KEMÉV Építők, 1976 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
Készülök a KISZ IX. kongresszusára A KISZ Központi Bizottsága 1975. november 12-i ülésén hozott határozatot a KISZ IX. kongresszusának összehívására, melyre 1976. májusában kerül sor. A kongresszus sikere nagymértékben függ a körültekintő és alapos előkészítéstől, amelyhez máris hozzá kell látnunk, hiszen a kongresszust megelőzően minden szinten sor kerül a KISZ vezető szerveinek az újjáválasztására. Tervszerű, tudatos kádermunkával erősíteni kell a KISZ politikai jellegét, érvényre juttatni a hármas követelmény elvét a KISZ-vezetők kiválasztásánál, értékelni a kongresszusi akcióprogram végrehajtását, a KISZ-tagok vállalásait. Vállalatunknál jelenleg négy KISZ-alapszervezet működik. Legfontosabb feladatunk a mozgalmi évet záró és a következő mozgalmi évet indító taggyűlések előkészítése. Ezek során értékelni kell az éves akcióprogram végrehajtását, amelyben tükröződik az egész alapszervezet munkája. Értékelni kell a vezetőség munkáját az akcióprogram végrehajtását elősegítő vagy gátló tényezőkre, a párt-, gazdasági, társadalmi szervekkel való kapcsolatra. Az akcióprogram csak úgy valósítható meg, ha valamennyi KISZ-tag eleget tett vállalásának, becsülettel dolgozott. A közösségi megbízatássá emelt egyéni vállalásokat következetesen kell számon kérni, figyelembe véve a KISZ- tag képességeit, lehetőségeit és azt, hogy feladata ellátásához a közösség milyen segítséget nyújtott. A megítéléstől függ, hogy az illető fiatal továbbra is tagja maradhat-e a KISZ- nek. Ez felelősséget ró a minősítést készítő vezetőségre, KISZ- csoportra, de a döntést meghozó taggyűlésekre is. Az előkészítő munka fontos feladata a KISZ-vezetők kiválasztása. Olyan ifjúsági vezetőkre van szükség, akik a korábbi években is aktívan dolgoztak, felkészültek, értik és képviselik a párt politikáját, részt vesznek annak következetes megvalósításában, mindenkor képviselik a fiatalok, az ifjúság érdekeit. Miközben törekszünk a vezetés stabilitására, a választás során érvényesíteni kell azt az alapelvet, hogy megfelelő arányban kerüljenek a KISZ-vezetőségekbe fizikai munkát végző fiatalok. A mozgalmi évet záró és az 1976/77. mozgalmi évet indító taggyűlések feladatai ebben az évben a KISZ IX. kongresszusára való felkészülés tennivalóival bővültek, így meg kell szervezni és fel kell dolgozni a kongresszusi dokumentumokat, melyek körvonalazzák feladatainkat a gazdasági építőmunkában, a tanulásban, a kulturális és sportélet területén. Továbbra is nagy feladat hárul a KISZ-szervezetekre abban, hogy szervezzük a fiatalok mozgalmait az V. ötéves terv céljainak, a vállalati célkitűzések megvalósítására. Ebben előbbre kell lépnünk. Több ifjúsági brigádot KISZ-brigádot szeretnénk létrehozni, több társadalmi munkaakciót szervezünk. Növelni szükséges az eszmei, politikai befolyásunkat a KISZ-en kívüli fiatalok körében. Erre a politikai képzés új rendszere nagyobb lehetőséget biztosít, mint korábban. Bővíteni akarjuk azoknak a versenyeknek, mozgalmaknak a körét, amelyeken szervezeten kívüli fiatalok is számot adhatnak tudásukról, felkészültségükről. A Központi Bizottság kongresszusi levele választ vár mindazokra a kérdésekre, amelyek a VIII. kongresszus óta felvetődtek, amelyek a fiatalok jelentős részét érintik, összefüggnek tevékenységükkel, körülményeikkel. A taggyűléseken elhangzó érdemi észrevételekkel nagymértékben hozzájárulhatunk ahhoz, hogy szövetségünk legfontosabb fóruma olyan határozatokat hozzon, amelynek megvalósításáért mindenki szívesen fáradozik. Ugyancsak a taggyűlésen kell megtárgyalni a szervezeti szabályzattervezetet. A fejlett szocialista társadalom a KISZ-szervezetek munkájának és irányítási rendszerének továbbfejlesztését sürgeti. Az új szabályzat lényege, hogy tömörebben, érthetőbben fogalmazza meg a KISZ-tagok kötelességeit, jogait, alkalmazkodik a megváltozott követelményekhez. Juhász Gabriella KISZ-csúcstitkár HUSZONEGYEN Egy újsághír nyomán indultam el. Az üzemi lap decemberi számában olvashattuk, hogy a vállalat egyik brigádja kommunista műszakot szervezett november 22-én és az itt kapott összeget a vállalat egyik dolgozójának adták át, hogy kislányának megvehesse a tízezer forint értékű hallókészüléket. Eddig a hír. Az Északi körút egyik kockaházában lakik Matécsa Jenő a családjával. A vállalat művezetője az 1-es főépítésvezetőségen dolgozik. Az ő kislányáról van szó. Amikor meglátogattam őket, a felesége éppen táppénzen volt, a tízéves kisfiának pedig most kezdődött meg a téli szünet az iskolában. A hatéves Andrea nagy örömmel szalad elénk. Nem is látszik rajta, hogy valamiben is különbözne a többi gyerektől. Most még egy régi típusú hallókészüléket visel, egészen kicsi korától. Ez azonban már nem korszerű, mivel azonos szintre erősíti fel a hangokat. A kislánynak pedig különböző teljesítményű hangerősítésre van szüksége. A háziasszony szabadkozik, éppen vendégei vannak a másik szobában és ez az egész annyira megható. — Amikor megtudtam, hogy az egész brigád azért dolgozott, hogy Andreának megvehessük a hallókészüléket, elsírtam magam. Hogy lehet, hogy pont a mi kislányunkra gondoltak? Nagyon nehéz volt így nevelnünk, hiszen óvodás koráig alig-alig hallott. Amikor óvodába került, a közösségben nagyon hamar feloldódott. Barátkozó természetű és szívesen vett részt a játékokban. Éppen ezért is minden szégyenkezés nélkül használta a hallókészüléket. Hiszen neki ez olyan természetes, mint másnak a szemüveg, vagy a bot. Közben Andrea leveszi az egyik játékát a polcról, nézegeti a babát, majd lefekteti, mivel este van — magyarázza. Majd átjön a „felnőttekhez” és ő is bekapcsolódik a beszélgetésbe. — ősszel már én is megyek iskolába. Lehet, hogy ide járok majd a gyakorlóba, ahová a bátyám is, de lehet, hogy Pesten fogok tanulni. Az édesanyja magyarázza meg a pesti tanulás lehetőségét. — Nem régen voltunk fenn Andreával a nagyothallók intézetében. Ott megvizsgálták és előjegyezték a következő tanévre. Tavasszal újabb vizsgálatra kerül sor és ekkor döntik el véglegesen, hogy intézeti kezelést igényel-e a betegsége. Lehet, hogy nem kell az intézetben tanulnia, ha megérkezik az új hallókészülék. Ezt is előjegyez Andreáért tettük, már ígérték is december végéig, de sajnos még nem érkezett meg. A holland gyártmányú szerkezetet az első negyedévben kapjuk meg. Pillanatnyilag 9—11 ezer forint az irányára és ehhez a brigád 6431 forintot — az egész napi keresetüket — adott. A család azért jobban örülne, ha Andreát nem kellene a nagyothallók intézetébe adni. Itt pszichológus is foglalkozik a gyerekkel és talán a családi környezet jobb hatással lenne rá, mintha hatéves korában elszakítanák szüleitől. Közben hazaérkezik Andrea édesapja. — Én nagyon hasznosnak tartanám az intézeti kezelést és tanulást, mivel itthon nem tudnánk olyan lehetőséget, gyógyulást biztosítani a gyereknek. De talán az iskolakezdés nehézségét, a beilleszkedést is jobban „átvészelné” a gyerek, ha itthon maradna velünk. Nekem is nagyon jólesett, amikor a fiúk szervezték a társadalmi munkát és a végén említették csak nekem, hogy tulajdonképpen mire fordítjuk az összeget. Ezt a brigádot nehéz lenne megtalálni. Alkalmi csoport az 1-es főépítésvezetőség három csoportjának művezetői, technikusai, műszaki előkészítő csoportvezetői és főépítésvezetője jött el dolgozni, összesen huszonegyen. Az egyik szervező Túri Lajos építésvezető volt. — Megmondtuk mindenkinek előre, hogy mire fordítjuk majd a kapott összeget. Senkit sem hívtunk, semmilyen értelemben nem volt kötelező a részvétel. Orosz Imre technikus a végzett munkáról beszél. — A gumigyár mögött a SZAVICSAV vízmű rekonstrukcióján dolgoztunk. Betonoztunk, mintegy 80 köbméter beton fogyott el. A kommunista szombat előtt a szakszervezeti műhelybizottság titkára, Pintér László és Lengyel Miklós főépítésvezető gondolt arra, hogy ennek a kislánynak megvehessék a szülők a hallókészüléket. pinyhért János művezető már régebben is ismerte Andreát: — Amikor meglátogattuk a barátunkat, Jenőt, akkor találkoztunk a kislányával. Mindannyiunkat megdöbbentett, hogy hatéves korában már ilyen komoly orvosi segítségre van szüksége. Amikor hallottuk, hogy a szakszervezeti bizottság és az építésvezetőség ilyen vállalást tervez, rögtön jelentkeztünk mi is. Örülünk, hogy ennyivel is hozzájárulhatunk Andrea gyógyításához. Többször részt vettünk már társadalmi munkában, de ilyen lelkesedéssel, odaadással még soha nem dolgoztunk. Ha megjön Pestről a hallókészülék, elmegyünk akkor is Andreához. Mit lehet ehhez hozzátenni? Nem sokat. Tóth Kornélia „Beszélő falak Kórházépítés munkásszemmel A négyemeletes épület környéke még rendezetlen volt ottjártam idején. Néhány munkás az északi oldalra ragasztotta sorra a tarka mozaiklapokat, a főbejáratnál ácsok tevékenykedtek. A lépcsőburkolók számára téliesítették a terepet — a favázra hamarosan felkerült az áttetsző fóliasátor. Szoboszlai Benjámin négytagú ácsbrigádja végezte a munkát. A brigádvezetőhöz fordultam: — A Szoboszlai-brigád az alapozástól itt dolgozik a nyíregyházi tbc-kórház új épületének építésén. Milyen érzés a közeli befejezés előtt utolsó munkákat végezni ? — Mondanom sem kell, hogy nagyon ‘örülünk. S ez nem azért van, mintha már unnánk ezt az építkezést... Egy éve dolgozunk itt — s valahogy végig más érzéssel csináltuk, mint teszem azt egy „közönséges irodaházat’ — mosolyog. — Elejétől fogva tisztában vagyunk azzal, hogy rendkívül fontos ez a kétszázágyas új épület. Olvassuk-látjuk, hogy kevés a kórházi ágy a megyében... — A munka jellegében van-e valamilyen különbség más építkezésekhez képest? — Van. Egészségügyi létesítményt építünk, nem lakóházat, így tudjuk, hogy precízebb, hibátlanabb munkára van szükség. Itt nem lehet elsiklani a legapróbb hiba fölött sem, hogy nagyobb figyelmetlenségről ne is beszéljek. Utólag a hibák kijavítása roppant nagy gondot okozna. Itt hamarosan beteg emberek fognak feküdni, értékes, finom berendezéseket szerelnek föl... Bandor Zoltán munkahelyi vezetővel együtt indulunk föl a lépcsőkön. A negyedik emeleten friss festékszag terjeng, a világos folyosókon vidámságot árasztanak a kékre festett ajtókeretek, a leendő kórtermek ragyognak. Bandor Zoltán a falra mutat, ahol drótokat rejtő körök sötétlenek. Már csak a finomszerelvényezés van hátra, a konnektorok, kapcsolók, vízcsapok felszerelése ... Jól haladunk. Vállalásunk szerint a december végi határidő helyett már december tizennyolcadikén megkezdődhet a műszaki átadás. A festők hamarosan indulnak lefelé, „szorítják” maguk előtt a más szakmabelieket: burkolókat, asztalosokat, parkettázókat... Tavaly augusztusban még erdő állt az égre magasodó kórházépület helyén. Idén pedig „karácsonyi ajándékként” elkészült a modern, tágas létesítmény. A műszaki átadás nyomában hamarosan megindulhat a berendezés, a technológiai szerelés. Gyógyító eszközök, orvosi műszerek kerülnek a fűrészbakok, festőállványok, vödrök, építőszerszámok helyére. A földszinten a munkahelyi vezető Szabó Jánoshoz invitál, a 6/1-es építésvezetőség fejéhez. — Nagyon fontos volt ez az építkezés, mindannyian jól tudtuk ezt. A dolog sürgősségére például jellemző: szinte skiccek alapján kezdtük el a munkát. S ha ez nem is túl szabályos, nagyon is szükséges volt. Ellenben semmi zökkenőt nem okozott — a NYÍRTERV dolgozói minden segítséget megadtak. Ha valami probléma adódott, csak szóltunk, s rögtön itt voltak! Ment is minden, akár a karikacsapás. Így vált lehetségessé, hogy az amúgy is rövid határidőből még mi is lefaragjunk egy kicsit... A dolgozók is szívügyüknek tekintették ezt a kórházépítést, bátran ki merem jelenteni. Amikor két alkalommal kommunista szombatot szerveztünk, csaknem teljes volt a létszám... Az ősszel szervezett kommunista szombaton Róz István és brigádjának tagjai is dolgoztak. A tíztagú kubikosbrigádnak csak hét dolgozója van most itt — hárman Husztra utaztak. — Hét éve együtt vagyunk — mondja a brigádvezető, amikor fölegyenesedik. A régi és az új épületet összekötő rész aljzatbetonozását végzik a földszinten. — A tanácsi építőipartól jöttünk át együtt, öt hónapja vagyunk ezen az építkezésen, s nagy öröm hogy hamarosan átadhatjuk a kórtermeket, vizsgálókat . . . Nagy munka volt, de én például személy szerint is tudom értékelni: másfél hónapot feküdtem nemrég kórházban. Tudom mit jelent a szép környezet, a tágasság ... A szomszéd helyiségben — raktár lesz — készül a műkőburkolat. Asztalsimára söpri az alapot a léc, s máris helyén fekszik az újabb kőlap. Mező Sándor kőművesbrigádja megállás nélkül dolgozik. Részt vettek az épület felhúzásában, a falazásban, belső pucolásban. Mező Sándor szavai Róz Istvánéhoz hasonlóan csengenek. — Én ugyan nem feküdtem kórházban harmincöt éve — mondja az 53 éves brigádvezető — viszont a feleségem, sajnos, betegeskedik. Több kórházban is járt és bizony szörnyű érzés volt némelyik kórház zsúfoltságát látni. Egyszer jobb híján a padlóra tett matracon helyezték el! Hát ezért dolgoztunk kettőzött erővel. Hiszen szinte minden embernek van hasonló tapasztalata ... Nem kellett kétszer mondani semmit, s ha úgy jött ki a lépés, vállaltuk a többletmunkát is. Az elkövetkező években-évtizedekben ide kerülő betegek többsége nem fog arra gondolni, hogy miképp épült ez a kórház. Nem ismeri majd a falakat emelőket, nem tudja mire gondoltak az itt dolgozók a szerszám mozdítása közben. Ha egészségesen kilép az épület ajtaján, nem sejti: az orvosok—nővérek gondos munkája mellett talán a falakban is rejlik valami... Tarnavölgyi György