Kalauz, 1857. július-december (1. évfolyam, 1-26. szám)

1857-10-31 / 18. szám

1857. 18. szám. Október 31.­ ­ ^fegyel en'^ lapunk minden szombaton két kisebb negyedrétü íven. Előfizetési ára helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve félévre 1 fr, egész évre 2 fr. Szerkesztői száll­á­s: Mészáros utca Em­­merlingház, 2-ik emelet, hová a kéziratok, s a szerkesztőt illető levelek küldendők. Kiadóiroda: Egyetem utca 1-szám Magyar Mihály könyvkereskedése a takarékpénztár átellenében, hová az előfizetések, s szállítást, hirde­tést illető közlemények adandók. Hirdetések díja egy háromszor halálozott t elű­sor, vagy annak helye egyszeri iktatásnál 4 kr. többszörinél pedig 3 In­jával számittatik. A paradicsom.*) Azon benyomások közül, melyeket te­ánk zsenge gyermek-éveinkben a szent bit­regek tőnek, egy sem maradt elménkben oly élénk és gyönyörködtető vonásokban, mint a paradicsom, hol az első emberpár töltő ártatlansága boldog napjait. A romlatlan ilszú képzelet vonzó és ele­ven színekben látta elterülni maga előtt a l­irhatatlan szépségű kertet, melyet Isten legkedvesb teremtménye, a saját képére al­kotott ember számára rendelt, s a­merre csak az elandalodott lélek fordult, elragadó mezei tüneményekkel találkozott. Aranykalászok hullámzó tengere, viru­ló kertek, s buján zöldelő illatos rétek ked­ves változatosságban vonultak el előttünk; sóvárgó szemeink minden lépten gazdag lom­­bozatu fák különféle ízletes gyümölcseivel és zamatos szölőgerezdekkel találkoztak; mellettünk minduntalan vidor nyájak siettek Szer­k­­el a kristályvizes patakhoz, mely az örökzöld pázsitnak bársony szőnyegétől evedzve, s a gondos természet által hasznos vizi lakóival népesítve, csendes morajjal menekült velünk együtt a közel liget bűvös árnya közé, hol a csalogány igéző éneke s a természettől fényesen piperézett számos testvéreinek zengése közt a képzelet szárnyain felma­gasztalt elménk megpihent, s édes álomba szenderült. S ez álom meglepő kedves folytatása volt azon gyönyörű képnek, melyet a szent hitrege hallása után az éber képzelet oly vonzó színekkel tüntetett elénk. Gyermek­ded kéjelgéssel játszadoztunk a lúgosban a paradicsom első lakói, az ősapa és ősanya lábainál, s bennük saját szüleinkre ismer­tünk. — S m­ig a kedves anya, kebléhez szorítva gyermekét, anyai szerelmébe me­rülni látszatott, — az atya, mintegy feléb­redve mély gondolataiból, e szavakkal for­dult fiához : „A képzelet hatalma elvezetett tégedet a paradicsom kertjébe, melyet az embernek kezdetben a Teremtő boldog lak­helyül szánt, hogy ott leirhatlan gyönyörök *) Megjelent a „Falusi gazda“ első számában.

Next