Jövő, 1922. december (2. évfolyam, 274-299. szám)
1922-12-08 / 280. szám
Ne csodálkozzunk, ez a dolog természete. Kivételes állapotokat, kivételes törvények nélkül nem lehet föntartani. A kurzus — hogy a filozófus műszavát használjam — „termő elvében“ rejlik az erőszak Ez a rendszer nem konszolidálódhatik, illetve csak úgy konszolidálódhatik, ha lénye természetét, azaz a folytonos és állandó erőszakot fejti ki. Nem lehet Danszkynak kegyelmet adni, Héjjast ünnepelni és a tömeggyilkosok rendszerét támogatni, anélkül, hogy befogjam a száját, kinyissam a levelét, füleljem a telefonját annak a gyanús egyénnek, akit az ilyen intézkedés felháborít vagy csak kétségbeejt Mi, bécsiek, száza Szőttek, akiket időnként összehoz a sors a bécsi Ringeken egynémely Bécset járó honfitársakkal, évek óta figyeljük az otthoni magyarság optimizmusát. Oktalan optimizmusát. A terror első kidühöngése után azt mondták: na, most vége. A királypucsok után azt mondták : na, most rend lesz. A bombamerénylet után azt kiáltották: ez nem ismétlődik meg többé. Amikor Bethlen miniszter lett, általános volt a megelégedettség: ez a Tisza embere. S éppen pláne, amikor Rakovszky lett a belügyminiszter, csupa bólogató fej integetett feléje: ez a jó munkapárti tradíció. Amikor választások után Bethlen István kiakolbólitotta a kisgazdákat és az első nemzetgyűlés rakoncátlan elemeit, volt nagy lelkesedés: ez megint a jó, régi liberális világ. Mi is azt mondjuk, ez az, ez a Tisza-tradíció, ez a munkapárt, ez a régi liberális világ, de kikapcsolva a fék, amellyel a monarchia fékezte meg a magyar úri osztályönzést. Most szabadjára élheti ki magát. Erre a társaságra mondják vagy legalább is mondták a mi budapesti barátaink, hogy íme, megint európai elemek kerekedtek fölül. Nos, ami Európát illeti, csak ki kell nyitni a legóvatosabb polgári lapokat, amelyek Magyarországon kívül jelennek meg. Mai lapunk idézi a bécsi sajtót. Látni fogja belőle az olvasó, hogy ami most Magyarországon történik, az még az európai reakciót is döbbenetbe ejti. Igaz, való, a kurzus megváltoztatta természetét, rendetlenkedő és duhaj különítményes mivoltát átváltoztatja intézményessé, rendszeressé és törvényessé. Ha ugyanezt teszi. Mert vannak törvények, amelyeknek hatálya a törvénytelenség. A tisztes érzésre mért büntetés, a panamista Eckhardtok kitüntetése, a Bibó-féle gyáva gyilkosok sérthetetlensége nem eredményezhet mást, mint panama megkockáztatásának reményét és merényét, mint a gyáva orgyilok megkísérlésének vágyát s mint a tisztes emberi érzéstől való riadt félelmet Ha az országban elszaporodnak Szász Zoltánok, akkor a telefonközpont beszünteti működését Ellenben, ha a Héjjasok szaporodnak el, akkor a József- és Teréz-központok mellé kapunk Budapesten Iván-központot. A gyilkos-forgalmat, a rabló üzletet s mindazt ami e bonyolult ügyletek lebonyolítását lehetővé teszi, könnyíteni kell. Ellenben a tisztes ipart meg kell nehezíteni, a becsületes érzést el kell fojtani. A jóérzésű ember édesanyja haldoklik valahol, nem kap utazási engedélyt Ellenben, aki ölni megy, az szabadon utazhatik. Romain Rolland Magyaroszágon nem írhatna, nem telefonálhatna, nem utazhatna. Éhez minálunk csak Pekár Gyuláéknak és Kiss Menyhértéknek van joguk. A törvényt, nem vagyunk törvénytudósok, mégis csak így magyarázhatjuk. Aki nagyobb tudós, mint mi, az se magyarázhatja másként. _ (*• 1 ) (Egyes szám ára: Ausztriában • . ■ ■ 1100 osirisz Csehszlovákiában I W Jugoszláviában ■■■•■■■2 dinár Romániában «.........3 lei Megjelenik naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V. ker, Rechte Wienzelte 79. szám :: Telefon 30-51 Távirati cint: Jövő Wien Pootatakarak pénzért számaink: Ausztriában intve. Csehszlovákában 89.640, Jugoszláviában 40.100. — Németországi folyószámiénk: Deutsche Bank, Berlin Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal és minden bel- és külföldi hirdetésrods név Bécs, 1922 december 8, péntek 280. (551.) szám Az ellenzék kivonul a parlamentből, ha törvénnyé lesz a rendjavaslat. Általános izgalom a kivételes hatalom kibővítése miatt. Obstrukcióra készül az ellenzék. A sajtó a szabadságjogok mellett. - A leva budapesti todoxkéjától. - Budapest, december 7. A kurzus rendjavaslata, amelyet tegnap jelentett be a belügyminiszter, nemcsak politikai körökben, de az egész országban nagy izgalmat keltett, ami nagyon is érthető. Az ellenzék most már tisztán látja, hogy a kormány kíméletlenül tör céljai felé, nem akar megtűrni többé semmiféle ellenvéleményt Ezzel a javaslattal a kormány kntbadobta minden lehetőségét annak, hogy valami kibontakozás történhessék. Már most bizonyos, hogy az ellenzék a legélesebb obstrukcióval fog válaszolni, de az a gondolat is fölmerült már, hogy az egész ellenzék passzív rezisztenciába lép és tüntetően visszavonul a parlamenti élettől. Ralsay Károly így nyilatkozott: — Han törvényjavaslat, törvénnyé válnék, a magam részéről is revízió alá venném fölfogásomat a passzivitás kérdését illetően. Pedr Csynla a következőket mondotta:— Amit a kormány itt produkál, röviden emberi képzeletet fölülmúl. A legnagyobb szerencsétlenségnek tartom, hogy a külföld természetszerűen tudomást szerez erről és Magyarországgal szemben a bizalom nem tud helyreállani. Peyer Károly így nyilatkozott: — ha ebből a törvényjavaslatból törvény lesz, akkor legjobb, ha mindazok, akik nem a kormánypárthoz tartoznak, visszavonulnak a közélettől, mert künemben az a veszély fenyegeti, hogy lefogják őket. A javaslat szerint, tudniillik, teljesen elég ok, ha az illető csak aggályos, vagy valamiben résztvenni kószül. A kormánypárt állítása szerint teljes a jogrend. Ez a törvényjavaslat azonban éppen az ellenkezőjét bizonyítja. A kormány ezzel a törvényjavaslattal olyan jogot akar biztosítani magának és a közigazgatási hatóságnak, hogy annak alapján dologházba juttathat mindenkit, akit csak akar, tekintet nélkül arra, bűnös-e az illető, vagy nem. Vázsonyi Vilmos a következőket mondotta a javaslatról: — Mindenkinek azt kellett hinnie, hogy a rendeletek alapján fönnálló kivételes hatalom megszűkül, amikor törvényhozási szabályozására kerül a sor. Csodálatos módon azonban a kormány még nyerni óhajt azon, hogy törvényt csinál abból, ami eddig rendelet formájában állott fönn. A rendőri fölfigyelet alá való helyezés és az internálás indokolása az volt, hogy a kommunizmus újabb kitörése ellen akar a kormány védekezni., Most már, úgy látjuk, nincs szükség erre a fügefalevélre. Itt a mozioen önkény. Ha a benyújtott törvényjavaslatból törvény lesz, a fönnálló rendszernek tovább megyek: a többségi pártnak minden ellenfelét rendőri úton el lehet némítani. A politika ezzel a közveszélyes foglalkozások sorába emelkedik.. Ilyen hatalmat semmiféle kormány nem igényelhet. Ha pedig a kormány azt egyszerűen a többség erejével akarja igénybe venni, ám maradjon egyedül a porondon. Kormányozza az országot diktátori hatalommal, ellenzék nélkül, a maga felelősségére, amit ma Rakovszky belügyminiszter benyújtott törvény lenne, akkor Közszabadságról Magyarországon beszélni többé, nem lehetne, csak rendőrállamról... . . . A Bach-korszakba illő rendelkezések vannak ugyanis a javaslatban. Például ha egy gazda más községbe megy hosszabb disznótorra, tartozik az érkezését és eltávozását a helyi hatóságnál bejelenteni... A közigazgatás tulajdonképen nem lehet bírája ,a közönségnek, hanem csak annak szolgája Alapjában elhibázott rendszer az, ahol a közigazgatást nem választják el a büntetőte megtorló hatóságtól... Az egész közigazgatásból bíróságot csinálni lehetetlen . . . Újabb törvényalkotásainkban azt a sajnálatos tendenciát látjuk, hogy a központi hatalom abszolutizmusát növeljék. A mostani belügyminiszteri javaslatban pedig mindent összehordanak. Még a vádkötelezettség helyettizigoláentaktor behozzák a közszolgáltatási kötelezettséget tizennyolc éves kortól ötven évig. Végül pedig sajtótörvényt is. Szerény nézetünk szerint mindennek kevés köze van a közrend biztosításához, amit el lehetne érni a közszabadságok ilyen veszélyeztetése nélkül is.“ A „Népszava“ így ír: „Bírálatot a javaslat nem érdemel... Vissza, a legsötétebb koponyák e fércművével! . .. Kiengesztelés, a félreértések eloszlatása, a kölcsönös megértés megteremtése helyett Drakon szellemébe, akarják kivételes állapotba, helyezni az ország legnagyobb és legértékesebb néposztályát. Mert itt semmi egyébről nincsen szó, mint a szociáldemokrata munkásmozgalom te a szociáldemokrata munkásság ellen alkotandó kivételes törvényről! Aem mást mond ugyan, de a tendencia nyilvánvaló. Bátran mindenki olybá veheti tehát, hogy megtörtént a kistelet a szociáldemokrata munkás, mozgalom lehetetlenné tételére és még a megmaradt közszabadságok eltiprására . .. A ma kormányzatot, ha nem siet önmagát jó irányban korrigálni, nem egy, de száz hasonló törvény neki tudja megmenteni a legcsúfosabb bukástól. Pillanatnyi kényelmet, látszólagos nyugalmat, vihart megelőző csöndet teremthet magának a kormány, ha törvényerőre erőszakolja a javaslatot. Elérheti a szocialista munkásmozgalom időleges szünetelését is, ez azonban csupán azt jelenti, hogy illegális utakra kényszeríti azt a mozgalmat, amely most legálisan, a közvélemény legteljesebb ellenőrzésealatt folyik le. ” Meztelen abszotefismus! A sejttó vélemény*. A kormány lapjai mélyen hallgatnak, de még az olyan konzervatív lapok is, mint amilyen a „Budapesti Hírlap“ és a „Pesti Hírlap“, keményen és határozottan szembeszállnak a közszabadság fokozottabb eltiprásával szemben. Nagy föltűnést kelt, hogy Rákosi Jenő a legridegebben tör pálcát lapjának mai vezércikkében a kormány szándékai fölött. Mikulás napi ajándéknak mondja a javaslatot, félreérthetetlen célzással Miklósra. — Nem tudnánk a „Budapesti Hírlap” közönségének feketébb olvasmányt ajánlani ennél a javaslatnál, írja Rákosi. — Amiért. .. a nemlét a uralt század negyvenes évei óta küzdött s amit belőle meg is valósított, az ebben a javaslatban mind halomra dúlt jogállamból, amely a tettet három-négy nemzedék ideálja volt, e javaslattal egycsapásra rendestráltan lesz. Az alkotmányos kormányzatból abszolutisztikai uralom . . . . .. Meztelen abszolutizmus — magyarázza — csak azért nem lenne, ha megort jósul, mert a törvényhozó testület akasztja rá a maga alkotmányos köpönyegét, amitől iskolás példáját teremtené meg az alkotmányos abszolutizmusnak ... Hla semmiféle abszolutizmus nem olyan veszedelmes, nem oly melegágya mindenfajta korrupciónak, önkénynek, igazságtalanságnak, mint az alkotmányos absrolitizmus, ahol országutat tapos magának a visszaélte, mert nem egyesek, hanem egész pártok aknázzák ki a helyzetet, így végzi vezércikkét Rákosi „Ha többet mondtam és nem kevesebbet, mint mondanom kellett, bocsánatot fogok kérni — olvasómtól.“ A „Pesti Hírlap“ vezércikkéből idézzük csak a következő kiszakított mondatokat: „A közrend biztosítását mindenki akarja. De a közszabadságokat veszélyeztetni nem szabad. A kettő együvé tartozik. Még a közrendet sem szabad ürügyül fölhasználni arra, hogy a közszabadságoktól megfosszák a nemzetet. Márpedig ha abból a törvényjavaslatból. A bécsi lapok megbélyegzik a kurzus-jogrend kodifikálását. Még a Mpfésoft“ is elitéül Bethlen törtvényszervezetét. Lást, december 7. A „Neue Freie Presse“, amely tudvalévően sohasem állott,valami ellenséges lábon sem Horthy-Magyarországgal, sem annak kormányzatával, csütörtöki számában a „Közrend“-törvénnyel vezércikkben foglalkozik és „Egy törvény Magyarországon a személyes szabadság ellen“, „Rendőri felügyelet a politikailag megbízhatatlanok ellen“, „Levéltitok megsértésének lehetősége“ címmel, többek közt a következőket írja: A magyar nemzetgyűlés elé törvényjavaslatot terjesztettek, amelynek pszichológiai okait nehéz megérteni. A törvényjavaslat szerint a kormánynak olyan felhatalmazás adandó, amely legföljebb háború vagy forradalmak alatt szokásos. A franciák törvényes úgynevezett gyanúsakról, továbbá a hírhedt Dóra-törvény Angliában, a háború esetére szóló törvény Ausztriában, ezek hozhatók föl példák gyanánt. A miniszteri abszolutizmus e szomorú produktumai, amelyeknek gyakorlása a múltban éppen elég alkalmat adlt a legkeserűbb vádakra, némi jogosságunk, vagy a jogosság látszatával bíróak akkor, ha az állam végre szükségben van és borzalmas szültségek között végső harcot vívja az életért a halállal, a létért a megsemmisülés ellen.. Magyarország, ezt nem szabiul elfelejteni, keresztülment a bal-