Jövő, 1923. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1923-01-02 / 1. szám
life Csehszlovákiába I Jugoszláviában I Romániában ........ HsgleSenik naponta, hétfő Szerkesztőség és kiadóhivatal: V Rechte Wienzelle 79. szám :: TeSerc Távirati cím: Jövő Wien Postatakerák pénztári számaink: Ausztriában 149.679, Csehszlovákiában 69.640, Jugoszláviában 40.106. — Németországi folyószámtank: Deutsche Bank, Berlin Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal és minden bel- és külföldi hirdető iroda Bécs, 1923 január 2. kedd (571. szám Irigy változás előtt áll a magyar politikai élet! Bethlen lemond a jóvátétel miatt. — A J 5 v 5 budapesti tudósítójától. — Budapest, január 1. A mai politika szokatlan újévi néasága ilmas események előrezgéseit karja, s eddig is gyanúsnak mutatozott, ha a miniszterelnök valósággal szertőzött újévi nyilatkozás elöl; a heavatottak éjtették, hogy Bethlen nem ledvtelést tartózkodik a vidéken, hanem komolyalyannak, amiért így visszahúzódik. s már közelebbi híreket is tudnak a nfentesek Bethlen szándékai fölől. „Arsság“ jelenti újévi számában a következ föltűnő hírt: „Mit kitűnő forrásból értesülünk, a miniszterek tüntető hallgatásának különleges ok vannak. Informátorunk szerint olyasva mi történik a háttérben, ami azokat fogj igazolni, akik azt jósolják, hogy jelenős belpolitikai változás várható a közeljövőbe ilyen körülmények között az is készes, várjon Bethlen István gróf miniszternek az egységes párt január 9. - ik vacsoráján fogja-e pótolni az olraadt ujévi szózatot.“ Ez az a maga szűk és óvatos fogalmazására azt jelenti, hogy a kormánypárt 9.-iki zártvacsoráján Bethlen esetleg már nem mint miniszterelnök fog megjelenni. Így volt ugyanis, hogy az elmaradt újév nyilatkozatot ott fogja megtenni. Kétséges azonban, hogy O.-én pótolhatja-e már az elmaradt nyilatkozást. Tehát lemond. Emlékeztetnek arra, hogy egyizben már kijelentette Bethlen, hogy a kormány nem marad helyén, ha az antant olyan súlyos jóvátételt követel, mint amilyet szándékában volt. Viszont több oldalra is jelentették már, hogy a jóvátételis döntés január első napjaiban valóban reg fog történni. A döntés, amint a jelek mutatják, nem biztat reményekkel; úgy hiszik, Korányi bárónak mást nem sikerült elérnie, minthogy idáig elhúzhatta a döntést és további halogatást már nem tud elérni. Bethlen pedig itt áll ex-lexben, a rendtörvény javaslatával, egy készülő fináncdiktatúrával, erőszakosságaival a legélesebb parlamenti helyzetet teremtette, fölidézte a legnyugtalanítóbb ellentéteket az ellenzék és a kormány között. A kormánypártban, amint emlékezhetünk, több ízben fölmerült a kívánság, hogy a jóvátételi követeléssel szemben pártközi békét kell létrehozni, hangoztatták azt is, hogy valamennyi parlamenti párt tiltakozzék közösen, együttes határosatban a jóvátétel súlyos kiszabása ellen s noha az ellenzék hajlandónak mutatkozott arra, hogy az ország megmentése érdekében még Bethlennek is odanyújtsa segédkezését, mégis meghiúsult a pártok békéje, mert Bethlen teljes tekintetnélküliséggel folytatta erőszakoskodásait: békeszándékot akart az ellenzéktől, de más oldalról forszírozta a rendtörvényt, így nem jöhetett létre a pártok békéje. Bethlen pedig nem meri vállalni a jóvátétellel szemben a küzdelem fölvételét, mert nem támaszkodhatik az egész ország népére. Ezért mond le, amint a beavatottak magyarázzák. Előmered a kérdés: és mi lesz? Nem mintha Bethlen az a nélkülözhetetlen valaki lenne, akinek távozta arcodalomra adna okot, de igenis, aggodalomra ad okot lemondásának ez a taktikai időpontja és a mód, ahogyan lemond. Bethlen azzal mond le, hogy „tisztességes magyar ember nem vállalhatja az antant jóvátételi követeléseinek teljesítését“ — vagyis előre lehetetlenné akarja tenni, hogy más kormány próbálkozzék a baj elhárításával, tehát Bethlen káoszt készít elő, olyan belső zavart, amelyben megint a felelőtlenek ragadhatják magukhoz a felelőtlen cselekvés gyeplőjét. Ez igenis, nagy aggodalomra ad okot. Nem véletlen az sem, hogy Beis ,a honvédelmi miniszter éppen most tett ilyen kardcsörtető nyilatkozatot a kormány estilapjának újévi számában: — Honvédségünk — mondja — a nemzet áldozatkészségéből immár biztos tényezőjévé vált országunk föntartásának és védelmének. A honvédség rövid idő alatt hivatása magaslatán álló intézménnyé lett s a kiváltságos helyzetében éberen vigyáz a nemzet legféltettebb érdekei fölött. Örömmel vállalok minden föladaatot, amely nemzetem érdekeit szolgálja, s teljes telkemet fogom a munkába ezentúl is belevinni, mert meggyőződésem, hogy boldogabb jövőnket csak megfeszített munkával fogjuk elérhetni s e tekintetben példaadóan kívánok elől járni. Komoly meggyőződésem, hogy munkámban nemcsak a honvédség minden tagját, hanem — a hadsereg iránti hagyományos áldozatkészségével — az egész nemzetet magam mellett fogom találni s igy bizalommal tekinthetünk az uj esztendő s azon keresztül a boldogabb jövő elé. Az egyes politikusok még mindig reménykednek abban, hogy sikerül az utolsó Bécs, január 1. A párisi konferencia résztvevői: Bonar Law és lord Curzon, Santago Reggi és della Torretta márki vasárnap Parisba érkeztek s a konferencia tárgyalásai kedden, január 2.-án megkezdődnek. A konferencia sorsát azonban még mindig teljes bizonytalanság burkolja: a konferencia előestéjén még nincs semmiféle határozott jele annak, hogy a szövetséges hatalmak között végleges megállapodás volna várható. A francia kormány még vasárnap is folytatta a konferencia előkészítését. Poincare miniszterelnök elnökletével minisztériumközi értekezlet foglalkozott a szakértőknek a jóvátételi kérdésre vonatkozó javaslataival. Az Havas ügynökség jelentése szerint Poincare Franciaország részéről a következő programot terjeszti a párisi konferencia elé: Németországnak a készpénzfizetésekre és a dologi szállításokra vonatkozóan két éves moratórium engedélyezendő, a következő zálogok ellenében: az állami erdőségek kitermelése—a faszállító program határain belül —, a Ruhr - vidéki bányák ellenőrzése, a széntermelés megadóztatása, a Rajna balpartján vámok szedése, végül illetékek szedése a Rajna- és Ruhrpillanatban megteremteni az összes pártok egybefogását. Friedrich nagy evolúciókat jósol az 1923-as esztendőre. Szilágyi Lajos azt mondja, hogy jöjjön inkább a nyílt abszolutizmus, mint ez a mai álalkotmányosság és álparlamentarizmus. Szterényi József a parlamenti fegyverszünet érdekében ajánlja, hogy a kormány vegye vissza a rendjavaslatot s az ellenzék hosszabbítsa meg három hónapra a kormány kivételes hatalmát bizonyos szigorúan körülhatárolt ügyekben, hogy a kormány bizonyos intézkedéseket megtehessen. Megszólaltatta a kormány estilapja Lukács Lászlót is, aki hangoztatta, hogy egységesen kell meggyőzni az antantot követelésének tarthatatlanságáról. Ha azután sikerült a mi helyzetünk tarthatatlanságát az európai köztudatba belevinni — mondja Lukács — majd elválik, lesz-e ellenfeleinknek bátorsága a mi derengő igazunkkal szemben fegyverrel kísérteni meg a legigazságtalanabb követelés érvényesítését. Kétségtelen: a közeli napok nagy eseményeket hoznak a magyar politikában.. • A művészek adója. Nagy fölháborodást keltett a pénzügyminiszternak az a terve, anellyel kötelezni akarta az írókat, művészeket, hogy keresetükről könyveket vezessenek. Az illetékes hely most félhivatalosan közölte, hogy ez a be-,tilitástevés, a pénzügyminiszter rendelete nem kívánja kötelezni az írókat, művészeket és újságírókat arra, hogy a keresett adó céljaira otthon adókönyvet vezessenek, mi lesz a nem művészekkel a vidékről származó kivitel után. A beszedett összegeket csak akkor tartják vissza a jóvátételi számlára, ha Németország nem tenne eleget lecsökkentett kötelezettségeinek és nem hajtaná végre a pénzügyi reformot. A garancia-bizottságot Berlinbe helyeznék. Németországnak javaslatot kell előterjesztenie a márka stabilizálása tárgyában és belső kölcsönt kell fölvennie. A tartozások csökkentése csak a C-bonokra vonatkoznék, a szövetségközi adósságok megfelelő csökkentésével kapcsolatosan. Poincaré a Németország fizetési kötelezettségének első, 50 milliárdos részletét Franciaország számára igényli. Végül Poincaré a nemzetközi kölcsön ügyének meggyorsítását is javasolja majd. A francia és angol kormányok között az utolsó napokban bizonyos közeledés történt a jóvátételi kérdésben, így, az Havas-ügynökség jelentése szerint, a jóvátételi bizottságnak a jövő hétre, annak eldöntése végett egybehívott ülését, hogy Németország szénszállításaival az 1922. évben nem maradt-e hátralékban, a brit delegáció kívánságára elhalasztották. Az Havas-ügynökség szerint ez a döntés Nagybritannia és Franciaország ama kívánságának 63 reménységének a jele, hogy a jóvátételi probléma tekintetében általános megegyezésre jussanak. Lord Crewe, az új párisi angol nagykövet meghatalmazó levelének átnyújtása alkalmával, az angol király megbízásából tudatta Millerand köztársasági elnökkel, hogy az angol korona teljes bizalommal reméli, hogy Franciaország és Nagybritannia között az együttműködés biztosítható. A követ szerint nem lehet letagadni, hogy a győzelem a szövetségesek számára négy év óta bizonyos fokig illikiók forrása lett. Ez azonban csak újabb ok a Nagybritannia és Franciaország viszonyának szorosabbátételére. Millerand elnök válaszában kijelentette, hogy a győzelem a győzteseknek nem adta meg azt a teljes kielégítést, amire igényük volt. Kell azonban, hogy a béke legalább minimumát adja meg annak, aminél tovább a szövetségesek — bármily mérsékeltek is — nem mehetnek. A szövetségesek egységesen lépnek föl, hogy elérjék ezt a minimumot. Az olasz „Idea Nazionale“ egyik cikkében megállapítja, hogy Franciaország és Nagybritannia közelednek a jóvátételi kérdésben előterjesztett olasz javaslathoz. A lap szerint a francia miniszterelnök nyilván hajlandó hozzájárulni a jóvátétel összegének 50 milliárdban való megállapításához, valamint a moratórium tekintetében tett, olasz javaslathoz. Franciaország egyébként — Poincaré egyik magánnyilatkozata szerint — más részletek tekintetében is megegyezésre törekszik azolasz tervezettel. Az angol javaslat,amely a jóvátétel összegét azonnal való fizetés esetén 25—30 milliárdban, annuitásos törlesztés" esetén 40 milliárdban állapítja meg, az olasz javaslattól csak a korábbi fizetés esetére szóló számításokban különbözik. Angliának az a törekvése, hogy a garanciákat az állami erdőségekre korlátozza és a német vámigazgatásnak a szövetségesek kezébe való átvételét,kizárja, teljesen megfelel Olaszország szándékának. Az olasz lap ezért biztosra veszi, hogy a párisi konferencia a szövetségesek teljes megegyezésére vezet majd az olasz tervezet alapján. Cuno német kancellár vasárnap egy hamburgi kereskedelmi egyesületben nagy beszédet tartott, amely ismertette a német kormány jóvátételi programjának fontosabb irányító elveit. A kancellár szerint a birodalmi kormány kezdettől fogva a jóvátételi probléma olyan megoldására törekedett, amit Németország be tud tartani és amit a másik oldalról is elfogadhatnak. A nemzetközi kölcsönbizottságnak 1922 júniusában Páriában kidolgozott szakvéleménye a legmeszszebbmenő és a legbátrabb megállapítás, ami a jóvátételi kérdésben eddig történt. Ama szakvéleménynek a gondolatmenete tér vissza a nemzetközi szakértők két csoportjának Berlinben kidolgozott szakvéleményében. A német kormány november 14.-i jegyzéke is a végleges megoldás gondolatának a kölcsönök gondolatával való egybekapcsolását tartalmazza. Németországnak, hogy ezen az úton haladhasson, nemzetközi kölcsönökre van szüksége. Kölcsönt azonban csak akkor kaphat, ha véglegesen meg van állapítva kötelezettsége. Németország kész nemzetközi pénzügyi konzorcium közvetítésével előteremteni azt a pontosan megállapított öszszeget, amelynek megfizetésére vállalkozik. A német ipari körök pedig készek elsősorban Franciaországgal, de egész Európa iparával is együttműködni, ami a probléma egészének egyik leglényegesebb része. Ezen az után a márka ismét szilárd értékmérővé válhatik és a német költségvetés egyensúlyba jut. A jóvátételi kérdés végleges megoldása kell, hogy a német népnek visszaadja gazdasági és politikai szabadságát és egyenjogúságát, nemkülönben kell, hogy meghozza a rajnai német területek megszállásának megszüntetését, hogy azok az improduktív terhek, amelyek a mezszálás folytán a német gazdasági•3 A párisi konferencia előestéjén, Franciaország zálogok ellenében hajlandó moratóriumot engedélyezni. - A német kancellár a szankciók és retorziók politikája ellen. — Amerika új megegyezést kíván a katonai készülődések korlátozása tekintetében. — A jövő munkatársától. — J.aiasi£©Bifg8»ót janu war* 13.-án tráSasxt. A Tarányi Ferenc főispán kinevezésével megüresedett zalaszentgróti kerületben január 13.-ára írták ki a választást. Vass József népjóléti miniszter, aki a keresztény nemzeti egység pártjának programjával vállalt jelöltséget a kerületben, ezideig ellenfél nélkül áll.