Kanadai Magyar Munkás, 1936. október (8. évfolyam, 33-46. szám)

1936-10-01 / 33. szám

1936 október 1. r haladó nő világ. WAYNER MUNKÁSNŐ A ROHAMISTÁK SORÁBAN Ha Lenint követjük, nem csalódunk, mint ahogy Kovács munkástársnő esete bizonyítja, aki Szesztainé után a második helyen áll a rohamisták sorába, mert Lenin szavát követve a tömegek közt dolgozott és a Munkásnak a legutóbbi kampány alatt 180 üdvözletet szerzett $30.00 értékben. Tisztelt Szerkesztő Elvtársak :— Sajnálom, hogy nem tudtam kérésüknek hamarabb eleget tenni., Bizonyos okoknál fogva a fényképet csak most küldhetem. Ami a munkát illeti, annyit tudok mondani, hogy a nyári kampány itt Waynen sok nehézségbe ütközött, mert március óta itt minden bánya állott, de mindennek dacára azt tapasztaltam, hogyha teljes odaadással dolgozunk, lehet eredményt elérni, de bizony ha könnyen hagyjuk, nem tudunk célt érni. A mai válságos helyzetben minden munkásnak ébren kell lenni, mert nagy történelmi változások előtt állunk és minden proletár nőnek és férfinak kötelessége segédkezni, hogy ezek a változások a munkásosztály javára történjenek. A mi nagy vezérünk Lenin a következőt mondotta: Ott kell dolgozni, ahol a tömeg van. Ha ezt magunkévá teszszük, úgy eredmény mindig lesz. Forradalmi üdvözlettel: Kovácsné, Wayne, Alta. -Szakácsnő- ERŐS ZOLI PAPRIKA ZÖLD PARADICSOMMAL Veszünk egy kis kosár erős paprikát és ehhez egy nagy kosár zöld paradicsomot. Ezeket megmossuk, lerakjuk vegyesen egy nagy edénybe és teszünk közé, vegyes borsot, felfött ecetes-sósvizzel leöntjük és hagyjuk érni. El ne felejtsük letakarni. * * * VAJAS PISKÓTA Vegyünk hat egész tojást és mérjünk ki ugyan olyan súlyú cukrot, lisztet, vajat. Egy egész citrom hajat és a tojás sárgáját a cukorral, vajjal egy óra hoszat kavarni, ezután a lisztet lassan belekavarni és a hat tojás kemény habját. Vajjal kent tepsibe önteni, a tetejét cukros mandulával beszórni, megsütni és melegen felvágni. * * * „ÉJJELI KISASSZONY“ Egy és egyharmad csésze cukor, 4 egész tojás — ezt egy teljes óráig egyfelé kavarjuk és akkor beleteszünk 2 csésze szitált lisztet. Ha belekavartuk, evőkanállal ritkán beleszaggatjuk tepsibe. Ezt este csináljuk és reggel megsütjük lassú tűznél. Igen jó és szapora. Darvas József: Gyermekéveimből a.) Apró ürömök és nagy szomorúságok árnyékában születtem. Életünk egyhangú volt, mint a táj, amelyet szülőföldünknek mondtunk. Síkság, ahol az aprócska vakondtúrás vagy szélhordta halom is égreszükő hegynek látszik és elnyelő szakadéknak a sekély kis gödör. Halmok és gödrök. Apró örömök és nagy bánatok: titeket idézlek most, hogy megmutassam az egyszerű emberek életét. Ritka ünnepek és sanyarú hétköznapok: jöjjetek elém hosszú-hosszú sorban és tegyetek tanúságot a dolgozók igazáról. Nyáron szombat volt az ünnepünk. Bátyáim már napszállta előtt hazajöttek a tanyák közül, aratásból, cséplésből. Ilyenkor együtt volt az egész család, ó, mennyivel más volt ez az együttlét, mint a farkaskergető téli napok munkátlan, kényszerű összezártsága, mikor anyámat és testvéreimet szinte óránként csúnya veszekedésekkel ugrasztotta egymásnak a kenyértelen szűkösség. Most munkából jöttek és naptól barna bőrükbe ivódva hozták a kenyeret ígérő kalászok fülledt szagát. Reggel már korán fölkeltünk. Anyám kivitt néhány tojást a piacra, hogy vásárolni tudjon a vara, " az összegyűjtött tojás, egész LVKlC.v az ói ■ ' " V— "»^or bújik elő hangos kotkodácsolással vala.-id.k tyúk. A kipottyantott tojással azon melegen szaladtam a boltba, hogy néhány deka sót vagy cukrot hozzak, mert mindig hiányzott valami. Anyám már kora délután nekilátott a vacsorakészítésnek. Lepényt vagy rétest sütött, hogy ünnepi étel várja a munkából hazatérőket. Napszállta felé megállt házunk előtt a munkásokat hozó kocsi. Énekelve jöttek, vidáman és kalapjukat lengették, akár a berúgott lakodalmas vendégek. Talán az egynapos szabadság örömétől részegedtek meg. Az egész házsor kitódult az ajtók elé, mert minden házban vártak valakit. Szegény munkásemberek laktak arrafelé mind. — Enni szeretnénk — mondták a bátyáim, hogy lerakták a szerszámokat, meg a kenyereszsákot. Az étel már asztalra téve, párologva várta őket, de ezt mindig elmondták: enni szeretnénk. Ez volt a köszönésük. Kezükről, arcukról lemosták a rátapadt rengeteg port és az asztalhoz ültek. Én már előbb jóllaktam, hát csak a földre kuporodva néztem őket, hogy inas, barna kezükben hogy súlyosodik a zsírosan csillogó tészta. Az udvaron, a sárból rakott katlanon már hatalmas üstben melegedett a víz, mosakodáshoz. Azt mindig vacsora után szokták. Közben megjött Veréb Jani bácsi is a szomszédból és falábával végigkopogott a téglás pitvaron, így szombaton este mindig át szokott jönni, kicsit elbeszélgetni a bátyáimmal. Anyám megkínálta a sütöttét, úgy is ritkán, mások jóvoltából jut csak ilyesmihez szegény. — Nem való az ilyen haszon nélkül való embernek — mentegetődzött mindig. — Vesse szomszédasszony inkább a kutyának. Az is többet használ, mint én, a féllábammal .. . Mindig így szabódott, de azért mindig elfogadta és saját nyomorúságán elérzékenyülve, kikönynyesedett szemekkel majszolta a ritka csemegét. Anyám is mindig egyféleképen vigasztalta: — Maga legalább visszajött, ha féllábbal is. Nem úgy, mint az én szegény apjukom ... Persze, nem mindig társalogtak egymással ilyen szépen, jóságosan. Néha’, mikor Jani bácsiék csirkéje átbújt a két udvart elválasztó, rozzant kerítésen és kikaparta a veteményünket, csúnyán öszszeszólalkoztak. Anyám ilyenkor azzal fenyegette, hogy elüti a másik lábát is, ha nem vigyáz a jószágukra. De most ünnep volt, kenyeret ígérő, dolgos hét vége és a szavak is ünnepi gúnyába — Magyarország — Valamelyik téglási kunyhóban halt meg, éhen, egy csecsemőgyerek, nem sokat élt, alig tizenhat napot. Jogászi szempontból ez az éhenhalás-eset elintéztetett a debreceni törvényszék ítéletével, amely kimondotta, hogy az anyát gondatlanságból elkövetett emberölés vétke terheli. Maga a büntetés izgalmas volt, tizenötnapi elzárásra szólt, de annak végrehajtását a törvényszék felfügesztette. Az orvosok szerint kellő gondossággal és ápolással meg lehetett volna menteni a beteges csecsemőt s akár nem halt volna éhen. Mivel védekezték ilyenkor egy anya, akinek szivéről szakadt gyermeke éhenhalt? Az anyasziv! Végzetes titkok sötétje borul rá ma az egész világon. Kin és halál mindenütt és minden erre az anyaszivre tör, minden ezt tépi, szaggatja! A téglási kunyhók vidékén is. A kis téglási csecsemő pedig nem tett egyebet, mint sokezer csecsemőtársa. Éhezve, mert nincs az anya emlőjében tej és nincs a konyhájában táplálószer, avagy rátör az egészségtelen lakás és környezet fertőző kórja és:— siet apró koporsójába. Bő csecsemőtermés bő halálozással, — rossz embergazdálkodás ez és még rosszabb, amikor a csecsemőtermés is megrokkan. A tudomány pompásan tudja már, hogy mit egyék, mit ne, e csecsemő, hogyan tartsák evés, tisztaság dolgában. No, most aztán tessék jól etetni ott, ahol nem jut tej, ahol legfeljebb kifőtt kukoricát dughatnak a szájába egy rongyban szopogatni a szegénykének és szalonnabőrt ízesítőnek... . Az eset a törvényszék ítéletén tiúl, még a társadalom ítéletére is rászorul. HÍRES EMBEREK MONDÁSAI George Bernard Shawt kérdezték hogy élvezi-e az ifjú hegedűművész játékát, így válaszolt: Emlékeztet engem Padarewskire.“ ,,De Mr. Shaw — tiltakozott a művész támogatója — Paderewski nem hegedűművész.“ „Épp azért, épp azért“, — válaszolt Shaw. Madame Schumann Heinka nagy operaénekesnő, egy hatalmas darab hús előtt ült. Caruso elment az asztalánál és amikor meglátta előtte a hatalmas húsdarabot, ezt mondta: ,,Stena, csak nem fogja ezt egyedül megenni?!“ „Nem — rázta meg a fejét — nem egyedül, hanem krumplival.“ Sinclair Lewis levelet kapott egy délvidéki lánytól, aki felajánlotta magát titkárnőnek, majd megjegyezte, hogy mindent hajlandó neki megtenni, így írta: „És amikor azt mondom, hogy mindent, akkor mindent.“ A felesége válaszolt a levelére, amelyben értesítette, hogy Mr. Lewisnak nagyon jó titkára van, egyebet pedig mindent ő maga csinál neki. Ezt így írta: „És amikor én azt mondom, hogy mindent, akkor mindent.“ Terjeszd a munkássajtót! Kanadai Magyar Munkás . LEVELEZŐINKTŐL: A csecsemő VÁLASZ A TOLNAI [MIVEL FOGLALKOZZUNK “her harti VILÁGLAPJÁNAK A KULTÚRESTÉKEN? . .. . . . [Újra elmúlt egy sikertelen A válaszoló honfitárs nem veszi észre, hogy nyár a dolgozókra nem nekünk, hanem mestereinek felel A MUNKÁS szept. 12- számának és feltűnt hogy magyar betűket mellékletében közöltünk részleteket a Tolnai Világlapja képes magyar folyóiratból, „Borsodi Abesszínia" címen, vagyis az eredeti cikk saját címén. Erre az átvett cikkrészletre felelt egy edmontoni honfitárs az alanti sorokban. Még meg akarjuk jegyezni, hogy a levelet, nem értéke miatt, hanem azért közöljük, hogy eleven képét adjuk annak, hogy milyen meggondolatlanul, következetlenül, botorán és vakul gyűlölködve tudnak igazságot tartalmazó, de semmiképen sem forradalmi bevallásokra válaszolni azok az emberek, akiket arra tanítanak, hogy mindent gyűlöljön, ami igaz, ami sérti az úri érdekeket. Válaszában voltaképen azokat támadja, akiktől mi a cikket átvettük. Szegény elmaradottságban hagyott honfitársunk ezt nem veszi észre. Azt hiszi, hogy akkor is jó a hazai uraknak, ha megtámadja őket, fontos, hogy míg túrákat támad, kommunistákat értsen alattáttam rajta, és így érdemesnek véltem fölvenni, csak mikor belepilantok, azonnal szemembe ötlik ez a felirás hogy borsod abeszinia, és mivel hogy én is Borsodi születésű és illetőségű vagyok bizony érdekelt ez a cik, és bizony jobban belemélyedve, értem a ti mosatlan véres szátok fecsegését, mert épen úgy beszéltek mint amikor még kezim közt vóltatok, ami még a saját anyátok születésére is emlékeztet, ha ugyan volt, de nektek még az sem volt, mert ilyen szülöttei csak az álatnak lehet, nem pedig egy emberi testet és észel felruházott isteni teremtésnek, mert az ostoba fejetekés azt nem bírjátok meg alapitani hogy emberek vagytek, vagy pedig álatok, és mindig egy más ellopott lapból tudtok kotyogni az aljas csőcseléknek, épen úgy mint ahogy Borsod abesziniát lefested, itt ezen a kopott mocskos papíron amivel kezembe szennyeztem, de hogy ha még álitásod igaz lene, vagy személyesen meggyőződtél volna róla, de halvány sejtelmed épen úgy nincs róla, mint egy ökörnek az ábc hez, ami bizony ti vagytok, mert korpával meg telt fejetekben nincs semmi, és már rövidesen a Szamarak házába fogtok kerülni ami Október végén fog elkészülni és mint barmokat vad álatként ott fogunk megörökíteni benneteket, és ott majd nem a Borsod Abeszinia róka lukban lesztek hanem egy kissé fedettebb és érzékenyebb helyen ott már esze fog a véres szátok forni örökre és megszűnik minden munkás kizsákmányolása nem megy többé az ingyen cent a zsebetekbe, és majd harcolhattok a szegény éhes Sztálinért, a hű meg váltótokért rövid már az időtök féljetek és reszkesetek, mert nincs többé számotokra menőség, most már ütött az óra a világ négy táján résztekre , már érzltek hogy rövid az idő és most minden bögéseteket papira tesztek mint Sztálin vértanuk ebből áll az egész földi életetek és mint szipoly ennétek hogyha lenne mit mert csak ahoz és a hazug bitangsághoz van hajlamotok, de ki lesz verve rövidesen jön hortis Hitler meg Musolini majd ők a fejetekbe vésik még jobban a nevüket de kegyelem többé nincs számotokra mert hogyha nem ök majd az Isten meg sokalja már földi romlotságotokat, de hamarább majd ő és senki más. Kérlek azért, hogy addig bőgjetek még álatias hangon, amig időtök van, és legyen bögésetek olyan minden egyiknek hogy hét mérföldre halló, hogy a műveit világ örömmel élvezze,minden haszontalan féreg pusztulását, ezt óhajtom minden egyes társatoknak tiszta szivemből órátok utólsó pillanatáig. Ja. ! L. I. K. G. B. H. Hogyan, hogyan nem, de nagyon haragszik, hogy lemásoltuk a Horthy-lap cikkét s a Horthy-lapnak lapunkban másolt cikke miatt ellenünk hadba hívja Hitlert, Horthyt, Mussolinit és az Istent. (Utoljára hagyta az Istent). Az edmontoni munkástársaink bizonyára ismerik személyesen az illető „hazafiút“ s ha akarják,az eredeti levelet elküldhetjük, hogy bebizonyítsák az ottani magyarság előtt, hogy milyenek azok az egyének, akik gondolkozás nékük vak hazafiak. Tisztelt véres szájú szerkesztőség! Talán elérkezetnek látják az időt arra, hogy féltékeny hazug életüket még percekig fentartsák, már pedig ahhoz semmi remény nem férhet mert bizony minden nap szorosabb, a kötél a nyakukon, amit már rövidesen meg fognak rántani, úgy hogy ezen jó és fris levegő egy olyan romlott testbe, soha sem fog beszivárogni és hogy ha talán még közülök valahol lélegzene annak majd meg lesz adva az utolsó kívánsága, amiért régen vérzik a szájuk, és abba a pillanatban, majd minden a tiétek lesz és semmi az enyém. És hogy tovább menjek ez nap délután séta közben egy eldobott újságot meg pillantotam, a külvárosi negyed, utcájának a végén nézve A gazdasági helyzet javulásába vetett remény, amivel minden tavaszon biztatni szokta magát a munkásság, most a nyár végével újabb csalódással végződött. Ebben az évben még kevesebb felkészültséggel várjuk a telet, mint a múlt években, még több reménytelenség, éhség, nyomor és szenvedés lesz részünkre, mint bármikor a múltban. A politikai élet szintén sokat változott ebben az esztendőben. Mind élesebben bontakozik ki a harc a fasizmus és a demokráciáért harcolók között, úgy Európában, mint az amerikai kontinensen. A mai politikai helyzet kiélesedése, tarthatatlansága jelzi a nagy világégés közeledését, aminek első tüze ki is gyulladt a spanyol nép és a spanyol fasiszták harcában. HOGYAN KÉSZÜLJÜNK? Szervezeteink vezetőségei új terveket kell, hogy lefektessenek, hogy a multiaknál jobb, napjaink aktivitásának megfelelő anyagot adhassanak az önképző előadásokra. Új erőkkel kell gazdagítani az előadók csoportját, akik ismertetni fogják a spanyol nép múltját a történelem folyamán, magyar hazánk történelmét, ami nagyon fontos, mert csak így tudjuk a mai eseményeket összefüggésbe hozni. Legyenek előadók, akik a szervezet fontosságát ismertetik, mert égető nagy szükség van ma a munkásság megszervezésére. Az önképző előadásokra a fent elmondottak Montrealban már le vannak fektetve és azon az alapon megszervezve. Bízunk abban, hogy mindazok a munkások, akik szükségességét látják ezen előadásoknak, odahatnak, hogy ezek sikeresek is legyenek. Ezen előadásokat, hogy látogatottakká tegyük, szükséges a folytonos agitáció, akármerre járunk hívni a munkásokat, mert csak így leszünk képesek demonstrálni a munkások igazi tanulni akarását, ha minden magyarnak tudomásul adjuk, akkor a tömeges megjelenés biztosítva is lesz, de ha csendesen elhallgatjuk, még azok sem fogják megtudni, akik igazán részt akarnak venni. NINCS HALOGATNI VALÓ IDŐNK ! Az augusztus 17-én lezajlott választás Quebecben megadta az okot arra, hogy a munkásságot figyelmeztessük a közelgő veszedelemre. A tartományi parlamentben a fasiszták vannak többségben, ami különösen minket, bevándorolt munkásokat nagyban érint, mert ezek kijelentették, hogy a bevándorlókat ki fogják seperni a munkából ebben a tartományban, ez ellen nekünk okvetlen szervezkedni kell, itt nem szabad az elvi ellentéteken rágódni, hanem akcióba kell lépnünk azonnal, egységfront alapon. HARCOT A REAKCIÓS LAPOK ELLEN! Minden munkás tudja, hogy a Híradó a munkások ellensége. Nekünk agitációt kell folytatni ellene, nem szabad megengednünk, hogy klubhelyiségünk szomszédságában árulják. Föl kell világosítani a munkásokat, hogy mennyire káros annak az olvasása, nemcsak erkölcsi, de anyagi szempontból is. Ha csak beszélünk ellene,azzal még nem tettünk eleget. Tenni is kell. Szaporítsuk meg a klubjunk taglétszámát, tegyük látogatottá az önképző előadásainkat és a tömegmozgósítással elérjük, hogy mindig többen dobják ki házaikból a reakció betolakodó szennylapjait. Fogjunk a munkához, mert csak a kezdet nehéz, ha már megkezdtük, akkor könnyebben lehet folytatni. Montreali munkás Sikeres munkásiskola Reginában A reginai ifjú kommunista csoport 12 tanulója William Sydney vezetésével sikeres munkásiskolát tartott, ami most, szeptember 24- én fejeződött be. Az iskola bevégeztére egy társas estély lett rendezve táncmulatsággal egybekötve. Az összejövetelen beszédet mondott T. G. McManus, Eric M. Bee és William Sydney. Beszédjükben ismertették a munkásiskola szükségességét a kzunkáskultúra fejlesztése szempontjából. Az iskola egy hónapig működött, naponta 8 órai tanítással. Az iskola anyaga főképp a marxizmus és leninizmus tanítása. Ezen sikeres iskola után terveznek még egy másik iskolát decemberre. Az iskola tanulói a környékbeli városok ifjúmunkásaiból tevődtek össze, akik hajlandók a jövőben aktív munkával a mozgalom szolgálatába állni. Minden remény megvan arra, hogy ez az iskola nagyban elő fogjal segíteni a nyomorba taszított saskatchewani farmerok megszervezését a farmerlabor pártba. Tudósító Szervezzünk egységes harcot a munkásság életszínvonala megjavításáért Kanadaszerte Gyűlöletszitás a reakció főcélja, zárjuk szorosabbra sorainkat REGINA. Sask. A szervezeteinktől távolálló magyar munkástestvéreink között sokszor fölmerül a kérdés, hogy minek követelőznek annyira a kommunisták. Azt mondják, hogy „ők is szegénységben élnek, de nem lázadoznak, akinek nem tetszik, menjen haza, minek is jött Kanadába.“ Azok, akik így beszélnek, egész biztos, hogy nem éreznek, nem érezhetnek úgy, mint ahogy beszélnek, hisz nekik is fáj — ha a szervezetlenségük folytán gyáván viselkednek is — hogy életük javarészét mindig nehéz munkában töltötték, arra számítva, hogy öregségükre legyen egy kis megtakarított pénzük. Spóroltak, gyűjtöttek, elzárkóztak az élvezetektől, és ma még sincs, éppen úgy mint annak, aki nem takarékoskodott annyira. A MUNKÁSOKBAN LÁTJÁK AZ ELLENSÉGET A reakciós sajtó ismerve ezen embereket, látja a bajaikat és az elégedetlenséget, bűnbakot keres, akit beállítson a bajok okozójaként. Ha nincs termés, annak a kommunisták az okai, mert nem imádkoznak, ha a búzának nincs ára, annak a Szovjet az oka, mert ingyen adja az övét, a háborúért a kommunistákat teszik felelőssé, dacára annak, hogy azok harcolnak legjobban ellene. Lehetne sorolni a végtelenségig ezen nevetséges vádakat, ami nem is annyira nevetséges, ha azt látjuk, hogy még vannak a dolgozók között, akik elhiszik ezen hazugságokat. Az elfogult emberek közt vannak olyanok, akik, ha az ember próbálja megmagyarázni a helyzet igazi képét, gúnyosan fordulnak el és még látni sem akarják az embert. Az ilyen ellenséges viselkedésnek csak a reakció örül, mert amíg a munkások így viselkednek egymással szemben, addig az ő rendszere biztos alapokon van. Kedves magyar munkástestvéreim, nem azt az időszakot éljük ma, hogy egymást gyűlöljük, a politikai nézetünk miatt, nekünk meg kell értenünk egymást, mert itt az idegenben csak a megértés és összetartás segíthet rajtunk és semmi más. Megpróbáltunk béketüré jó polgárok lenni ebben az országban, de ezt a béketürésünket éppen úgy kigúnyolták, mint az elégedetlenségünket ki akarják gúnyoltatni, de szerencsére nem sokan vannak, akik a munkásosztály problémáit nem értik meg. NEKÜNK CSAK SZENVEDÉS KANADA Még othon voltunk, amikor az ügynökök faluról-falura járva dicsérték Kanadát, ahol munkája után mindenki megélhetést biztosíthat magának és családjának. A csalódás sok szenvedést okozott. Először a nyelvet nem ismertük és ez ma is probléma sokunk számára. Földet ígértek, amit kaptunk is, de több esztendei keserves munka után sorba buktuk el. Hogy Kanadában a farmeré az élet, ezt csúnyán megcáfolta a valóság. Kik hirdették és dicsérték a kivándorlást? Azok, akik soha nem dolgoztak kérges tenyérrel. Ismerték a nép földéhségét, de dacára a sok ezer és tízezer holdas birtokoknak, nem osztották ki, hanem Kanadába csábították a népet a kormány beleegyezésével, mert féltek és félnek ma is, hogy a földéhes népnek eszébe jut megismételni, amit 1919-ben megkezdett, földet osztani a nincsteleneknek. ITT SEM HAGYTAK. NYUGTON Amikor tömegesen kint voltak az elégedetlenek, akkor utánunk küldték fizetett bérenceiket, hogy itt szolgálatukba állítsanak bennünket és szítsák a meg nem értést, hogy visszatartsanak a szervezkedéstől. Észrevették, hogy az elégedetlen nép kiutat keres a nyomorából, amit meg is talált. A nyomorból kivezető út a szervezkedés, amelyen keresztül kiharcolhatjuk jogainkat, fölvilágosíthatjuk egymást olyan dolgokban, amit idáig nem ismertünk, szervezetten kollektív tudással meg tudjuk az alapját teremteni egy szebb és jobb társadalmi rendszernek, amelynek nem a gyűlöletszítás lesz az alapja, hanem a testvéries szeretettel való megértés. Váljon minden magyar dolgozó tagjává a Kanadai Magyar Munkás és Farmer Klubnak. 1 . L. P. Mért jöttünk Kanadába? 3. OLDAL ÍGY LÁTJUKME- VAGYOK olyan legény mint te, vágok olyan rented mint te — mondja a régi magyar nóta. De nemcsak a nóta mondja, hanem a tettek is azt bizonyítják, hogy a magyar urak túl akarnak tenni a gavalérossággal még a leggazdagabb országokon is. Nem fontos, hogy a magyar munkásnak, a magyar parasztnak van-e mit enni; az a fontos, hogy a magyar bodzafapuskával párbajozó gavallérokról beszéljen a világ. Ezért elhatározták,hogy a Népszövetségi palotába várószalont rendeznek be ajándékba, ahol majd a nagykövetek fognak várakozni, akik a népszövetség titkárához akarnak bejutni. Ezt a „nagylelkűséget“ amint tudjuk, nem a zsebükből fedeztek, csaléteknek tették, hogy a revíziós kérdés annál jobban sikerüljön, de úgy látszik, nem nagyon mennek a magyar urak horgára a politikusok, bizonyítja a magyarokkal szavazó kis csoport kudarca az olaszethióp kérdésben. ÉRDEKES pert tárgyalta az Essex County-i rendőrbíróság. Egy leamingtoni patikárossegéd gazdájától ellopott 1,200 dollár értékű holmit, amit észrevették és a segédet feljelentették. A bíró azt kérdezte a bűnöstől, hogy mi volt az oka, hogy lopásra vetemedett, amire a soffőr azt felelte, hogy 10 dolláros heti fizetésből nem bírta családját eltartani. A bíró kérdésére a munkaadó beismerte, hogy csak 10 dollárt fizetett, amire a bíró az ügy tárgyalását elvetette és jogosnak mondta ki a lopást, mert 10 dollárból egy családnak nem lehet megélni heten kint, sőt a holmik megtartását jogosnak mondta. Amikor ez az ítélet elhangzott, nemcsak a perben szerepelő munkaadó kapott kemény urculcsapást, de a mai uralkodó rendszer is.Amikor nem közvetlenül kell megnyilvánulni az úri osztály mellett, akkor a bíró így is ítél, de ha a fennálló esetben egy segélyen élőről lett volna szó, akkor börtön, deportálás, meghurcoltatás lett volna a része, minthogy az számtalan esetben előfordul. Míg a kisebb esetekben igazságosnak akarnak feltűnni, addig nagy arányokban szemet hunynak az igazság előtt.. Mert ha igazság volna, akkor a segélyen tengődőket nem neveznék csalóknak és nem ítélnék el, ha valamilyen formában nem lopással, de munkájukkal akarnak segíteni tarthatatlan helyzetükön, akik nem kapnak még tíz dollárt sem hetenkint, hanem sokkal kevesebbet. Ezekre azt mondják az igazság apostolai, hogy „a társadalom gondoskodik mindenkiről. Ai AGYON sok esetben hallélünk megjegyzéseket, hogy a reakciós magyar lapoknak még mindig vannak olyan olvasói, akikről nem is gondolnék. Erre a legkönynyebb magyarázat egy budapesti történet. — A kávémban egy úr beszéli, hogy Végignézett egy darabot, amit állandóan zsúfolt ház mellett adnak elő. Amire az egyik rosszmájú megjegyezte,hogy igazán úgy van, mindenki elmegy megnézni, olyan rossz a darab. A reakciós magyar lapokat is azért olvassák el legtöbben, hogy nevessék bődületeiket, de nem azért, mert jó újság.