Kanadai Magyar Munkás, 1937. január (8. évfolyam, 72-84. szám)

1937-01-02 / 72. szám

1937 január 2. I HALADÓ NŐVILÁG !... LEVELEZŐINKTŐL... Búcsút az ó-évtől, fokozottan harcot az új évben! Az 1936-os év a demokrácia és a fasizmus közötti harcok éve volt. Harc volt többé-kevésbbé mind az öt világrészen, de különösen Euró­pában. A háborús felhők nem tisz­tulnak, hanem egyre jobban söté­tednek: a társadalmi erők össze­csapásra készülnek. A Nemzetek Ligája, melynek az lett volna hi­vatása, hogy békét teremtsen a világ nemzetei között, állandóan veszítette tekintélyét megalakulá­sa óta, mert a nemzeteket nem tudta leszerelni. Leszerelés he­lyett állig fölfegyverezés történt s a háború kitörés előtt áll. Az összecsapás színhelyének Madrid lett a középpontja. Béke helyett háborút és fasizmust adtak a nép­nek. Az olasz fasizmus nincs megelé­gedve Abesszínia népének leigá­zásával. A német fasizmus nincs­­ megelégedve a német dolgozók le-­­ tiprásával, koncentrációs táborok-,­ban való éheztetésével, leigázásá-­ val, legyilkolásával, hanem újab­ban 60.000, mindent termelni ké­pes fiatal erőt készít elő a biztos halálba küldeni. Most a haladó, demokráciáért harcoló spanyol dol­gozók életére, aztán a többi mun-­­kások vérére szomjaznak. Vad hi-­­énák módjára vetették magukat a­­ védtelen spanyol nőkre és gyerme­kekre, ezreket gyilkoltak le, 10 ez­­­­­reket otthonukból repülő és ágyú- t tűzzel kihajtva tettek hajléktalan-­­­ná. A magyar fasizmus pedig szö­vetségese, segítőtársa lett a min­dent rombadöntő fasiszta hordák­nak, Anglia mint védőangyal mind­ezeket tétlenül nézi, engedi, hogy Európát belelökjék egy katasztro­fális nemzetközi háborúba. A keresztény civilizációt hirdető urak mindezeket tétlenül, szó nél­­kül engedik. Az eddigi letűnt szá­zadok haladásait, összes vívmánya­it készülnek a profit kedvéért rom­badönteni. Rombadöntik a kórhá­zakat, iskolákat, vasutakat, múze­umokat, évszázados épületeket és minden olyan dolgokat, ami hala­dást jelent. Előszedik a középkor legkegyetlenebb, legembertelenebb kínzási módszereit. Nem riadnak vissza a legnagyobb gaztettek vég­rehajtásától sem. Az 1937-es év a kapitalista rend­szer sötét poklából nem hoz a mi részünkre jobb jövőt, ha a világ dolgozó és haladó népe nem sora­kozik csatasorba úgy a spanyol nép, mint saját érdekének megvé­désére.Az 1037. év az osztályt­. i­­.t még jobban fokozni fogja. Mire.’ m munkás azzal a tudattal vegyen búcsút az óévtől, hogy az új év lesz az az év, amelyik el fogja osz­latni a háborús, sötét felhőket Eu­rópa egéről. Az új év lesz az, ame­lyik számonkéri évezredes elnyo­matásunkat; sírjába löki a gyilkos fasizmust, szabad utat enged a ha­ladásnak és fejlődésnek, eltemetve a múltnak minden átkát. Nem felejtkezünk meg rólatok sem, a börtönben, a mi érdekün­kért harcoló munkás vezéreink. Fogadalmat teszünk,hogy az új év­ben fokozni fogjuk kiszabaduláso­tokért folytatandó harcunkat. Az 1937. év meg fogja hozni számo­tokra a szabadulást: ki fogjuk nyitni az összes politikai bebörtö­­nözöttek előtt a börtönök ka­puit. Az­ elmúlt néhány év leforgása alatt a világsajtó sokat foglalko­zott a fasizmussal, amely a mun­kásosztály legveszettebb, leggyil­­kosabb ellensége. Az egyre jobban fasizálódó uralkodó osztály nincs megelégedve a burkolt, vagy nyíl­tan kimondott fasiszta módszerek bevezetésével, hanem lassan ké­szül a tömegmészárlásra. Az ural­kodó osztály erre már fel is ké­szült, csak okot keres a háború ki­törésére. Ha megfelelő okot nem tud találni, akk­or saját maguk prov­okáln­ek ki valamilyen ürü­­lyet, hogy m­gis megkezdhessék a háborút. A japán a távolkeletért minden eszközt felhasznált, hogy kiprovokálja a háborút a Szovjet­uni­ó ellen. A Nyugaton szintén megtettek minden lépést, hogy a spanyol dolgozókat leverjék, sőt még a szovjethajót is felgyújtot­ták e kalózok. A fasiszta világ ál­landóan készül egy kapitalista egy­ségfront megszervezésére, egy eu­rópai blokád megteremtésére a Szovjetunió ellen. Ebben a harcban a munkásosz­tálynak is beleszólása van, mert az ő érdeke van érintve. A mun­­kásosztályra­ik, hogy ebből a káosz­ból kivezető utat találjon, fel kell sorakozni a háború és fasizmus el­len küzdő szervezetekbe és harcol­ni kell a háború és fasizmus ellen. Azzal a jelszóval köszöntsük az 1937. évet,­­hogy harcolni fogunk még fokozottabban a háborúra ké­szülő uralkodó osztály ellen, meg­­védjük a spanyol nép harcát, fel­szabadítjuk 9. dolgozó osztályt a jelenlegi bérrabszolgatartó társa­dalmi rendszer alól. Markos István Kanadai lány látogatása a Szovjetunióban Fiatal Kanada már becsengette az új évet. Voltak partik, táncmu­latságok, korcsolyázás, mozi és így tovább. De a fiatalság közül na­gyon sokan, különösen a fiatal lá­nyok azon gondolkoztak, hogy vaj­­on mit hoz nekik 1937. Egy fiatal munkáslány, amidőn kedvesével táncol, ezt gondolja: „Ha még egy bérlevágást kapok, lehetetlen lesz nekem férjhez menni.“ Már tíz éve dolgozik egy textilgyárban Cornwall, Ontarióban és még min­dig csak $10-t keres. Egy fiatal, egyetemet végzett lány, aki úgy küzdötte magát ke­resztül az iskolán, a vizsga után csak munkanélküliséget talál és azt sem tudja, hogy a következő ebéd honnan jön majd. A sok mun­kanélküli lány, akinek sorsa oly tragikus, rójja az uccát munka u­tán és folyton azt a választ kapja: „Not today“. Ezek a fiatal lányok fáradtak, rosszul táplálkoznak és rongyosan hazatérnek. Soknak nincs otthona, több pedig ezzel a gondolattal tér haz­a: ,,De nem szeretek a szüle­im nyakán élni, mikor kisebbek vannak, akiket etetni kell." A NŐKNEK TELJES EGYENLŐSÉG Hogyan csengeti be az ifjúság az új évet a Szovjetek dicsőséges földjén? Itt szintén ünnepeltek a f­atal munkások, farmerok és di­ákok. A gyárak klubhelyiségeiben voltak bankettek, összejött ünne­pelni a farmon élő ifjúság, a fia­tal diákok ünnepeltek szórakozó termeikben. Egész országszerte volt ünneplés. Miért? A Szovjetek alkotmánya szerint: ,,A USSR-ban a nőknek egyenlő joguk van a férfiakkal minden té­ren, gazdasági, állami, kulturális, társadalmi és politikai téren.“ Hogy van ez a gyakorlatban? A Szovjetunióban meglátogattam a világ egyik legnagyobb kohótele­pét. „Stalinsk" a­ neve. Itt találtam fiatal 21—22 éves lányokat dolgoz­ni, mint gépészek és minden más szakmán egyenlő alapon a férfiak­kal. Volt beszélgetésem egy fiatal lánnyal, aki mint gépész dolgozott a fémporlasztó kemence szaka­szon. A munkatársai Szonyának nevezték őt. Nemrégen ment férj­hez s a férjével együtt, aki ugyan­azon a telepen dolgozik, most fe­jezték be egyhavi vakációjukat a Szovjetunió egyik legkitűnőbb nya­raló otthonában, a gyönyörű, na­pos Krimeában. A szakszervezet intézi a vakációkat úgy, hogy a férj és feleség együtt mehesse­nek. A vakáció egy centjükbe sem kerül, sőt fizetésüket is kapják rendesen ez idő alatt. Egy másik fiatal gépésznővel is beszéltem, aki a nyitott tűz­hely szakaszon volt alkalmazva, Marusa. ő is éppen szabadságon volt, mert gyermeke volt, négy hónapot kapott fizetéssel. Az ide­je még nem telt le, de azért be­járt a telepre nézni, hogy megy a munka. Nehezen várja az időt, amikor vissza­mehet a munkájá­ba. De a Szovjetunióban a törvényt be kell tartani és a törvény az, hogy a nők kapjanak 2 havi sza­badságot a szülés előtt és 2 hó­napot utána azzal a garanciával, hogy a munkájukat visszakapják. Volt szerencsém meglátogatni egy kollektív és egy állami far­mot Kazakhstánban, egyike a legelmaradottabb köztársaságok­nak. A mi farmerlányaink, akik napkelettől napszálltáig dolgoznak, el tudnának-e képzelni egy olyan farmot, ahol van mozi, üzletek, klubhelyiségek, zuhanyok, sport­terek. Majdnem hihetetlen volt, amikor láttam fiatal lányokat ke­zelni traktorokat, arató-cséplő gé­peket és a legkombináltabb gépe­zetet. Láttam fiatal orosz, ukrán és kazak lányokat, amidőn teljes megértéssel dolgoztak együtt. Vége a faji gyűlöletnek, ami a cári Oroszországban volt. Hallot­tam, hogy ezek előtt a farmer­ nők gyermekeiket kint a mezőn szülték, de m­a már minden gyer­mek kórházban születik meg és az anya megtalálhatja, hogyan kell gondját viselni gyermekének. A farmer­ nők szintén kapnak 2 havi szabadságot a szülés előtt és utána fizetéssel és garanciával, hogy azután munkájukat vissza­kapják. A PROSTITUÁLTAK MEGMENTÉSE A Szovjetunióban nincsen mun­kanélküliség s így ott a fiatal lá­nyok nincsennek kitéve annak a sorsnak, aminek a kanadai lányok ezrei, a prostitúciónak, ami a mun­kanélküliségn­ek az eredménye. Meglátogattam egy "volt­ prosti­tuáltak intézményét. A direktor, a­­ki egy nagyon barátságos egyén, szolgált némi információval a prostitúció maradványaira vonat­kozóan a Szovjetunióban. Csupán 1913 ban 25.000 bejegyzett pros­tituált­ volt magában Moszkvában és 20,000-re ment a ne­vjegyzet­­tek száma. Ma már a lakosság há­romszor annyi és Moszkvában alig található 25­30 hivatalos prosti­tuált. A Szovjetunió folyton próbált se­gítséget nyújtani ezeknek a lá­nyoknak, ingyen kórházi kezelés­ben és iskoláztatásban részesítet­te őket. Akikről megtudják ma, hogy lányokat akarnak kihasznál­ni, a legkeményebb büntetést kap­ják, 5­ évi börtönt és a tulajdonuk­nak az elkobzását. Ma, a szovjeturalom 19-ik évé­­i­ben, a mi ifjútestvéreink a Szov­jetunióban Sztálin szavaival ezt mondják: „Az élet, elvtársak, jobb lett, az élet örvendetesebb.“ MI A TEENDŐ Ez az, amit a szocialista rend­szer adott a Szovjetunió ifjúságá­nak és fog adni a mi ifjúságunk­nak is. De máris sokat tehetünk, hogy életünket megkönnyítsük. Ne­künk össze kell fogni magasabb segélyért a munkanélküli lányok­nak, a, minim­um-bér törvényének az érvényre juttatásáért. Jöjjünk össze színjátszásra, varrni, épít­sük a szakszervezeteket a textil­iparban és más iparokban, a­hol csak­ dolgoznak lányok. Közösen csináljuk azokat a dolgo­kat, melyek érdekelnek bennün­ket. Ezen keresztül 1937 lesz a lá­nyok szervezkedésének az éve, a jogainkért való harcnak az éve. A jog a munkához, a szórakozás­hoz és a lehetőség a férjhezme­­néshez és gyermekek neveléséhez olyan körülmények között, mely boldogságot biztosít úgy az anyá­nak, mint a gyermekeknek. Iierd­hy James. Szabó Dezső: FELTÁMADÁS MAKUCSKÁN IX. — Roppant titkaim, óriási koncepcióim vannak Ma­gyarország felemelésére. Az egész Ház őrjöngve ugrott fel s tizenhét perc há­romnegyed másodpercig tapsolt a rejtelmes, szó nélküli szónoknak. Maday Gyula képviselő olyan hangon, mely nyílt reklám volt a tokaji bor számára, fellobogó ihlettel énekelni kezdte: — Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted. . . Az általános delirium lecsillapulása után, a gróf most már a szavak nagy nyíltságára hősiesedett: — Tisztelt Ház! Sohasem volt oly könnyű dolgom, mint e pillanatban. (Éljen, igaz, úgy van!) Az ezeréves magyar alkotmány ismer élőket, ismer halottakat. De nem ismer fel támad­ottak­at, nem ismer feltámadást. A feltá­madás Magyarországon sohasem jelenthetett jogi állapo­tot. Aki itt feltámad, az minden jogon kívül áll, az fógef­­záj! (A falakról itt is, ott is pattogzik le a tapéta az őr­jöngő éljenzéstől. Jánossy Gábor képviselő csurgó köny­­nyekkel rebegi maga elé: — Kis lak áll a nagy Duna mentében, Óh, mi kedves e lakocska nékem. . . — Tisztelt Ház, én nem mondom el csodás hatású titkaim, mélygyökerű terveim s rengeteg koncepcióim, úgy teszek, mint nagy ősöm, Teleky Mihály, aki egész é­­letében egy szóval sem árulta el, hogy alatta fog tönkre­menni Erdély. (Újabb viharos éljenzés.) De annyit ígér­hetek : a magyar kormány minden körülmények közti he­lyé­r­ fog állani. És ha a magyar falu feltámad, mi a szuro­nyok erejével fogunk a halál törvényes jogainak érvényt szerezni. (Az egész Ház felállva éljenez. Gömbös Gyula fel­váltva Napóleon, Mussolini és Kornál arcul vált és úgy­­ tapsol. Aztán a Ház a közönséggel együtt a Himnuszt é­­­nekli.) Mikor a képviselők szétoszlottak, Apponyi Albert I gróf gyönyörű baritonja legforróbb modulációival szólt­­ környezetéhez: — Urak, ne felejtsétek el ezt a napot. A magyar or­­szággyülés ma méltó volt legszentebb hagyományaihoz. .IV­ . Makucskán ezalatt tovább égtek és fagytak a szívek a levegőben súlyosodó háborútól. Mert bár katonaság és csendőrség is érkezett a faluba, a háború még mindig csak egy roppant fenyegetés volt­, mely mint egy zuhanásra dű­lő ércfal, nyomta a makucskai szíveket.­­ Százszor jobb lett volna ennél a már kitört harc, a lövés, a döfés, a ne­­kirohanás, a vad mozdulatok bátorítása s a lefojtott mel­lekből kiszabadult ordítás, meg a fakadó meleg vér látá­sa. De ezekkel a visszatértekkel nem lehetett harcot kez­deni. Nem lehetett, mert­ mosolyogtak. Csak álltak, álltak, napokon, éjszakákon át s félelem és harag nélkül, nyugodt derűvel mosolyogtak. Ez a mozdulatlanság, ez a mosoly­gás jobban megverte az élő falu táborát, mint bármilyen fegyver. Ha csendőr, katona, falusi legény keze lövésre­­ mozdult, ez a mosolygás megölte a mozdító akaratot. Mind nehezebb láz fojtogatta a védő tábor szívét. A kato­nák már egészen nyíltan zúgolódtak, ők nem félnek, ők szívesen harcolnak, ha kell.De vigyék őket felfegyverezett emberek ellen. Akik dühöngenek és dühítenek, kihívnak és viszabántanak. De ez ellen a boldog néma mosolygás ellen ne küldjék az anyaszülte ember gyermekét. Más baj is bontogatta a szegény m­akucsakiak lelkét. A gyermekek, akiknek apja, vagy anyja, a legények és lányok, akiknek szeretője, a férfiak és asszonyok, akiknek felesége vagy férje volt a visszatértek táborában, csak felforgolódtak éjjeli nyughelyükön. Érezték a régi csókok hívását, a régi ölelések halkan körülsuhanták őket. És csak fel-felhangzott az éj fekete sátrában az álomra hunyt szeműek njakán: Édesanyám, csakhogy visszajöttél! Drá­ga virágom, csakhogy újból ölelhetlek.­­— Ugy­e, nem fogsz többé itthagyni, édes feleségem? A visszatértek tábora az elhagyottak, árvák, a magá­nosok szívén át, mint betömhetetlen réseken, mind jobban­­ benyomult a körülárkolt faluba. A jegyző, aki ravasz eszű ember volt, még­ mindig SZAKÁCSNŐ A máj nagyon tápláló eledel, gazdag vitaminokban és ásványok­ban, különösen vas- és rézben, me­lyek nagyon szükségese­k a vérnek. A marha-, disznó- és báránymáj éppen olyan jó,mint a drágább bor­­júmáj, ha jól van elkészítve. TÖLTÖTT MARHAMÁJ Vegyünk egy incs vastagságú marhamáj-szeletet. A májat for­rázzuk le és tegyünk Hozzá 4 evő­kanál ecetet, így hagyjuk állani 5 percig. Közben készítsük el a töl­teléket, mely lehet olyan, mint a töltött csirkéhez használt. A májat hasítsuk fel középen, belül sózzuk, borsozzuk meg és töltsük meg, a hass­zákot fogjuk össze fogpiszká­­lóval, öntsünk rá egy kanna para­dicsomot és közepes meleg sütőben egy óráig hagyjuk sülni. KISLABDÁK Darált, marhahúst keverjünk ösz­­sze rizzsel, hagymával, sóval, bors­sal, stb., olyanformán, mint a töl­töttkáposztához. Ebből a keverék­ből formáljunk kis labdákat, he­lyezzük el egy edénybe és öntsünk rá egy vagy két kanna paradicso­mot és jól lefedve hagyjuk lassan főni a sütőben. KANADAI MAGYAR MUNKÁS Munkás műkedve­lők lapjukért MONTREAL, QUE. A montreáli magyar munkás­szervezetek műkedvelő gárdája de­cember 25-én előadta “Szökik az asszony” című­ operettet. Mint min­dig, ez alkalommal is nagyon szép számmal jelent meg a montreáli magyarság az előadásunkon. Ez al­kalommal is bebizonyult, hogy a munkások szeretik a szépet és bü­sz­kék arra, hogy a munkás műked­velők ilyen sikeresen játszanak. Az előadás nemcsak erkölcsileg, de anyagilag is elég szépen sikerült, ami határozottan még nagyobb ambíciót önt a műkedvelőinkbe a tanuláshoz. .Műkedvelő gárdánk céljául tűz­te ki, hogy meg fogja hódítani Montreál magyarságát előadásai­val. Előadásainkon keresztül pró­báljuk megnyerni a tőlünk még tá­­volálló munkásokat mozgalmunk támogatására, ami elég nagy fel­adat, de kitartó munkával­ meg tudjuk valósítani. Az előadás után m­nkedvelőink egy összejövetelt rendeztek Gyet­­vai m Munkástársunk házánál. Szóra­kozás közben harcos lapunkról, a Munkásról sem feledkeztünk meg, gyűjtést rendeztünk a jelenvoltak közt, aminek eredménye $4.25 lett, amit itt mellékelten küldünk. Ne­künk, munkásoknak, kötelességünk támogatni azt a lapot, amely haj­nalcsillagként mutatja az utat a kanadai magyar felszabadulás felé. Nekünk minden alkalmat fel kell használni, hogy kampányunk hátra lévő két hetében behozzuk azt a mulasztást, ami a kampány alatt történt. Lapunk kampányának si­­kerrevitele lesz egyik bizonyítéka annak, hogy nemcsak lelkesedni, de dolgozni is tudunk lapunkért. J. NATKÓ műkedvelő gárda itt. Az utolsó 100 mérföld — Levél egy önkéntestől — Kedves Károly.— Az utolsó 100 mérföld és ez a legnehezebb. New Yorkból Fran­ciaországba és azon keresztül köny­nyű volt. A hajósé csak az volt, a­­mi szokás egy tengeri­­utazás alatt a novemberi napokban: ácsorgós, csinatlan­kodás a fedélzet székei­ben és természetesen néha egy kis gyo­morf­elfordulás. Kedben meg­hallgattuk a rádiójelentéseket, de mind­­ jelentéktelen dolgok voltak ezek. Legtöbbször az időről beszélt, vagy az Amerikában beköszöntő­félben levő ipari megújhodásról és Madrid azonnali feleltéről. Tíz nappal később megtudtuk, hogy Madrid még áll. Tizenöt nap­pal később Marsaillesben megtud­tuk, hogy Madrid mindinkább erő­sebben tartja magát. Minél közelebb értünk Madrid­hoz annál kevesebb volt a meg­bízható hír és annál kevesebb volt a megbízható közlekedési eszköz. Ezzel szemben Washingtonban min­dig azt hittük, hogy a hírek meg­bízhatók és mindent tudunk Spa­nyolországról. Minél közelebb ér­tünk a fronthoz, annál jobban lát­tuk, hogy innen meg­bízható hírek nehezen vagy egyáltalán nem ke­rülhetnek ki. Suttognak és gyárt­ják mend.­mondákat mindenről a.: ide küldött hírlapírók és azt mint valóságot adják a:: aroci­kai népnek, itariaidesben sem az a­­me­rikai se­m­ a spanyol konzulátu­son nem lehetett semmi biztosat megtudn . A FRONT FELÉ Olvasva, a francia lapok sorait meg a sorközöket is — láttuk, hogy a legradikálisabbakon kívül a francia sajtó kapitalista, ,­öt fa­siszta, volt. Úgy látszott, hogy Ang­lil külügyminiszterének minden szavát úgy követték, mint az Is­tenét a hívők. A jobboldal a nyugtalanságot akarta csillapítani, míg a kommu­nista baloldal erősen dolgozott. Gyűjtöttek pénzt, gyógyszereket, élelmiszereket és ruházatot spa­nyol bajtársaik számára. A fran­­­cia ifjúkommunisták­­ havonta há­rom­ezrével jelentkeztek front­­szolgálatra. La Gare állomásán majdnem minden reggel lehetett látni vonatot ezel a felirattal: „Rendkívüli — Port Bea felé." A fiúi­ mind 30 éven aluliak és meg­lehetős rosszul öltözöttek, mint a munkakeresők, úgy tűnnek fel. Hosszúkás csomagjaikban kenyér és kolbász van meg egy üveg bor. Nem­ kiabálnak, nem énekelnek csak egyszerűen megtöltik a vasú­ti kocs­mát. Az ' anyák, menyasz­szonyok meg a­ többi hozzátarto­zók könnyezve vesznek búcsút tő­lük. AZ ÖNKÉNTESEK SZAGAI MENNEK Nagy az a munka, melynek el­végzésére ezek a fiúk mennek. Mennek harcolni és olyan tapasz­talatokat szerezni, melyeket visz­­szatérve használhatnak a francia úri banditák ellen, akik követni akarják Frankó példáját, felkelve a francia nép ellen. Hetven fran­kost kapnak napibérül és mindenü­ket Franciaországban hagyják. Mád állomásokról szintén men­nek az önkéntesek. November 15- én Vilb­ourbonnelól 600 fiú indult el és Marsellesból november 27-én 500 fiú indult el és így tovább. So­kan jöttek át Belgiumból, is. Rajtam a munkásmilícia egyen­ruhája van, mely alatt van egy tengerészblúzom. Fejemen spanyol egyensapka van és a lábamon baszk cipő. Haditarisznyámban hosszú francia kenyér, sajt meg szalámi van. Levetettem magam­ról mindent, ami szükséges a fron­ton. Maradt ,azért rajtam a civil­i­záció néhány maradvány. Velem van például a­z 1 .1 1. - r. tvakörületem m g V­­ . , ' 15-centi­s üzletben v.i ár. It né­hány ke­dldii. V.-.-r­égi. fényképe­s gépem néhány filmin',ü zl.­tt­­­ól az' gentian! személyazonossági kár­tyám, melyet évei­ óta magánná tartok. Meg van még a háro­m ro­pogós amerikai 10 dollárosom é­s van 500 ezüst pesetám. (Egy pe­zema 5 centet ér.) MIÉRT BÚSULJAK? Amikor a vonat megáll és­ letes­­teledik,, akkor lépek át Spanyolor­szágba a­ fasizmusellenes frontra. Képzeletemben már látom is a harcokat. Mielőtt a frontra mehet­­nek talán megállítanak a francia őrök, letartóztatnak és v­sszavisz­­nek. Lehet, hogy a katalánok fog­nak el és elfognak mint kémet és talán föbo is Jonéit, ha nem tudom magam, kellőleg igazaira. Lehet s­­zendán, hogy szerencsésen keresz­tül mehetek. De miért búsuljak e­­lőre ? Mert elég ennyit tudni, h­gy a napnak vége vagyon és akkor is véget ismerni fogjak.“.. Tudtam, hogy nemhivatalosan, de hatásosan blokád alá vették az olasz hajók a spanyol kikötőket. Ez még be­nyugatabbá tette h­atár­­átlépésemet. Nem­­ágon gondolko­z­­m­ már, hogy miképen fogok spa­nyol testvéreimmel harcolni, h­a­nem­ miképpen fogek hozzájuk el­juthatni? Spanyolul tudok beszélni el?, nem jól és igy mint spanyol nem mehe­tek át. Gondoltam legjobb lesz visszamenni Párizsba és az ifjú­­kommunistákhoz csatlakozni s mint francia önkéntes menni át Spanyolországba. AT A­­HEGYEKEN A határt két hete lezárták. M. Bonomini, egy olasz antifasiszta száműzött Port Bou rendőrkapi­tánya. Port Bounál kellett volna tudniillik nekem átmenni a spa­nyol-francia határon. Azt fogja mondani, hogy én igazolvány nélkü­li hírlapíró vagyok. Azt is gondol­hatja, hogy titkos náci ügynök, kém vagyok. Vártam, hogy elálljon az eső, hogy kisüssön a hold és a Col de Bayules hegyeken átmászhassak a szőlőskertekbe, melyeken túl van már egy szamárösvény, mely Spa­nyolország felé vezet. Sem a hegyekben, sem pedig a szőlőkben nincsennek katonák és reménykedtem, hogy mire kivirad már Figurás felé fogok tartani, mely az első falu Gerona előtt. Innen 100 mérföldre van Barcelo­na. Oda akarok m­ér­ni. Pengőt, leit, cseh koronát, dinárt a legjobb árfolyamokon | PONTOS, GYORS ÁTUTALÁSOK RÁJJELDIJ 25 CENT — GYORSKÁBEL S1.00 I ALEX, A. KELEN 145(5 CITY HALL AVE. MONTREAL, QUE.* HAJÓJEGYEK, AFFIDAVTCOK, KÖZJEGYZŐI­­ OKIRATOK, ÓHAZAI BÉLYEGEK í­p­arjegsi ve,­t, a idegen katona les. Az Egyesü­lt Államok megszi­gorítja a katonai kiván­dorlást ■ WASHINGTON, D. C. dec., 23. — Amerika államférfiai megegye­z­ni látszanak abban, hogy Amei­kának meg kell szigorítani az merikáiak kivándorlását idegen­­ hadseregekbe. Úgy hírlik, hogy a polgárjogot fogják elvenni attól az amerikaitól, aki például Sp­ny­­országba megy akármelyik­­ dalon harcolni.Ezzel a rendelkezés­sel érvényt akarnak szerezni Am­rika semlegességének. Arról is­ szó van, hogy Amerika egyik Hadakozó félnek nem ok­­koi csont, sem semmiféle hadfe­szí­re­lést. Hogy aztán províz vállalatai, korrupt államférfiak segítségéve miképen fogják ezt kijátszani, a­z nor más kérdés. Az ügyet azon­ban csak a szenátus fogja végér­vényesen eldönteni. Nagy vita folyik afelett, hogy a rendes kereskedelmi forgalma­t mennyire korlátozzák, mivel egye­nek szerint még élelmet sem kelle­ni adni a hadakozóknak, mert az­zal sokszor jobban lehet segíteni­ü­­ket, mint hadfelszereléssel. Mások szerint ha :a hadakozó ál­lamok képesek készpénzsel, illetve arannyal fizetni azonnal, akkor Amerika adjon nekik élelmet és ruhaneműt. A szállításért a fele­lősséget a vevőknek kellene vállal ni. I ROSE CAFE i­­. a magyarok találkozó helye­t NYITVA E.IJEL S NAPPAL.t­v 263 COLLEGE ST. TORONTO,'* 3. OLDAL ÍGY LÁTJUK - M1-1 -20HA nem volt olyan nagy­­ szükség a hazafiasság látszatának keltésére ma­gyar hazánkban, mint ma.A fasiszta államférfiak látoga­tása szükségessé teszi, hogy a magyar kormány bemutas­sa a “háta mögött” felsorako­zó nemzetet. Az ilyen felso­­rakozások egyik szimbóluma a zászlóerdő, ami a kormány által elrendelt ünnepnapo­kon ellepi a főváros épülete­inek ablakait, tornyait és minden, zászló kitűzésre al­kalmas helyeit. A magyar állam illetéke­sei rájöttek arra, hogy sok esetben a háromszinti és a gyászlobogók csak gyéren díszítették Budapest házait, pedig sokkal nagyobb “meg­mozdulást” vártak az isten­adta néptől. Hogy a hazafiatlanság vagy a részvétlenség látsza­tát eltereljék, úgy akarnak segíteni a dolgon, hogy kö­telezővé teszik a nemzetiszi­­nű zászlók és a gyászlobo­gók használatát. Baj van Krétía körül, ami­kor a nép csak parancsszó­ra hajlandó ünnepelni, ami­kor csak a törvénytől való félelem kényszeríti ki belőle a társadalom “nagy” halot­­tai iránt a “részvétet.” Ilyen “hazafiasságot”, az ilyen “részvétnyilvánítást” igazán nem irigyelünk. * * * A KUVASZ minden erőlkö­­­­dése, a pápai áldás da­cára sem sikerült Frankónak bevenni Madridot. Most a kuvasz a lojalisták éhségé­ről fecseg. Nagy hűhóval hír­deti, hogy már nincs semmi ennivaló Madridban és ami kevés van, az borzasztó drá­ga. A kelkáposzta fejenkint 1 dollár, hús pedig az egész Madridban nincs. A cikkben minden erőlködése dacára se tudja leplezni a felhá­borodását, amit a lojalisták­­kal szemben érez. Kilátszik az elkeseredés,amiért a párt­­fogoltjainak, a “szőke mó­rok” (így nevezik a német “önkénteseket”) segítsége mellett nem sikerült a végső győzelmet kivívniuk a loja­listák fölött. Izzik a gyűlö­lettől, hogy az elmúlt közel hat hónap alatt hiába nyom­ta a fasisztákat s most ilyen csúfos hazugságban kellett maradnia, a győzelem min­den reménye nélkül. Dühé­ben támadni kezdi a kommu­nistákat, felelőssé akarja tenni a spanyol vérontásért és éhségért. Megemlíti Hit­­t­lert is, de az ellen nincs ki­fogása, hogy ő n­­ovokálta fel az egész konfliktust. Igaz, ebben az esetben nem dicsé­ri, mert már kezdi m­ereven­­­­ni, hogy a fasiszták dicsőíté­­­­sével lépten-nyomon hazug­ságban marad. Most csak hangfogóval dolgozik, tisz­tára visszavonulni lehetet­len, ez még nagyobb meg­vetés lenne számára.Így még a kenve-adók vetnek rá egy szempillantást, ha mindjárt keserűt is. Ila hangfogóval is, de a régi szellemben az utolsó pillanatig fogja lövel­lni a mérget, amely méreg őt fogja megölni a fasiszta­­ rendszer híveivel együtt. * * A MAGYAR urak ki akar­­ják terjeszteni Horthy kormányzó hatáskörét. Több jogot akarnak adni neki, mint amennyi idáig volt. I­­dáig csupán a vitézi rend fő­nöke volt őfőméltósága, ami mellett joga van kormányfő­­tanácsosi rang adományozá­sára, ellenben nem­­ adomá­nyozhat régi feudális rango­kat, ez a királyi jogkör ha­talmába tartozik. Most, ha a parlament a kormányzó úr hatáskörét kibővíti,akkor­ jo­gában lesz ezentúl bárói, grófi sőt hercegi címeket is adományozni. Most m­ár tisztában lehe­tünk, hogy kik sürgetik és kik akarják az új jogkör megszavazását... JOSEPH NEWM­AN A Független Velegacgél­ozó Szö­vetség hivatalo -,­ ügyvédje. M­un­­kások bizalommel fordulhatnak hozzá peres ügyeikben. 465 Bav St., Dominion Bldg., TORONTO. ONT. Tel.: EL. SÍ 14

Next