Jövő, 1923. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1923-03-23 / 69. szám

IKB. év Bécs, 1923 március 23. péntek Egyes szám­ára: Ausztriában ■ . • ■ 1000 osztrá­k Csehszlovákiában SáK Jugoszláviában •■■•■•■8 dinár Romániában lei­ feB(3ama®QKEmö!äSaEi3!«ä!CS!ffliS3BKB0«»BraCSS» Megjelenik naponta délután Szarkasztóség és kiadóhivatal: Wien,V.ker. Rächte Wienzeile 79. szám :: Telefon 30*57 Távirati cím: Jövő Wien Postatakarékpénztári számaink­­ Ausztriá­ban 149.679, Csehszlovákiában 69.640, Jugoszláviában 40.100. — Németországi folyó­számlánk­­ Deutsche Bank, Berlin Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal és minden bel- és külföldi hirdetőiroda 69. (639.) szám A zürichi és a másik. írta Buchinger Manó. A magyar korona kurzusának ször­nyű zuhanását a haza mai bölcsei, úgy­­látszik, már nem tudják megállítani. Jogosult tehát az a kérdés: mit tudnak a rettentő gazdasági katasztrófa ment­ségére fölhozni ? Világgazdasági okokat, a nemzetközi pénzpiacnak kaotikus, beteges állapotát, amely romboló hatá­sát egyes emberek akaratán és szándé­kán túlmenően is érvényesíti? Helyes. Elismerjük, már csak azért is, mert eb­ben is külömbözni akarunk tőlük, akik politikai ellenségeink és akik inkább lehazudják a csillagokat az égről, sem­hogy bármiféle döntő körülményt elis­mernének, ha ez a körülmény a mi ja­vunkra szól. Elismerjük tehát, hogy ami most a magyar koronának a nem­zetközi pénzpiacon való értékelése kö­rül történik, annak nemzetközi gazda­sági okai i­s vannak. Csakhogy ezek az okok fennállottak eddig is! Érvényesültek akkor is, ami­kor — még a­­konszolidáció“ elején — az azóta szanatóriumba vonult Hegedűs Lóránt, a szerencsétlen szimfonikus, kezdte „lefelé pofozni az osztrákot* és „fölfelé rágni* a magyar koronát. A fölfelé való rugaszkodás akkor hirtelen megállt. Akinek csak valamirevaló em­lékezőtehetsége van, emlékezhetik arra, hogy ezt a megállást akkor különböző híresztelésekkel hozták kapcsolatba. Akkor — akkor i­s — azt rebesgette a fáma, hogy Hegedűsnek a korona valutaemelése és szilárdítása céljaira spórolt pénzét elvitték a kü­lönítmények a „kosztba”. Amint emlékezetes, a konszolidációba akkor i­s beleröpítettek néhány bom­bát odahaza és ez okozta, hogy a poli­tikai kurzus konszolidációja döglődésé­­nek arányában a magyar korona kur­zusának a konszolidálását is meg­akasztották. Mit cselekedett vajjon azóta az ott­honi kurzus a magyar hitelképesség emelésére? Nem mi mondjuk, hanem a magyar­ korm­ánnyal még mindig rokon­szenvező „Neue Freie Presse“, amely pedig gazdasági kérdésekhez ért vala­mit, hogy a magyar korona kurzusát a magyar kormánynak úgynevezett inter­venciós akciói és egyéb mentőkísérletei is odajuttatták a mai nívójára. Hogy a magyar kormányzatnak a külvilágtól való részben kényszerű, de főként ön­hibájából eredő elzárkózása ugyancsak sokat rontott, az már szinte közhely. De menjünk csak tovább. Vagy tíz nappal ezelőtt a kormány végre kime­részkedett a költségvetéssel is. Mond­hatni, hogy ijesztőbb, nyomorúságosabb és a kurzusgazdálkodás szempontjából gyalázatosabb képet az ország állapotá­ról már nem lehetett volna fölmutatni, mint amilyenről ez a költségvetés rántja le a leplet. Számtalan milli­árdnyi deficitet vallanak be. Elképzelhető, hogy mennyi lehet még a be nem vallott deficit. A számok ten­gerében a tényleges konszolidálásnak­­ sehol semmi nyoma. Hiszen, hogy csak a pénzügyminiszter szavait idézzük, ő mondta a tisztviselők létszámáról, a kurzus főbosztosairól,hogy nem egy megcsonkított kicsiny ország­nak, hanem nagy európai birodalom közigazgatásához is sokan volnának. Erről a költségvetésről nem mondhatni mást, mint hogy az európai közvéle­ményre egyáltalán ügyet sem vet és csak úgy készült, mint hogyha ebben is csak a magyar glóbus számára kel­lett volna jelszavakat gyártani. Az ilyen munka az ország hitelképességét, ter­mészetesen, nem emelheti, aminthogy bizonyára nem emelte az a körülmény sem, hogy a mai rendszer fönnállása óta majdnem hétről-hétre más és más panamát kellett lelep­lezni. Hol Ergon-panama, hol kiviteli csalás, hol kurzus-bankbukások, hol a Hangya-válság, ilyen vagy olyan csalás, de valamilyen kurzus-szédelgés állan­dóan napirenden volt. Túlzás nélkül mondhatni, hogy a közélet gazdasági rothadása és keres­kedelmi tisztességtelensége területén is a kurzus vezetett és nemcsak büntető­jogi, de közgazdasági szempontból is rendkívül érdekes statisztika volna, ha ki lehetne mutatni, hogy milyen rohamosan és intenzíven tollasodtak a kurzusnagy­­ságok az amúgy is elszegényedett ország további szegényedésének arányá­ban. Kárpótlásul ezek az ellen­forradalmi erkölcsbírák elegendőnek vélték a politikai ellen­feleknek, az októbristáknak, a szocialis­táknak, sőt még a liberálisoknak is minél alaposabb rágalmazását és gyá­­rzását. „Tudományos“ érvelésük, az ország közgazdasági állapotáról is, a körül a, hozzá­­nk teljesen méltó egy él­en tétel körül forgott, hogy: „ezt is a zsidók csinálták”. A politikai ellenfelek gyalázásán és a mohó zabáláson kívül egyetlen alko­tásuk nincsen, amely arról tanúskod­­nék, hogy komoly gondjukba vették volna az ország gazdasági életének meggyógyítását és talpraállítását. Akár földreformról, akár adóre­formról volt szó, a vége mindig az apró klikk- és magánérdekek kielé­gítése volt, de ezen túlmenően ma­radt minden a régiben. Hogy általános politikai orientáló­dásuk mily mérhetetlen károkat oko­zott az ország közgazdaságának, arról most nem beszélünk, mert ez csak is­métlésekbe való bocsátkozás volna. Éppen csak mint a legszembeszúróbbat megemlítjük, hogy amit a királyság fikciójának föntartása és az ezzel vele­járó haszontalan fényűzés, pénzpocsé­­kolás és a kormányzói udvar­tartás maskaraszerű k­i­­­stafírozása körül véghezvittek, az, legalább a legyőzött államok tör­ténetében, egészen példátlan. Az ezernyi bűnnek és hitványságnak summája most a korona kurzusának a lezüllése, az ország közgazdasági hite­lének tökéletes lerongyolódása. A kü­szöbön pedig ott kopog a legszörnyűbb rém : a j­ó­v­á­t­é­t­el. Ott a vérét vesztett, gúzsbakötött, láncravert dol­gozó tömegek és nincsen senki, aki válaszolni tudna, hogy k­i fizessen és miből. És lehetőség sem maradt, csak egyetlen: összefogni és a kis ma­radékerővel elsöpörni a kur­zust, minden alkotását és minden emlékét. A Gömbös-csoport akcióba lép. Elhatározták az egységes pártból való kilépésüket.—Új pártot alakítanak keresztény ellenzéki és ébredő képviselők bevonásával. — A J 0 v 6 budapesti tudósítA)AtAI. — Budapest, március 22. A Gömbös és Bethlen között támadt, pillanatnyilag elsimítolt, de meg nem szün­tetett ellentét szerdán este végre valósá­gos szakadásra vezetett. A jobboldali szél­sőség, a Gömbös-frakció elhatározta, hogy az egységes párt kebeléből kilép és tagjai más pártokban lévő elvba­rátaikkal együtt új keresztény­pártot alakítanak, amelynek többséget akarnak szerezni, mert végcéljuk a hatalom átvétele. Tegnap dél­után öt órakor Gömbös Gyula lakásán jöttek össze azok az egységes­ és egyéb párti képviselők, akik ebben az alakulás­ban részt fognak venni. Pontos megbe­szélést tartottak, amely este tizenegy óra­kor végződött. Az ülésen a következő nemzetgyűlési képviselők vettek részt: Wolff Károly, Eckhardt Tibor, Gömbös Gyula, Páy Gyula, U­­­a­­­n Ferenc, C­s­i 1t­ó­r­y András és H­o­r­­­nyánszky Dezső. Éles hangon tiltakoztak a kormány állásfoglalása ellen és megállapodtak az egységes pártból való kilépés és az új pártalakítás tár­gyában. A kilépés és az új pártalakítás idő­pontját illetően azonban végleges döntés nem történt. Az ülés befejezése után Csil­­léry és Eckhardt a Patria-klubba mentek, ahol az ifjúság kiküldötteivel folytattak hosszú, a késő éjszakai órákba benyúló tárgyalásokat. Az ifjúság vezetői, akik szintén a Patria-klubban tartózkodtak, a délután folyamán megjelentek Bethlen miniszter­­elnöknél S­z­i­­­y Kálmán és H­e­k­­­e­r Antal dr. tanárok vezetése alatt és közöl­ték a miniszterelnökkel a diákság állás­pontját. A miniszterelnök a küldöttségnek megígérte a vizsgálatnak az illetékes ha­tóságok által, a legszélesebb mederben és a legrövidebb idő alatt való lefolytatását. Az ifjúsághoz közelálló körökből nyert értesülés szerint az ifjúság vezérei azon­ban rossz benyomással távoztak Bethlen miniszterelnöktől, aki igen erélyes és ha­tározott hangon beszélt a küldöttséggel­ Meghallgatta az ifjúság panaszait, de v­é­­delmébe vette a rendőrsé­ge­t és kijelentette, hogy csak a vizsgá­lat derítheti ki, hogy mennyiben helytállók a diákság vádjai. Ez a küldöttség vissza­térte után a tizenkettes bizott­ságnak referált, amely tizen­kettes bizottság az időközben a Pátria­­klubba érkezett Csilléryval, Eckhardttal, Zsilinszky és Anka szerkesztőkkel foly­tatott megbeszéléseket. A „Nemzeti Újság” csütörtöki száma újból megállapítja, hogy a jobboldali ellenzék miniszteri listá­val jár. Az új kormánylistát is közli, amely azonos azzal a miniszteri listával, amelyet két nappal ezelőtt az „Új Nemzedék” hozott nyilvánosságra és amely szerint minisz­terelnök Wolff Károly, pénzügyminisz­ter Horánszky Dezső (j) lenne és a többi tárcát is hasonlók töltenék be. Ugyancsak a „Nemzeti Újság” írja, hogy az egységes párt kebelében nem ítélik meg súlyosabban a Gömbös-féle ak­ciót és azt hiszik, hogy csupán nyolc-tíz képviselő kivá­lásáról lesz szó. A magyar korona züric­l kezdőkurzusa 0.10. — A J 8­v­0 munkatársától. — Bécs, március 21. A magyar korona katasztrófális ér­tékzuhanása, úgy látszik, rohamosabb még annál az értékcsökkenésnél is, ami a legutóbbi napokban lepte meg a köz­gazdasági élet figyelőit.A magyar korona, amelyet Zürich a múlt héten még 0.17-en, tegnapelőtt még 0.14-en jegyzett és amely tegnap a zürichi zárásnál 0.13 volt, a mai kezdésnél lesülyedt 0.10-re. Annál figyelemre méltóbb ez a három­pontos sülyedés , amelyen a zárókurzus még változtathat, mert a zürichi kez­désnél valamennyi valuta emelkedett (a csehszlovák korona, a német márka, a dollár, a font, különösen a francia frank), csak a magyar korona zuhant hatalmasat és éppen azon a napon, ami­kor hónapok óta először a bécsi­­pénz, akármilyen tört résszel is emelkedett. Bécs Zürichben a tegnapi 0.00.748/4-ről ma reggel 0.00758/8-dal kezdett. Budapesti tudósítónk jelentése sze­rint a korona kurzusának nagy zuha­nása a közgazdasági élet köreiben eddig egészen szokatlan lehangoltságot okozott. Szocialista vita az angol parlamentben. London, március 22. Snowden munkáspárti képviselő Indít­ványt terjesztett az alsóház elé, amelyben hangsúlyozza a kapitalista ter­melési rend fogyatékossá­gát és a szociális termelés fokonkénti életbeléptetésének szükségességét. Az in­dítvány fölött egyelőre csak napirendi vita volt, amelynek folyamán Mond libe­rális képviselő heves támadást intézett az indítvány ellen és a szocializmusnak ilyen enyhített formáját is illúziónak és a bürokrácia túltengésének nevezte. A konzervatívok javaslatára a Snowden indítványa fölötti vitát húsvét utánra halasztották. Angol politikai körökben azt hiszik, hogy a Labour Partynak ez a lépése hozzájárul majd a két liberális párt egyesítéséhez. Emléke­zetes, hogy Lloyd George néhány nappal ezelőtt a liberálisok egyesítésének szük­ségességét ugyancsak a munkáspárt úgy­nevezett radikális elemei ellensúlyozásá­nak szempontjából indokolta. A török békeszerződés, London, március 22. (Reuter­) A török ellenjavaslatokat felülvizsgáló szakértői bizottság tegnap délután Curzon lord elnöklete alatt megtartotta első ülését. Minthogy a szakértők tanácskozása kielégítő eredményre vezetett, a tanács­kozásokat három albizottságban foly­tatják. Beavatott körök azt hiszik, hogy a bizottság munkája a török javaslatok kedvező elintézését fogja eredményezni. Azt remélik, hogy a konferencia szom­batig befejezi a munkáját, szükség ese­tén a bizottság a görög jóvátétel kér­désében Venizeloszt is meg­hallgatja majd. A washingtoni flottaegyezmény kibővítése, London, március 22. Az alsóházban Mac­Neill külügyi állam­titkár bejelentette, hogy március 25.-én Genfbeli konferencia lesz, amely a was­hingtoni flottaegyezménynek azokra az államokra való kiterjesztésével foglalkozik, amelyek az egyezményt nem írták még alá, de a Népszövetségnek tagjai.

Next