Kanadai Magyar Munkás, 1937. április (8. évfolyam, 110-122. szám)

1937-04-01 / 110. szám

2. OLDAL HOIS.ROE NEWMAN: A KISEMMIZETTEK FÖLDJÉN Régi pionérok, akik Nyugatot termővé tették, most kisem­­mizve, elfeledve nyomorognak Észak-Saskatchewanban . — KELVINSTON, SASK. — Északsaskatchewan erdeinek új telepesei helyzetéről fogok itt e­­gyet-mást elmondani, amit való­sággal csak azok bírnak megérte­ni, akik élik vagy akik átél­ték már mindazt, amiről alább lesz szó. Az elmúlt öt esztendő alatt a­­zoknak a szerencsétleneknek csa­patai vándoroltak ide a vadságba, akiket a szárazság, a sáskajárás no meg a városok segély­hatóságai üldöztek el régi lakhelyeikről, a tartományok délebbi részeiről. El­lentétben amit otthagytak a délről jövő farmerok, itt túlságos meny­­nyiségben találtak fát és vizet, a­­k­­i azonban semmivel sem tette el­viselhetőbbé az életüket, mint a ré­gi körülményeik. A városból kiü­l­­dözött munkanélküli sem szabadult meg az eltartásra szorulástól, csu­pán csak nehezebbé vált a megél­hetéshez szükségesek beszerzése. Egy része ezeknek az új telepe­seknek hábor­ús veterán. Noha vasúthálózattal és jótermő földekkel van körülvéve minden ol­dalról, ez a vidék, Kelvinstontól északkeletre sziklás és mégis vi­zes, bokrokkal telített haszontalan terület. Nincsen az az önkéntes farmer, legyen neki bármilyen nagy gyakorlata is a farmerkodás terén, aki úgy merné ezt a terü­letet megközelíteni, mint megmű­velésre érdemes területet. Ez a vidék még elfoglalatlanul állott és úgy a tartományi, mint a szövet­ségi kormány nagyon megkönnyeb­bülten érezték magukat, mikor hí­rül vették, hogy települők keres­ték fel ezt a helyet és méghozzá olyanok, akikről azt hitte mindket­tő, hogy most már végérvényesen megszabadul majd tőlük, hogy le­rázhatják őket a segélylistáról. Elöntött földek Minden tavasszal elönti a Sand Creek vize a­ körülötte levő apró földtáblákat. Még májusban is any­nyi víz van ezeken a földeken, hogy lehet rajtuk halászni és trá­gyául szolgál a kintrekedt halak sokasága, amint júniusban leszán­­tódnak és még ezután következik a vetés, amit inkább lehetne mon­dani sárbataposásnak. A farmer, aki háromheti kalan­dos életet élt le házának padlá­sán és csónakkal járt az istállóba — ami szerencsére egy kis magas­laton volt — elvesztette minden romantikára vágyását az átéltek után. A környék levélhordójának egy­­ különleges alkalmatosságot kel­lett felszerelnie kocsijára: egy víz­mentesen záródó ládát, ami aztán a­ kocsihoz van erősítve, hogy a víz le ne vigye a kocsiról, amikor az az állomástól errefelé vezető úton a nagy tócsákon keresztül jön. A vasútvonalaktól távoleső ve­­gyeskereskedésekben még a tavasz kezdete előtt olyan árucikkeket halmoznak fel, ami nem romlandó és annyit, hogy az egész tavaszon és nyáron át elég legyen, mert az utánpótlás nehézségekbe ütközik a vizenyős vidéken. Az útvonal, amit kimértek a múltban és kipucoltat­tak inségmunkásokkal, azóta már újra bebokrosodott, mert félbe­hagyták a munkálatokat. Helyha­tóság (municipality) nem műkö­dik, nincs és a kormánynak meg “nagyon távolesik” ahhoz, hogy ő gondoskodjon róla. Ökörháton utaznak Az állatállomány túlszaporodása is valósággal bü­ntetésképen esik­­— noha ez volna az egyik jöve­delmi forrás —, mivel nagyon sok telepes kényszerül, hogy állatainak a gabonafélék termelésére alkal­mas vidékről hordjon szalmát ta­karmánynak sokszor 25—35 mér­­földnyiről az elképzelhetetlenül rossz, bokros után dermesztő hi­degben. És amikor hidegről beszé­lünk, akkor az aztán hideg, ami itt szokott, lenni. Az ökör, mint igavonó itt olyan megszokott valami, mint máshol a ló és az ökörháton való “lovaglás” egyáltalán nem ismeretlen valami, ha valahová távolabb kell menni. A szálfából készült házak és is­tállók gyephant fedéllel és föld­­"padlóval” képezik a “home, sweet home”-ot a bokros, fás, sziklás vi­déken. Az iskolát arról lehet meg­ismerni illetve megkülönböztetni a többi épületek között, hogy amíg a­­ magánlakások sárral vannak be-­ tapasztva kivüről, hogy a szél a szálfák (logs) között át ne fújjon, addig az iskolaépületet ho­mokból és mészből készült habarc­­csal csapták be. A tanítókat az i­­lyen helyeken mint hősöket emlí­ti meg a kormány­­, ha megem­líti. A körzet vegyeskereskedésében­­ nem valami nagy előszeretetben ré­­­­szesítik a segélyutalvánnyal fizető­­­két. Ellenben a készpénzzel fizető szerencséseket, mint főurakat ke­zelik. Ha három, négy telepes kö­zösen el tud adni egy vagonravaló tűzifát és kapnak érte 26—28 dol­lárt, az valósággal ritkaságszám­ba megy. Vadászni és halászni engedély nélkül nem szabad senkinek, noha ott élnek a természet eredetiségé­ben. Egy szántalpnak, kocsirudnak való nyírfa levágása szigorúan til­tott tett és büntetendő valami; o­­lyan egyénekből aztán nincsen hi­ány a vidéken, akik a törvényes rend betartására felügyelnek. A béke és a “népvagyon” őrei min­denütt ott vannak. Csupán a va­­dontermő gyümölcsöt nem mono­polizálták még eddig, mivel ennek keresztülvitele nagyon körülmé­nyes volna és úgy sem válna be. Ha tehát valaki meg tudja venni a cukrot és el tudja konzerválni a vadgyümölcsöt, megteheti... Ihatatlanok a vizek A nyolctagú család tipikus a vi­déken és egy-egy ilyen család 12 dollárt kap egy hónapra segélyké­nen, de ha valamelyik gyermek el­éri azt a kort, hogy valamilyen "vidéki” munkára ki lehet őt kény­szeríteni, akkor az ő részét már­­ levonják még akkor is, ha nem ke­­­resett semmit. Jelentős nagy területen még az állatok itatására sem jók a kút­­vizek, így aztán télen jeget halmoz­nak fel nyárra a­ telepesek ,hogy legyen ivóvizük. Kemény, kitartó fajta lovakat is telepítettek már a vidékre, de egy éven belül vala­mennyi eldöglött, mert a vadvíz­ből ittak nyáron és megkapták a mocsárlázt. Az apró legyek mirriádja kínoz­za, gyötri az embert úgy, mint a barmot nyáridőben, de még a hatal­mas ló­légy is, ami, ha az embert megtámadja, hát örökre az emlé­kezetében marad, hogy miért is hívják ezt a légyfajt “buli dog”­­nak. Mikor eljön az az idő, hogy a legyek, muszlicák és szúnyogok szabadon garázdálkodhatnak, az ökrök úgy védekeznek a szúnyog­marás ellen, hogy a közelben lévő tó vizébe merítkeznek és semmi hajlandóságot sem mutatnak arra nézve, hogy kijöjjenek belőle. És ezt akkor is megteszik, ha a sze­kérbe, vagy az eke elé vannak fog­va és nincsen olyan furfang, ami­­ ebben őket megakadályozhatná. . Azok az emberek, akikről vagy akiknek életkörülményeiről fent írtunk, nem pionírok, akik azért jöttek erre a vidékre, hogy majd maguknak otthont és községeket építsenek. Ilyen terveik az itteni telepeseknek nincsenek, nem is le­hetnek. Ezek az emberek a har­­m­ic évvel ezelőtti időknek pio­­nérjai, akiket tönkretett, kihasz­nált, földönfutóvá tett a kapita­lista termelési rend. Ide menekül­tek, hogy maguknak valahogyan kierőszakolják a­ természettől úgy ahogy az életlehetőséget, hogy ki­tartsanak valahogyan addig, míg “valami fordulat” lesz. Ha valahol, ezen a sártekén meg szenvednek az emberek az életért, akkor az ittlakók igen. És bizo­nyosak lehetnek a kapitalista vi­lág urai afelől, hogy ezek a föl­dönfutókká tett emberek az egész világ kisemmizettjeivel együtt sok olyan mondanivalót hordanak ma­gukban, amitől valamikor (tán nem is sokára) borzadni fognak „Királyok, hercegek, grófok...“ ELADÓ egy jól menő restaurant. Érdeklődni lehet bármely idő­ben: 122 Portland st. Toronto, Ont. címen. ELADÓ 136 aker elsőosztályú farm épületekkel és felszereléssel vagy anélkül. Bővebbet a helyszínen. Cim PORKOLÁB András, R.R. 3, Welland, Ont. Meggyilkolta mostohaleányát Bíró Márton Sajószentpéteri bá­nyamunkás összeveszett a feleségé­vel, ezért otthagyta családját. Gyöngyösre költözött és magával vitte Kovács Zsuzsa nevű 18 éves mostohalányát, aki azután ellátta mostohaapjának a háztartását. Bí­ró Márton azonban arra akarta kényszeríteni mostohalányát, hogy vele szerelmi viszonyt kezdjen. A A leány ellenállott és kijelentette, hogy hazautazik édesanyjához. Bí­ró erre annyira feldühödött, hogy a szomszédba menekült leányra borotvával támadott és halálra ka­szabolta. A feldühödt ember a le­ány segítségére siető házaspárt is megsebesítette. A véres tett után Bíró elmenekült. A rendőrség ke­resi. K­a­st ra­t­­ni MAGYAR MUNKÁS 1937 április 1. ­tó hazai hírek. A PÉCSI SZTRÁJK Az éhségsztrájkot vérbefojtották, de a harc a magasabb bérekért tovább folyik a csendőrterror dacára is A pécsi bányászok éhségsztrájk­ját vérbefojtotta a véres csendőr­­terror, de a bérharcot nem tudták megállítani. A magyarországi la­pok beszámolnak a pécsvidéki bá­nyamunkásság harcáról. Amikor e sorok íródnak nem tudjuk, hogy milyenek az állapotok, milyen ered­ménye van a többhetes harcnak, ebben a rövid cikkben a többhetes harcról akarunk megemlékezni. Amikor a 265 éhségsztrájkoló feljött a­ bányából azzal a tudattal tette, hogy a 8%-os emelést meg­kapják. A beígért emelést megad­ták, de még ugyanakkor az élelmi­szer árakat ugyanannyival felemel­ték amivel a pohár csordultig telt, de hiányzott az egyensúlyt felborí­tó végzetes csepp, ami nem ké­sett. A D. G. T. bécsi hitlerista vezér­­igazgatósága felmondott 135 bá­nyásznak, ezek közül 11-nek bün­tetésből, a többinek „takarékos­­sági okból“. Ez elég volt, hogy a keserű pohár kiömöljön. A mun­kásság a rágalomhadj­árat dacára március elsején megkezdte a har­cot, amelynek főpontja, az elbo­­csájtás megakadályozása. A háború utáni Magyarország munkásainak azt mondhatjuk, hogy ez a legöntudatosabb sztrájk­ja. Állják a harcot a legnagyobb terror dacára is. A pénznélküli munkások számára a bánya üzle­teiben hitel nincs. A családi házak­nak nevezett füstös barakokat a csendőrség őrzi, nehogy valami se­gítséget kapjanak valahonnan. A pontos vizsgálatok megállapítot­ták, hogy a bányászok gyermekei közül (ami 4.400) egyetlen egy sem éri el a normális súlyt és ma­gasságot. De azért a tőke minden bérencse ontja a szennyáradatot a sztrájkolók felé. Elhurcolják a bányászokat A békés bányászokat a lakásuk­ról hurcolják el a csendőrök a tő­ke utasítására. Két mecsekszabol­­csi bányamunkást, név szerint Lo­vászi Károlyt és Kresz Mártont a csendőrőrsre kísérték, azzal a vád­dal, hogy állítólag sztrájktörőket fenyegettek meg. Vallatás közben a csendőrök a két bányászt bor­zalmasan összeverték, annyira, hogy a két szerencsétlen még a lábára sem bírt állani, így a csend­őrség hajnali 3 órakor szekérre rakta és úgy szállította a pécsi ügyészségre. Még le sem csillapodott a két bányász megveretése miatti izga­lom, amikor újabb­ hír járta be a vidéket, hogy az egyik bányamun­kást összekötözve kísérik a csend­őrök egyik telepről a másikra és mindenütt kihallgatásokat végez­nek. Ennek nyomában jött a má­sik hír, hogy ugyancsak a mecsek­­szabolcsi csendőrségen összeverték a bányamunkásszövetség elnökét Heim Józsefet. A terror leírhatatlan Heim József a­ következőkben adta elő a vele történteket: —■ Amikor arról értesültem, hogy a szabolcsi csendőrségre ki­sírták Marton Ede és Váradi Ist­ván bányamunkásokat, akikről tud­tam, hogy a mozgalom egész ideje alatt a legnyugodtabban viselked­tek, fölmentem a csendőrségre, hogy megkérdezzem mi szolgálta­tott okot a két bányamunkás őri­­zetbevételére. A csendőrség épü­let folyosóján az egyik csendőr megállított és megkérdezte, hogy mit keresek itt. Bemutatkoztam, de még annyi időm sem volt, hogy jövetelem célját közöljem, mert kinyílt az ajtó és a két csendőr be­­rántott a szobába. POKRÓCOT DOBTAK RÁM és ettől a pillanat­tól kezdve csak azt éreztem, hogy egész testemet rádossák, taposnak,­­ a fejemen, arcomon kemény tárgy­­­tól ütéseket éreztem. j­­ellemző a magyar csendőrség viselkedésére, ami felsőbb utasí­tásnak tudható be, hogy az odaér­kező Harp Ferenc községi esküdt, akinek jelen kell lennie, ha a csen­dőrök polgári egyént hallgatnak ki, tiltakozott Heim megverése el­len, de alig mondott néhány szót, a csendőrök őt is a földre rántot­ták, őrá is pokrócot dobtak és a 60 éven jóval felüli öreget, a de­rék becsületes községi esküdtet a legkíméletlenebbül összeverték. Újabb fenyegetés Hosszúhetényben a bányamun­kás csoport vezetőségi tagjait kü­­lön-külön előállították a csendőr­ségre és különböző fenyegetések­kel akarták őket kényszeríteni, hogy sztrájktörők legyenek. Ami­kor a fenyegetés nem segített ösz­­szerugdosták és kijelentették, hogy ha nem hajlandók a sztrájktörésre továbbra is ilyen bánásmódban lesz részük. Az ország munkássága szolidaritást vállal Dacára, hogy a tőke szolgálatá­ban álló fasiszta sajtó minden i­­­­gyekezete abból áll, hogy a pécsvi­­i­déki bányászság harcát rágalmai­­­­val beszennyezze, a magyar mun­­­­kásság felsorakozik annak a támo­­­­gatására. Folyik a gyűjtés az ü­­zemekben, irodákban, mindenhol, mindenki a pécsi bányászokra gon­­t dől. 17,785.48 az eredmény­­ március 14-én . A rendelkezésünkre álló kimuta­tás szerint március 14-ig 17,785 pengő a gyűjtés eredménye, ami a Népszavához folyt be a pécsi bá­nyászok támogatására. Hosszú ol­dalakon számol be azon gyárak, üzemek, irodák stb. névsoráról, amelyek segítik az ország minden részéből a nagyobb kenyérért har­colókat. De nemcsak Magyarországon, hanem Franciaországban is megin­dult a gyűjtés a magyar munká­sok között. A magyar munkások mindenütt átérzik ennek a harcnak a komoly­ságát és támogatják azt. Ezek a kitartó harcok bizonyítják, hogy Magyarország felett is pirkad a szabadság hajnala, a munkásság szervezetten harcol a jogaiért a véres terror dacára is. Előfizetőink figyelmébe! Címváltozás esetén nem fog eltévedni egy-két lapszám, ha ponto­san közöljük a kiadóhivatallal vagy a helyi postakihordóval úgy a régi, mint az új címet. CÍMVÁLTOZÁS ! Kanadai Magyar Munkás. Box 154 G. P. O., Toronto, Ont., Can. ! Mivel címem megváltozott, kérem a lapot az új címemre irányí­­í­tani. Régi cím: Név---------------------------------------------------------------­Ucca-----------------------------------Város -----------------------------------------U Új cím: Név ---------------------------------------------------------------- ]R Állatias ösztönű apa Leszúrta a leánya, mert megtámadta SOPRON.­­ Borzalmas családi tragédia játszódott le .Sopronban, Bözse Kálmán 411 éves nagycenki gazda, akit családja nem engedett újra nősülni, állandóan erőszakos­kodott leányaival, így e 23 éves, kétgyerekes Kubicsek Ferencnével is. Bözse vejével, K­ubicsekkel az egyik éjszaka a vendéglőben bo­­rozgatott, majd észrevétlenül el­távozott. Kubicsek a kocsmáros figyelmeztetésére apósa után ment és otthon felesége védelmé­re kelt apósával szemben. Bözse dorongot ragadott és leütötte ve­­jét, aki eszméletlenül rogyott ösz­sze. Leánya, Kubicsekné erre kony­hakést fogott és négyszer apjába döfte. Bözse rövid szenvedés u­­tán meghalt. Kubicseknét letartóz­tatták. ILYENEK AZ ÚRI BOLONDOK Ha büntetésről van szó ak­kor bolond, ha csalni lehet, akkor ép elméjű Dr Zeitler Albert valamikor va­súti titkár volt. Viselt dolgai miatt ott hagyta, állását, amire ügyvéd­­jelölt lett egy budapesti ügyvéd­nél. Innen is távoznia kellett. Ba­jára került,ahol mint bírósági tit­kár működött, mindaddig, amíg felfüggesztették állásától. A bű­nügyi eljárást akkor csak azért szüntették be ellene, mert bizo­nyítványt mutatott fel arról, hogy beszámíthatatlan. Dr Zeitler — gyengeelméjűségi bizonyítványa ellenére — letette az ügyvédi vizsgát és felvételre jelentkezett az ügyvédi kamará­nál, majd megkezdte bajai műkö­dését, amely hathónapos börtön­­büntetéssel végződött. Amikor ú­­jabb feljelentések érkeztek ellene, megvizsgálták elmeállapotát és megállapították, hogy dr Zeitler elmebaja gyógyíthatatlan. Ezzel újra büntetés nélkül úszta meg visszaéléseit. Dr Zeitler ezután eltűnt Bajá­ról és Szolnokon nyitott ügyvédi irodát, megmagyarosította a nevét­­ és most már mint Györbiró Arthur Károly szerepelt. De nem sokáig. Elhíresztelte, hogy nagy telepítés lesz Szolnok megyében és aki nála jelentkezik előnyös helyzetbe jut. Nagyon sok hiszékeny embert meg­károsított a „telepíté­s“-sel, amire eljárás indult ellene. Nincs kizár­va, hogy elmebaját igazoló írásá­val megint fel fogják menteni, ha­sonló kategóriába tartozó kebelba­rátai. FÜSTBE MENT A TERVE Hiába hűtötte meg magát, mégis bezárták BUDAPEST.­­ Reisenberger Gusztáv volt gyárost óvadéksik­kasztás és csalás miatt hathavi bör­­­tönre ítélték. Az ügyészség a köz­­­­elmúltban Reisenberget felszólítot­ta büntetésének megkezdésére. Rei­senberg szeretett volna riasztást kapni és ezért éjszaka mezítláb kiment az uccára, amelyet akkor vastagon borított a hójé. A 67 éves embernek „sikerült“ is meghűlnie és meglehetősen siralmas állapot­ban jelent meg a fogházügyész e­­lőtt. Itt betegségére való tekintet­­­tel halasztást kért,az ügyésznek a­­zonban megesett a szíve a szeren­csétlen emberen és a következőket válaszolta neki: — Látom, hogy súlyos beteg és nem engedhetem haza nyomorúsá­gos, fűtetlen lakásába, mert ott még jobban megbetegszik. Majd bevitetem a rabkórházba, ott jó orvosi ellátásban, megfelelő ápo­lásban és bő táplálkozásban lesz része és legalább meleg szobában is lehet. JEIP. Tudja-e, — hogy az amerikai Du Pont-csa­ládnak másodpercenként $7.00, hetenként egy millió dollár, é­­vente pedig több mint 50 mil­lió dollár részesedés jut a Ge­neral Motors munkásai által termelt profitból ? — hogy a jelen pénzügyi esztendő első kilenc hónapjában Kana­dában 95 millió dollárt vasal­tak be, mint jövedelmi adót? — hogy a Szovjetunió a múlt év­­ első 11 hónapjában 40 millió ■ Elbánt­­ a végrehajtóval A harcias asszony a végre­hajtó szájára ragasztotta a lefoglaló pecsétet Bécsben sem örvend a végre­hajtó nagy közszeretetnek, amit a következő hír is igazol. A közel­múltban egy Mildner Róza nevű asszony lakásán megjelent a vég­rehajtó és felszólította az asz­­szonyt, hogy fizessen. — Ha lenne miből — válaszolta a meglehetősen megtermett asz­­szony a vézna végrehajtónak, a­­mire a végrehajtó kijelentette, hogy akkor bizony nem marad más hátra, mint hogy lefoglalja búto­rait. Ki is nyitotta aktatáskáját, elő­vette a jegyzőkönyv-nyomtatványt, beleírta, hogy milyen bútordara­bokat milyen értékben foglalt le, azután szép sorjában rájuk ra­gasztotta a letiltó pecsétet. Az asszony egy darabig csak tűr­te ezt a műveletet, majd csípőre tette a kezét és ha a végrehajtó ügybuzgalma megengedte volna, hogy egy pillantást szenteljen az asszonynak is, akkor látta volna, hogy arca egyre fenyegetőbb ki­fejezést kezd ölteni. A végrehaj­tót azonban annyira elfoglalta ma­gasztos hivatásának teljesítése, hogy egészen váratlanul érte, mi­kor az asszony hirtelen leszakítot­ta a szekrényről a letiltó pecsétet, elkapta a végrehajtót és a pecsé­tet egyenesen a szájára ragasztot­ta. Mildner Rózát a bécsi törvény­szék hatósági közeg ellen elkö­vetett erőszak miatt egyhavi fog­házra ítélte. KL­UBÉL Konvenciónk előtt A klubalapszabály módosításához­ ­A klubszabály-módosítás ter­vezete már minden klubosztály­hoz ki van küldve tanulmányozás végett. Klubhelyiségeinkben min­denütt ki van függesztve, hogy mindenki által hozzáférhető és tanulmányozható legyen. A kon­venció előtt minden osztálynál a taggyűlés elé kerül és így a tag­ság megteheti észrevételeit és ja­vaslatait a­ tervezethez. Nagy se­gítséget nyújtana a konvenció­nak és a központnak, ha a tag­ság széles körben vitatva hozzá­járulna, hogy a mai követelmé­nyeknek megfelelő alapszabályt adhassunk a klubunknak. Még jobban elősegítené ebbeli törek­vésünket, ha egy-egy javaslatot a módosításhoz, levél formájában közölnének a klubközponttal és ezt a Munkáson keresztül közöl­hetnénk. Az alanti sorok is ezt a célt akarják szolgálni.­ Biztos vereségeknek teszi ki magát az a csapat, amelyik régi és hiányos fegyverzettel megy ne­ki egy modern felszereléssel ren­delkező ellencsapatnak. Amennyit változik, tökéletesedik a támadó fegyvere, ugyanannyit kell javul­nia a­ védekezési felszerelésnek is. Röviden ezzel indokolható az alap­szabály-módosítás szükségessége. Az utóbbi évek alatt nagymér­tékben “finomult” a munkásosz­tály elnyomását szolgáló fegyver­nemek sokasága. Fizikai téren ez a finomság csak annyi, amennyi a puskatus és mérges gáz között le­het. A “finomság” inkább szelle­mi téren nyilvánul meg. Az elnyo­más szellemi fegyverei a tudomá­nyok és technikai vívmányok elő­rehaladásával mondhatni, tökélete­sedtek. A munkások elnyomására hasz­nált szellemi fegyverek alapjában ma is a régi kipróbált öregágyúk: haza, vallás, tradíció. Soha ezelőtt nem igyekeztek olyan buzgón a fe­jünkbe verni, mit kell tennünk, hogy jó hazafiak legyünk, hogyan kell élnünk, hogy vallásosak le­gyünk, és soha sem hangsúlyoz­ták annyira ki előttünk, hogy mi­lyen büszkeség tölthet el tradí­cióink tudatába, mint azt ma te­szik. Iskolákon, templomokon, újságo­kon és a kapitalista rendszer száz meg száz más propaganda eszkö­zén keresztül végzik ezt a félreve­zető munkát, amit nekünk is csak­is tanulással és tanítással lehet és kell ellensúlyozni Klubunkban legelsősorban tehát ilyen irányú tevékenységet kell ki­fejtenünk, olyan módszereket al­kalmazva, amelyek lehetővé teszik a magyar tömegek nem radikális részének a megnyerését is. Eddigi alapszabályunk csupa kö­telességeket kívánt a tagoktól és ezt a vezetőség igyekezett is ér­­vényre juttatni. Ez a gépiesség sok munkást visszariasztott klubunk­tól. Tág teret nyújtott az alapsza­bály arra is, hogy a panaszbizott­ságokon keresztül olyan és annyi nem a szervezethez tartozó ügye­ket kevertek össze a klub ügyével, amelyeknek romboló hatása nem maradhatott el. Sok esetben meg­történt, hogy a­ gyűléseken majd­nem kizárólag ilyen egyéni és a klubra egyáltalán nem tartozó ü­­gyekkel foglalkozott a gyűlés hó­napokon át. Persze, ilyen körülmé­nyek között nem jutott idő a tulaj­donképeni szervezeti problémák megvitatására, tervek kidolgozásá­ra. Klubmozgalmunk életében mint- s egy jelzőoszlopként állanak az é­­­­venként tartott országos konven­cióink, ahonnan visszatekinthetünk az elmúlt év alatt megtett utunk­­ra. Magunk előtt látjuk újra a már hátrahagyott út egy-egy szaka­szát, ahol lekü­zdhetetlennek lát­szó akadályok tornyosultak elénk, de mégis leküzdöttük. Kitartó, cél­tudatos munkával átjutottunk raj­tuk. És ha néhány percre mégis állunk egy-egy akadály leküzdése után, nem­­azért, hogy nyugodtan pihenjünk, mint aki célhoz ért. Csak annyi időnk van, hogy a to­vábbi utunkra erőt gyűjtsü­nk,mert nemcsak természetes akadályok gátolnak az előrejutásban, de ra­vaszul elkészített farkasvermek is, mesterségesen elénk gredített szik­lahegyek, amelyeket még csak el­kerülnünk sem szabad, el kell ta­karítanunk az útból, mert külön­ben mindig akadályozni fognak az előrejutásban. Nem végezhetnénk céltudatos munkát, ha az átélt tapasztalatok­ból nem tanulnánk. Amikor a konvenciónkra az or­szág minden részéből összejött de­legátusok beszámolóit tanulmá­nyozzuk és a saját körünkben e­­gész éven keresztül végzett meg­figyeléseinket összegezzük, rájö­vünk klubmozgalmunk hiányossá­gaira és a hiányosságokat előidéző okokat is megállapíthatjuk. Ezek megállapítása után a konvencióra hárul a feladat olyan megoldást hozni, ami a jövőre klubunkat job­bá, céljának megfelelőbbé és na­gyobb tömegeket magába foglal­ni képessé tehet. Klubunkban, mint kultúrszerve­­zetben, a magyar munkástömegek tanítása, a tanuláshoz szükséges lehetőségek megteremtése, felvilá­gosító munka végzése a célunk.Ezt a működési kört az alapszabály, mint keret határozza meg. Fon­tos vitás kérdéseknél az alapsza­bály adott szakasza vagy pontja támaszponként szolgál és éppen e­­zért figyelemmel és körültekintés­sel kell az abban foglaltakat meg­határozni. Változott viszonyok kö­zött megfelelő változtatásokat esz­közölni. Ilyen értelemben kell ezévi kon­venciónknak az alapszabálymódo­­sítást tekinteni és a módosítást célzó határozatokat hozni. MEDGYESI SÁNDOR Szervezzünk egységes harcot a munkásság életszínvonala megjavításáért Kanada-szerte Támogassuk a Spanyol Népfront harcosait! Fejezzük ki szolidaritásunkat a Nemzetközi Brigád iránt CSOMAGOKAT MÁJUS 1-RE A spanyol népfronti kormány és annak néphadserege oldalán egyik hőstettet a másik után követi el az a Nemzetközi Brigád, melyben az olasz, német, magyar, francia, angol és sok más nemzet szabad­­ságszerető fiai harcolnak nemcsak a spanyol, hanem minden más nem­zet demokráciájáért, a fasizmus nemzetközi összefogása, interven­ciója ellen. A kanadai magyarság mindezi­­deig fényesen bebizonyította, hogy mennyire megérti azt a dicsősé­ges küzdelmet, mely ma a pirene­usi-félszigeten az emberi szabad­ság védelmében folyik. Most, mikor a világ munkássá­gának nagy ünnepe, a nemzetközi szolidaritás MÁJUS ELSEJE kö­zeleg, nagyon helyén­való, hogy ez alkalommal különlegesen kifejez­zük szeretetü­nket e történelmi bri­gád s ezzel együtt az egész sza­badságért küzdő nép iránt. Ebből a célból világszerte mozgalom in­dul meg. Klubunk központi végrehajtóbi­zottsága evégből felszólítja osztá­lyainkat, hogy indítsanak akciót szolidaritás-üdvözletek, szeretet­­csomagok küldésére s ebbe az ak­cióba minél szélesebb tömegeket vonjanak be. A csomagok, melyeket akár e­­gyének, akár csoportok vagy szer­vezetek küldhetnek, ne tartalmaz­zanak élelmiszert, hanem cigaret­tát, dohányt, szappant, borotva­készletet és hasonló hasznos, nem romlandó dolgokat. Tegyünk bele üdvözleteket, például, a Rákosi század, a Garibaldi ezred, a Thael­­mann batalion, Miaja tábornok stb. részére. A küldést a következő címre esz­közöljük: International Brigade, Madrid, Spain. A csomagküldés megszervezésé­re és végzésére válasszanak ész­ Apróhirdetések Munkát keres, munkát nyer, üz­let eladó, társ kerestetik, lakás ki­adó — és hasonló hirdetéseket eb­ben a rovatban közlünk. Árszabály: 2 cent szavanként Legkisebb hirdetés 15 szó 30 cent háromszori közlés 75 cent. A pénz előre küldendő. 17 akeros dohányfarm azonnal eladó vagy felébe kiadó. Érdeklőd­ni lehet: Tóth Bernát, Rodney, Ont. Egy gyakorlott cimbalmos ke­restetik, lehetőleg magános. Sür­gős választ. Érdeklődni lehet: Frank Merker, 271 Adelaide st., London, Ont. dollár értékű használati cikket vásárolt az Egyesült államok­­tól? •A­hogy egy amerikai bérmunkás megélhetési költsége átlag 2,6 százalékkal emelkedett csak az elmúlt évben? tályaink bizottságokat, hogy a munka szervezetten, rendben és e­­redményesen folljon. Siessünk az akcióval, hogy az ajándékok Május Elsejére ott le­gyenek! Klubközpont Magyar pionérok az „Always Ready"-ért! — EAST COULEE, ALTA. — Ifjúsági csoportunk elhatározta, hogy lapját, az „Always Ready“-t tőlünk telhetően fogjuk építeni. A határozatot tett követte, aminek meg is lett az eredménye. Idáig szereztünk 30 új előfizetést és 8 dollár sajtóalapot. De itt nem fo­gunk megállani, mi tudatában va­gyunk annak, hogy lapunk építé­se a mi kötelességünk. Eljuttatni minden ifjúmunkáshoz, hogy abból tanulva együtt harcolhassunk a munkásosztály kizsákmányolása el­len. A munkássajtó segítségével tanuljuk és tanítjuk meg, hogy ne legyünk sztrájktörők,­ mint azt sok helyen megteszik az ifjak, ha­nem apáinkkal karöltve harcoljunk egy szebb jövőért. Előre hát, é­­pítsük naggyá a kanadai gyerekek lapját, az „Always Ready“-t! L. L. FIGYELEM , MUNKÁSOK! ELSŐSORBAN A TI ÉRDEKETEK,­­ hogy megbízható céggel ! utaljátok át pénzeteket ! PENGŐBEN, DINÁRBAN, KORONÁBAN, LEIBEN A LEGMAGASABB ÁRFOLYAMON LEGGYORSABBAN, tehát küldjétek azt Lukács Sándor I engedélyezett hajójegy-­­ és pénzküldő irodája­­ útján. 246 James North, Hamilton, Ont. KÁBELDÍJ 25 CENT GYORS KÁBEL — 35c. — ÁTUTALÁSOK ga­rantáltan 4 NAP alatt a címzettnek otthon kiutalva.

Next