Kanadai Magyar Munkás, 1937. december (9. évfolyam, 60-71. szám)

1937-12-02 / 60. szám

, 1937 DECEMBER 2. %1 A HALADÓ NŐVHIEI Mások nevelik gyermekét, mert neki dolgoznia kel! Haragszik az öccsére, amiért az Spanyolországban harcol a fasiszták ellen TÖNKRETETT ÉLET — MONTREAL, QUE. — A napokban a városból hazafelé jövet, nagy meglepetésemre talál­koztam egy régi jó ismerősömmel. Együtt jöttünk ki Kanadába 1930- ban. Azóta nem találkoztam vele. Érdeklődtem, hogy és mint van­nak, mit csinál a kislánya, mint van a kedves férje? Szomorúan mondja el, ami vele történt azóta. — Már az­ első évben meghalt a férjem! Nagyon nehéz munkán dolgozott, ahol tüdőgyulladást ka­pott és egy héten belül a sírba is vitte. Nem tudtam mihez kezdeni, pénzem nem volt, beszélni angolul nagyon keveset tudtam. Hosszú utánjárás után mégis sikerült egy hónap múlva munkát kapnom egy milliomosnál. Takarítónő lettem. A nagy baj az volt, hogy a gyer­mekemet nem vihettem magam­mal. Nagyon nehéz volt a kislá­nyomtól megválni, de az ő érdeké­ért is ,hogy ruházhassam, nevel­hessem, kényszerülve voltam az áldozatot meghozni. A kislányo­mat egy ismerősöm neveli mindad­dig, amíg nekem szolgálnom kell. Minden héten egyszer kijöhetek. — Most azoban, hogy az urak Amerikába, mentek — folytatta beszédjét­­— most többször kijöhe­tek, hogy meglátogassam a kislá­nyomat. Beszélgetés közben rátértünk a hazai helyzetre, elbeszéli, hogy mint vannak a szülei Magyaror­szágon, a szegénység és a nyomor leírhatatlan. Szidta a fivérét, aki elhagyta az öregeket és elment Spanyolországba harcolni. — Melyik oldalon harcol a fivé­re? — kérdeztem. — A felkelők ellen, a kormány oldalán, — felelte. Igyekeztem megmagyarázni ne­ki, hogy a világ minden részéről mennek az elszánt antifasiszták, akik a nemzetközi brigádhoz csat­lakozva harcolnak az igazságért. Próbáltam megmagyarázni neki, hogy a fivére amikor Spanyolor­szágban a fasizmus ellen harcol, akkor nemcsak Francoék ellen küzd, hanem az egész világ mun­kásságának érdekéért. A kormány oldalán harcoló ma­gyar önkéntesek harcolnak a ma­gyar burzsoázia által elnyomott milliók szabadságáért éppen úgy, mint a kanadai özvegyek és árvák jogaiért. A felkelők, akik Hitler és Mussolini támogatását élvezve ár­tatlan asszonyokat és gyermekeket védtelen aggokat ölnek lakásra. Teszik ezt mind csak azért, hogy elfojtsák a nép jogos szabadság­­harcát. Ha Franco a fasiszta reakció támogatásával le bírja verni a sza­badságharcosokat, akkor el lehe­tünk készülve egy még nagyobb világégés fog következni, egy o­­lyan háború, amely az egész vilá­got lángba fogja borítani. Készülnek az urak karácsonyra A burzsoák már most készülnek is.­ HASZNOS TUDNIVALÓK Színes harisnya mosása Tegyünk egy vödör vízbe egy e­­vőkanál sót s áztassuk a harisnyát ebben a vízben egynegyed óráig, majd szappanos meleg vízben szo­kás szerint mossuk ki. * * # Szarvasbő­r mosása Tegyünk 2 liter vízbe 1 evőkanál sztear­in-olajat és 1 evőkanál szal­miákszeszt, aztán keverjük és ráz­zuk addig, mig habos lesz. Ekkor osszuk 2 részre a folyadékot. Az egyik részben dörzsölés nélkül nyomkodjuk addig a bőrt, mig megtisztul, majd a másik folyadék­ban öblítsük ki s végül árnyékban szárítsuk. * * * Férfi kabátgallérok tisztítása Készítsünk oldatot tizrész szal­miákszesz, háromrész konyhasó, tizrész alkoholból. Ebbe mártsunk flanelldarabot és dörzsöljük vele a kabát gallérját. karácsonyra, külföldről szerzik be a drágábbnál drágább ajándékai­kat. A szegény gyermekek nagyon sok helyen ajándék nélkül és sok esetben éhen ünnepelnek. A mun­kásanyák másra kell bízzák gyere­keik nevelését, amíg ők robotol­nak a gyárakban és gazdag bur­­zsoá­ lakásokban. Láttam, hogy beszédem hatással volt rá, hiszem, hogy ha több időt és gondot fordítunk a munkás­­társnőinkkel való beszélgetésre, nagyon sok olyan anyát megnyer­hetünk az eszmének, akik idág nem érdeklődtek vagy egyenesen ellenszenvesek voltak idág velünk szemben. Forrainé x Mozaikok a gyermekekről A cuclit gumiból készítik és ar-­­ ra alá, hogy ha bőg a gyerek, be-­­ tömjék elő a száját. Csalétek.. . Nincs benne semnmi^ A gyerek­­ mégis szívja reggeltől estig és­­ hallgat. . ' ] Szerettem volna már sokszor­­ megmagyarázni magamnak a fo­­­­lyamat lélektani, élettani, -a vagy­­ talán kórtani okát. És rájöttem ar-­­ ra, hogy nem tudok rájönni. .. Ta- , tán úgy meg tudnám fejteni, ha te v­­­gyük fel," reggel hatkor bevennék­­ egy cuclit a számba és szívnám este hatig. Na de ezt már nem éri meg! ’ A cucli egészen rendes talál­mány. Ami nem rendes benne, az, elszokott veszni. Ez aztán rémes, ha a cucli elvész! A gyerek bőg és mi, az egész háznépe, sápadtan kérdezzük, hol a cuclia a gyerek­nek? Hol a cucli? És keressük, ahányan vagyunk. Először felfor­gatjuk a gyerekkocsit, hátha le­csúszott a vánkos alá. Nincs! Hát hol van? Széjjelszélvedünk a la­kásban. Nagyapa a hálóban kutat, Mari úgy véli, hogy a konyhában hagyta, a gyerek mamájának az a gyanúja, hogy az ebédlőben a dí­ványon maradt. A nagymama azt állítja, hogy lehetetlen, mert ebben a pillanatban volt a kezében. A gyerek bőg. Többen erélyesen rám szólnak, hogy én miért nem keresem?! Engedve az erőszaknak, leguggolok az asztal mellé, négy­kézláb állok, mellő lábammal vé­­­­gigsimogatom az asztal környékét, beszagolok zugokban rejtekhelyek­be, szögletekbe. A cucli nincs és nincs, na! Be a hálóba! Nagypapa már hasonfekve kaszálja a par­kettet. Én, be az ágy alá. Bemászom az ágy alá. Percek múltán félholtan húz­nak ki az ágy alól. Csurog rólam a verejték. Alig ismernek rám. Be­szélni nem tudok, de balkezem­ben diadalmasan szorítom a cuc­lit. — Mhreg - vahan! — súgom el­­halóan. — Kifőzni hamar! Az etetés, jobban mondva az ebédeltetés pontosan déli tizenkét órakor kezdődik és a következő­képpen megy végbe: Mari behozza a levest, leteszi az asztalra. Erre a gyermek mamá­ja cukrom, bogaram, tubicám, vi­rágom s a többi kiszólásokkal fel­veszi a kis cukrost a kocsiból, leül vele az asztal mellé, belekóstol a levesbe, hogy nem hideg-e, vagy nem meleg? És akkor oda akarja adni neki a levest. Az első kanál­lal beveszi. A másodikat kiüti a­­nyukája kezéből, a harmadiknál összeszorítja a száját és rúg. Ha nem rúgta fel a levest, akkor fo­gunk mi! Tudniillik mi már mind­annyian ott állunk az asztal közti készenlétben. Éspedig: nagyapja­­­­ egy cintányérral és dobbal, szem-­­ ben a gyerekkel. Én ingusra vet­kőzve, tapsolásra készen .Remekül­­ tudok tapsolni, ifjabb éveimben primadonnáknak voltam elszerző-­­ dött tapsolója. Ez után bátor va­gyok az­ illetékesek nagybecsű fi­­­­gyelmét magamra felhívni . . . ( Nagymama szájharmonikával van­­ felszerelve, Marinál nincs semmi , ezzel szemben befogja a száját és a felpuffadt képét ököllel ütögeti,­­ különös hangokat hallat és grima­szokat csinál. Ez nagyon tetszik a gyermeknek. Nagyapa kezdi. Kettőt csap a cintányérra, egyet­ ver a dobra. Egy kanál leves! Nagyapa tovább Cintányéroz és dobol. A gyermek nem eszik. Én következem. Ugrá­lok, nagyokat tapsolok. Két kanál leves! De abba kell hagynom, mert nincs eredmény tovább. Nagymama jön a szájharmoniká­val. Eljátsza a boci, boci, tarkát, mely népszerű dal szintén egy ka­nál levest eredményez. Aztán jön Mari. Felfújja a képét, piff, puff! Sikere van! De kezdjük elölről: nagypap, én, nagymama, Mari... A leves elfogy. Boldogan sétál­gatunk a szobában. De azért mind­annyiunk arcára távoli sejtések sötét kontúrjai rajzolódnak. Mert, uramistenem!.... Hol van még a spenót?... Ha az orvos nem talál semmi hi­bát a gyerekben, rendel neki csuka­májolajat. Aszongya, naponta egy kávéskanállal! Jó, megvesszük a csukamájolajat.......... — Na, mit kap most a mi kis drágánk ? — vesszük körül a kis totyogót. — Na, mit kap?... Finom olajat kap, amit ha be­vesz egy kanállal, olyan erős lesz tőle, mint apuka, vagy nagypapa! (Nagyon hirtelen kihúzza magát) Anyuka önt a kanálba. A gyerek erősen tiltakozik, összeszorítja a száját, elfut, sír. És mi tanácsta­­■ lanok vagyunk. Mit tegyünk? Hogy adjuk be neki? Végre nagy­­­■ apa kitalálja. Azt mondja, hogy­­ példát kell statuálni! Valame­­­lyikünknek be kell vennie egy ka­nál csukamájolajat a gyerek előtt, 1-1 hogy kedvet kapjon! De ki legyen­­ ez a valaki? Látom, hogy nagy­­­mama sápadt lesz, elfordul. Anyu­­­kának az a véleménye, hogy el kell­­ hívni az orvost, hogy az orvos ve­­­­gye be a gyerek előtt, de ő a ma­­­­­a részéről... neki gyenge gyom­­o­ra van. Marinak hirtelen dolga a­­­kad a konyhában. Nagyapa gyanú­san köhög párat, de látom, hogy Li valamennyiük között ő a legbát­­o­rabb, arcszíne se változott, hozzá­­­­ képest én meglehetősen felforrt­­­ vagyok. .. itt Várható volt ebben a feszült­­ pillanatban, hogy nagypapa lesz a­­ hős... elveszi a kanalat. — Gyere ide kisfiam!... Lá­tod!... Igy ni!... Remek ez!... És hősiesen lenyeli a csukomáj­­olajat. Egy hónap múlva látom, hogy a gyerek nagyszerű kondícióban van és Mari jelenti, hogy kifogyott a csukamájolja. Örömmel értesültem, hogy az olajat az utolsó cseppig nagyapa itta meg —■ mutatóul — reggelenként. Csurk­a Péter KANADAI MAGYAR MUNKÁS LEVELEZŐINKTŐL _____________ . . .________..... _____________________­|Vitassunk gazdasági problémákat a FBSz.-ben| ^“^1- jltt az ideje, hogy a tagszerzéssel foglalkozó tagjaink megértsék szövetségünk elszigetelésé- ■ nek okát Siessünk Sam Lawrence A Kanadában, élő úgy bennszü­lött, mint a bevándorolt munkások nagy része abban a hitben ringatja magát, hogy ebben az országban teljesen meg vannak védve a joga­ik, így tanították ezt az iskolában a benszülöttekkel, így tanították a bevándorlóknak, ezt hirdetik a ka­pitalista lapok, ezt az illúziót táp­lálta a magyar reakció úgy szer­vezetein, mint lapjain keresztül. Az úri propagandán keresztül félrevezetett dolgozó csak akkor veszi észre magát, amikor a ba­jok a nyakába szakadnak. De van­nak, akik nem figyelnek az úri propagandára, dolgoznak a saját érdekeikben, nem várják azt amíg a bal ajtóstól szakad a nyakukba, hanem cselekszenek, szervezetten segítenek sorsukon a tőkés osz­tály fosztogatóival szemben. A Független Betegsegélyző Szö­vetség a nyunkások védelmezője.­­ Ma már nemcsak a gyárak, bá­­j­nyák és vasúttársaságok urai ellen­­ van szervezetünk, hanem a bizto­­o­sító társaságok kizsákmányolása ellen is van egy erős fegyverünk: a Független Betegsegélyző Szövet­ség, amelyen keresztül a munká­sok százait ragadtuk ki a biztosító társaságok ügynökei karmaiból. A mostani kampányunk alatt el­ért eredmények fényesen igazolják, hogy a munkások látják, érzik, hogy nekik olyan betegsegélyzőre van szükségük, amely nemcsak a tagdíjak beszedésében meríti­­ ki munkáját, hanem a tagság érde­keiért kész mindent megtenni. A dolgozók tízezreit fojtogatják a különböző nagy kapitalista biz­tosító intézetek. Azok amikor biz­tosításról beszélnek, akkor a biz­tosított fél alatt nem az áldozatot értik, hanem önmagukat. A kapi­talista biztosítók között nincs kü­lönbség, az kivétel nélkül a profit érdekében dolgozik valamennyi, az csak hazug jelszó, hogy a tagjai­kon akarnak segíteni. Amíg a munkást megszerzik tagnak, ígérnek fűt-fát. Ha a mun­kanélküliség és más nehézségek mellett, nagy nélkülözések között fizetni is tudja, amikor betegség vagy baleset éri, akkor veszi ész­re, hogy mennyire becsapták. Az angolul írni-olvasni nem tudó munkás amikor a baj megtörténik, akkor látja meg, hogy azok a fel­tételek, amit az ügynök felsorolt hiányoznak a kötvényből. Kifogás után emelik a kifogásokat, amiért nem fizethetik, amiért nem jár be­tegsegély, vagy a haláleseti bizto­sítás. Ha a Compensation Board fizet, akkor azt is felhasználják őknak, hogy ne fizessenek. A ha­lál esetén kutatják a halál okát, hogy alkalmat találjanak a rafi­náltal megszerkesztett kötvényük értelmében a fizetési kötelezettség alóli kibúvásra. Nálunk ennek az ellenkezője áll A Független Betegsegélyzőnél a tagság határozza meg a szövet­ség működését. Az alapszabály ki­dolgozása, annak módosítása a tagság jóváhagyása mellett törté­nik. A tagság határozza meg a betegsegély rátát. A tagoktól be­jött pénzt a tagok érdekében hasz­nálják fel. Nehézségeink Számos fiókunknál azonban még mindig nehézségekkel küzdünk, a­­mikor új tagok felvételéről, vagy új osztályok megszervezéséről van szó. Még mindig úgy kezelnek bennünket, mint radikális politikai szervezet, mert még mindig nem tudtuk leküzdeni a régi szektaria­­nista magatartásunkat, tévesen is­mertettük a szövetségünk célját, történelmi hivatását. Volt olyan e­­set, amikor tagszerzésre indultunk a betegsegélyző gazdasági előnyei helyett politikai kérdéseket vitat­tunk. Bizonyíték erre az a tény, hogy ahol szövetségünk célját és gazdasági előnyeit vitatták a, tag­szerzésre kiment tagtársaink, ott sikeres is volt a munka. Nemcsak a kampány alatt kell dolgozni Nem elég, csak a kampányok a­­latt dolgozni a szövetségünk érde­kében. A tagszerzést állandóan napirenden kell tartanunk. Csak az egy előre bedolgozott kampány­előtti munkának van meg a si­kere a kampányok alatt. Ahol a fent említett, vagy ehhez hasonló módon dolgoztunk, ott a nyelvi csoportok szervezése terén is sikeres volt a munkánk. Példa erre East Coulee. Itt néhány an­­gol nyelvű munkástárssal való be­szélgetés után, ők nagy segédkezet nyújtottak a gyűlés összehívásá­ban és előkészítésében. Ahányan megjelentek, azok mind tagjaivá váltak a szövetségnek. Egyes he­lyeken még napokig, sőt hetekig kell dolgozni, mire egy új osztály alakul, vagy csak kiáltás is van a megalakulására. Szakszervezeti munkásokat kell megnyernünk Kanadában a különböző nemze­tiségű munkások ezrei dolgoznak a különböző nagyiparokban és nem tartoznak semmiféle biztosító in­tézethez. Ezeknek a megszervezé­se a legfontosabb probléma. A mai rendszerben nem rendkívüli vala­mi, amikor egy munkás temetésé­hez szükséges összeget úgy kell adakozásból előteremteni, amíg a tőkések nagy vagyonokat halmoz­nak össze a „biztosításból", ami szintén a mai rendszer jóváhagyá­sával történik. Ezért szükséges, hogy szövetségünk minden tagja az eddiginél aktívabb munkát vé­gezzen, saját maga és szövetsé­günk érdekében. Müller József albertai szervező. ••­u­x ... Hunter támogatására Csomag Gaál János volt nyugat­kanadai szervezőnek Tisztelt Szerkesztőség! Mellékel­ten küldök egy gyűjtőívet és a gyűjtött összeget amit Jankó Já­nos gyűjtött karácsonyi ajándék­­csomagra Gaál János részére. Ké­rem önöket, hogy juttasák el mint a Melville környéki magyarok a­­jándékát, a spanyol harctérre. Tisztelőjük, Alakas F. Az adakozók a következők: Alakas Ferenc 25, J. Young 10, Fred Young 10, St. Maconkay 20, Rageber M­ihály 50, Jankó István 25, Pádár Kálmán 10, Farkas Gá­bor 15, Bucsics Gyula 15, Viher Albert 25, Simon Ferenc 50, Jankó János 50 és Puhle Kálmán 25 cent, összesen $3.40. Menekülnek a szülőházából a pécsi és salgótarjáni bányászok családjai Sokan egy fillér nélkül vágtak neki a nagy útnak Az alábbi szívfacsaró riport­részletet a budapesti Népszavá­ból idézzük. Menekül a jobb­­sorsra érdemes magyar munkás a szülőházból menekül az ide­­­gen és a belföldi tőke karmai­ból. Menekülnek idegen ország­ba, abban a reményben, hogy munkájuk után több megbecsü­lésben lesz részük mint a hazai földön. Szomorú, szörnyű való­ság ez. Megcáfolódik a­­Szózat­, amikor azt mondja: „Áldjon vagy verjen sorskeze, itt élned, s halnod kell.“ A magyar mun­kás már csak halni tud az úri Magyarországon, ha élni akar, akkor menekülni kénytelen, ő­­sei örökéből. De majd egyszer visszatérnek a kiüldözöttek, számon kérni az urak bűneit. „Az egyhónapos kivándorló sír az anyja karján. Az anya maga is ápolásra szorulna. Késő este van. Aznap reggel kapták meg a szük­séges iratokat, sebtében szedték össze a kis motyót és rohantak, hogy elérjék a vonatot. A pályaudvar várótermének fé­nye esik a többi eltávozóra. Belgi­umban megy az egyhónapos kiván­dorló és vele apróbb-nagyobb tár­sak és anyák, öthónapostól kezdve tizennégy évesig, sőt köztük egy a­­nya, aki áldott testében viszi a magzatot, hogy idegen földön ad­jon neki életet.“ MENEKÜLNEK A NYOMOR ELŐL „A váróterem olyan, mintha el­lenséges megszálló seregek elöl menekülő szerencsétlenek ülnének egy csomóban. ” 1914 őszén lát­tam utoljra ezt a képet. Úgy ér­zem, hogy ennek a párja mosta­nában Spanyolországban és Sang­­haj körül fedezhető fel. Pedig ezek az asszonyok és gyermekek nem idegen csapatok elöl futnak. A Duna-gőzhajózási társaság pécsi bányatelepén lejátszódott tragédiá­nak utolsó fejezete tárul elénk en­nek a 35 bányászcsaládnak kiván­dorlásával. Asszonyok és a gyer­mekek — néhány salgótarjáni csa­láddal együtt — most kapták meg a beutazási engedélyt a belga bá­nyákban dolgozó hozzátartozóik­hoz. Mennek utánuk, remélve, hogy ott kenyeret találnak, sőt talán egy falat húst is a kenyér mellé. " •" Elvégezteti,­­ a jövő héten megy utánuk még 25 család és ez­zel lezárul a társaság bá­nyászainak éhségsztrájkja. Sza­bályszerűen bevégződött. A Tár- TUDJA-E, hogy a Szovjetunióban legújabban a fáradt olajból gumit készíte­nek, s hogy egy tonnányi fáradt olajból 35 fontnyi gumit tudnak előállítani ? hogy egy adamanéziai özvegy so­hasem feledheti el, hogy ő öz­vegy. (Az Adaman szigetek a Bengal öbölben vannak és félvac törzsek lakják), mert mindegyik özvegyaszony a nyakába akaszt­va, a mellén csüngve hordozza holt férjének kiszáradt koponya csontját? hogy legújabban olyan módszer találtak fel, melynek segítségé­vel a cigaretta füstjének színe lehet olyan színűvé tenni, ami­lyen a cigarettát szívó egyén ru­hiája, ékszere, vagy más valami­hez hasonló színűvé lehet vará­zsolni aszerint, hogy a rendes egyén milyenre kívánja,­­ hogy feltalálták újabban a falfes­­­tést teljesen feleslegessé tev festéklemezt, amit akár csak­­ falpapirt tekercsekbe lehet haj­tani és mint a falpapirt a falt lehet ragasztani ? Iünt győzött. Idegen vezetői már a szokásos vizitet is megcsinálták a­­Felséged lábai előtt heverő­ te­lepeken. A magyar bányászok künn dolgozik sok száz kilométernyi messzeségben és viszi maga után fáradt, elcsigázott, vörösresirtsze­­mü asszonyát, rosszul táplált, rosz­­szul felöltöztetett gyermekeit. De még ez az elvonulás sem történ­hetett meg békességesen. A bá­nyatelepeken fölpakolták az asszo­nyokat, gyermekeket, a csomago­kat a szekerekre, fölraktak min­dent, amit a hirtelen menekülés zűrzavarában magukkal tudnak hozni. A gyermekes anyák maguk­hoz ölelték a kocsin az apróságo­kat, a gyermektelenek pedig a ko­csis mellett gyalogoltak, a pénteki hófúvásban, sárban, hogy valami el ne hulljon a pusztulástól megmen­tett holmiból." ÚTRAVALÓ NÉLKÜL Sokan egyetlen fillér nélkül vág­tak neki a nagy útnak. Soknál egy falat kenyeret nem találtunk, amikor a pályaudvaron szóbavet­­tük őket. Az­­Országos Nőszervező Bizottság és a szövetkezeti Ne­­gilie asszonyai osztottak ki közöt­tük némi útravalót, az Általános Fogyasztási Szövetkezet ajándé­két. A gyermekeknek alma és cu­­kor is jutott. Szívfacsaró látvány vót a gyümölcs után kapkodó gyermeksereg, ugyan mikor ettek ezek utoljára ilyesmit." A riport a következő szavakkal végződik: „A vonat már a pálya­udvaron kívül kattogott. Még , visszahangzik a síró gyermekek kórusa, még hallani véljük a he­lyüket és csomagjaikat kereső a­­­nyák zokogását. Még halljuk a­­ mellettük levő vagonokban elhe­­l­­yezett kivándorló háztartási alkal­­­mazottak énekét­ .Megbünhödte­­ már e nép a múltat s jövendőt!" Várjon eleget bünhődött-e már?" GYAKORLATOZNAK MONTREALBAN . . . (Folytatás az 1. oldalról) fiúk úgy sorakoztak, mint az an­gol vadászatokon a kutyák a lovak közé. „Kinyitni azokat a kezeket!" ki­áltotta a képzőtiszt. „Itt nincsen­­nek ökölbe szorított kezek. Csak nem akarnak egy csomó kommu­nistának kinézni?" tette fel a szi­gorú kérdést, mire a kezek kinyíl­tak, szorosan rálapulva a nadrág­ra, feszes ,,vigyázz“-állásban. Egyelőre marsolni, rendekbe fej­­lődni, de főleg karokat és lábakat kificamítani tanulnak. Egy embert kettő vesz „kezelésbe." A birkózó instruktor megmutatja, miképen kell elbánni egy karral, vagy egy lábszárral, így készülnek a sztráj­­kolók ellen. A nőket is szervezik, ők fogják „megmenteni" azokat, akiket a férfibanditák megtámadnak és összetörnek, a „törvény és rend" védelmében. és December 6-án lesz a városi e­­löljáróság választása Hamiltonban. Ezen alkalomból a haladó gondol­­kozásúak választási bizottsága is­mételten a hamiltoni választó­pol­gárokhoz fordul és kéri, hogy ad­ják szavazataikat olyan jelöltek­re, akik bebizonyították, hogy a nép érdekeiért cselekszenek. Az egyik ilyen jelöltünk Sam Lawrence, aki városi el­lenőrnek van jelölve, hosszú éveken keresztül bebizo­nyította, hogy a dolgozó nép érde­keiért kész harcolni úgy gazda­sági, mint politikai téren. Sam Lawrence-re Hamilton minden vá­lasztókerületében lehet szavazni. Harry Kunter tanácsos jelölt a 7-ik kerületben, aki szintén a munkásság érdekeiért harcol. A hetedik kerületet képezi a King Streettől a vízig, az Ottawa Street­­től a Sam­an Streettig. A választási bizottság annak a reményének ad kifejezést, hogy minden magyar szavazó azokra a jelöltekre adja szavazatát, akik a népet képviselik. A választási bizottság megbízá­sából: Nádas Mihály. Meg akarják dup­lázni soraikat A calgary-i fiókja a F. B. Sz.­­nek, példát mutat a kampányban Amíg a múltban a calgary-i (16.) fiók nem nagyon vette ki a ré­szét a szövetségünk építő munká­jában, most annál inkább munká­nak lát, hogy az idáigi mulasztá­sait pótolja. A folyamatban lévő kampányban mindent megteszünk a fiókunk naggyá építésére. Tag­létszámunk szépen emelkedik.. So­rainkat a kampány végére meg a­­karjuk duplázni. A közelmúltban a fiókunk egy sikeres szüreti mulatságot rende­zett, ami úgy anyagilag, mint er­kölcsileg szépen sikerült. Novem­ber 20-án szintén tartottunk egy táncmulatságot, amelyen a nyuga­ti szervezőnk, Müller tagtárs tar­tott rövid ismertetőt szövetségünk­ről Ezen összejövetel szintén si­keres volt. Ezek után minden reményünk meg­van arra, hogy az itteni ma­gyarság nagy részét szövetségünk tagjai sorába hozhatjuk. Az idáig elért eredmények után ítélve, hisz­­szük, hogy ezen reményünk való­ra fog válni, hisz az utolsó hónap­ban taglétszámunkat megdupláz­tuk. Minden reményünk meg van rá, hogy a magyar munkásság támo­gatását a jövőben is megkapjuk ebben a nemes munkában. Deák Ferenc titkár. _4gg­ g»'­S. OLDÁS . ÍGY LAT* ■ MI­N­ A ÖRÖMMEL töltheti el a­­ Kanadai Magyar Újság szellemi vezéreit az a tudat, hogy gárdájuk újabban egy taggal szaporodott. És ami a fő, hozzájuk méltó egyéni­séggel. Aki könyv nélkül tud hazudni, akinek olyan jó or­ra van, hogy még azt is meg­érzi, hogy „mi bűzlik Dáni­ában“. A szellemes, a nevét kölcsönadó riporter beszá­mol a torontói magyarok de­mokratikus gyűléséről, a­­mely november 14-én zajlott le. Azt írja a szemfüles ri­porter: „lezajlott a demok­ratikus koncert, amelyet Szőke elvtárs vezetett le.“ Ezzel szemben a valóság az ,hogy Szőke nem is volt jelen a gyűlésen — nem a­­zért, mintha nem akart vol­na, de mert beteg volt. De hát miért ne hazudjon már a kezdet kezdetén, ná­luk egy hazugsággal több vagy kevesebb, az nem szá­mít. Szőkével kapcsolatban megjegyzi, hogy „nagy ér­demei vannak a ‘Magyarság Történelme’ elferdítése te­rén“. A kritika joga minden­kit megillet, aki ért a dolog­hoz, de várjon az újdonsült névkölcsönző riporter isme­ri-e a magyarság történel­mét és különösen a Szőke ál­tal megírt könyvet, amit még nem olvashatott, ami­ről csak annyiban lehet tu­domása, mint amennyire tu­domása van Dániáról . . . Elképzelhetjük azt a ször­nyű lelkifurdalást, ami gyö­törte a riporterkészítő ku­paktanácsot, amikor megír­ták, hogy a nagyterem zsú­folásig megtelt. Ez a része a riportnak kárpótolja a bi­zottságot az ellene felhozott rágalmakért. Továbbá megemlékszik valami bárányokról és far­kasbőrökről a konzuli medá­lia fényétől megvakult és a boroshordó nedvétől megza­varodott szellemi tőke. Az értelmezés szerint, a bárány alatt önmagát érti, hogy a­­zután lenne valaki, aki az ő ronda bőrére kívánkozna, azt igazán nem tételezzük fel, nem emberről, de a leg­veszedelmesebb ragadozó vadállatról sem. Azt állítja az üres hordó­tól irtózó riporter, hogy na­gyítóüveggel sem lehetett a bizottságban keresztény em­bert találni. A kérdést szem­telenül és ügyetlenül állít­ja be a magyar királyi kon­zul alázatos szolgája. Hisz­­szük, hogy lesz alkalma az új író-géniusznak ezen állí­tását tisztázni. Késztetni fog­ják erre ókereszténységét a vádlottak. Mivel az olvasó előtt nem akarjuk eltitkolni a „híres“ névkölcsönző riporter olyan nevét, amit mi nem neve­zünk becsületesnek, azért ide írjuk a magyar urak talpnyalójának a nevét: Asztalos József, akinek nem volt­ elég az úri barát­ságért fizetett pár száz dol­lár,amivel becsapta kedves barátja, a börtönben ülő Já­­nossy István. Ez a tudatlan ember ö­­römmel vesz tudomást arról, hogy Quebec tartományban fasiszta diktatúra lépett é­­letbe, örül annak, hogy a mun­kásság szervezeteit elnyom­ják, a nagyobb darab ke­nyérért folyó harcot lehetet­lenné teszik. Az Asztalos neve mögül lesipuskázók pedig óriási ke­serűségüknek adnak kifeje­zést a Munkás kampányá­nak sikeres kilátásai miatt, elárulva az ő kilátástalan jö­vőjüket, mivel megutált­it­ták magukat. A mérgezett nyilak azonban célt tévesz­tenek, minden ilyen szemte­lenkedés után kevesebb és kevesebb lesz hajlandó a maszlagot bevenni. Aszta­los honfitárs elfelejtette, hogy ő egyedül többre volt megkvótázva a Híradó által, mint az egész Toronto a Munkás által. Nagyon szé­pen hangzott volna, ha az a párszáz dollár ki lett volna tüntetve, amivel berészvény­­társaságolták a honfitársai­kat a nemzeti lobogóba csa­varodott Hitlerek. KARÁCSONYRA és ÚJÉVRE“”‘1 Küldjük pénzünket Kanada legrégibb H magyar irodája útján. A távirati átutalá­ H sok,, mint valamikor, ismét 3—4 NAP H ALATT LESZNEK KIFIZETVE. H kábeldíj 25 cent. — gyorskábel 35 cent. A LEGMAGASABB ÁRFOLYAMOK ! Ha családját vagy menyasszonyát akarja kihozatni, a beván- Hi­dorlási engedélyt — Permit-et — kieszközöljük. Rff HAJÓJEGYEK RÉSZLETRE IS ! ALEX. A. KELEN LIMITED 1 1^56 City Hall Ave., MONTREAL, QUE. HAJÓJEGYEK AZ ÖSSZES TÁRSASÁGOK VONALAIRA, KÖZ - JEGYZŐI OKIRATOK HITELESÍTÉSE. AFFIBAUTTOK, I­ŐHAZAI BÉLYEGEK, MAGYAR JÁTÉKKÁRTYA. Ha nincs pénzküldőíve, vágja ki és töltse ki az alábbi szelvényt és MoneyJCarderrel együtt küldje be hozzánk: H ““I..!“::::::::::::..I Mi a hazai cím? ................/.............................................. M Hány dollárt küld? ............ BLilyen pénzben? ............. fi A küldő neve: .....................................it.............................9 ” ” címe: .................................................................... B

Next