Kalauz, 1857. július-december (1. évfolyam, 1-26. szám)
1857-10-31 / 18. szám
1857. 18. szám. Október 31. ^fegyel en'^ lapunk minden szombaton két kisebb negyedrétü íven. Előfizetési ára helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve félévre 1 fr, egész évre 2 fr. Szerkesztői szállás: Mészáros utca Emmerlingház, 2-ik emelet, hová a kéziratok, s a szerkesztőt illető levelek küldendők. Kiadóiroda: Egyetem utca 1-szám Magyar Mihály könyvkereskedése a takarékpénztár átellenében, hová az előfizetések, s szállítást, hirdetést illető közlemények adandók. Hirdetések díja egy háromszor halálozott t elűsor, vagy annak helye egyszeri iktatásnál 4 kr. többszörinél pedig 3 Injával számittatik. A paradicsom.*) Azon benyomások közül, melyeket teánk zsenge gyermek-éveinkben a szent bitregek tőnek, egy sem maradt elménkben oly élénk és gyönyörködtető vonásokban, mint a paradicsom, hol az első emberpár töltő ártatlansága boldog napjait. A romlatlan ilszú képzelet vonzó és eleven színekben látta elterülni maga előtt a lirhatatlan szépségű kertet, melyet Isten legkedvesb teremtménye, a saját képére alkotott ember számára rendelt, s amerre csak az elandalodott lélek fordult, elragadó mezei tüneményekkel találkozott. Aranykalászok hullámzó tengere, viruló kertek, s buján zöldelő illatos rétek kedves változatosságban vonultak el előttünk; sóvárgó szemeink minden lépten gazdag lombozatu fák különféle ízletes gyümölcseivel és zamatos szölőgerezdekkel találkoztak; mellettünk minduntalan vidor nyájak siettek Szerkel a kristályvizes patakhoz, mely az örökzöld pázsitnak bársony szőnyegétől evedzve, s a gondos természet által hasznos vizi lakóival népesítve, csendes morajjal menekült velünk együtt a közel liget bűvös árnya közé, hol a csalogány igéző éneke s a természettől fényesen piperézett számos testvéreinek zengése közt a képzelet szárnyain felmagasztalt elménk megpihent, s édes álomba szenderült. S ez álom meglepő kedves folytatása volt azon gyönyörű képnek, melyet a szent hitrege hallása után az éber képzelet oly vonzó színekkel tüntetett elénk. Gyermekded kéjelgéssel játszadoztunk a lúgosban a paradicsom első lakói, az ősapa és ősanya lábainál, s bennük saját szüleinkre ismertünk. — S mig a kedves anya, kebléhez szorítva gyermekét, anyai szerelmébe merülni látszatott, — az atya, mintegy felébredve mély gondolataiból, e szavakkal fordult fiához : „A képzelet hatalma elvezetett tégedet a paradicsom kertjébe, melyet az embernek kezdetben a Teremtő boldog lakhelyül szánt, hogy ott leirhatlan gyönyörök *) Megjelent a „Falusi gazda“ első számában.