaphat amnesztiát, mert akkor ügye a nugyénie a magyar bíróság elé tartozik. Annál kevésbé sem ad kurzus vívmányaihoz, hat a kormány az emigránsoknak amnesztiát, mert ezek, akik külföldön élnek, tetézik bűnüket azzal, hogy az ország jóhírnevét tönkre teszik a külföld előtt és még ma is propagandát folytatnak Magyarország ellen. (Zajos tiltakozás a szociáldemokratáknál: Csak a kurzusét!) Fölkiáltások a baloldalon: Ne tévessze össze a kurzust a hazával! (Folytonos nagy zaj.) Bethlen: Amíg legalább a megbánás jelét nem lehet észrevenni náluk, addig igazán nem lehet amnesztiára gondolni. Fölkiáltások a kormánypárton : Maradjanak ott, nincs szükség rájuk ! A nagy fölzúdulás miatt Bethlen csak percek múlva tudta folytatni beszédét. Bethlen: A kivételes hatalom fokozatos megszüntetése terén egy lépéssel tovább fogunk haladni és csak olyan kivételes rendeleteket kivánunk még föntartani, amelyek vagy a békeszerződés végrehajtása, vagy a gazdasági élet folytonossága, vagy...a társadalmi béke, vagy a közrend szempontjából föltétlenül szükségesek... (Nagy zaj a baloldalon.) ... A kormány azonban e téren is szem előtt tartja az időleges korlátozást. Mi nem akarunk hosszabb időt, mint hat hónapot engedélyezni erre a célra, s ezen idő alatt köteles lesz a kormány előterjeszteni az állapotoknak végleges rendezésére vonatkozó javaslatot. A szociáldemokraták: Négy év múlt el a háború óta ! Választójog, főrendiház. A miniszterelnök ezután a gazdasági helyzetről beszél. — Kétségtelen és vitán fölül áll, mondotta, hogy a nemzet gazdasági helyzete olyan,hogy reparáció fizetésére nem képes. A reparációt megfizette ez a nemzet már akkor, amikor a trianoni békeszerződést megkötötte. (Taps a jobboldalon.) — Nem maradhatunk meg az egykamarás rendszernél, amikor mindenütt az egész világon — néhány kis államot kivéve — kétkamarás rendszer van. Rupert Rezső: Sok a pénzünk kell a két kamarára. Bethlen: Tizenöt esztendeje foglalkoztatja a nemzetet a választójog kérdése és alig van kilátás rá, hogy ez a kérdés nyugvópontra jusson. (Folytonos nagy zaj az egész Házban.) Haler István: A kisgazdák elengedik-e sikkasztani a választójogot ?! (Nagy zaj.) Bethlen: Tessék majd annak idején a kormány javaslatát bírálni, de azt, hogy mikor és mily javaslatot terjesszünk elő, ránk bízni. A parlament vezetését tessék a kormányra bízni. (Folytonos nagy zaj.) Hogy a nemzetgyűlés elé mily választójoggal lépjünk, tessék ránk bízni, de a főrendiházi javaslatot ettől függővé tenni nem lehet. (Nagy zaj.) volnának az osztályok között, a kormány fölajánlja becsületes közvetítését az ellentétek kiegyenlítésére. A kormány a felekezeti béke érdekében erős kézzel kívánja a törvényeket végrehajtani. Az ellenzéknek módjában van a közélet minden terén a kritika jogával élni. Tisztelem az ellenzéknek ezt a jogát, de csak akkor, ha az ellenzék nem igyekszik a politika vezetését a kormány kezéből kiragadni, mert erre a kormány nem hajlandó.