A Jövő Mérnöke, 1954 (2. évfolyam, 1-21. szám)

1954-01-12 / 1. szám

1954 január 12. A JÖVŐ MÉRNÖKE „TEREPSZEMLE" A VIZSGÁZÓK KÖZÖTT Elérkezett a számvetés ideje. A Műszaki Egyetem és az Építőipari Műszaki Egyetem hallgatói ismét számot adnak arról, megtettek-e mindent dolgozó népünk és pártunk által elénk tűzött feladat elvégzéséért, a tudomány várának bevételéért. Tanáraink, oktatóink pedig felmérik, hogy megtettek-e mindent az oktatás és Ahol a „cselezés" nem sikerült Első ütünk a központi épület II. emelet 21-es számú előadótermébe vezet, írásbeli vizsgát tesznek épületszerkezettanból az építész III. évfolyam hallgatói. Mintegy százötvenen hajolnak rajztábláik fölé, hogy megkezdjék a vizsgapéldák kidolgozását. Az egymás mellett ülő hallgatók mindegyike különböző példát dolgoz ki, a hátuk mögött pedig üres a padsor. Ahogy végignézünk a hallgatók sokaságán, színes, eleven képet láthatunk. Legtöbbje igyekszik a tétel kidolgozására adott időt kellően kihasználni. Rövid gondolkozás után megjelennek a hófehér rajz- lapon az első ceruzavonalak. Úgy látszik azonban, hogy ezzel az évfolyammal baj van. A hallgatók legtöbbje bizonytalankodik és tanácstalanul a ceruza végét rágja. Ankerl Géza, a 14-es tanulókör hallgatója egy kis „cselezéshez“ folyamodik — feladatát nyomtatott jegyzetből kitépett lap segítségével, tehát meg nem engedett segédeszközzel akarja kidolgozni. „Cselezése“ azonban nem sikerült, mert „kidriblizi“ őt Sterk Tibor tanársegéd elvtárs és végül is a „labdát“, amelyre „felfüggesztés“ szó van ráírva. Sterk elvtárs Ankerl Géza „hálójába“ rúgja. A felfüggesztés után úgy vonul le a „pályáról“ Ankerl Géza hallgató, mint az angol labdarúgó csapat a londoni veresége után. Dobos Pálné mellett állunk meg, rátekintünk az előtte lévő rajzlapra. Sajnálattal tapasztaljuk, hogy az első kérdést meg sem tudta kezdeni, a második kérdést pedig csak egynegyed részben tudta kidolgozni. Ebből bizony baj lesz. Ramotsa Zoltán tanársegéd elvtárs kérdésünkre elmondta, hogy ezzel az évfolyammal a vizsgák során azért mutatkoznak bajok, mert az évfolyam hallgatóinak jelentős része hanyag, felelőtlen és Messinger Géza docens elvtárs előadásai alkalmával az épületszerkezettanból nem jegyzeteltek kellően. Most még nem késő, ifjú barátaim, III. éves építészmérnökök! Ti, a 9—14-es tanulókör tagjai, fogjátok össze, segítsétek egymást és tanuljatok szorgalmasan. Meglátjátok, az eredmény nem marad el a következő félévben. A tudomány várának ostromlói között innen a központi könyvtárba mentünk. A könyvtár terme olyan, mint egy hangyaboly. Szőkefürtű leányfejek, barnahajú, csillogó szemű fiatalemberek százai hajolnak egy-egy könyv fölé. Egyik-másik szorgalmasan jegyezget. Mindig mosolygós arcú, örökifjú Fónyad Ernő könyvtáros elvtárs belépésünkkor éppen átadja Csajághy Ildikó II. éves villanevelés színvonalának jelentős emelése érdekében. Papírra vetett szavakkal, mondatokkal nem lehet érzékeltetni azt, hogy az egyetemi ifjúság számára mennyi örömet, vidám, felejthetetlen élményt, de egyben mennyi izgalmat jelentenek a vizsgák napjai. A folyosókon itt-ott kis csoportok tárgyalják a nap eseményeit. Bent a termekben mosmérnök hallgatónak Papalekszi fizikakönyvét, Zobor Ervin I. éves villamosmérnök hallgatónak pedig Zigány és Petrich ábrázoló geometriáját. Fegyelmezett csend van a teremben. Odalépünk az első asztal szélén ülő Füredi Tamás II. éves gépészmérnök hallgatóhoz. „Termodinamika“, olvassuk az előtte lévő könyv címét. Kinyitja, megkeresi a kérdéses részt és jegyzetelni kezd. Fizikavizsgájára készül. Mellette Balogh János II. éves mérnök hallgató előtt a felsőbb matematikai példatár hever nyitva, amelyből példákat dolgoz ki. Ő matematikavizsgára készül. Eddigi vizsgái jól sikerültek, reméljük, hogy a matematikavizsgán is megállja majd a helyét. Rövid idő múlva búcsúzunk a tudomány várát ostromló kedves ifjú seregtől, Fónyad elvtárstól és elindulunk a Stoczek utca felé. A szorgalom megérdemelt eredménye odakint csendesen szállong a hó. A H-épület III. emeletén azonban meleg van. Jól fűt a fűtőtest, de fűti a hallgatókat a vizsga izgalma is. I. éves gépészek vizsgáznak ábrázológeometriából. A 106-os tankörből Kunvári Anna áll a táblánál. Két feladatát már megoldotta, most a harmadikon dolgozik. A feladat nem könynyű. Meg-megakad, azután újra átgondolja a térbeli megoldást. Nemsokára a táblán látható a helyes eredmény. Szakérett hallgató, tanulókör vezetője: Schopp docens elvtárs ezt írta kartonjára: „ernyedetlen szorgalommal dolgozott. Év elején még reménytelenül állt a problémák előtt, de nem vesztette el fejét és minden konzultáción jelen volt, a vizsga előtt a példatár feladatait sorban kidolgozta“. Szorgalmának eredménye a pedig a vizsgázókkal együtt örülnek egy-egy jó feleletért az évfolyamtársak, a tanulócsoport tagjai és velük együtt a vizsgáztató tanár is. A rossz tanulók, akik úgy képzelték, elegendő a vizsga előtti rövid tanulmányi szünidő ahhoz, hogy elsajátítsák a nehéz szaktudományokat, most zavartan és a szégyentől lángpiros arccal állnak vizsgáztatóik előtt. * jól megérdemelt közepes volt. Ez a közepes értékesebb, mint sok hallgató könnyű munkával szerzett jója, mert egy félév kemény, szorgalmas munkáját tükrözi. Két jó és egy jeles egymásután De talán térjünk vissza egy pár percre a Szervetlen Kémia Tanszékre. Talpunk alatt ropog a frissen hullott hó. Az egyetem kertjében hóbundába öltöztetett fák, padok csendet, nyugalmat árasztanak. Csendben belépünk a szobába. A fal mellett elhelyezett széksoron kipirult arcú, izgatott, fürkésző tekintetű leányok és fiúk ülnek. Proszt János Kossuth-díjas professzor előtt két hallgató ül: Szántó Vilma és Szabó Éva I. éves vegyészmérnök hallgatók, míg a táblánál Somorjai Gábor vizsgázik. Ezen a napon az I. éves vegyészeknek a „krémje“ vizsgázott és ez bizony a feleleteken is meglátszott. Somorjai Gábor vizsgatétele a következő volt: „Mi a többszörös súlyviszony törvénye? Milyen rádióaktív sugárzásokat ismerünk? Mit tud az arzénről?“ Tételére helyesen megfelelt. Az anyaggal kapcsolatos „keresztkérdésekre“ azonban csak kisebb zökkenővel tudott válaszolni. A második tételnél nem tudta azonnal megmondani, hogy mi a béta sugárzás, azonban a professzor elvtárs kisegítő, rávezető kérdést adott. Végül mégis sikerült minden, 4-es osztályzatot kapott. Felelésben őt követő Szabó Éva szintén 4-re, Szántó Vilma pedig 5-re felelt. Büszkék vagyunk az azon napon levizsgázott 9 hallgatóra, hisz általános és szervetlen kémiából ezek a fiatalok 3 jeles, 2 közepes és 4 jó eredményt értek el. De büszke lehet rájuk Kollár György tanársegéd elvtárs, aki e tanulókör vezetője. További jó munkát kívánunk nekik! Az eredmény itt sem kétséges: megkapják a megérdemelt elégtelent! Két egyetemünkön ezekben a napokban számos helyen folynak a vizsgák. Magunkhoz vesszük fényképezőgépünket, rövid körútra indulunk, hogy pár sorban megelevenítsük és felvétel formájában is megörökítsük egy-egy vizsga izgalmas perceit. Az elmélet „továbbfejlesztői" Ormos Tibor elvtárs az Építőipari Műszaki Egyetem pártbizottságának volt titkára az új tanév küszöbén a következőket írta lapunkban: „A hibák kiküszöbölésének, előttünk álló feladataink megvalósításának alapvető feltétele, hogy fokozzuk a hallgatók eszmei, politikai nevelését. Ennek elérése legfontosabb, mert a marxizmus-leninizmus elsajátítása nélkül nem válhatnak kiváló mérnökökké.“ Ezek a szavak jutottak eszünkbe, amikor beléptünk a központi épület a. 18/b tantermébe, ahol az I. éves villamosmérnök hallgatók marxizmus-leninizmus beszámolóját hallgatták meg. Általában a hallgatók zöme komolyan készült a beszámolóra és az eredmény a követelményeknek is megfelelt. Azonban voltak olyan hallgatók, akik a beszámolót könynyű feladatnak tekintették. Feleletük kritikán aluli volt. Az egyik I. éves villamoskari hallgató, a feltett kérdésre: — „Hogy határozta meg Sztálin elvtárs a nemzet fogalmát?“ — így válaszolt: „Marx zsenialitását mutatja az, hogy kidolgozta a nemzet sztálini meghatározását, akkor, amikor még nemzetek nem voltak.“ Sajnos, ennek a „nagytudású“ és „politikailag fejlett” hallgatónak akadt párja, nem is egy. Egy másik hallgató az SZKP II. kongresszus anyagából kapott kérdésre, „ki lehet a párt tagja?“ így válaszolt: „A párt tagja az lehet, aki elfogadja és továbbfejleszti a programmot és tagja a szakszervezetnek.“ Sok gyenge felelet azt mutatja, hogy a DISZ-szervezetek nem léptek fel eléggé az olyan álláspont ellen, amelyik azt hangoztatta: „elegendő csak a szaktárgyak elsajátítása, azzal már mérnökké válunk“. Gondolkozzanak ezen DISZ-bizottságaink és szervezeteink vezetői, de maga a DISZ-tagság is, mert ilyen politikai felkészültséggel rendelkező hallgatók nem érdemlik meg azt, hogy a párt aranytartalékának hadseregében legyenek. — Körútunk végére értünk. Megállapíthatjuk, hogy ez a gyakran hangoztatott három szó: — Tanulni! Tanulni! Tanulni! — nem avult el. Továbbra is ez a legfőbb feladatunk. Csak így tudjuk megvalósítani azokat a nagy és szép feladatokat, amelyek előttünk állnak az elkövetke- | zendő időkben. ★ * ÉDÜletszerkezettanból írásbeli vizsgát tesznek a III. évfolyambeli építész hallgatók. A képen előtérben Godó Dezső látható, aki épp a harmadik tétel megoldását végzi és bizony sikerrel. A központi könyvtár olvasótermében dr. Fónyad Ernő könyvtáros elvtárs Csajághy Ildikó II. éves villamosmérnök hallgatónak és Zobor Ervin I. éves villamosmérnök hallgatónak adja át a kért szakkönyvet. Dr. Proszt János ,Kossuth-díjas egyetemi tanár Somorjai Gábor I. éves vegyészmérnök hallgatót vizsgáztatja általános és szervetlen kémiából . . . Hát hogy is szól a többszörös súlyviszony törvénye? . .. a Két Levél egy helyről - amihez nem kell kommentár! ... És két órán belül újból megindulhatott a fűtés! Ez évjanuár 4-én délután fél öt órakor a diákszálló kazánháza jelentette, hogy a kazán gőzvezető csövének szelepe elszakadt, emiatt a fűtésnek lekell állnia. Odakint a hőmérő mínusz 10 Celsiust mutatott. A kollégium lakói pedig teljes létszámban szobájukban és atanulószobákban készültek a vizsgákra. Olyan vállalat, amely megjavítaná az eltört szelepet, már nem volt található, tekintettel az esti órákra. Ezért az egyetem Gyártástechnológiai Tanszékéhez fordultunk segítségért. A tanszék dolgozói minden bürokrácia, mindenféle fölösleges utánjárás nélkül azonnal megjavították az egyébként komplikált műveletet igénylő gőzszelepet. Ezúton mondunkköszönetet a Gépgyártástechnológiai Tanszék dolgozóinak és Gasparik elvtársnak, akik jó munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy rövid két órán belül újra hozzáláthattunk a termek fűtéséhez ésbiztosíthattuk a hallgatók zavartalan vizsgákra való készülését. „Hol az olló komámasszony“ - avagy egy víznyomásfokozó felszerelésének körülményei Sokak előtt ismert dolog, hogy a Bartók Béla-úti diaikszállóban a felső emeleteken a reggeli és délutáni órákban múlt év szeptembere óta vízhiány mutatkozik. Ez okozza azt, hogy a kollégium lakói sok esetben mosdatlanul mennek a® egyetemre és ez az oka annak, hogy a kollégiumban lévő illemhelyek nagy,része vízhiány miatt használhatatlan. A Műszaki Egyetem műszaki osztálya már október hónapban tudomást szerzett erről az állapotról. November elején kivizsgálta a vízhiány crcát, mely szerint: „megállapíttatott, hogy a kollégium épületében lévő menza használja el a bejövő víz legnagyobb részét". Múlt év november 14-én a műszaki osztály vezetője levelet írt sürgős jeligével a XI. ker. Tanács tisztiorvosi hivatalának, amelyben kérte, hogy a Vízművekkel köttessen be egy csővezetéket, mely a menza vízszükségletét ellátná. A tisztiorvosi hivatal két hétig fogalmazta a levelet, amelyet a Diákélelmezési Vállalathoz küldött és amelyben utasította címzettet, a fentiek elvégzésére. A Diákélelmezési Vállalat illetékesei december közepe táján fel is vették a kapcsolatot a Vízművekkel, ahol azt a felvilágosítást kapták, hogy a Műszaki Egyetem rendelheti meg a szükséges munkálatok elvégzését. A kollégium vezetősége a három levél útját követve azt, tapasztalta, hogy mind a műszaki osztály vezetője, mind a tisztiorvosi hivatalban Zimmermann doktor, de a Diákéremezési Vállalat vezetősége is bürokratikusan, kezelte ezt a fontos kérdést Beigazolódott, hogyha a kéthónapi levelezgetés helyett az egyetem műszaki osztálya — amely ebben ,a kérdésben a legnagyobb hibát követte el — már a mai év november 14-én megrendeléssel fordul a Vízművekhez, már fel is szerelték volna a szükséges víznyomás-fokozót, és megszűnt volna a kollégiumban lévő tűrhetetlen és a közegészséget nagymértékben veszélyeztető állapot. Patkói Gyula, Bartók Béla úti diákotthon igazgatója. Gyártervezési beszámoló a Mezőgazdasági Kémiai Technológiai Tanszéken Évfolyamunk hallgatói a Mezőgazdasági Kémiai Technológiai Tanszéken több feladatot kaptak a közelmúltban, így technológiai gyakorlatban vettünk részt, ahol félüzemi méretekben valóságos kis gyárakban végeztük a legfontosabb ipari folyamatokat. Ennek igen nagy jelentősége volt, hiszen nemcsak, hogy láttuk i a tanult gépeket, hanem dolgozunk is velük. A másik feladatunk az úgynevezett egyéni téma volt, — melynek keretében főleg természetes szerves anyagok — enzimek, stb. előállításával foglalkoztunk. Ennek azért volt nagy jelentősége — mert módszert adott arra, — hogyan kell az új problémák megoldásához hozzákezdeni. A harmadik, és egyben utolsó feladatunk a gyártervezés volt. Ez a feladat komoly problémák elé állította az elvtársaikat, hiszen agyártervezéshez az irodalom alapos áttanulmányozására,, az iparág teljes ismeretére, sok gondolkozásra és még több számításra volt szükség. Az elvtársak zöme, komoly munkátvégzett s nagy izgalommal készültek a beszámolóra. Ez az utóbbi két héten volt. Egy-egy csoport (4—5 hallgató) 2—3 órán át ismertette az elvégzett munkát, majd utána előbb a hallgatóság, később a tanszemélyzet, sőt az ipar legjobb szakemberei tettek fel kérdéseket a tervezőknek és bírálták a tervet. A beszámolók befejeztével a Mezőgazdasági Kémiai Technológiai Tanszék vezetője — Holló elvtáns — foglalta össze a tervezési feladat eredményeit, s megállapította, hogy a tavalyi IV. évfolyamhoz viszonyítva, nagy fejlődés tapasztalható. Végezetül Holló elvtáns felhívta figyelmünket arra, hogy diplománk megszerzése után, ha problémánk akad, keressük fel a Tanszéket, mely segítséget fog adni. Ezután került sor a jutalmaik kiosztásával. Jó munkájáért jutalmat kapott a szesz,gyár jegyzetéért Dobra, Faltusz, Huszár, Nagy, Szensilner (400 forint),a penicilin gyár jegyzetéért Boda, Deák, Dévényi, Lengyel, Bechei, Seres, (200 forint), a streptomicingyár jegyzetéért: Bagyinszki, Bakonyi, Bodnár, Francia, Lukács, (200 forint), továbbá, a 2, 3. Butilen glinolgyár jegyzetéért: Pintér, Székely, Török, Tsuh, Wieg (1—1 könyvjutalom). Ezeken ,a csoportokon kívül egyéni jó teljesítményéért Szama elvtársat, (Malátagyár), Blum elvtársat (Chrombőrgyár) és Dobra elvtársatmintaszerelő technológiai jegyzetéért jutalmazták! Még egy „jutalmazásról” kell beszámolnom, melyet Farkas elvtárs azáltal érdemelt ki, hogy butándiolgyár vitájánál azt mondotta: „annyit értek hozzá, mint hajdú a harangöntéshez’’. Harangöntési szakkönyv hiányában, egy kisebb méretű harangot kapott. Végezetül szeretném leírni, hogy a laboratórium a feladatok jó megválasztásával, tudásunkat nemcsak elősegítette, hanem ,az életre nevelt — módszert adott, — közelebb hozta az ipart az egyetemhez, tehát lényegében a gyakorlati mérnökképzés szempontjából, igen nagy jelentőségű volt. A hallgatók nagy része nagy lelkesedéssel dolgozott és igyekezett maximálisat nyújtani És van még egy dolog, ami igen jelentős: megtanultuk, hogy kis dolgok megvalósításához mimindenre van szükség — és ellenőrizhettük az elvégzett munkát, — sőt láthattuk az eredményét is. Székely Károly, vegyész, IV. hallgató A JÖVŐ MÉRNÖKE A Budapesti Műszaki Egyetem és az Építőipari Műszaki Egyetért pártbizottságának, egyetemi tanácsának, DISZ- és szakszervezeti bizottságának lapja. Szerkeszti: A szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő: Orosházi Béla Szerkesztőség, Budapest, XI ker., Budafoki út 4—6. szám. Mf. 12 Telefon: 253—955, 151. mellék Kiadja: a Budapesti Lapkiadó Vállalat. Budapest, Vili.. Blaha Lujza tér-3 Felelős kiadó: Kürti Lászlóné. Szikra Lapnyomda. Budapest Vili.. Rökk Szilárd utca 6. Felelős vezető: Kulcsár Mihály.