A Jövó Mérnöke, 1963 (10. évfolyam, 1-41. szám)

1963-09-29 / 29. szám

Az ÉKME tudományos diákkörei készülnek az őszi Országos Tudományos Diákköri Konferenciára EGYETEMÜNK SOK TE­HETSÉGES hallgatója dolgo­zik a tanszék keretében műkö­dő tudományos diákkörökben. Egy-egy műszaki, gazdasági műszak-politikai és alaptár­gyi kérdés alaposabb megis­merését, irodalmi feldolgozá­sát és kísérleti megoldását tű­zi ki maga elé a diákkörökben működők lelkes csoportja. El­múlt évi munkájukról adnak számot a legjobb eredményt felmutató diákköri tagok az 1963. november 4—6 között megrendezésre kerülő VI. Or­szágos Diákköri Konferencián, több előadás keretében. A jó felkészülés különösen fontos most azért, mert ez évben a műszaki egyetemek és a ve­gyész karok szekciójának ülé­seit az Építőipari és Közleke­dési Műszaki Egyetem rendezi meg. A házigazdától elvárha­tó módon az ÉKME tudomá­nyos diákkörei mindent meg­tesznek, hogy a szervezés te­rén és a részükről tartani kí­vánt előadások színvonalát illetően is megállják helyüket. A konferencia szervezését a diákköröket összefogó KISZ Tudományos Diákköri Tanács már tavasszal elkezdte. A ki­dolgozott programtervezetet a rektori tanács és a KISZ VB is megtárgyalta. A rendezést irányító operatív bizottság a konferencia előadásait színvo­nalas kulturális műsorral, üzem- és kutatóintézet-látoga­tásokkal és más rendezvé­­­­nyekkel egészíti ki. Az előadások programja is változatos. Nemcsak azért, mert az ország minden műsza­ki egyeteméről és vegyész ka­ráról tartanak előadásokat, hanem azért is, mert hallga­tóink legjobbjai a legkorsze­rűbb műszaki problémákról és az ezekhez tartozó alaptár­gyi kérdésekről számolnak be. AZ ÉRME DIÁKKÖREI most tesznek javaslatot az előadó személyére és az elő­adandó témára. Dicséret ille­ti a diákköröket vezető ok­tatókat, a tanszékek vezetőit, akik foglalkoznak és minden támogatást megadnak a tan­anyagon túl is érdeklődő hallgatóinknak. A pályázók szorgalmát nemcsak tanáraik elismerése, hanem a kiosztott pénzjutalom, az előadási és sajtóközi lehetőség biztosítása is jutalmazza. A konferencián elhangzó előadásokat a tervek szerint a Diákköri Tanács meg kívánja jelentetni. A KISZ Tudományos Diák­köri Tanácsa a szervezés ide­jén és a konferencia folyamán is számít az egyetem oktatói­nak és hallgatóinak segítségé­re és érdeklődésére, valamint arra, hogy hallgatóink leg­jobbjai, a fiatalabb évfolyam­beliek is, tudásuk kiterjeszté­se, elmélyítése céljából be­kapcsolódnak a diákköri mun­kába és az ezután következő konferenciákon már aktívan részt vesznek. A konferencia előkészüle­teiről és lefolyásáról lapunk hasábjain még hírt fogunk adni. Dr. Karsay Ferenc, a TDT titkára Személyi változások az ÉKME vezetésében Az új tanévben a Művelő­désügyi Minisztérium az aláb­bi személyi változásokat ren­delte el az Építőipari és Köz­lekedési Műszaki Egyetemen. Dr. Turányi István egye­temi tanárt rektorhelyettesi megbízatása alól — eddigi működését elismerve és meg­köszönve — felmentette. Dr. Lévai Zoltán egyetemi do­censt dékánhelyet­tesi megbí­zatása alól felmentette és há­rom évre a rektorhelyettesi feladatok ellátásával bízta meg. Dr. Horváth Károly egyetemi docenst három évre a dékánhelyettesi feladatok ellátásával bízta meg. Megerősítette tisztségében: Dr. Pelikán József rektor­helyettest, dr. Kézdi Árpád rektorhelyettest (aki jelenleg az USA-ban tartózkodik, 1 éves tanulmányi úton; he­lyetteséről rövidesen gon­doskodnak), Lux László rek­torhelyettest, dr. Széll László dékánt, dr. Bonta János dé­kánhelyettest, dr. Hazay Ist­ván dékánt, dr. Halász Ottó dékánhelyettest, dr. Nemesdy Ervin dékánhelyettest, dr. Kádas Kálmán dékánt. Egyetemi docensekké nevez­te ki: dr. Tóth Lajos kutatómér­nököt, dr. Hőnyi Ede adjunk­tust, dr. Balla Árpád adjunk­tust, dr. Kan­szky Sándor ad­junktust, dr. Ollós Géza tud. munkatársat, dr. Zádor Mi­hál­y adjunktust, Hornyák Endre okleveles gépészmérnö­köt és Petrasovits Géza ad­junktust. Címzetes egyetemi tanári címet adományozott az MM. Dr. Barta József nyugdíjas mérnöknek, dr. Csonka Pál­nak, az MTA szilárdságtani kutatócsoport vezetőjének, dr. Mosonyi Emilnek, a Vízgaz­dálkodási Kutató Intézet igaz­gatóhelyettesének. Címzetes egyetemi docensi címet adományozott: dr. Érti Róbert főmérnök­nek, Gábor István hivatalve­zető-helyettesnek, dr. Hankó Géza okleveles mérnöknek, Kopasz Károly okleveles gé­pészmérnöknek, dr. Petur Alajos osztályvezetőnek, dr. Sebestyén Gyula főmérnök­nek, dr. Szabó Dezső okleve­les mérnöknek, dr. Weiner Tibor okleveles mérnöknek. Az Egyetemi Tanács tagjai dr. Gábor László tanszék­vezető, dr. Reischl Antal tan­székvezető, dr. Turányi Ist­ván tanszékvezető, dr. Sil­­bersdorff László tanszékve­zető, dr. Széchy Károly egye­temi tanár, Szépe Ferenc tan­székvezető, dr. Bodó Zalán tanszékvezető, dr. Szemere Vera tanszékvezető, dr. Palo­tás László tanszékvezető. Az Egyetemi Tanács mun­kájában részt vesznek a tár­cák és országos főhatóságok képviseletében: dr. Csanádi György, a köz­lekedés- és postaügyi minisz­ter első helyettese, dr. Szabó János, építésügyi miniszterhe­lyettes, dr. Breinich Miklós, az Országos Vízügyi Főigazga­tóság főigazgatóhelyettese, Joó István, az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal mű­szaki főosztályának vezetője. A társadalmi szervezetek képviseletében részt vesznek: dr. Major Máté egyetemi tanár, a Magyar Építőművé­szek Szövetségének elnöke, dr. Rados Kornél egyetemi tanár, az Építőipari Tudományos Egyesület elnöke. Valamint hivatalból: az egyetem rektora, rektorhe­lyettesei, a karok dékánjai, a az 1963/64-es tanévben: gazdasági igazgató, az MSZMP vb-titkára, a KISZ vb-titkára, a szakszervezet elnöke, a sze­mélyzeti osztály vezetője, a társadalomtudományi tanszé­kek vezetői, dr. Sándor Imre alezredes, a honvédségi állo­mányú egyetemi hallgatók parancsnoka, dr. Héberger Károly, a Központi Könyvtár igazgatója és a rektori titkár. Film a kromoszómák osztódásáról Svédországban első ízben sikerült a tudósoknak filmen rögzíteni a sejtek kromoszó­máinak (az örökletes tulajdon­ságokat átvivő sejtelemeknek) az osztódását. A rendkívül ér­dekes filmfelvételt a Lund­ i egyetemen a lengyel szárma­zású dr. A. Bajer készítette, s a napokban­ La Hayeben, egy nemzetközi genetikai kong­resszuson több mint ezer tu­dós előtt levetítette. A tudós elmondotta, hogy a 25 percig tartó filmfelvétel elkészítésé­hez teljes kilenc esztendőre volt szükség. Műszaki Könyvhetek A Műszaki Könyvkiadó és a Műszaki Könyvtár október 21- től november 2-ig a Műszaki Könyvtár (Múzeum u. 17.) ter­meiben megrendezi az idei Műszaki Könyvheteket. A hi­vatalos megnyitót október 19- én tartják, amikor Kiss Árpád miniszterhelyettes, az Orszá­gos Műszaki Fejlesztés elnöke ismerteti a kiállítás célját és mutatja be a kiállított műsza­ki könyveket. A kiállításon műszaki folyóiratok, műszaki könyvek szerepelnek és bemu­tatják azt, hogy miként készül a műszaki könyv. A kiállítás a nagyközönség részére hétfőn 13 órától 20 óráig, kedden, szerdán, csütör­tökön, pénteken és szombaton 10 órától 20 óráig, vasárnap pedig 9-13 óráig lesz nyitva. A Műszaki Könyvhét alkalmá­val 26 könyvet jelentet meg a Műszaki Könyvkiadó különbö­ző témakörökből, s ezek között lesznek olyanok, amelyekkel a műszaki tudományos könyvki­adás eddig ritkán vagy egyál­talán nem foglalkozott. A fő hangsúly a Műszaki Könyvhe­tek alkalmával népszerű tu­dományos könyvek kiadása fe­lé tolódik el, melyek közül igen értékes a 450 oldalas Atommag lexikon, a Mérés­­technikai kézikönyv, A fizikai kémia alapjai. A gépjármű­technikai zsebkönyv, valamint Szalai Béla műve: Fizika. Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a közeljövőben visszaté­rünk a Műszaki Könyvkiadó kiadási terveinek ismertetésé­re. Dr. H. Ley, a berlini Hum­boldt egyetem tanszékvezető filozófiai professzora hazánk­ban tartózkodva a Budapesti Műszaki Egyetemen beszélge­tést és konzultációt folytatott oktatóinkkal és előadást tar­tott. „A technicista filozófia hatása az NSZK-ban’* címmel. ­cs­uxi stílus A címben helyet foglaló idé­zőjel nem tévedés. A sokszor hangoztatott luxemburgi stí­lus, olyan megállapítás, mint­ha azt mondanánk, Kossuth­­rádió féle stílus. Az elektroni­­kusabb tánczenét a luxembur­gi rádió állandó tánczenei mű­sorában hallhatjuk rendszere­sen. Ez a tánczene 1961-ben kezdett elterjedni és természe­tes terjedési sebességet túl­szárnyalva viszonylag hamar eljutott hozzánk is. Erre a stílusra (vagy divat­ra) a fiatalok jelentős része éppúgy reagál, mint bármely más hirtelen felkapott újdon­ságra. Azoknak tábora, akik a twist-korszakban megked­velték az elektronikus táncze­nét — megszaporodott. Ma már minden zenekarban — amelyik szeretné elmondani magáról, hogy modern felfo­gásban játszik — csökkentik a fúvósok számát — a ritmus­hangszerek javára. Egy ilyen zenekar átlagos összetétele a következőképpen alakulhat: egy zongorista, három gitáros (egy fúvós), egy bőgős, egy do­bos. De hogy ne kelljen mesz­­szire menni a példálózásban, a Magyar Rádió nagy tánczene­karát nemrégiben szervezték át hasonló módon, mert a ré­gi együttes kakofonikus csen­gésű, konzervatív stílusa sem itthon, sem külföldön nem tu­dott hatni a tánczene kedve­lőire. S hogy a Rádió tánczenei műsorpolitikája a ma divatját jelentő számok felé közeledik, arra jó példa a heti négy al­kalommal, a déli órákban su­gárzott tánczenei koktél. Az elektronikus tánczenét nálunk első alkalommal az Il­lés-zenekar vette át és ezt az irányzatot gyorsan elsajátítva, mint egy újdonságot tálalva léptek a publikum elé. Hírük így magasra csapott, régen, ta­lán egy éve, még a twist-divat kezdetén. Illésék nagy hang­erővel játszottak, a jelenlevők izzadva, mindent beleadva jár­tak amolyan táncsznobiz­musból; lám, milyen jó ez az új tánc, milyen jók az Illésék, ilyet bizony kevés helyen le­het hallani. Ezekért a nem mindennapi dolgokért hétről hétre telt ház előtt játszottak, a részvevők össztétele hetero­gén volt, a bejárat előtt tumul­tuózus jelenetek adódnak, a botrány, rendzavarás, állandó­an a levegőben lógott. De miért voltak állandóan botránylehetőségektől terhesek Illésék rendezvényei? Miért került sor a sportcsarnoki tánczenei fesztiválon tapasz­taltakra, miért hordoztak transzparenseket a rajongók a Thököly úton? E megnyilvánulásokról a ze­nekar tagjai közvetlenül nem tehettek. Közvetve annál in­kább. A leghelyesebb kifeje­zés talán: „a tömegek uszá­lyába kerültek”. Az Illés-zene­kar tagjairól el lehet monda­ni, hogy általában zeneileg képzettek. Éppen ezért nem kellett volna engedni zenei képzettségükkel összefüggő színvonalból, hiszen kétes ér­tékű a „legjobban az Illésék nyomják” szemlélet. * A tanévkezdet után eddig két rendezvényre került sor. Semmiféle rendzavarás, bot­rány nem következett be. A diákotthoni rendezőségnek már kezdettől fogva meg kellett volna tennie azokat az intéz­kedéseket, melyekkel most már biztosítani tudják a nyu­godt szórakozás lehetőségeit. Még csak annyit, hogy a di­vat örök törvényei serint ez a sokat vitatott új tánczenei stílus egyre jobban elterjed — ennek természetes következ­ménye az lesz, hogy egy év múlva már nem is nagyon emlékezünk a „luxi stílusra”. —Szabó Ferenc— - es d­zillései MOLNÁR LÁSZLÓ: Van-e ilyen asszony? Turem tudom, más is úgy is van-e vele — de én azt hiszem, igen —, hogy ha bele­fáradt valamibe, akár a mun­kába, akár az önművelésbe, s pihenésre vágyva megáll könyvespolca előtt, hiába so­rakoznak ott olvasatlanul re­mekművek Petróniustól Tho­mas Mannig, keze inkább egy sokszor végigolvasott köte­tért nyúl. Van néhány ilyen könyvem nekem is, ami min­dig pihenést és vigasztalást ad, s ezek közt is a legked­vesebbek egyike Sinclair Le­wis regénye, az Arrowsmith. 15—16 éves lehettem, mi­kor először olvastam. Tetszett a mese. Teli voltam akkori­ban romantikával, álmokkal, teljes szívvel azonosultam minden hőssel, s kedves szo­kásom volt az olvasott regé­nyeket magamra szabni, mint­ha beszabadítottak volna egy múzeumba, hogy a több száz éves ruhákból válasszak ma­gamnak öltözetet. Ilyen kedvemre való ruha volt ez a regény is, s míg ki­felé gondosan játszottam a „komoly fiatalembert”, ha egyedül maradtam, sokszor álmodtam magam Martin Ar­rowsmith helyébe. Idővel azonban, miközben a könyvet újra és újra elő­vettem, egyre jobban kinyílt a szemem, vagy inkább, újabb szemszögből nézve újabb szépségeket fedeztem fel ben­ne. Úgy jártam, mint az uta­zó, aki egy barokk kastéllyal ismerkedik: először a kertka­puból veszi szemügyre, azután körbejárja, s végül a szobák is sorra kinyílnak előtte rej­tett kincseikkel, s most, az ablakokon át, már a környező tájat is egész másként látja, a következő felfedezésem­­4 Leóra bája­­tolt. Egy­előre csupán a bája. Igazi lé­nyét csak, később találtam meg. Akkoriban volt, hogy lát­tam, majd olvastam a „Há­ború és béké”-t, s Natasába — és Audrey Hepburnbe — fü­lig szerelmes lettem. Tudtam, hogy szerelmem milliók szerelmével közös. De nem telt belé sok idő, s hűtlenségen kaptam magam: az elűzött Leóra visszatért és fényes diadalt ült. S Leóra varázslatos hatása alatt élve újabb kincsekre bukkantam, így szerettem meg Gottlieb professzort, s az ő segítségével Terry Wicket­­tet is. És ahogy megszeret­tem a három tudóst: Martint, Gottliebet és Terryt, rajtuk keresztül döbbentem rá, hogy miért jelent nekem olyan so­kat ez a regény és miért sze­retem Leórát. Mert sok min­den van a könyvben, ami ön­magában is remekművé ten­né, de a legfontosabb: a mun­ka himnusza. Hogy milyen az, mikor valakinek a mun­kája az életénél, a szerelmé­nél is többet jelent. Attól kezdve életem bizo­nyos jelenségeit egész más szemmel néztem. Megrefor­máltam nézeteimet az er­kölcsről és ezek alapján meg­értettem olyan embereket, akiknek viselkedését, csalá­di életét addig hibásnak, sőt, bűnösnek tartottam. Megér­tettem, hogy mit jelent, ha valaki elhivatottságot érez egy feladat teljesítésére, de gátolja munkájában ezer apró lánc, amit egy házastárs­nak módjában — s talán jogá­ban is — áll ráforrasztani. M­it lehet tenni ilyenkor? Lemondani a munkáról vagy eltépni a láncokat. Aka­raterő vagy talán lelki nagy­ság kérdése, hogy melyiket választja. Ritka szerencse — sőt, tán abszurdum is —, hogy valaki olyan élettársat találjon, mint Leóra. Talán prózainak hat, de katalizátornak kell őt ne­veznem, aki mindig az utat simítja Martin előtt. Sokszor tudat alatt, néha tudatosan, de mindig egy dologban fárad, hogy férjét minél messzebbre segítse nagyszerű, de fáradsá­gos pályáján. Benne megvan mindaz az erény, ami egy férfi számára a nőt szükséges­sé teszi, s hiányzik mindaz, ami a házasságban teher. Kevés ilyen alakja van a világirodalomnak. Hirtelen ta­lán csak Shaw Candidáját tu­dom hozzá hasonlítani, s azt a képzeletbeli asszonyt, akiért Szabó Lőrinc zokog. S a valóságban? Fájdalmas ez a hit, de egy­re inkább hiszem, hogy nincs is ilyen nő. ALBÉRLETBEN !~1—3 — Aztán imádkozni szokott-e édes fiam? Kultúra 1963/64 Az Építőipari és Közleke­dési Műszaki Egyetem Mű­velődési Otthona, illetve az egyetemi művelődési bizott­ság az előző tanév kulturá­lis életének tapasztalatait figyelembe véve gazdag és változatos programot állított össze az idén. A program összeállításában fontos szem­pont volt az, hogy az isme­retterjesztő és nevelő célza­tú megmozdulásokat elsősor­ban a diákotthoni közösségek­re kell építeni, s a lehető leg­nagyobb támogatást nyújtani a helyileg alakult öntevé­keny csoportok fejlődése ér­dekében. A teljes programot — ter­jedelme miatt — nem tudjuk közölni, csupán néhány rész­letet. Művészestek. Az első félév­re hat neves művész egy-egy irodalmi vagy zenés előadását tervezik a Vásárhelyi Pál Kollégiumban. Zenés irodalmi műsor. Ezekre negyedévenként ke­rül sor az Irodalmi Színpad komplett műsoraiból összeál­lítva, a Rózsa Ferenc Diák­otthonban. Nyilvános interjúk, viták. Félévenként 2—3 alkalom­mal, mindig más-más diák­otthonban, történészeket, esz­tétákat, írókat hívnak meg, akikkel a hallgatók egy-egy irodalmi, művészeti irány­zatról, művészről vagy alko­tásról beszélgethetnek. Művészeti csoportok, szak­körök. Ebben az évben már fel­lép a hangszeres ének-kvar­tett és a pengetés együttes is, amely tavaly alakult, s ed­dig jórészt önképzéssel, gya­korlással foglalkozott. A szórakoztató zenekar ugyan­csak gyakorlásra szorítko­zott, de fejlődésétől függően a többi zenekar utánpótlá­sát kívánják vele betölteni. Az Alfa-együttes továbbra is a Vásárhelyi Pál Kollégium teadélutánjain szerepel, az Illés-zenekar pedig a Rózsa Ferenc Diákotthonban. A színjátszó együttes első fél­évi terve: 2 egyfelvonásos színmű, irodalmi műsor és személyenként legalább egy­­egy vers, vagy monológ kidol­gozása. Az énekkar létszá­mát a mostaninál legalább 30 százalékkal nagyobbra akarják növelni. A műsort a kórusművek mellett népdal­­feldolgozásokkal egészítik ki, s félévenként legalább 2 be­mutatót tartanak. A filmkör a tanév folyamán az egyetemi eseményekről és a hallgatók életéről szóló híradó- és ri­portfilmeket készít majd. (A BME kulturális prog­ramjáról következő számunk­ban adunk híradást.) A hűtő- és légkondicionáló technika legújabb eredmé­nyeiről és a közeljövőben várható fejlesztési tervekről tartottak konferenciát a szak­emberek Münchenben augusztus 27. és szeptember 4. között. A XI. Nemzetközi Hűtéstechnikai­­ Konferencián egyetemeink néhány oktató­ja is részt vett. A Buda­pesti Műszaki Egyetem ré­széről dr. Menyhárt József do­cens (épületgépészeti­­tanszék), Homonnay Györgyné tanárse­géd (épületgépészeti tanszék) és Halász László docens (ka­­tolikus gépek tanszéke). Az Építőipari és Közlekedési Mű­szaki Egyetemet Fekete Iván adjunktus (épületgépész tan­szék) képviselte, Kubába utazott szeptember 19-én dr. Perényi Imre, az ÉKME rektora és dr. Major Máté, a Magyar Építőművé­szek Szövetségének elnöke, az építészettörténeti tanszék ve­zetője, hogy az építészdelegá­ció tagjaiként részt vegyenek az Építőművészek Világszövet­ségének Havannában rende­zett VII. kongresszusán. Dr. Perényi Imre és dr. Major Máté október 8-ig tartózkod­nak Kubában. Tanácsülést tartott szeptem­ber 27-én délután 3 órakor az ÉKME Egyetemi Tanácsa. Na­pirenden szerepelt az 1962/63- as tanévről szóló beszámoló jelentés megvitatása, valamint az 1963/64-es tanév egyetemi munkatervének megtárgya­lása.

Next