Kanadai Magyar Munkás, 1941. január-július (12. évfolyam, 25-52. szám)

1941-01-02 / 25. szám

2. OLDAL KANADAI MAGYAR MUNKÁS CSÜTÖRTÖK, 1941 JANUÁR 2. LEVÁLTÁST KÖVETELNEK A N. 8.1 BÁNYÁSZOK NINCS MÁR BIZALMUK A RÉGI VEZETŐSÉGBEN Nem törődtek a konvenció irányelveivel GLACE BAY, N. S. — Az Egyesült Bányamunkások (U. M.W.) három további csoportja — Reserve, No. 1B, és Caledonia — csatlakozott a múlt héten a szénbányászok mostanában itt kezdeményezett mozgalmához, hogy visszavonják kerületi vég­rehajtóikat, mivel a kon­venció irányelveinek nem tettek eleget. E hármat megelőzőleg a következő csoportok nyilatkoztak hasonló­képpen: New Waterford, Stellar­­ton, Princess, Inverness és Flo­rence. A csoportok részéről támoga­tott határozati javaslat a követ­kező tisztviselők visszavonását sürgeti: D. W. Morrison elnök; P. G. Mouise alelnök; Alex Mc­Kay titkár-pénztárnok, és Silby Barrett nemzetközi tanácstag. A határozati javaslat szövege a következő: jelen tisztviselőknek megenged­jük, hogy másik szolgálati időn át hivatalban maradjanak, szer­vezetünk szétbomlik. »Ezért elhatározzuk, hogy a tisztviselők é­s a tagok kérjék fel a kerületi titkárt, hogy rendez­zen visszahívási szavazatot a kö­vetkező tisztviselők visszahívásá­ra: D. W. Morrison elnök, P. G. Muise alelnök, Alex McKay tit­kár-pénztárnok, és Silby Barrett nemzetközi tanácstag. Kényszer­sztrájkok :Mivel az elmúlt két év alatt baj és viszály burjánzott egész kerületünkben, számos sztrájk­nak az volt az eredménye, hogy tagságunk bérekben dollár-ezre­ket vesztett el, aminek elveszté­sét egyáltalán nem engedhette volna meg. Igen sok esetben a­­zért kényszerültek sztrájkra tag­jaink, hogy végrehajtó tisztvise­lőinket rávegyék, hogy tegyenek némi törekvést a panaszok or­voslására. Rossz szerződés »E két éven belül két kerületi konvenció volt és irányelveket fogadtunk el a kerület irányítá­sára. Tisztviselőink sohasem tet­tek semmi határozott törekvést ezeknek az irányelveknek az ér­vényesítésére. Közel két évbe ke­rült, hogy új szerződést nyerjünk, olyan szerződést, ami nem kielé­gítő az emberek nagy többségé­nek, bár megszavazták azt csak azért, hogy­ ne sértsék az ala­csony fizetésűeket. Nekünk ezért, nincs bizalmunk végrehajtó tiszt­viselőinkben, hogy az új szerző­dést a jövő januárra összeállít­sák. Megkülönböztetés :Megkülönböztetést gyakorol­tak tagjaink között, ami bátorí­tást kapott tisztviselőinktől, akik tétlenségükkel az­ elmúlt két év folyamán megmutatták, hogy képtelenek azt a harcos vezetést megadni, amire szükségünk van, hogy szervezetünk fennmaradjon és tagjaink érdekében működjön. Bizalmatlanság »A múltkori kerületi választás bebizonyította, hogy tisztviselő­inknek nincs többé bizalmuk tag­ságunk többségéhez. Bár újravá­lasztották őket, a szavazatok új­­raszámolása meg fogja mutatni, hogy a valóságban visszavetette őket a körülbelül 1000 szavazat­ból 2000-től 6000-ig váltakozó többség. »Ezért úgy érezzük, hogy ha a Román, a cipón bajok MOSZKVA — A szovjet sajtóban a múlt héten titokzatos tűzről je­lentettek a bukaresti repülőállo­máson, valamint a romániai gyer­mekek emelkedő halálozásáról. A Pravda szerint 10 gyermekből 4 tüdősorvadásban és rossz táplál­kozásban hal meg, míg az Izves­­tia a román parasztság roppant szegénységét és szenvedését mu­tatta ki. A Trud szerint Japánban »nö­vekszik az elégedetlenség«. »A gazdasági helyzet Japánban egy­­­re ingadozóbb lesz«, míg az »e­­gyenetlenség egyre élesebbé válik az­­uralkodó tábor fő csoportjai között.« Ellenzik a bérek „megfagyasztását a TORONTO — A múlt héten a Canadian Congress of Labor­­hez lecsatlakozott két munka­tanács tiltakozott a béreket az 1926—29-es színvonalon »megfagyasztó« és béremelés helyett bonusz-rendszert al­kalmazó tanácsrendelet ellen. A Vancouver Kerületi Mun­katanács egyhangúlag elfoga­dott egy tiltakozást és annak King miniszterelnökhöz, Mc­­Larry munkaügyi miniszter­hez és Mosher CCL-elnökhöz való küldését. A határozati ja­vaslat leszögezi, hogy »a szak­­szervezetek azon jogát, hogy a munkaadókkal k­o­nr­e­k­t­ívan szerződjenek, megsemmisítet­ték­. A Torontói Munkatanács el­határozta, hogy arra kéri a CCL-t, hogy javasolja a kor­mánynak a tanácsrendelet el­ejtését. FIZETETT SZABADSÁGOT KAPOTT NYOLCSZÁZ TORONTÓI ACÉLMUNKÁS A szerződésben munka­biztosítást is aláírt a társulat ELSŐ ILYENFAJTA AZ ACÉLIPARBAN TORONTO — A General Steel Wares Limitednek kö­rülbelül 800 munkása a maga nemében egyedülálló ka­rácsonyi ajándékot kapott, mikor uniójuk egyheti fize­tett szabadságot és munka­biztosító záradékot kapott egy szerződés felújításánál, amit az üzletvezetőség és a Steel Workers’ Organizing, Committee (SWOC) onta­­riói végrehajtóbizottságá­hoz tartozó 1111-es csoport írt alá. Ez a két kikötés az első ilyen­fajta gondoskodás az ország a­­céliparában, mondta Quaire helyi elnök. »Nagy fontosságot tulaj­­donítunk a trginka-biztosító zára­déknak«, mondotta, »mert előír­ja, hogy egy alkalmazottat sem szabad lefizetni anélkül, hogy az ügyet először az unió bizottsága­­ és az üzletvezetés képviselői fe­lül ne vizsgálnák. A kikötés ér­telmében, egy alkalmazottat csak felfüggeszteni lehet. Ha kiderül, hogy a munkást igazságtalanul­­ függesztették fel, az elvesztett munkaidőért teljes kárpótlást kell kapnia.­ A társulat azt is vállalja, hogy nem változtatja meg a jelenlegi darabszám-rátát, ha a gyártás fajtája meg nem változik vagy az alkalmazottak nem kérik vagy közös egyezmény alapján. Ez a javaslat az unió szerint legalább 5 százalék béremelést hoz az al­kalmazottaknak. A General Steel Waves továb­bá azt is vállalta, hogy két cent­tel emeli az alkalmazottak bérét óránként a megélhetési költségek decemberi színvonala fölött mu­tatkozó minden öt cent ellené­ben. Ezt az emelést bónusz for­májában­ fogja fizetni. Azok az alkalmazottak, akik aktív szolgálatot végeznek a had­seregben, visszatértükkel meg­­­­kapják előbbi munkájukat a tár- s sulatnál. A 44-órás munkahét, azzal a­­ feltétellel marad érvényben, hogy ha hosszabb munkahetet vezetné­nek be, akkor a túlórázási bér­­i rátát a 44-en felüli munkaórá­kért számítják. Másfélszeres bért fizetnek az­­ ünnepnap és vasárnap dolgozó­­ alkalmazottaknak, valamint ar­ra az időre is, amit a megsza­bott órákon a hét más napjain­­ dolgoznak. Kétszeres időt fizet­­­­nek minden alkalmazottnak, aki­­ vasárnap vagy ünnepnap 8 és 1­1 óránál tovább dolgozik, vagy aki­­ a hét más napjain 4 óránál több­­­bet túlórázik.­­ A csoport az első szerződését­­ 1939 novemberében írta alá a társulattal a cég River St.-en lé­vő telepén lezajlott sztrájk után. A megújított szerződés egy évig lesz érvényben, és ha nem mó­dosítják, akkor hosszabb ideig is. KÜLFÖLDÖN LONDON — Közel 1.000.000 ha­­jóépítési és gépipari szervezett munkás kért a múlt héten 2— 2,50 dolláros heti béremelést. (The Christian Science Monitor londoni jelentése szerint, e­ na­pokban a kommunista párt által megszervezett női küldöttség til­takozott az élelmezésügyi minisz­tériumban az emelkedő árak és a tejhiány miatt. »Szégyen«, »gya­lázat«, kiabálták a félórás kihall­gatás alatt. Mikor a minisztéri­um egészségügyi osztályán Dr. H. E. Magee nem volt hajlandó csukamájolaj ingyenes szétosztá­sát vitatni, elzárták előtte az u­­tat, de az keresztülerőszakolta magát. »Több és olcsóbb tejet a­­karunk«, kiáltozták a nők, mikor a rendőrség kitessékelte őket. CHUNGKING — Szechwanban és más nyugati tartományokban 15 százalékkal esett az élelmi­szerek ára, hogy dec. 23-án Chengtu polgármesterét, Yang Chuan-yut kivégezték rizs fel­halmozása miatt. A korm­ány ki­jelentette, hogy »Yang kivégzése nem az utolsó büntető intézke­dés«. CEDAR RAPIDS — Verne Mar­shall, a »Semmi Külföldi Hábo­rút« bizottság elnöke a múlt hé­ten kijelentette, hogy ha Roose­velt elnök vasárnapi beszéde el­lenkezni fog a bizottság célkitű­zésével, dokumentummal fogja bebizonyítani, hogy az európai háború nem tört volna ki, ha az Egyesült Államok »íratlan« kül­földi megegyezéseket nem csinált volna. »Mi tudni fogjuk pontosan, hogyan kell véget vetni ennek a háborúnak. Éspedig hetek, ha nem napok alatt«, mondta Mr. Marshall. LONDON­­­ Anthony Eden új külügyminiszter a múlt pénteken Ivan Majszki szovjet nagykövet­tel tárgyalt, mint jelentik: az angol-szovjet viszony javítása végett. A megbeszélésen Aras tö­rök nagykövet is jelen volt. VITA INDULT MEG A MUNKABÉRT „FAGYASZTÓ“ RENDELET KÖRÜL TORONTO — Számos szakszervezeti tag és helyi ve­zető nemcsak a munkabéreket »fagyasztó« új kormány­rendeletet ítélte el, mint a munkásság érdekei ellen in­tézett támadást, hanem éles kritikát gyakorolt C. H. Millard és »munkás-kellé-a kis háborús tanácsban lévő többi központi szakszerve­zeti vezető ellen is, akik a rendelet tervezésében részt vettek és beiktatását jóvá­hagyták. A Millardék védelmére azt az érvelést hozzák fel a kritizálók ellenfelei, hogy a beiktatott ren­delet korántsem oly szigorú, mint az eredeti tervezeté volt. C. S. Jackson, a Canadian Cong­ress of Laborhez lecsatlakozott United Radio, Electrical and Ma­chine Workers nemzetközi alel­­nöke a múlt héten a következő nyilatkozatot adta ki a kérdéssel kapcsolatban: egyik melléktestülete elé terjesz­tettek.­­A jelen rendeletben e javas­latok egyikét, amennyiben meg-­ határozott szabályzatról van szó, elhagyták. Azonban az intézke­dés figyelmes olvasása felfedez egy szellemesen megszerkesztett szabályzatot, amely általánossá­gában és leszögezett szövegezés hiányában magában foglalja az arra szükséges méretet, hogy minden nyilvánvalóan törölt sza­kaszt érvényre hozzon . . . « Van-e különbség? »Túl korai azt mondani, hogy vájjon a tervezet és a végleges rendelet megszövegezési különbö­zéseit ténylegesen különbözések­nek fogják-e tekinteni, mikor e­­zen új rendelkezések érvényesí­­tésére kerül a sor.­­Lényegében az tűnik ki, hogy az eredeti tervben volt egy javas­lat, hogy minden egyeztető ta­nács megállapodásai kötelezők legyenek a vitában résztvevő fe­lekre. Továbbá, volt ott egy ja­vaslat, hogy semmi sztrájkot nem engednek meg még a tanács jelentése után sem. Célzások vol­tak ott az Industrial Disputes In­vestigations Act kiterjesztésére is, hogy minden iparra közvet­lenebb és határozottabb* módon terjedjen ki, mint a jelenben. »Elhagyták«, de benne van »Megint, nyilvánvaló szándé­kok voltak arra, hogy a munká­sokat kényszerítsék olyan egyez­mények elfogadására, melyek az egyeztető tanács javaslatain ala­pulnak, amely javaslatokat felül­vizsgálás és jóváhagyás végett a munkaügyosztály vagy annak A nyilatkozat többi része rész­letesen kimutatja az »általános« és »hiányos szövegezés« félrema­­­­gyarázhatóságát. Végül az új (P. C. 7440) és a június 19-én kelt (P. C. 2685) rendeletről a kö­vetkező megjegyzést teszi: »Ennél a pontnál nagyon jó len­ne emlékezni arra, hogy ahol a 2685-ös és a 7440-es szabályzat a munkaadó felelősségével fog­lalkozik, a figyelmeztetés egy „KELLENE“-be van foglalva, a­­mikor a szabályzat a munkás­ságra vonatkozó megszorítások­kal foglalkozik, a „KELLENE“­­ből „KELL“ lesz. »Kellene« és »kell« NAGY OLAJHIÁNY HATÁSÁT ÉRZIK A HADVISELŐK MOSZKVA • A »Vörös Csillag« a múlt hét végén arról jelentett, hogy olajhiány »élesen érezhető minden hadviselőnél.« A Románia elleni 1916-os had­járatot idézve fel, a Vörös had­sereg lapja ezeket mondta: »A háborúnak fűtőanyag nél­­kül való folytatásának lehetetlen­sége az olajat nemcsak a hábo­rú fontos eszközévé teszi, hanem­­ bizonyos katonai hadműveletek céljává is. »A második imperialista hábo­rúban a­ vetélytárs olajkellékének blokádolása és olajlerakatok el­foglalása nagyon fontos tényező a politikában és stratégiában. »A katonai repülészet tovább­fejlesztése, a tengerészet növe­kedése és a mechanizált seregek kiszélesítése elválaszthatatlanul össze van kapcsolva az olaj nö­velésével és kiterjesztésével,mely­nek hiánya máris élesen érezhe­tő minden hadviselőnél és sok semleges országnál. »Minél tovább tart az imperia­lista háború, annál szélesebb lesz a hadműveletek kifejlődése és ne­hezebb lesz az a probléma, hogy a háborút ellássák fő energiafor­rásával — olajjal.« A Pravda jelent azokról a ter­vekről, melyek segítségével a Ba­ku és környékén lévő olajterme­lést növelni akarják a Káspi-ten­­ger alatt lévő olaj kihasználásá­val. OLASZORSZÁG ÉS ANGLIA AZONOS ESZMÉKÉRT KÜZD? RÓMA — Virginia Gayda kará­csony előtt megismételte a né­met szószóló abbeli figyelmezte­tését, hogy a Britániának nyúj­tott amerikai segítség »a ten­gelyhatalmakkal való bonyodal­makat« vonhatja maga után. A fasiszta szerkesztő ugyanakkor azt állította, hogy Olaszország ugyanazokért az eszmékért küzd, mint Británia. »Az Egyesült Államok arra sürgetésével, hogy kobozzon el tengely­hajókat«, írja Gauoa a Voce d’Italia dec. 2-i vezércikké­ben. »Británia arra törekszik, hogy belehúzza az Egyesült Ál­lamokat a versengésbe.« A Popolo di Roma viszont azt a vádat emeli, hogy Roosevelt »két­arcú politikát« űz, mely a for­mális semlegességet a »takart beavatkozással« cseréli fel. Gayda vezércikke jóváhagyó­lag utal a pápa 1939-es karácso­nyi ötpontos békeprogramjára. Az anglikán egyház, mondja Gayda, elfogadta az öt pontot és még öt társadalmi és kulturális természetűt tett, ami Gayda sze­rint ugyanaz, amire a fasizmus törekszik. »Olaszország nagyon kemény háborút vív, mert ki akar ke­­rülni nyomorúságából, mert hoz­zá akar jutni a szabad eszkö­­z­ökhöz, hogy dolgozzon és a töb­bi nagy népekkel egyenlően él­je» mert, röviden, akarja a he­lyét a napon az emberi igazság nevében«, mondja Gayda. »Most, hogy végre hangokat hallatnak, még Britániában is, melyek tár­sítják magukat az Olaszországé­val és elitélik, talán annak felis­merése nélkül, a háborút, melyet Británia csak azért harcol, hogy óriási gazdagságait és ország­halmozással szerzett uralmát megőrizze, mi Ch­urchillre vá­runk, aki leckét akar adni O­­laszországnak, hogy tisztázza eszméit a saját országának egy­háza részéről tett kinyilatkozta­tással kapcsolatban.« (Mintegy feleletképpen hang­zott el Mr. Churchill beszéde, melyben felkelésre szólította fel az olasz népet Mussolini ellen.)

Next