Kalauz, 1859. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1859-06-11 / 24. szám

Előfizetési ára:­­ egész évre 4, fél­­i évre 2,évnegyed­re 1 frt. uj p. 1 Szerkesztő és kiadói iroda: Egyetem utcza 1.sz. Magyar Mihál köny­vkereskedésé­­ben. Előfizethetni min­den jxistahivatalnál.­­KALAUZ- ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. 3-ik év 1-eő fele 24. szám. 1859. Junius 11. Menyegző és börtön. Eredeti beszély. I. A palota titkai. Leszállt az éj, mintha óriás holló ter­­esztelte volna ki sötét szárnyait a félvilág fölött; csillag sem ragyogott a fellegruhába öltözött égen, hogy az éj sötét m­éhén biz­tosabban foganzhasson a gonoszság és a bűn. A... város utczáin dühös téli széllel csatázik az éji öv, hóna alá szorítva lámpá­ját, megeresztve torkának hatalmát, hogy az ébrenlevőknek tudtokra adja, miszerint éjfél órája elhangzott. Elcsöndesült minden emberi zaj, mintha küzdelmeit a megújulandó napon nagyobb erővel akarná folytatni, csak egy nyitva feledett kapu, vagy ablakredőny űzött csat­­togó játékot a hideg sz " De azért ki­t á­gálná a palo­tát, mely a városban legfényesebben van kiállítva, mely építészi stülre nézve is leg­kitűnőbb, vehetne észre az ügyetlenül be­zárt s függönyözött ablakon át halavány világot, mely — mint szentjános bogárka a sirok odúiból — gyengén hatná meg sze­meit. Két férfi van még ott ébren, nagy vi­­lágosságu lámpa mellett, félhizásu termetén s vörös hajjal, szakállal környezett arczain, szürke szemein, ravasz nyugtalanság ömlik át egyikének, mohó vágygyal markolva meg, az alacsonyabb, barna-piros szakálat­­lan arczú, s fontolt tevékenységet ígérő ifjú társától nyújtott, ívekben álló bankjegy cso­magot, a­melyet ez éppen most húzott ki, az előttük egész alakjában látható sajtó­­gépből. — Ím, kétszázezer forint Jónás, — mond az ifjú — eddig eljárásodban nem ta­láltam okot, mely hűtlenséggel vádolna, — úgy hiszem te sem emelsz panaszt ellenem, ha e pénznek felét sajátodul ajánlom, bármi, dologban értékesítsd is azt. Tudod barátom, a mostani időnk az ügyeseknek aranybánya, nekünk mibe sem került, mivel eddig bí­runk, jegyeink oly jól találtak, hogy a leg­­m­értebbeknek is gondot ad a felismerés, mindazáltal okosan bánjál velök, együgyü néptől igyekezzél vásároltatni, akkor sze­rencse követ. — Nincs szükségem intésedre, mert a te sorsod az én sorsom , te javad én javam, hogyne lennék elővigyázó? Igen jól tudom, hogy a pénz szükséges, mint szomjasnak az ital, s éhesnek az étel, sötétben járónak a vezérfény; csak nevetjük, ki fárad és izzad, hogy falat kenyere­s pohár bora legyen; kárt sem teszünk ezzel senkinek, nemde? — elnevelé magát ravaszul, mintha a leg­közelebbi vidéki vásárról hajlandó szarvas és szarvatlan sereg már udvarán állana. — Bizonyosan nem — viszonzá az ifjú Robi mindössze is, mi ketten teszünk egy országot, s kormányt. Mig apám s jó anyám nyugszanak, nem vétek addig a fiú­nak kalandok és dicsőség eszköze után vetni szemeit. Nem is sejti apám könnyű teni, midőn csodálkozik jó összeg" nomon , játékasztalnál nyert péstzeének?/ ?4 ' .­•

Next