Jövő, 1922. december (2. évfolyam, 274-299. szám)

1922-12-01 / 274. szám

2 béke megkötéséről volt szó és az akta szerzője hajlandónak mutatkozott oly területi engedményekre is, amelyek az akkori magyar birodalom integritását jelentékenyen, csorbították volna. Az illető hölgy, akivel Károlyi Mihály is­meretségben nem állott, a memorandu­mot, mint eredetit adta el, amelyet Ká­rolyi megbízásából a francia követhez kellett volna eljuttatnia. Ugyancsak tudomásom van arról is, hogy utólag,­­ augusztusában maga a berni német követ­ség is tudta már s beismerte, hogy otromba hami­sítvánnyal félrevezették. Fönti állításaimért természetesen teljes mértékben viselem a felelősséget és ha a per fo­lyamán szükségessé válnék, kész vagyok a memorandum eredetét, illetve hami­sított voltát pontos adatokkal és nevekkel igazolni. Innsbruck, 1922 november 30.-án. Benedek Károly, svájci lapok magyar tudósítója Wildl & Jövő csütörtöki számában jelentet­tük, hogy Károlyi Mihály vagyonelkobzási perében Horváth Dénes, a vádló, arra a vád­­pontra­ vonatkozóan, hogy az 1918.-i január­­munkássztrájkot Károlyi Mihály idézte elő, kérte Sztupka László hadbíró őrnagy. Hohen­­burger Antal, a legfőbb katonai törvényszék volt elnöke, Szilágyi Arthur Károly ügyvéd és Wild József nemzetgyűlési képviselőt tanú­ként való kihallgatását. Kik ezek az urak ? — kérdezi az olvasó. Sztupkát ismeri már: hadbiró-őrnagy, katonai vádló, Hohenburgerról is tudják nagyon sokan, hogy a Lukachi­­­­ídekben ő volt a legfőbb katonai törvényszék elnöke, Szilágyi Arthur Károlyról, az elegáns öreg ügyvédről is azt, hogy a háború idején, különösen a háború utolsó napjaiban, a had­­osztálybíróságokon erős szerepe volt. De ki ez a Wild József? ügy van, nemzetgyűlési képviselő.­e, az, akinek a mandátumát azért akarták megpeticionálni, mert bebizonyítható hogy sem is magyar állampolgár. A Nem­zetgyűlési Almanachban azt íratta magáról, hogy az erdélyi fronton a k­a­t­o­n a p­o­l­i­­tikai osztály vezetője volt, majd 1918-ban a közbiztonsági ügyek referensi állá­sával bízták meg. Ez csak a címe volt anek a Wild Józsefnek, akiről az 1918 évi Konsten hajsza idején mindenki tudta Budapesten, hogy a katonai spicli­iroda vezetője volt, akinek a kezéhez sok ártatlanul kivégzett katona és nem magyar nemzetiségű magyar állampolgár vére tapad. Horváth Dénes ezt a Wildet is föl akarja sorakoztatni Károlyi Mihály ellen! Szorodlanyt? A Jövő csütörtöki számában is közöl­jük, hogy a Károlyi-perben a vád képviselői.- bemutatta a bíróságnak Károlyi állítólagos sajátkezű följegyzését az 1918-iki január­­talános sztrájk idejéről. Legyen most mellé­kesen, kivel, lopatták el ezeket a följegyzéseket­. A jegyzetek egyik-másik mon­datát budapesti lapok állítólag egész terjedel­mükben köztik, a következő részt is: „Ma estefelé Beck telefonált, hogy jöjjek lakására. Munkásokkal megbeszélés. Négy munkás. Ormos E., Beck, én. Egyikük, a költő (Szo­­molányi?) viszi a szót. Egzaltált, fantaszta. Sokat beszéltünk helyzetről.“ Ki tette a kérdőjelet Szomolányi neve mellé? Károlyi nem, az bizonyos. Károlyi tudta, kivel beszél. De ki ez a Szomolányi? Fiatal munkás volt. — csak volt szegény, mert a fehér terror legelején, menekülése közben több társával együtt elfogták, iszonyúan meg­­kínozták, kivégezték. Fiatal munkás volt, jól mondja a följegyzés : exaltált, fantaszta, aki néhányadmagával nagyon maradinak tartotta a szociáldemokrata párt vezetőségé­nek a politikáját és Cinkotán meg Mátyás­­földön Csizmadia Sándorral meg­­ Friedrich Istvánnal ellenzéket csinált. Cinkotán és környékén alapították meg a „Nép“-tár­­saságot, amelynek lapja is volt, a Friedrich szerkesztésében megjelent „Nép“. Ennek a hasábjain írta Csizmadia Sándor és Friedrich István a szociáldemokrata pártot forradalmi elveinek elárulása miatt támadó cikkeit! Ha tehát igaz az, hogy e följegyzések Károlyiéi és hogy Károlyi a sztrájk előtt a munkások­kal tárgyalt (bár ez korántsem bizonyíthatná, hogy a sztrájkot ő is előidézte!), ezerszerte igazabb az, hogy a sztrájkra bujtogatók kö­zött ott volt Friedrich, a magyar ellenforrada­lom atyamestere, jogforrása, főfascistája ! Péntek, 1922 december 1­3 O V O Tisztek fogságában az új görög király is. Olaszország visszahívta athéni követét. — Venizelosz elutazik Lausanneból. Bécs, november 8. Az athéni „nacionalista“ katonai hóhérok véres munkája az örvény szék­­lére sodorta Görögországot. Most, ami­kor a kisázsiai vesztes háború után a legnagyobb szüksége volna Görögország­nak a hatalmak szimpátiájára: a tiszti „forradalmi“ ellenforradalm­árok a világ undorát és gyűlöletét zúdítják hazájukra. Az európai sajtó egyhangú fölháboro­­dással ítéli el a Konstantin párti minisz­terek kivégzését Anglia példájét már Olaszország is követte és mint a Wolff­­ügynökség jelenti: az olasz kor­mány viss­zahívta­ athé­ni követét,­­ Venizelosz pedig­ Görög­ország legtehetségesebb diplomatája, akit azért küldtek a lausannei béke­­konferenciára, hogy — amit lehet — a szó erejével szerezzen vissza abból, amit a fegyverek elveszítettek. Venizelosz egyes jelentések sze­­rint még a mai nap folyamán elutazik Lausanceból és Görögország sorsdöntő óráiban elha­gyatva áll a nagyhatalmak ítélőszéke előtt­­A francia kormány „Görögország belügyének tekinti“ ugyan a tiszti terroristák példátlan vérengzését és a „Petit Parisien“ szerint nem hívja vissza athéni követét. Anglia azonban a görög kormányhoz újabb jegyzéket intézett, amelyben az eddigieknél is energi­kusabb rendszabályokkal fenyeget. Az ú.­ angol jegyzék tartalma még isme­retlen. Belgrádi lapok athéni jelentése szerint György görög király meg akarta akadályozni a kivégzéseket, igyekezete azonban nem járt eredménnyel, amire el akart menekülni Athén­ból. A tiszti kormány ebben megaka­dályozta és fogságban tartja a királyi palotában. A király környezetébe csak a forradalmi kor­mány embereit engedik. A berlini görög követségen megerősítették a király és kormány között kitört konfliktusról szóló híreket. Az athéni helyzetet a következő híreink ismertetik : A király fogságban. Belgrád, november 30. (Voltf.) A Belgrádi lapok a trión jelentése szerint György király azon fáradozott, hogy megakadályozza a görög miniszterek ki­végzését. A jugoszláv és a román követet kérte föl, hogy lépjenek közbe az elítéltek érdekében. A kivégzés megtörténte után a király azt a kíván­ságát fejezte ki, hogy el akarja hagyni Görögországot. A királyt azonban a tisztek palotájában fogvatartják. Újabb letartóztatások: Athén, november 30. Papulas, Dusmanis és Valetta táborno­kokat letartóztatták. Flottatümtetés készül a Pireuszban. Frankfurt, november 30. A „Frankfurter Zeitung" római jelen­tése szerint Róma és Paris között élénk áviratváltás van folyamatban avégből, hogy közös eljárásban egyezze­nek meg Görögország ellen. Az olasz mi­nisztertanács pénteken dönt ebben a kér­désben. Politikai körökben elterjedt hírek szerint Olaszország résztvett eegg a Pi­reuszban rendezendő flottatüntetésen. Az angol alsóház az athéni vérengzésről * London, november 30 Az angol alsóház szerdai ülésén tár­gyalta a volt görög miniszterek kivégzésé­nek ügyét. Egy képviselő ama kérdésére, hogy vannak-e a kormánynak részletesebb információi az athéni tragédiáról. Bonar Law kijelentette, hogy mindenről pusz­tán az újságokból értesült és az athéni angol követet felszólította, hogy hagyja el állo­máshelyét. A munkáspárt egyik tagja meg­kérdezte, hogy van-e alapja a görög kormány arra vonatkozó kijelentésének, hogy Görög­ország az Angol külügyi államtitkártól és más angol miniszterektől bátorítást kapott. Bonar Law kijelentette, hogy erről n­ics tudomása; ellenkezően, a tragédia megelő­zése végett, az angol kormány értesítette a görög kormányt, hogy megszakítja a diplomáciai összeköttetést, ha végrehajtják a kivégzéseket. A miniszterelnök végül kijelentette, hogy a kivégzés nem egy kormánynak, hanem egy f­orradalmi bizottságnak a műve. Angol politikai körökben csalódást oko­zott az a körülmény, hogy a szövetsé­ges kormányok nem követték Anglia pél­dáját és hogy Franciaország az egész ese­tet görög belügynek tekinti. E héten tárgyalják le a szanáló törvényt Saipel budapesti útja. — A J­é­r fi munkatársától. — Bécs, november 30. Az osztrák nemzetgyűlés pénteken délben 12 órakor tartja legközelebbi ülését. Ennek az ülésnek, a­mely külö­­ben is csak rövid ideig fog tartani, — beavatott körök véle­­ménye szerint — kizáróan formális jellege tesz. A pártok között ugyanis megál­apodás jött létre, amelynek értelmében a szanáló munkára vonatkozó törvényjavaslatot első ol­vasásában vita nélkül tárgyalják le és érdemleges tárgyalás végett azonnal továbbítják a bizottságoknak, amelyek ugyancsak még a pénteki nap folyamán ülé­seznek. A genfi javaslat­ második olvasását szombatra tervezik. Parlamenti körökben azt remélik, hogy a második olvasás is csupán egyetlenegy rövid nemzetgyűlési ülést vesz majd igénybe és ugyancsak vita nélkül folyik le. A harmadik olvasás formalitásait pedig egy vasárnap délelőtt megtartandó rövid élé­sen akarok keresztülvinni. Ezzel azután a szanáló tervezet sok huza­vona után végre tető alá kerül. Seipel kancellárnak az a terve, hogy a szanáló munka parlamenti elintézése után Bethlen gróf látogatására Budapestre utazik. A parlament folyosóin Leipel buda­pesti úíját a képen kommentálják, hogy a kancellár ez alkalommal akarja az Ausztria és Magyarország között már annyiszor kez­deményezett és mindig újra és újra csődön mondott közeledést megteremteni. Az inciativa most is Budapestről indult ki, de állítólag bizonyos állámkörök is erősen fáradoztak azon, hogy Seipe­ és Bethlen újból fölvegyék a nyugatmagyarországi ügy előtt abbamaradt osztrák-magyar tárgyalásokat. A kormányhoz közeli álló­helyen, ahol a jövő munka­társa Seipe­ útjának tulajdonképeni célja felől érdeklődött, kijelentették, hogy az osztrák­­magyar tárgyalásokról szóló hírek merő kom­binációin alapulnak és Seipel budapesti útja csupán udvariassági aktusnak tekintendő. Seipel ugyanis most viszonozza Bethlen leg­utóbbi bécsi látogatását. Az osztrák hitel garanciái. London, november 30. Baldwin kincstári kancellár az alsóház csütörtöki ülésén közölte, hogy Anglia, Franciaország, Olaszország, Csehszlovákia, Belgium és Svájc hajlandó az osztrák hitelnyújtás folytán szükségessé vált ga­ranciákat elvállalni. Az erre vonatkozó tör­vényjavaslat az alsóháznak még ezidei ülésszakában tárgyalásra kerül. Az osztrák je­gy­bank e­iyöke. Az új osz­trák jegybank elnökéül az osztrák kormány dr. Reisch volt pénzügyminisztert nevezte ki, 44«ABAAAAAAAáAláAAáOAáOAAA4AAAAOA4AAA vvvWvrvvtvvvVvtvtvtttVttvvvvTvvvttvTv«Ov* A JÖVŐ A LEGJOBB QRIAIWI A IK­RelítíRE Hogyan történt a kivégzés. Az elítéltek bátran haltak meg. PAK­S, november 30. Az „Intranzigeant“ athéni jelentése szerint az elítélt miniszterek valamennyien bátran haltak meg. Arra a kérdésre, hogy nem akarják-e utolsó akaratukat nyilvá­nítani, nem válaszoltak. Gunarisz csal­­most gyógyult föl lázas betegségéből. Egy lépcsőn kellett lemennie, hogy eljusson addig a falig, amely mellett az elitélteket sorbaállították. Valamennyien jól voltak, öltözve és nagyon haloványai voltak. Baltazzi selyerűzsebkendővel törölhette monokliját, majd szeméhez tette és úgy szemlélte az eseményeket. Sztratosz ke­serű mosollyal nézte a katonákat, akik a vezényszóra vártak. Azután tekintetét áll­­hatosan a kivégzés helyével éppen szem­­ben lévő fehér épületre szegezte, amely­ben fiatal felesége lakik. Gyögy király palotájában mélyen megrendülve hallgatta a lövéseket. Bethlen októbrizmusa. Baassay felel a miniszterelnöknek. — A J 8 v 6 budapesti tudós tójától. — Budapest, november 30 A Bethlen októbrizmusa körül kelet­kezett vitát Rassay Károly a maga részé­ről ma bezárja. A vitát Bethlen inditotta meg azzal, hogy a hódmezővásárhely a gyülésen vádként hangoztatta Rassayról hogy októbrista — mire Rassay leleple­zéssel felelt. Bethlen 1919 augusztusában októbrista alapon készített tervezetet a kormány átvételére. A miniszterelnök — amint a jövő tegnap jelentette —- a váddal szemben azzal védekezett, hogy ő Heinrich Ferenc akkori kereskedelmi mi­niszter felkérésére vett részt az októbrista alapon­ álló tervezet elkészítésében —■ tehát, véleménye szerint, Rassay róla va­lótlant állított. Erre a gyönge védekezésre ma felel Rassay Károly s azzal végzi a vitát, hogy hónapokkal a­­Heinrich-féle tárgyalások előtt, már 1910 áprilisában­ októbrista memo­randumot terjesztett Bethlen a párisi békekonferenciához. Rassay válaszának lényege különben a következő: — A miniszterelnök úr azt adja elő, hogy az 1919 augusztusában tárgyalás alá vett tervezetet nem ő készítette, nem az ii cselekvése és nem az ő tervezete, hanem Heinrich Ferenc akkori kereskedelmi miniszter t­evezete, amelynek kidolgozásában a minisz­terelnök Heinrich Ferenc fölkérésére vett részt Ez a tényállás nem változtat azokon a megállapításokon, amelyet én nyi­latkozatomban előadtam. Én ugyanis azt állí­tottam, hogy Bethlen István gróf a kommun­izmus bukása előtt és után az alkotmányos élet megindulását az 1918 november 16.-i alapon képzelte el és ezt a külső és belső politikában egyaránt képviselte. A min­iszter­­elnök úr elismeri, hogy a ter­­vezet elkészítésében részt­vé­tt és bizonyára nem vonja kétségbe azt sem, hogy ezt az ő közreműködésével létrejött tervezetet az említett politikai tár­gyalásban képviselte. Bethlen István grófnak arra a­ kifogására, hogy a tervezetnek az államforma és az ál­talános, titkos választói jog ügyére vonatkozó tékje nem az ő, hanem az antant követelése volt, csak ezt, jegyzem meg. Ezt az állás­pontot a miniszterelnök már a Heinrich féle tárgyalást hónapokkal megelőzően ia­kt­i­viselte az általam emlitett és általa meg nem cáfolt memorandumban, amelyet 1913 áprilisában a párisi békekonferenciához és Berthelot francia tábornokhoz elküldött. Meg­állapítom továbbá, hogy Bethlen István gróf — aki nem volt részese a kormányhatalom­nak — csak akkor hivatkozhatna az antani kívánságára, ha ezen a tárgyaláson nem ön­ként vett volna részt, mert fe­lelős politika állást nem töltött be. — A Székely Nemzeti Tanáccsal kapcso­latos működéséről mondott kritikámban soha sem akartam a miniszterelnök hazafias érzését kétségbe vonni, csak figyelmeztetni óhajtottam, h­ogy az első nemzetgyűlésen nem egy ízben támadták a Székely Nemzeti Tanács elnö­két (A Székely Nemzeti Tanács elnöke Ugrón Gábor volt. —­A s­z­e­r­k.) és Bet­hier­ István grófnak sohasem jutott eszébe, hogy akkor tett volna hitvallást a Székely Nemzeti Tanács hazafias működése és inten­ciói mellett. Ezt az egész vitát egyébként a miniszterelnök provokálta hódmezővásárhelyi beszédében s nekem a közvélemény megíté­lése alá kellett bocsátanom, vajjon az ellenen: emelt vád jogosan hangozhatott-e el annak az államférfiúnak az ajkáról, aki az elmúlt idők­ben nálamnál sokkal radikálisabb programot képviselt. Kormányválság fenyeget Jugoszláv­ában. Belgrád, november 30. (Korr. Herzog.) A radikális klubbal Pasics miniszterelnök nyilatkozott­­ belpolitikai helyzetről. Beszéde végén következő kijelentést tette: A demokr­­ák és az ellenzék közötti megegyez komoly eseményeket idézhet elő. El? szemben nekünk ragaszkodnunk fő álláspontunkhoz. Legyetek rövidanny helyeteken és viselkedjetek fegyel­metten, mert a legközelebbi napot fontos határozatokra kerül a sor radikális klub fölhatalmazta Pasi hogy a helyzet válságosra fordulásí tén lemondjon.

Next