Jövő, 1923. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1923-01-02 / 1. szám

life Csehszlovákiába I Jugoszláviában I Romániában ........ HsgleSenik naponta, hétfő Szerkesztőség és kiadóhivatal: V Rechte Wienzelle 79. szám :: TeSerc Távirati cím: Jövő Wien Postatakerák pénztári számaink: Au­sztriá­ban 149.679, Csehszlovákiában 69.640,­­ Jugoszláviában 40.106. — Németországi folyó­számtank: Deutsche Bank, Berlin Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal és minden bel- és külföldi hirdető iroda Bécs, 1923 január 2. kedd (571.­ szám Irigy változás előtt áll a magyar politikai élet! Bethlen lemond a jóvátétel miatt. — A J 5 v 5 budapesti tudósítójától. — Budapest, január 1. A mai politika szokatlan újévi né­­asága ilmas események előrezgéseit karja, s eddig is gyanúsnak mutat­­ozott, ha a miniszterelnök valósággal szertőzött­ újévi nyilatkozás elöl; a he­­avatottak éjtették, hogy Bethlen nem ledvtelést tartózkodik a vidéken, hanem komoly­al­yannak, amiért így vissza­húzódik. s már közelebbi híreket is tudnak a nfentesek Bethlen szándékai fölől. „Arsság“ jelenti újévi számában a következ föltű­nő hírt: „Mit kitűnő forrásból értesülünk, a m­iniszterek tüntető hallgatásának külön­leges ok vannak. Informátorunk szerint olyasva mi történik a háttérben, ami azo­kat fogj igazolni, akik azt jósolják, hogy jelenős belpolitikai v­á­l­­tozá­s várható a közel­jö­vőbe ilyen körülmények között az is k­é­­­s­z­e­s, várjon Bethlen István gróf miniszternek az egységes párt január 9. - i­k vacsoráján fogj­a-e pótolni az olraadt ujévi szózatot.“ Ez a­z a maga szűk és óvatos fogal­­m­azására azt jelenti, hogy a kormány­párt 9.-iki zártvacsoráján Bethlen esetleg már nem mint miniszterelnök fog meg­jelenni. Így volt ugyanis, hogy az elma­radt újév nyilatkozatot ott fogja megtenni. K­é­t­s­ég­e­s azonban, hogy O.-én pótol­­hatja-e már az elmaradt nyilatkozást. Te­hát lemond. Emlékeztetnek arra, hogy egyizben már kijelentette Bethlen, hogy a kormány nem marad helyén, ha az an­tant olyan súlyos jóvátételt követel, mint amilyet szándékában volt. Viszont több oldalra is jelentették már, hogy a jóvá­tételi­s döntés január első napjaiban való­ban r­eg fog történni. A döntés, amint a jelek mutatják, nem biztat reményekkel; úgy hiszik, Korányi bárónak mást nem sikerült elérnie, minthogy­ idáig elhúzhatta a döntést és további halogatást már nem tud elérni. Bethlen pedig itt áll ex-lexben, a rendtörvény javaslatával, egy készülő fináncdiktatúrával,­­ erőszakosságaival a­ legélesebb parlamenti helyzetet terem­tette, fölidézte a legnyugtalanítóbb ellen­téteket az ellenzék és a kormány között. A kormánypártban, amint emlékezhetünk, több ízben fölmerült a kívánság, hogy a jóvátételi követeléssel szemben pártközi békét kell létrehozni, hangoztatták azt is, hogy valamennyi parlamenti párt tiltakozzék közösen, együttes határo­satban a jóvátétel súlyos kisza­bása ellen s noha az ellenzék hajlandónak mutatkozott arra, hogy az ország megmentése érdekében még Beth­lennek is odanyújtsa segédkezését, mégis meghiúsult a pártok békéje, mert Bethlen teljes tekintetnélküliséggel folytatta erőszakoskodásait: békeszándékot akart az ellenzéktől, de más oldalról for­szírozta a rendtörvényt, így nem jöhetett létre a pártok békéje. Bethlen pedig nem meri vállalni a jóvátétellel szemben a küz­delem fölvételét, mert nem támaszkodha­­tik az egész ország népére. Ezért mond le, amint a beavatottak magyarázzák. Előmered a kérdés: és mi lesz? Nem mintha Bethlen az a nélkülözhetetlen valaki lenne, akinek távozta arcodalomra adna okot, de igenis, aggodalomra ad okot lemondásának ez a taktikai időpontja és a mód, ahogyan lemond. Bethlen azzal mond le, hogy „tisztességes magyar ember nem vállalhatja az antant jóvátételi köve­teléseinek teljesítését“ — vagyis előre lehetetlenné akarja tenni, hogy más kor­mány próbálkozzék a baj elhárításával, tehát Bethlen káoszt készít elő, olyan belső zavart, amelyben megint a felelőtle­nek ragadhatják magukhoz a felelőt­len cselekvés gyeplőjét. Ez igenis, nagy aggodalomra ad okot. Nem véletlen az sem, hogy B­e­­­i­­­s ,­a honvédelmi miniszter éppen most tett ilyen kardcsörtető nyilatkozatot a kormány esti­­lapjának újévi számában: — Honvédségünk — mondja — a nem­zet áldozatkészségéből immár biztos tényező­jévé vált országunk föntartásának és védel­mének. A honvédség rövid idő alatt hivatása magaslatán álló intézménnyé lett s a kivált­ságos helyzetében éberen vigyáz a nemzet legféltettebb érdekei fölött. Örömmel v­á­l­lalok minden fölad­aa­t­o­t, amely nemzetem érdekeit szolgálja, s tel­jes telkemet fogom a munkába ezentúl is belevinni, mert meggyőződésem, hogy boldogabb jövőnket csak megfeszített munkával fogjuk elérhetni s e tekintetben péld­aadóan kívánok elől járni. Komoly meggyőződésem, hogy munkámban nemcsak a honvédség minden tagját, hanem — a hadsereg iránti hagyományos áldozat­készségével — az egész nemzetet magam mellett fogom találni s igy bizalommal te­kinthetünk az uj esztendő s azon keresztül a boldogabb jövő elé. Az egyes politikusok még mindig re­ménykednek abban, hogy sikerül az utolsó Bécs, január 1. A párisi konferencia résztvevői: Bonar Law és lord Curzon, Santago Reggi és della Torretta márki vasárnap Parisba érkeztek s a konferencia t­á­r­­g­y­a­l­á­s­a­i kedden, január 2.-án megkezdődnek. A konferencia sor­sát azonban még mindig teljes bizony­talanság burkolja: a konferencia előestéjén még nincs semmiféle határozott jele annak, hogy a szövetséges hatalmak között vég­leges megállapodás volna várható. A francia kormány még vasárnap is folytatta a konferencia előkészítését. Poin­care miniszterelnök elnökletével minisz­­tér­iumközi értekezlet foglalkozott a szak­értőknek a jóvátételi kérdésre vonatkozó javaslataival. Az Havas­ ügynökség jelen­tése szerint Poincare Franciaország részéről a következő progra­mot terjeszti a párisi konferencia elé: Németországnak a készpénzfizetésekre és a dologi szállításokra vonatkozóan két éves moratórium engedélyezendő, a következő z­á­l­o­g­o­k ellenében: az állami erdőségek kitermelése—a fa­szállító program határain belül —, a R­u­h­r - v­i­d­é­k­i bányák ellenőrzése, a széntermelés megadóztatása, a Rajna balpartján vámok szedése, végül illetékek szedése a Rajna- és Ruhr­pillanatban megteremteni az összes pár­­tok egybefogását. Friedrich nagy evolúciókat jósol az 1923-as esztendőre. Szilágyi Lajos azt mondja, hogy jöjjön inkább a nyílt abszolutizmus, mint ez a mai álalkotmányosság és álparlamen­­tarizmus. Szterényi József a parla­menti fegyverszünet érdekében ajánlja, hogy a kormány vegye vissza a rendja­vaslatot s az ellenzék hosszabbítsa meg három hónapra a kor­mány kivételes hatalmát bi­zonyos szigorúan körülhatárolt ügyekben, hogy a kormány bizonyos intézkedéseket m­egtehessen. Megszólaltatta a kormány estilapja Lukács Lászlót is, aki han­goztatta, hogy egységesen kell meggyőzni az antantot követelésének tart­hatatlanságáról. Ha azután sikerült a mi helyzetünk tarthatatlanságát az európai köztudatba belevinni — mondja Lukács — majd elválik, lesz-e ellenfeleink­nek bátorsága a mi derengő iga­zunkkal szemben fegyverrel kísér­teni meg a legigazságtalanabb követelés érvényesítését. Kétségtelen: a közeli napok nagy ese­ményeket hoznak a magyar politikában.. • A m­űvészek adója. Nagy fölháborodást keltett a pénzügymi­­niszternak az a terve, an­ellyel kötelezni akarta az írókat, művészeket, hogy keresetük­ről könyveket vezessenek. Az illetékes hely most félhivatalosan közölte, hogy ez a be-,­tilitás­­­tevés, a pénzügyminiszter rendelete nem kívánja kötelezni az írókat, művészeket és újságírókat arra, hogy a keresett adó cél­jaira otthon adókönyvet vezessenek, mi lesz a nem­­ művészekkel­ a vidékről származó kivitel után. A beszedett összegeket csak akkor tartják vissza a jóvátételi számlára, ha Németország nem tenne eleget le­csökkentett kötelezettségeinek és nem hajtaná végre a pénzügyi refor­mot. A garancia-bizottságot Berlinbe he­lyeznék. Németországnak javaslatot kell előterjesztenie a márka stabilizálása tár­gyában és belső kölcsönt kell fölvennie. A tartozások csökkentése csak a C-bonokra vonatkoznék, a szövetségközi adósságok megfelelő csökkentésével kapcsolatosan. Poincaré a Németország fizetési kötele­zettségének első, 50 milliárdos részletét Franciaország számára igényli. Végül Poincaré a nemzetközi kölcsön ügyének meggyorsítását is javasolja majd. A francia és angol kormá­nyok között az utolsó napokban bi­zonyos közeledés történt a jóvátételi kérdésben, így, az Havas-ügynökség je­lentése szerint, a jóvátételi bizottságnak a jövő hétre, annak eldöntése végett egy­behívott ülését, hogy Németország szén­szállításaival az 1922. évben nem maradt-e hátralékban­, a brit delegáció kívánsá­gára elhalasztották. Az Havas-ügynökség szerint ez a döntés Nagybritannia és Fran­ciaország ama kívánságának 63 remény­ségének a jele, hogy a jóvátételi probléma tekintetében általános megegye­zésre jussanak. Lord Crew­e, az új párisi angol nagykövet meghatalmazó levelének át­­nyújtása alkalmával, az angol király meg­bízásából tudatta Millerand köztársasági elnökkel, hogy az angol korona teljes bizalommal reméli, hogy Franciaország és Nagybritannia között az együttműkö­dés biztosítható. A követ szerint nem lehet letagadni, hogy a győzelem a szövetségesek számára négy­­ év ót­a bizonyos fokig illikiók forrása lett. Ez azonban csak újabb ok a Nagybritannia és Franciaország viszonyának szorosabbá­­tételére. Millerand elnök válaszában kijelentette, hogy a győzelem a győzte­seknek nem adta meg azt a teljes kielé­gítést, amire igényük volt. Kell azonban, hogy a béke legalább minimu­mát adja meg annak, aminél tovább a szövetségesek — bármily mérsékeltek is — nem mehetnek. A szövetségesek egysége­sen lépnek föl, hogy elérjék ezt a minimumot. Az olasz „Idea Nazionale“ egyik cik­kében megállapítja, hogy Francia­­ország és Nagybritannia közelednek a jóvátételi kérdésben előterjesztett olasz javaslathoz. A lap szerint a francia miniszterelnök nyilván hajlandó hozzájárulni a jóvátétel összegének 50 milliárdban való megálla­pításához, valamint a moratórium tekin­tetében tett, olasz javaslathoz. Francia­­ország egyébként — Poincaré egyik ma­gán­nyilatkozata szerint — más részletek tekintetében is megegyezésre törekszik az­­olasz tervezettel. Az angol javaslat,­amely a jóvátétel összegét azonnal való fizetés esetén 25—30 milliárdban, annuitásos tör­­lesztés" esetén 40 milliárdban állapítja meg, az olasz javaslattól csak a korábbi fizetés esetére szóló számításokban különbözik. Angliának az a törekvése, hogy a garan­ciákat az állami erdőségekre korlátozza és a német vámigazgatásnak a szövetségesek kezébe való átvételét,kizárja, teljesen meg­felel Olaszország szándékának. Az olasz lap­ ezért biztosra veszi, hogy a párisi konferencia a szövetségesek teljes megegyezésére vezet majd az olasz tervezet alapján. C­u­n­o német kancellár vasárnap egy hamburgi kereskedelmi egyesületben nagy beszédet tartott, amely ismertette a né­met kormány jóvátételi pro­gramjának fontosabb irányító elveit. A kancellár szerint a birodalmi kormány kezdettől fogva a jóvátételi probléma olyan megoldására törekedett, amit Német­ország be tud tartani és amit a másik oldalról is elfogadhatnak. A nemzetközi kölcsönbizottságnak 1922 júniusában Páriá­ban kidolgozott szakvéleménye a legmesz­­szebbmenő és a legbátrabb megállapítás, ami a jóvátételi kérdésben eddig történt. Ama szakvéleménynek a gondolatmenete­­ tér vissza a nemzetközi szakértők két cso­portjának Berlinben kidolgozott szakvéle­ményében. A német kormány november 14.-i jegyzéke is a végleges megoldás gondolatának a kölcsönök gondolatával való egybekapcsolását tartalmazza. Német­országnak, hogy ezen az úton haladhas­son, nemzetközi kölcsönökre van szüksége. Kölcsönt azonban csak akkor kaphat, ha véglegesen meg van állapítva kötelezett­sége. Németország kész nemzetközi pénzügyi konzorcium közvetítésével előte­remteni azt a pontosan megállapított ösz­­szeget, amelynek megfizetésére vállalko­zik. A német ipari körök pe­dig készek elsősorban Fran­ciaországgal, de egész Európa ipa­rával is együttműködni, ami a probléma egészének egyik leglényege­sebb része. Ezen az után a márka ismét szilárd értékmérővé vál­hatik és a német költségvetés egyensúlyba jut. A jóvátételi kérdés végleges megoldása kell, hogy a német népnek visszaadja gazdasági és politikai szabadságát és egyenjogúságát, nemkülönben kell, hogy meghozza a rajnai német területek megszállásá­nak megszüntetését, hogy azok az improduktív terhek, amelyek a me­zszálás folytán a német gazdasági•3 A párisi konferencia előestéjén, Franciaország zálogok ellenében hajlandó moratóriumot engedélyezni. - A német kancellár a szankciók és retorziók politikája ellen. — Amerika új megegyezést kíván a katonai készülődések korlátozása tekintetében. — A j­ö­v­ő munkatársától. — J.aiasi£©Bifg8»ót janu­ war* 13.-án tráSasxt. A Tarányi Ferenc főispán­ kinevezésével megüresedett zalaszentgróti kerületben január 13.-ára írták ki a választást. V­a­s­s József népjóléti miniszter, aki a keresztény nemzeti egység pártjának programjával vállalt jelölt­séget a kerületben, ezideig ellenfél nélkül áll.

Next