Kalligram, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2019-02-01 / 2. szám
lül: azokról a tárgyakról és bútorokról, amelyek között az Egressy-család élete lezajlik, éppen egy ilyen határhelyzetben számíthatunk fontos, általánosításra is alkalmat adó információkra. Feltűnő, hogy Egressy számára egy valami van, amit sértetlenül meg kell őrizni: a könyvtára. S ennek az összetétele kapcsán is felbukkan figyelemre méltó irodalomtörténeti adat. A „Seidelmann élete” című könyvet (azaz Heinrich Theodor Rötscher: Seydelmann’s Leben und Wirken. Berlin, Verlag von Alexander Ducker, 1845.) ugyanis úgy emlegeti 1850. május 30-án (130. - az azonosítás: 674.), mint amelyet Petőfitől kapott ajándékba — azaz Petőfi műveltségének vizsgálatához ezt a német nyelvű kötetet is feltétlenül hozzá kell számítanunk.11 Érdemes végül külön beszélni az egyik legizgalmasabb kérdésről: az 1840-es években a Vahot Imre szervezte (meg nem valósult) londoni turné problémájáról. 1843-ban, a pozsonyi országgyűlés alatt Vahot Imre szerződést kötött (Egressy Gábor és Egressy Béni társaságában) egy cigányzenekarral egy reménybeli közös külföldi turné reményében. Szalisznyó Lilla — nagyon helyesen - úgy oldotta meg az ezt említő levél (35—37.) megjegyzetelését, hogy a jegyzetek közé beiktatta a hagyatékban megtalált szerződést is (618—619.), s ezzel lehetőséget adott a kérdés tágasabb érvényességű elemzésére is. A szerződés Vahotot és a két Egressy-fivért „igazgató”nak nevezte, s feladataikat nem írta pontosan körül, illetve csak felügyeleti és irányítói munkát rendelt hozzájuk. A szerződésbe foglalt nevek mindazonáltal egy olyan műsorkoncepció irányába mutatnak, amelyben szavalat és hangszeres cigányzene egymás mellett szerepelt volna (Egressy Gábor nevét egy korábbi, hasonló vállalkozás alkalmával szóba hozta a pozsonyi Hírnök, ott a „társaság titoknoka”-ként szerepelt volna, ami egy kissé homályos megfogalmazás, míg Vahotnál alighanem már színészi képességei számítottak inkább). A Vahot-féle szerződés úgy értelmezhető, hogy a szavalatokhoz kellett volna a korszak legjelentősebb férfiszínésze, Egressy Gábor, a zenéhez pedig a cigányzenészek (a Sárközy-testvérek és zenekaruk), s az ő irányításukra pedig a zeneszerző Egressy Béni, egyébként a színész Egressy testvére. A szerződés részletekbe menően szabályozta a megállapodást Vahot és a zenészek között (egészen odáig, hogy az utazásra készített magyaros fellépőruhát a cigányok majd megtarthatják), ám a turnéból mégsem lett semmi. Az egyébként homályban maradt, hogy a tervezett londoni fellépés alkalmával az óhatatlanul jelentkező nyelvi-kommunikációs problémákat hogyan hidalták volna át, azaz miképpen lehetett volna hatásos a magyar költészet Egressy Gábor előadásában, angol nyelvi környezetben (bár hozzá kell ehhez tenni, hogy mivel a szerződés egyáltalán nem beszél Egressy Gábor feladatköréről, nem tudhatjuk, Vahot elképzelése szerint vajon milyen szerepet kapott volna a szavalat ebben a műsorrendben, ha kapott volna egyáltalán. Egy azonban biztos: Vahot már 1843- ra kidolgozott tervvel rendelkezhetett a cigányzene menedzseléséről, s ebben Egressynek is volt szerepe. Igaz, ezekből a tervekből ekkor még nem lett semmi. Ám az irodalom és a cigányzene összepárosítása egy olyan koncepció felbukkanását mutatja, amely majd évtizedekkel később látszik megvalósulni, igaz, jelentős módosulásokkal: a Lisznyai Kálmán nevéhez hozzákapcsolódó daridó-körutak az 1850-es évek végén, az 1860-as elején ezen terv kései megvalósulásának látszanak.12 Talán ennyiből is látható, milyen rendkívül széles problémahalmazra nyílik rálátás Egressy Gábor családi levelezésének a kiadása révén. Nem csak színháztörténészek és irodalomtörténészek, hanem a magyar kultúra 19- századi helyzete iránt érdeklődők is számos ponton találhatnak benne kiaknázható forrásanyagot; a rendkívül gondos jegyzetelés, valamint a jól használható mutatók pedig csak növelik a kötetek használhatóságát. Nem csupán egy szakkönyvről van szó. Amivel indítottam ezt a recenziót, azzal is zárom: jó lenne, ha megtalálná olvasóit ez a kétkötetes szövegkiadás. ■ ■ ■ ■ Szilágyi Márton (1965, Gyula): irodalomtörténész, az ELTE Bölcsészkarán a 18-19. századi tanszék vezetője. Legutóbbi kötete: Mi vagyok én? - Arany János költészete (Pesti Kalligram, 2017) JEGYZETEK ------------------ 1 Megemlítendő részvétele egy másik szövegkiadásban: Gyulay Lajos: Hamuszín könyv (1824. január 14. - 1824. augusztus 2.), sajtó alá rendezte Zentai Mária - Szalisznyó Lilla, a bevezetőt írta Szalisznyó Lilla, Szeged, Szegedi Tudományegyetem Klasszikus Magyar Irodalom Tanszék, 2009. 2 Mindmáig a legterjedelmesebb kísérlet: Rakodczay Pál, Egressy Gábor és kora, 1-2. kötet, Bp., Singer és Wolfner, 1911. Feltétlenül említendő még: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848), válogatta, jegyzetelte és a tanulmány írta Kerényi Ferenc, Bp, Magyar Színházi Intézet, 1980 (Színháztörténeti könyvtár 11). 3 Kerényi Ferenc hagyatékában fennmaradt egy töredékes anyaggyűjtés, amely egy, Egressyvel kapcsolatos, népszerű dokumentumra, az utószót és a jegyzeteket írta Kerényi Ferenc, fordította Kerényi Ferenc, Törzsök Edua, Ziegler Vilmos, Bp, Szépirodalmi, 1987 (Magyar Levelestár). Ez utóbbit jól tükrözi verseinek frissen meg393. 10 A két emlékezés vonatkozó részletét lásd Lukácsy Sándor - Balassa László, Vörösmarty Mihály 1800-1855, Bp., Magvető, 1955, 465-466. 11 Arról, hogy Petőfi Rötscher könyvét feltehetőleg mikor szerezte be, megemlékezik: Kerényi Ferenc i. m. 110. Ami újdonság, az az, hogy immár a könyv későbbi útját, az Egressynek való ajándékozást is bizonyítani tudjuk. 12ö. Szilágyi Márton, Lisznyai Kálmán: Egy 19. századi írói életpálya társadalomtörténeti tanulságai, Bp, Argumentum, 2001 (Irodalomtörténeti füzetek 149.), 96-118. kötet körvonalait rajzolja ki. Sajnos, ez azonban nem jutott el a teljes készültség állapotába. 4 Vö. Demeter Imre: Köszönöm a tüzet... Tímár József élete, Bp, Gondolat, 1971,137— 144. 5 Erről az időszakról bővebben Szalisznyó Lilla, Egressy Gábor színi tanodai tanársága és a magyar színészképzés hivatásosodása, ItK, 118. évf. (2014), 3. szám, 325-352. 6 Mint pl. A vándorszínészettől a Nemzeti Színházig, válogatta, a szöveget gondotjelent kritikai kiadása: Szendrey Júlia öszszes verse, sajtó alá rendezte, a kísérőtanulmányt, a jegyzeteket és az életrajzot írta Gyimesi Emese, Bp, Kortárs, 2018. 8 Petőfi Sándor levelezése, sajtó alá rendezte Kiss József-V. Nyilassy Vilma, Bp., Akadémiai, 1964 (Petőfi Sándor Összes Művei VI.), 452. A forrás itt Waldapfel Eszter 1950-ben kiadott levélválogatása volt. 9 Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Bp, Osiris, 2008 (Osiris monográfiák).