A Jövó Mérnöke, 1963 (10. évfolyam, 1-41. szám)
1963-09-29 / 29. szám
Az ÉKME tudományos diákkörei készülnek az őszi Országos Tudományos Diákköri Konferenciára EGYETEMÜNK SOK TEHETSÉGES hallgatója dolgozik a tanszék keretében működő tudományos diákkörökben. Egy-egy műszaki, gazdasági műszak-politikai és alaptárgyi kérdés alaposabb megismerését, irodalmi feldolgozását és kísérleti megoldását tűzi ki maga elé a diákkörökben működők lelkes csoportja. Elmúlt évi munkájukról adnak számot a legjobb eredményt felmutató diákköri tagok az 1963. november 4—6 között megrendezésre kerülő VI. Országos Diákköri Konferencián, több előadás keretében. A jó felkészülés különösen fontos most azért, mert ez évben a műszaki egyetemek és a vegyész karok szekciójának üléseit az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem rendezi meg. A házigazdától elvárható módon az ÉKME tudományos diákkörei mindent megtesznek, hogy a szervezés terén és a részükről tartani kívánt előadások színvonalát illetően is megállják helyüket. A konferencia szervezését a diákköröket összefogó KISZ Tudományos Diákköri Tanács már tavasszal elkezdte. A kidolgozott programtervezetet a rektori tanács és a KISZ VB is megtárgyalta. A rendezést irányító operatív bizottság a konferencia előadásait színvonalas kulturális műsorral, üzem- és kutatóintézet-látogatásokkal és más rendezvényekkel egészíti ki. Az előadások programja is változatos. Nemcsak azért, mert az ország minden műszaki egyeteméről és vegyész karáról tartanak előadásokat, hanem azért is, mert hallgatóink legjobbjai a legkorszerűbb műszaki problémákról és az ezekhez tartozó alaptárgyi kérdésekről számolnak be. AZ ÉRME DIÁKKÖREI most tesznek javaslatot az előadó személyére és az előadandó témára. Dicséret illeti a diákköröket vezető oktatókat, a tanszékek vezetőit, akik foglalkoznak és minden támogatást megadnak a tananyagon túl is érdeklődő hallgatóinknak. A pályázók szorgalmát nemcsak tanáraik elismerése, hanem a kiosztott pénzjutalom, az előadási és sajtóközi lehetőség biztosítása is jutalmazza. A konferencián elhangzó előadásokat a tervek szerint a Diákköri Tanács meg kívánja jelentetni. A KISZ Tudományos Diákköri Tanácsa a szervezés idején és a konferencia folyamán is számít az egyetem oktatóinak és hallgatóinak segítségére és érdeklődésére, valamint arra, hogy hallgatóink legjobbjai, a fiatalabb évfolyambeliek is, tudásuk kiterjesztése, elmélyítése céljából bekapcsolódnak a diákköri munkába és az ezután következő konferenciákon már aktívan részt vesznek. A konferencia előkészületeiről és lefolyásáról lapunk hasábjain még hírt fogunk adni. Dr. Karsay Ferenc, a TDT titkára Személyi változások az ÉKME vezetésében Az új tanévben a Művelődésügyi Minisztérium az alábbi személyi változásokat rendelte el az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen. Dr. Turányi István egyetemi tanárt rektorhelyettesi megbízatása alól — eddigi működését elismerve és megköszönve — felmentette. Dr. Lévai Zoltán egyetemi docenst dékánhelyettesi megbízatása alól felmentette és három évre a rektorhelyettesi feladatok ellátásával bízta meg. Dr. Horváth Károly egyetemi docenst három évre a dékánhelyettesi feladatok ellátásával bízta meg. Megerősítette tisztségében: Dr. Pelikán József rektorhelyettest, dr. Kézdi Árpád rektorhelyettest (aki jelenleg az USA-ban tartózkodik, 1 éves tanulmányi úton; helyetteséről rövidesen gondoskodnak), Lux László rektorhelyettest, dr. Széll László dékánt, dr. Bonta János dékánhelyettest, dr. Hazay István dékánt, dr. Halász Ottó dékánhelyettest, dr. Nemesdy Ervin dékánhelyettest, dr. Kádas Kálmán dékánt. Egyetemi docensekké nevezte ki: dr. Tóth Lajos kutatómérnököt, dr. Hőnyi Ede adjunktust, dr. Balla Árpád adjunktust, dr. Kanszky Sándor adjunktust, dr. Ollós Géza tud. munkatársat, dr. Zádor Mihály adjunktust, Hornyák Endre okleveles gépészmérnököt és Petrasovits Géza adjunktust. Címzetes egyetemi tanári címet adományozott az MM. Dr. Barta József nyugdíjas mérnöknek, dr. Csonka Pálnak, az MTA szilárdságtani kutatócsoport vezetőjének, dr. Mosonyi Emilnek, a Vízgazdálkodási Kutató Intézet igazgatóhelyettesének. Címzetes egyetemi docensi címet adományozott: dr. Érti Róbert főmérnöknek, Gábor István hivatalvezető-helyettesnek, dr. Hankó Géza okleveles mérnöknek, Kopasz Károly okleveles gépészmérnöknek, dr. Petur Alajos osztályvezetőnek, dr. Sebestyén Gyula főmérnöknek, dr. Szabó Dezső okleveles mérnöknek, dr. Weiner Tibor okleveles mérnöknek. Az Egyetemi Tanács tagjai dr. Gábor László tanszékvezető, dr. Reischl Antal tanszékvezető, dr. Turányi István tanszékvezető, dr. Silbersdorff László tanszékvezető, dr. Széchy Károly egyetemi tanár, Szépe Ferenc tanszékvezető, dr. Bodó Zalán tanszékvezető, dr. Szemere Vera tanszékvezető, dr. Palotás László tanszékvezető. Az Egyetemi Tanács munkájában részt vesznek a tárcák és országos főhatóságok képviseletében: dr. Csanádi György, a közlekedés- és postaügyi miniszter első helyettese, dr. Szabó János, építésügyi miniszterhelyettes, dr. Breinich Miklós, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatóhelyettese, Joó István, az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal műszaki főosztályának vezetője. A társadalmi szervezetek képviseletében részt vesznek: dr. Major Máté egyetemi tanár, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke, dr. Rados Kornél egyetemi tanár, az Építőipari Tudományos Egyesület elnöke. Valamint hivatalból: az egyetem rektora, rektorhelyettesei, a karok dékánjai, a az 1963/64-es tanévben: gazdasági igazgató, az MSZMP vb-titkára, a KISZ vb-titkára, a szakszervezet elnöke, a személyzeti osztály vezetője, a társadalomtudományi tanszékek vezetői, dr. Sándor Imre alezredes, a honvédségi állományú egyetemi hallgatók parancsnoka, dr. Héberger Károly, a Központi Könyvtár igazgatója és a rektori titkár. Film a kromoszómák osztódásáról Svédországban első ízben sikerült a tudósoknak filmen rögzíteni a sejtek kromoszómáinak (az örökletes tulajdonságokat átvivő sejtelemeknek) az osztódását. A rendkívül érdekes filmfelvételt a Lund i egyetemen a lengyel származású dr. A. Bajer készítette, s a napokban La Hayeben, egy nemzetközi genetikai kongresszuson több mint ezer tudós előtt levetítette. A tudós elmondotta, hogy a 25 percig tartó filmfelvétel elkészítéséhez teljes kilenc esztendőre volt szükség. Műszaki Könyvhetek A Műszaki Könyvkiadó és a Műszaki Könyvtár október 21- től november 2-ig a Műszaki Könyvtár (Múzeum u. 17.) termeiben megrendezi az idei Műszaki Könyvheteket. A hivatalos megnyitót október 19- én tartják, amikor Kiss Árpád miniszterhelyettes, az Országos Műszaki Fejlesztés elnöke ismerteti a kiállítás célját és mutatja be a kiállított műszaki könyveket. A kiállításon műszaki folyóiratok, műszaki könyvek szerepelnek és bemutatják azt, hogy miként készül a műszaki könyv. A kiállítás a nagyközönség részére hétfőn 13 órától 20 óráig, kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken és szombaton 10 órától 20 óráig, vasárnap pedig 9-13 óráig lesz nyitva. A Műszaki Könyvhét alkalmával 26 könyvet jelentet meg a Műszaki Könyvkiadó különböző témakörökből, s ezek között lesznek olyanok, amelyekkel a műszaki tudományos könyvkiadás eddig ritkán vagy egyáltalán nem foglalkozott. A fő hangsúly a Műszaki Könyvhetek alkalmával népszerű tudományos könyvek kiadása felé tolódik el, melyek közül igen értékes a 450 oldalas Atommag lexikon, a Méréstechnikai kézikönyv, A fizikai kémia alapjai. A gépjárműtechnikai zsebkönyv, valamint Szalai Béla műve: Fizika. Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a közeljövőben visszatérünk a Műszaki Könyvkiadó kiadási terveinek ismertetésére. Dr. H. Ley, a berlini Humboldt egyetem tanszékvezető filozófiai professzora hazánkban tartózkodva a Budapesti Műszaki Egyetemen beszélgetést és konzultációt folytatott oktatóinkkal és előadást tartott. „A technicista filozófia hatása az NSZK-ban’* címmel. csuxi stílus A címben helyet foglaló idézőjel nem tévedés. A sokszor hangoztatott luxemburgi stílus, olyan megállapítás, mintha azt mondanánk, Kossuthrádió féle stílus. Az elektronikusabb tánczenét a luxemburgi rádió állandó tánczenei műsorában hallhatjuk rendszeresen. Ez a tánczene 1961-ben kezdett elterjedni és természetes terjedési sebességet túlszárnyalva viszonylag hamar eljutott hozzánk is. Erre a stílusra (vagy divatra) a fiatalok jelentős része éppúgy reagál, mint bármely más hirtelen felkapott újdonságra. Azoknak tábora, akik a twist-korszakban megkedvelték az elektronikus tánczenét — megszaporodott. Ma már minden zenekarban — amelyik szeretné elmondani magáról, hogy modern felfogásban játszik — csökkentik a fúvósok számát — a ritmushangszerek javára. Egy ilyen zenekar átlagos összetétele a következőképpen alakulhat: egy zongorista, három gitáros (egy fúvós), egy bőgős, egy dobos. De hogy ne kelljen meszszire menni a példálózásban, a Magyar Rádió nagy tánczenekarát nemrégiben szervezték át hasonló módon, mert a régi együttes kakofonikus csengésű, konzervatív stílusa sem itthon, sem külföldön nem tudott hatni a tánczene kedvelőire. S hogy a Rádió tánczenei műsorpolitikája a ma divatját jelentő számok felé közeledik, arra jó példa a heti négy alkalommal, a déli órákban sugárzott tánczenei koktél. Az elektronikus tánczenét nálunk első alkalommal az Illés-zenekar vette át és ezt az irányzatot gyorsan elsajátítva, mint egy újdonságot tálalva léptek a publikum elé. Hírük így magasra csapott, régen, talán egy éve, még a twist-divat kezdetén. Illésék nagy hangerővel játszottak, a jelenlevők izzadva, mindent beleadva jártak amolyan táncsznobizmusból; lám, milyen jó ez az új tánc, milyen jók az Illésék, ilyet bizony kevés helyen lehet hallani. Ezekért a nem mindennapi dolgokért hétről hétre telt ház előtt játszottak, a részvevők össztétele heterogén volt, a bejárat előtt tumultuózus jelenetek adódnak, a botrány, rendzavarás, állandóan a levegőben lógott. De miért voltak állandóan botránylehetőségektől terhesek Illésék rendezvényei? Miért került sor a sportcsarnoki tánczenei fesztiválon tapasztaltakra, miért hordoztak transzparenseket a rajongók a Thököly úton? E megnyilvánulásokról a zenekar tagjai közvetlenül nem tehettek. Közvetve annál inkább. A leghelyesebb kifejezés talán: „a tömegek uszályába kerültek”. Az Illés-zenekar tagjairól el lehet mondani, hogy általában zeneileg képzettek. Éppen ezért nem kellett volna engedni zenei képzettségükkel összefüggő színvonalból, hiszen kétes értékű a „legjobban az Illésék nyomják” szemlélet. * A tanévkezdet után eddig két rendezvényre került sor. Semmiféle rendzavarás, botrány nem következett be. A diákotthoni rendezőségnek már kezdettől fogva meg kellett volna tennie azokat az intézkedéseket, melyekkel most már biztosítani tudják a nyugodt szórakozás lehetőségeit. Még csak annyit, hogy a divat örök törvényei serint ez a sokat vitatott új tánczenei stílus egyre jobban elterjed — ennek természetes következménye az lesz, hogy egy év múlva már nem is nagyon emlékezünk a „luxi stílusra”. —Szabó Ferenc— - es dzillései MOLNÁR LÁSZLÓ: Van-e ilyen asszony? Turem tudom, más is úgy is van-e vele — de én azt hiszem, igen —, hogy ha belefáradt valamibe, akár a munkába, akár az önművelésbe, s pihenésre vágyva megáll könyvespolca előtt, hiába sorakoznak ott olvasatlanul remekművek Petróniustól Thomas Mannig, keze inkább egy sokszor végigolvasott kötetért nyúl. Van néhány ilyen könyvem nekem is, ami mindig pihenést és vigasztalást ad, s ezek közt is a legkedvesebbek egyike Sinclair Lewis regénye, az Arrowsmith. 15—16 éves lehettem, mikor először olvastam. Tetszett a mese. Teli voltam akkoriban romantikával, álmokkal, teljes szívvel azonosultam minden hőssel, s kedves szokásom volt az olvasott regényeket magamra szabni, mintha beszabadítottak volna egy múzeumba, hogy a több száz éves ruhákból válasszak magamnak öltözetet. Ilyen kedvemre való ruha volt ez a regény is, s míg kifelé gondosan játszottam a „komoly fiatalembert”, ha egyedül maradtam, sokszor álmodtam magam Martin Arrowsmith helyébe. Idővel azonban, miközben a könyvet újra és újra elővettem, egyre jobban kinyílt a szemem, vagy inkább, újabb szemszögből nézve újabb szépségeket fedeztem fel benne. Úgy jártam, mint az utazó, aki egy barokk kastéllyal ismerkedik: először a kertkapuból veszi szemügyre, azután körbejárja, s végül a szobák is sorra kinyílnak előtte rejtett kincseikkel, s most, az ablakokon át, már a környező tájat is egész másként látja, a következő felfedezésem4 Leóra bájatolt. Egyelőre csupán a bája. Igazi lényét csak, később találtam meg. Akkoriban volt, hogy láttam, majd olvastam a „Háború és béké”-t, s Natasába — és Audrey Hepburnbe — fülig szerelmes lettem. Tudtam, hogy szerelmem milliók szerelmével közös. De nem telt belé sok idő, s hűtlenségen kaptam magam: az elűzött Leóra visszatért és fényes diadalt ült. S Leóra varázslatos hatása alatt élve újabb kincsekre bukkantam, így szerettem meg Gottlieb professzort, s az ő segítségével Terry Wickettet is. És ahogy megszerettem a három tudóst: Martint, Gottliebet és Terryt, rajtuk keresztül döbbentem rá, hogy miért jelent nekem olyan sokat ez a regény és miért szeretem Leórát. Mert sok minden van a könyvben, ami önmagában is remekművé tenné, de a legfontosabb: a munka himnusza. Hogy milyen az, mikor valakinek a munkája az életénél, a szerelménél is többet jelent. Attól kezdve életem bizonyos jelenségeit egész más szemmel néztem. Megreformáltam nézeteimet az erkölcsről és ezek alapján megértettem olyan embereket, akiknek viselkedését, családi életét addig hibásnak, sőt, bűnösnek tartottam. Megértettem, hogy mit jelent, ha valaki elhivatottságot érez egy feladat teljesítésére, de gátolja munkájában ezer apró lánc, amit egy házastársnak módjában — s talán jogában is — áll ráforrasztani. Mit lehet tenni ilyenkor? Lemondani a munkáról vagy eltépni a láncokat. Akaraterő vagy talán lelki nagyság kérdése, hogy melyiket választja. Ritka szerencse — sőt, tán abszurdum is —, hogy valaki olyan élettársat találjon, mint Leóra. Talán prózainak hat, de katalizátornak kell őt neveznem, aki mindig az utat simítja Martin előtt. Sokszor tudat alatt, néha tudatosan, de mindig egy dologban fárad, hogy férjét minél messzebbre segítse nagyszerű, de fáradságos pályáján. Benne megvan mindaz az erény, ami egy férfi számára a nőt szükségessé teszi, s hiányzik mindaz, ami a házasságban teher. Kevés ilyen alakja van a világirodalomnak. Hirtelen talán csak Shaw Candidáját tudom hozzá hasonlítani, s azt a képzeletbeli asszonyt, akiért Szabó Lőrinc zokog. S a valóságban? Fájdalmas ez a hit, de egyre inkább hiszem, hogy nincs is ilyen nő. ALBÉRLETBEN !~1—3 — Aztán imádkozni szokott-e édes fiam? Kultúra 1963/64 Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Művelődési Otthona, illetve az egyetemi művelődési bizottság az előző tanév kulturális életének tapasztalatait figyelembe véve gazdag és változatos programot állított össze az idén. A program összeállításában fontos szempont volt az, hogy az ismeretterjesztő és nevelő célzatú megmozdulásokat elsősorban a diákotthoni közösségekre kell építeni, s a lehető legnagyobb támogatást nyújtani a helyileg alakult öntevékeny csoportok fejlődése érdekében. A teljes programot — terjedelme miatt — nem tudjuk közölni, csupán néhány részletet. Művészestek. Az első félévre hat neves művész egy-egy irodalmi vagy zenés előadását tervezik a Vásárhelyi Pál Kollégiumban. Zenés irodalmi műsor. Ezekre negyedévenként kerül sor az Irodalmi Színpad komplett műsoraiból összeállítva, a Rózsa Ferenc Diákotthonban. Nyilvános interjúk, viták. Félévenként 2—3 alkalommal, mindig más-más diákotthonban, történészeket, esztétákat, írókat hívnak meg, akikkel a hallgatók egy-egy irodalmi, művészeti irányzatról, művészről vagy alkotásról beszélgethetnek. Művészeti csoportok, szakkörök. Ebben az évben már fellép a hangszeres ének-kvartett és a pengetés együttes is, amely tavaly alakult, s eddig jórészt önképzéssel, gyakorlással foglalkozott. A szórakoztató zenekar ugyancsak gyakorlásra szorítkozott, de fejlődésétől függően a többi zenekar utánpótlását kívánják vele betölteni. Az Alfa-együttes továbbra is a Vásárhelyi Pál Kollégium teadélutánjain szerepel, az Illés-zenekar pedig a Rózsa Ferenc Diákotthonban. A színjátszó együttes első félévi terve: 2 egyfelvonásos színmű, irodalmi műsor és személyenként legalább egyegy vers, vagy monológ kidolgozása. Az énekkar létszámát a mostaninál legalább 30 százalékkal nagyobbra akarják növelni. A műsort a kórusművek mellett népdalfeldolgozásokkal egészítik ki, s félévenként legalább 2 bemutatót tartanak. A filmkör a tanév folyamán az egyetemi eseményekről és a hallgatók életéről szóló híradó- és riportfilmeket készít majd. (A BME kulturális programjáról következő számunkban adunk híradást.) A hűtő- és légkondicionáló technika legújabb eredményeiről és a közeljövőben várható fejlesztési tervekről tartottak konferenciát a szakemberek Münchenben augusztus 27. és szeptember 4. között. A XI. Nemzetközi Hűtéstechnikai Konferencián egyetemeink néhány oktatója is részt vett. A Budapesti Műszaki Egyetem részéről dr. Menyhárt József docens (épületgépészetitanszék), Homonnay Györgyné tanársegéd (épületgépészeti tanszék) és Halász László docens (katolikus gépek tanszéke). Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemet Fekete Iván adjunktus (épületgépész tanszék) képviselte, Kubába utazott szeptember 19-én dr. Perényi Imre, az ÉKME rektora és dr. Major Máté, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke, az építészettörténeti tanszék vezetője, hogy az építészdelegáció tagjaiként részt vegyenek az Építőművészek Világszövetségének Havannában rendezett VII. kongresszusán. Dr. Perényi Imre és dr. Major Máté október 8-ig tartózkodnak Kubában. Tanácsülést tartott szeptember 27-én délután 3 órakor az ÉKME Egyetemi Tanácsa. Napirenden szerepelt az 1962/63- as tanévről szóló beszámoló jelentés megvitatása, valamint az 1963/64-es tanév egyetemi munkatervének megtárgyalása.