Jövő, 1922. szeptember (2. évfolyam, 205-221. szám)
1922-09-01 / 205. szám
Segítség Apponyinak. írta Buchinger Manó. Apponyi Albert grófnak az interparlamentáris konferencián történt följajdulását még akármilyen szélső szocialista szempontból is meg lehet érteni. Utóvégre értelmezheti valaki a hazaszeretetet és mindazt, ami ezen a fogalmi körön belül esik, úgy is, hogy mondván: „Nem viszem szégyenemet az utcára“, azt sem engedem, hogy mások — bármily jóakaratban — megszólják, hanem mint „gyöngéd jó szülő“ gyermeke sorsát rábízza a jó istenre. Ismételjük : módszernek ez is módszer. Nem is akarunk vele vitába szállni. Főként pedig azért nem, mert — a mai Magyarország viszonyait tekintve! — mi az Apponyi tegnapi vállalkozását és szerepét a föntebb mondottak szerint majdnem mártírszerepnek, őt magát pedig a tévesen értelmezett és abszolút helytelen módszerekkel dolgozó hazaszeretet mártírjának tekintjük. Mert nézzük csak. Az interparlamentáris konferencián résztvevő urak, akiknek nagy része ebben a pillanatban már a „majdnem konszolidált“ magyar főváros ismert vendégszeretetét élvezi, — bizonyára már csak az Apponyi iránt érzett nagy tiszteletből és rokonszenvből is, megkísérlik majd, hogy a Bernstein—Apponyi-szópárbajban hallottakból valami igazságfélét maguk is kihámozzanak. Talán nem is sértés ezekkel az urakkal szemben, ha föltesszük, hogy szívesen vennék már csak mint illemtudó vendégek is, ha Apponyi házatáján olyan eredményre juthatnának majd, ami az Apponyi hazaszeretetének és magyarságának is a legkedvesebb. Tegyük föl, hogy ebben az igyekezetükben ezek a jó emberek odáig elmennek majd, hogy elfelejtik még azt is, hogy mi volt tegnap, hogy elfelejtik még a Bernstein tegnap elhangzott szavait is. Tegyük föl mindezt és még akkor is azt kell mondanunk, hogy az Apponyi igazságait keresőknek nehéz dolguk lesz. Nehéz, mert a mai magyar kormányzat ellen — s ha valahol valakit korholnak, mindig csak erről a kormányzatról, de sohasem a hazáról lehet szó! — szóval e kormányzat ellen nemcsak a tegnap eseményei, de a mának történetei is szólnak. Ma — mily régóta tart már ez a »ma“! — többek között ez történt. A német kormány jegyzéket intézett a magyar kormányhoz. Ebben a jegyzékben a német kormány tiltakozik az ellen, hogy a magyar kormány menedéket nyújtott az Erzberger-gyilkosoknak, tiltakozik az ellen, hogy „némely reakciós magyarországi körök összeköttetést tartanak fönn a német köztársaságellenes elemekkel; a jegyzék végül kijelenti, hogy a magyar kormány minderre eddig nem adott kielégítő választ és elvárja, hogy a jövőben a magyar kormány ezeket az elemeket nem fogja támogatni.“ Ez történt ma. De ezenkívül is történt még egy és más. Ma nyilatkozik az intencióiról eléggé ismert „Szózatában a magyarságnak — az ébredő magyarságnak — olyan közismert reprezentánsa, mint Prohászka Ottokár püspök úr. Köztudomású, hogy Apponyi mellett Prohászka is az ország egyik legnagyobb szónoka. Azt kellene hinnünk — legalább normális ésszel —, hogy Prohászka csakis Apponyi segítségée siet és hogy ismert aranyszájúságát csak ennek a szent célnak állítja szolgálatába. De — óh fájdalom! — ki ne emlékeznék rá, hogy olyan időben, amikor néhány férfiú Magyarországon — tán Apponyi is közöttük volt — a konszolidálásért, az ország jogrendjéért folytatott harcot és küzdött az ország becsületét tönkretevő gyilkosok és patrónusuk és ezeknek egész rendszere ellen, — ki ne emlékeznék rá, hogy ezekben az időkben éppen ő arany szájúsága volt az, aki befesüvítette a didergő, még reménykedő és még vérengző magyar erdőbe örökké emlékezetes szavait, hogy „most nem holmi jogrend a fontos“... És ma, nos hát — megszentelt ajkának szavai lényege szerint ez a jogrend — neki még ma sem fontos! Egészen más dolgok azok, amiket Prohászka úr fontosnak tart. „A munkásság képviselete — mondja a püspök úr — az előbbinél turbulensebb kezekbe került.“ Szó szerint ez a véleménye ennek az urnak van, amikor Bethlen a munkásképviselőket védi Gömbös és a film terrorista képviselő terrorja ellen. „H !a Istennek — mondja tovább —, hogy a választójog megszületését a kormány tervbe vette“... így és szószerint Prohászka úr, ma, amikor a választójog elkobzásáért Bethlenéken kívül már csak — Oroszország mai urait ostorozza a világ. „Az ébredő magyarok szempontjából — prédikálja végül a püspök úr — a régi ... a helyes ma is, az alapgondolatok nem változtak. Az egyes szervezeteknek, csoportoknak nagyon ajánlanám, ha a mostaninál éberebben figyelnének bizonyos vidéken megnyilatkozó mozgolódásokra. Gyakorlati ellensúlyozását nyújtják az ébredők a nemzetközi törekvéseknek. Ez az igazi köszörűköve a kardnak. A beszéd is valami, de a léleknek az édes fia mégis csak a nemes tett. A fascista példából mindenesetre sokat tanulhatnak az ébredő magyarok a nemzeti érzés megvédelmezése tekintetében ...“ Nem követjük ezt az utat gondolatmenetében tovább és nem követjük tovább a mai magyar mának eseményeit sem. Hallgatunk arról is, hogy a mai lapok közlése szerint a képviselőház új elnöke — József főhercegnél is tisztelgett, holott Apponyi tegnap azt is szerette volna — szegény — bizonyítani, hogy Magyarország is a modern, demokratikus idők és eszmék felé törekszik. És nem sorolunk föl még néhány ilyen, az Apponyi amúgy is nehéz művét segítő és támogató eseményt. Nem kell ide sok szó, beszélnek a szomorúnál szomorúbb tények. Csakhogy ezek miatt — sajnos — millió Apponyi millió beszéde is kárbaveszett fáradozás marad. Aki ezt az országot a „rágalmazók“ elől megvédelmezni és becsületét tisztára mosni akarja, annak azon kell kezdenie, hogy nem az „emigránsok“, de a Prohászkák és a hozzá hasonló gyűlölködők száját kell betapasztani! Az új ellenzéki frontalakulás. A mobildemokraták a Ralsay-pktól várják a kezdő lépést. Nyolcszáz kivételes rendelet marad érvényben. — A Jövő budapesti tudósítójától. — Budapest, augusztus 31. Az új ellenzéki frontalakitás fölvetett tervét a kormány lapjai igen hűvösen intézik el és gyanús egyöntetűséggel valamennyinek az jut eszébe, hogy az egész terv embrionális állapotban van, mert Vázsonyi, „akinek a szociáldemokraták az alakulásban vezetőszerepet szántak“, ez időszerint nem tartózkodik Budapesten. A „Budapesti Hírlap“ nem hiszi, hogy Vázsonyi hajlandó lesz vállalni a neki szánt szerepet. Ezeken a kormánypárti jelentéseken az a titkos vágy vonul végig, hogy talán Vázsonyi majd elrontja az ellenzék egységes csoportosulását. A terv egyébként valóban csak a nemzetgyűlés mostani szünete után válik aktuálissá, mert a pártok vezérei ma nincsenek valamennyien Budapesten (maga Rassay is vidékre utazott). Egy nyilatkozattal azonban ma mégis közelebb jutott a terv a megvalósításhoz. A szociáldemokrata képviselők részéről Vanczák János nyilatkozott e kérdésben és egyúttal arról is, hogy a szocialista képviselők — amint már jeleztük — a házelnök meghívását sem fogadták el az interparlamentáris konferencia tagjainak tiszteletére rendezett estélyre. — Amint kézhez kaptuk a meghívót. — jelenti ki Vanczák — mi szocialista képviselők személyesen jelentünk meg Scitovszky Bélánál, a nemzetgyűlés elnökénél és minden megokolás nélkül közöltük vele, hogy a meghívásnak nem tehetünk eleget. A házelnök sajnálattal tudomásul vette bejelentésünket. — Ami azt a hitt illeti — mondotta továbbá Vanczák —, hogy a liberális ellenzék a jövőben jobban tartson össze és jobban működjék együtt, arra nézve kijelenthetem, hogy mi a túlsó oldalról, a Kassay-párt részéről várjuk a kezdeményező lépést. Az együttműködésre való iníciatívát Propper Sándor győri beszéde, illetőleg Kassay Károlynak a „Pesti Napló“-ban megjelent nyilatkozata adja. Mi minden olyan egyesülésre kaphatók vagyunk, amely erősíti a demokráciát és szolgálja pártunk céljait és programját is. A házelnök a kormányzónál és a „József kir. hercegnél“. Scitovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke tegnap délután kihallgatáson jelent meg Horthy Miklós kormányzónál és „József királyi hercegnél“, hogy a méltóságában bemutatkozzék. Az elnök — amint jelentik — ötnegyed óra hosszat időzött az államfőnél, aki igen élénken és behatóan érdeklődött a nemzetgyűlés munkájáról. A jelentés adós marad azzal, hogy az új házelnöknek miért kellett új méltóságában — József „kir. herceg“-nél is bemutatkoznia? Háború esetére .. . A „Budapesti Közlöny“ csütörtöki számában kormányrendelet jelent meg, amelynek melléklete fölsorolja azokat a háború esetére szóló kivételes hatalom alapján kiadott rendeleteket, amelyeket a kormány az indemnitási törvényben foglalt fölhatalmazás alapján ideiglenesen érvényben tart. Ezeknek az 1914—1922. években kiadott rendeleteknek fölsorolása a hivatalos lap öt oldalát tölti be. Az öt oldalon körülbelül nyolcszáz rendeletet sorolt föl a hivatalos lap. Az érvényben hagyott rendeletek között számos politikai tartalmú rendelet van éspedig a békés viszonyokat legsérelmesebben gátló rendeletek, így hatályban marad az 1914 évből a postai, távirdai és távbeszélőforgalom ellenőrzéséről, az egyesületi jog korlátozásáról, a gyülekezési jog korlátozásáról, egyes belföldi időszaki lapok megjelenésének és terjesztésének eltiltásáról, a külföldről érkező sajtótermékek ellenőrzéséről. 1919-ből az egyesülési és gyülekezési jogról szóló rendeletek. Az 1920. évből érvényben maradnak azok a rendeletek, amelyek az úgynevezett tanácsköztársaság és a vörös hadsereg hagyatékát likvidálják. Érvényben marad a rotációs újságpapír és íves nyomópapír beszerzéséről és elosztásáról kibocsátott rendelet, azután a gyülekezési és egyesülési jog korlátozásáról kiadott újabb rendelet. 1921- ből hatályban marad még egy rendelet a rotációs újságpapír és éves nyomópapír forgalmáról. Érvényben maradnak a lakásügyi rendeletek jelentékeny részijén, továbbá a gyorsított bűnvádi eljárás rendes szabályai alkalmazásának megszüntetése és a rögtönbíráskodási eljárási szabályok kivételes alkalmazása. A belügyminiszter érvényben tartja többek közt a következő rendeleteket: A közbiztonságra veszélyes, aggályos és gyanús, úgyszintén gazdasági okokból káros egyének rendőri felügyelet alá helyezését, őrizetbe vételét és internálását. Az állam biztonságára vagy a közrendre és közbiztonságra veszélyes, aggályos és gyanús egyének őrizetbe vételének tárgyában kiadott rendelet kiegészítését. Az egyesülési és gyülekezési jogról szóló miniszterelnöki rendelet végrehajtását. Az állam biztonságára vagy a társadalmi rend és béke szempontjából, valamint a közbiztonságra veszélyes, aggályos és gyanús, úgyszintén gazdasági okokból káros egyének rendőri felügyelet alá helyezése, őrizetbe vétele és internálása tárgyában kiadott rendelet módosítását és kiegészítését. A kivételes hatalom tehát, amint ebből mindenki láthatja, megszűnt Egyes szám áras Ausztriában • . . ■ ■ 650 osztrá K Csehszlovákiában ■ ■ ■ . ■ 1.40 GK Jugoszláviában •■■■■■ 1*/a dinár Romániában :3 lei Megjelenik naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien,V. ker. Rechte Wienzeile 79. szám :: Telefon 30-57 Távirati cím: Jövő Wien Postatakarékpénztár! számaink : Ausztriában 140.879, Csehszlovákiában 59.840, Jugoszláviában 40.106. — Németországi folyószámlánk: Deutsche Bank, Berlin Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal és SlERIffiSZTIK; f 6UI&HIEBNO ksLOVASZV -V^ARTOTV II. év Bécs, 1922 szeptember 1, péntek 295.476. szám Minisztertanács dönt a Károlyi-kormány minisztereinek és főispánjainak nyugdíjigényéről. Pikánsnak jelzi a „Pesti Hírlap“ azt az ügyet, amellyel a legközelebbi minisztertanács szándékszik foglalkozni. Ez az ügy ugyanis a Károlyi-kormány minisztereinek és főispánjainak nyugdíj-ügye. A kérdés — újságolja ez a lap — három éve foglalkoztatja már a belügy-, pénzügy- és igazságügy minisztériumot. Az egyes ügyosztályok és szakreferensek szinte fáznak ezekhez a kényes aktákhoz nyúlni, mert a kérdés komplikált s olyan „darázsfészek“, hogy nem is igen háborgatták őket. Az akták azonban egyre szaporodtak, úgy, hogy a három minisztérium hosszas munka után csak most készítette el a javaslatot ez ügyben. Emeli a kérdés pikantériáját — mondja ugyancsak a „Pesti Hírlap“ — az a körülmény, hogy a Károlyi-éra egyes vezető funkcionáriusai már évek óta élvezik a legmagasabb nyugdíjakat s kapják a természetben való járandóságokat is. Berinkei Dénes, Károlyi Mihály miniszterelnöke, Vass János