Jövő, 1922. december (2. évfolyam, 274-299. szám)
1922-12-01 / 274. szám
2 béke megkötéséről volt szó és az akta szerzője hajlandónak mutatkozott oly területi engedményekre is, amelyek az akkori magyar birodalom integritását jelentékenyen, csorbították volna. Az illető hölgy, akivel Károlyi Mihály ismeretségben nem állott, a memorandumot, mint eredetit adta el, amelyet Károlyi megbízásából a francia követhez kellett volna eljuttatnia. Ugyancsak tudomásom van arról is, hogy utólag, augusztusában maga a berni német követség is tudta már s beismerte, hogy otromba hamisítvánnyal félrevezették. Fönti állításaimért természetesen teljes mértékben viselem a felelősséget és ha a per folyamán szükségessé válnék, kész vagyok a memorandum eredetét, illetve hamisított voltát pontos adatokkal és nevekkel igazolni. Innsbruck, 1922 november 30.-án. Benedek Károly, svájci lapok magyar tudósítója Wildl & Jövő csütörtöki számában jelentettük, hogy Károlyi Mihály vagyonelkobzási perében Horváth Dénes, a vádló, arra a vádpontra vonatkozóan, hogy az 1918.-i januármunkássztrájkot Károlyi Mihály idézte elő, kérte Sztupka László hadbíró őrnagy. Hohenburger Antal, a legfőbb katonai törvényszék volt elnöke, Szilágyi Arthur Károly ügyvéd és Wild József nemzetgyűlési képviselőt tanúként való kihallgatását. Kik ezek az urak ? — kérdezi az olvasó. Sztupkát ismeri már: hadbiró-őrnagy, katonai vádló, Hohenburgerról is tudják nagyon sokan, hogy a Lukachiídekben ő volt a legfőbb katonai törvényszék elnöke, Szilágyi Arthur Károlyról, az elegáns öreg ügyvédről is azt, hogy a háború idején, különösen a háború utolsó napjaiban, a hadosztálybíróságokon erős szerepe volt. De ki ez a Wild József? ügy van, nemzetgyűlési képviselő.e, az, akinek a mandátumát azért akarták megpeticionálni, mert bebizonyítható hogy sem is magyar állampolgár. A Nemzetgyűlési Almanachban azt íratta magáról, hogy az erdélyi fronton a katon a politikai osztály vezetője volt, majd 1918-ban a közbiztonsági ügyek referensi állásával bízták meg. Ez csak a címe volt anek a Wild Józsefnek, akiről az 1918 évi Konsten hajsza idején mindenki tudta Budapesten, hogy a katonai spicliiroda vezetője volt, akinek a kezéhez sok ártatlanul kivégzett katona és nem magyar nemzetiségű magyar állampolgár vére tapad. Horváth Dénes ezt a Wildet is föl akarja sorakoztatni Károlyi Mihály ellen! Szorodlanyt? A Jövő csütörtöki számában is közöljük, hogy a Károlyi-perben a vád képviselői.- bemutatta a bíróságnak Károlyi állítólagos sajátkezű följegyzését az 1918-iki januártalános sztrájk idejéről. Legyen most mellékesen, kivel, lopatták el ezeket a följegyzéseket. A jegyzetek egyik-másik mondatát budapesti lapok állítólag egész terjedelmükben köztik, a következő részt is: „Ma estefelé Beck telefonált, hogy jöjjek lakására. Munkásokkal megbeszélés. Négy munkás. Ormos E., Beck, én. Egyikük, a költő (Szomolányi?) viszi a szót. Egzaltált, fantaszta. Sokat beszéltünk helyzetről.“ Ki tette a kérdőjelet Szomolányi neve mellé? Károlyi nem, az bizonyos. Károlyi tudta, kivel beszél. De ki ez a Szomolányi? Fiatal munkás volt. — csak volt szegény, mert a fehér terror legelején, menekülése közben több társával együtt elfogták, iszonyúan megkínozták, kivégezték. Fiatal munkás volt, jól mondja a följegyzés : exaltált, fantaszta, aki néhányadmagával nagyon maradinak tartotta a szociáldemokrata párt vezetőségének a politikáját és Cinkotán meg Mátyásföldön Csizmadia Sándorral meg Friedrich Istvánnal ellenzéket csinált. Cinkotán és környékén alapították meg a „Nép“-társaságot, amelynek lapja is volt, a Friedrich szerkesztésében megjelent „Nép“. Ennek a hasábjain írta Csizmadia Sándor és Friedrich István a szociáldemokrata pártot forradalmi elveinek elárulása miatt támadó cikkeit! Ha tehát igaz az, hogy e följegyzések Károlyiéi és hogy Károlyi a sztrájk előtt a munkásokkal tárgyalt (bár ez korántsem bizonyíthatná, hogy a sztrájkot ő is előidézte!), ezerszerte igazabb az, hogy a sztrájkra bujtogatók között ott volt Friedrich, a magyar ellenforradalom atyamestere, jogforrása, főfascistája ! Péntek, 1922 december 13 O V O Tisztek fogságában az új görög király is. Olaszország visszahívta athéni követét. — Venizelosz elutazik Lausanneból. Bécs, november 8. Az athéni „nacionalista“ katonai hóhérok véres munkája az örvény széklére sodorta Görögországot. Most, amikor a kisázsiai vesztes háború után a legnagyobb szüksége volna Görögországnak a hatalmak szimpátiájára: a tiszti „forradalmi“ ellenforradalmárok a világ undorát és gyűlöletét zúdítják hazájukra. Az európai sajtó egyhangú fölháborodással ítéli el a Konstantin párti miniszterek kivégzését Anglia példájét már Olaszország is követte és mint a Wolffügynökség jelenti: az olasz kormány visszahívta athéni követét, Venizelosz pedig Görögország legtehetségesebb diplomatája, akit azért küldtek a lausannei békekonferenciára, hogy — amit lehet — a szó erejével szerezzen vissza abból, amit a fegyverek elveszítettek. Venizelosz egyes jelentések szerint még a mai nap folyamán elutazik Lausanceból és Görögország sorsdöntő óráiban elhagyatva áll a nagyhatalmak ítélőszéke előttA francia kormány „Görögország belügyének tekinti“ ugyan a tiszti terroristák példátlan vérengzését és a „Petit Parisien“ szerint nem hívja vissza athéni követét. Anglia azonban a görög kormányhoz újabb jegyzéket intézett, amelyben az eddigieknél is energikusabb rendszabályokkal fenyeget. Az ú. angol jegyzék tartalma még ismeretlen. Belgrádi lapok athéni jelentése szerint György görög király meg akarta akadályozni a kivégzéseket, igyekezete azonban nem járt eredménnyel, amire el akart menekülni Athénból. A tiszti kormány ebben megakadályozta és fogságban tartja a királyi palotában. A király környezetébe csak a forradalmi kormány embereit engedik. A berlini görög követségen megerősítették a király és kormány között kitört konfliktusról szóló híreket. Az athéni helyzetet a következő híreink ismertetik : A király fogságban. Belgrád, november 30. (Voltf.) A Belgrádi lapok a trión jelentése szerint György király azon fáradozott, hogy megakadályozza a görög miniszterek kivégzését. A jugoszláv és a román követet kérte föl, hogy lépjenek közbe az elítéltek érdekében. A kivégzés megtörténte után a király azt a kívánságát fejezte ki, hogy el akarja hagyni Görögországot. A királyt azonban a tisztek palotájában fogvatartják. Újabb letartóztatások: Athén, november 30. Papulas, Dusmanis és Valetta tábornokokat letartóztatták. Flottatümtetés készül a Pireuszban. Frankfurt, november 30. A „Frankfurter Zeitung" római jelentése szerint Róma és Paris között élénk áviratváltás van folyamatban avégből, hogy közös eljárásban egyezzenek meg Görögország ellen. Az olasz minisztertanács pénteken dönt ebben a kérdésben. Politikai körökben elterjedt hírek szerint Olaszország résztvett eegg a Pireuszban rendezendő flottatüntetésen. Az angol alsóház az athéni vérengzésről * London, november 30 Az angol alsóház szerdai ülésén tárgyalta a volt görög miniszterek kivégzésének ügyét. Egy képviselő ama kérdésére, hogy vannak-e a kormánynak részletesebb információi az athéni tragédiáról. Bonar Law kijelentette, hogy mindenről pusztán az újságokból értesült és az athéni angol követet felszólította, hogy hagyja el állomáshelyét. A munkáspárt egyik tagja megkérdezte, hogy van-e alapja a görög kormány arra vonatkozó kijelentésének, hogy Görögország az Angol külügyi államtitkártól és más angol miniszterektől bátorítást kapott. Bonar Law kijelentette, hogy erről nics tudomása; ellenkezően, a tragédia megelőzése végett, az angol kormány értesítette a görög kormányt, hogy megszakítja a diplomáciai összeköttetést, ha végrehajtják a kivégzéseket. A miniszterelnök végül kijelentette, hogy a kivégzés nem egy kormánynak, hanem egy forradalmi bizottságnak a műve. Angol politikai körökben csalódást okozott az a körülmény, hogy a szövetséges kormányok nem követték Anglia példáját és hogy Franciaország az egész esetet görög belügynek tekinti. E héten tárgyalják le a szanáló törvényt Saipel budapesti útja. — A Jér fi munkatársától. — Bécs, november 30. Az osztrák nemzetgyűlés pénteken délben 12 órakor tartja legközelebbi ülését. Ennek az ülésnek, amely külöben is csak rövid ideig fog tartani, — beavatott körök véleménye szerint — kizáróan formális jellege tesz. A pártok között ugyanis megálapodás jött létre, amelynek értelmében a szanáló munkára vonatkozó törvényjavaslatot első olvasásában vita nélkül tárgyalják le és érdemleges tárgyalás végett azonnal továbbítják a bizottságoknak, amelyek ugyancsak még a pénteki nap folyamán üléseznek. A genfi javaslat második olvasását szombatra tervezik. Parlamenti körökben azt remélik, hogy a második olvasás is csupán egyetlenegy rövid nemzetgyűlési ülést vesz majd igénybe és ugyancsak vita nélkül folyik le. A harmadik olvasás formalitásait pedig egy vasárnap délelőtt megtartandó rövid élésen akarok keresztülvinni. Ezzel azután a szanáló tervezet sok huzavona után végre tető alá kerül. Seipel kancellárnak az a terve, hogy a szanáló munka parlamenti elintézése után Bethlen gróf látogatására Budapestre utazik. A parlament folyosóin Leipel budapesti úíját a képen kommentálják, hogy a kancellár ez alkalommal akarja az Ausztria és Magyarország között már annyiszor kezdeményezett és mindig újra és újra csődön mondott közeledést megteremteni. Az inciativa most is Budapestről indult ki, de állítólag bizonyos állámkörök is erősen fáradoztak azon, hogy Seipe és Bethlen újból fölvegyék a nyugatmagyarországi ügy előtt abbamaradt osztrák-magyar tárgyalásokat. A kormányhoz közeli állóhelyen, ahol a jövő munkatársa Seipe útjának tulajdonképeni célja felől érdeklődött, kijelentették, hogy az osztrákmagyar tárgyalásokról szóló hírek merő kombinációin alapulnak és Seipel budapesti útja csupán udvariassági aktusnak tekintendő. Seipel ugyanis most viszonozza Bethlen legutóbbi bécsi látogatását. Az osztrák hitel garanciái. London, november 30. Baldwin kincstári kancellár az alsóház csütörtöki ülésén közölte, hogy Anglia, Franciaország, Olaszország, Csehszlovákia, Belgium és Svájc hajlandó az osztrák hitelnyújtás folytán szükségessé vált garanciákat elvállalni. Az erre vonatkozó törvényjavaslat az alsóháznak még ezidei ülésszakában tárgyalásra kerül. Az osztrák jegybank eiyöke. Az új osztrák jegybank elnökéül az osztrák kormány dr. Reisch volt pénzügyminisztert nevezte ki, 44«ABAAAAAAAáAláAAáOAáOAAA4AAAAOA4AAA vvvWvrvvtvvvVvtvtvtttVttvvvvTvvvttvTv«Ov* A JÖVŐ A LEGJOBB QRIAIWI A IKRelítíRE Hogyan történt a kivégzés. Az elítéltek bátran haltak meg. PAKS, november 30. Az „Intranzigeant“ athéni jelentése szerint az elítélt miniszterek valamennyien bátran haltak meg. Arra a kérdésre, hogy nem akarják-e utolsó akaratukat nyilvánítani, nem válaszoltak. Gunarisz csalmost gyógyult föl lázas betegségéből. Egy lépcsőn kellett lemennie, hogy eljusson addig a falig, amely mellett az elitélteket sorbaállították. Valamennyien jól voltak, öltözve és nagyon haloványai voltak. Baltazzi selyerűzsebkendővel törölhette monokliját, majd szeméhez tette és úgy szemlélte az eseményeket. Sztratosz keserű mosollyal nézte a katonákat, akik a vezényszóra vártak. Azután tekintetét állhatosan a kivégzés helyével éppen szemben lévő fehér épületre szegezte, amelyben fiatal felesége lakik. Gyögy király palotájában mélyen megrendülve hallgatta a lövéseket. Bethlen októbrizmusa. Baassay felel a miniszterelnöknek. — A J 8 v 6 budapesti tudós tójától. — Budapest, november 30 A Bethlen októbrizmusa körül keletkezett vitát Rassay Károly a maga részéről ma bezárja. A vitát Bethlen inditotta meg azzal, hogy a hódmezővásárhely a gyülésen vádként hangoztatta Rassayról hogy októbrista — mire Rassay leleplezéssel felelt. Bethlen 1919 augusztusában októbrista alapon készített tervezetet a kormány átvételére. A miniszterelnök — amint a jövő tegnap jelentette —- a váddal szemben azzal védekezett, hogy ő Heinrich Ferenc akkori kereskedelmi miniszter felkérésére vett részt az októbrista alapon álló tervezet elkészítésében —■ tehát, véleménye szerint, Rassay róla valótlant állított. Erre a gyönge védekezésre ma felel Rassay Károly s azzal végzi a vitát, hogy hónapokkal aHeinrich-féle tárgyalások előtt, már 1910 áprilisában októbrista memorandumot terjesztett Bethlen a párisi békekonferenciához. Rassay válaszának lényege különben a következő: — A miniszterelnök úr azt adja elő, hogy az 1919 augusztusában tárgyalás alá vett tervezetet nem ő készítette, nem az ii cselekvése és nem az ő tervezete, hanem Heinrich Ferenc akkori kereskedelmi miniszter tevezete, amelynek kidolgozásában a miniszterelnök Heinrich Ferenc fölkérésére vett részt Ez a tényállás nem változtat azokon a megállapításokon, amelyet én nyilatkozatomban előadtam. Én ugyanis azt állítottam, hogy Bethlen István gróf a kommunizmus bukása előtt és után az alkotmányos élet megindulását az 1918 november 16.-i alapon képzelte el és ezt a külső és belső politikában egyaránt képviselte. A miniszterelnök úr elismeri, hogy a tervezet elkészítésében résztvétt és bizonyára nem vonja kétségbe azt sem, hogy ezt az ő közreműködésével létrejött tervezetet az említett politikai tárgyalásban képviselte. Bethlen István grófnak arra a kifogására, hogy a tervezetnek az államforma és az általános, titkos választói jog ügyére vonatkozó tékje nem az ő, hanem az antant követelése volt, csak ezt, jegyzem meg. Ezt az álláspontot a miniszterelnök már a Heinrich féle tárgyalást hónapokkal megelőzően iaktiviselte az általam emlitett és általa meg nem cáfolt memorandumban, amelyet 1913 áprilisában a párisi békekonferenciához és Berthelot francia tábornokhoz elküldött. Megállapítom továbbá, hogy Bethlen István gróf — aki nem volt részese a kormányhatalomnak — csak akkor hivatkozhatna az antani kívánságára, ha ezen a tárgyaláson nem önként vett volna részt, mert felelős politika állást nem töltött be. — A Székely Nemzeti Tanáccsal kapcsolatos működéséről mondott kritikámban soha sem akartam a miniszterelnök hazafias érzését kétségbe vonni, csak figyelmeztetni óhajtottam, hogy az első nemzetgyűlésen nem egy ízben támadták a Székely Nemzeti Tanács elnökét (A Székely Nemzeti Tanács elnöke Ugrón Gábor volt. —A szerk.) és Bethier István grófnak sohasem jutott eszébe, hogy akkor tett volna hitvallást a Székely Nemzeti Tanács hazafias működése és intenciói mellett. Ezt az egész vitát egyébként a miniszterelnök provokálta hódmezővásárhelyi beszédében s nekem a közvélemény megítélése alá kellett bocsátanom, vajjon az ellenen: emelt vád jogosan hangozhatott-e el annak az államférfiúnak az ajkáról, aki az elmúlt időkben nálamnál sokkal radikálisabb programot képviselt. Kormányválság fenyeget Jugoszlávában. Belgrád, november 30. (Korr. Herzog.) A radikális klubbal Pasics miniszterelnök nyilatkozott belpolitikai helyzetről. Beszéde végén következő kijelentést tette: A demokrák és az ellenzék közötti megegyez komoly eseményeket idézhet elő. El? szemben nekünk ragaszkodnunk fő álláspontunkhoz. Legyetek rövidanny helyeteken és viselkedjetek fegyelmetten, mert a legközelebbi napot fontos határozatokra kerül a sor radikális klub fölhatalmazta Pasi hogy a helyzet válságosra fordulásí tén lemondjon.