Kanadai Magyar Munkás, 1941. január-július (12. évfolyam, 25-52. szám)
1941-01-02 / 25. szám
2. OLDAL KANADAI MAGYAR MUNKÁS CSÜTÖRTÖK, 1941 JANUÁR 2. LEVÁLTÁST KÖVETELNEK A N. 8.1 BÁNYÁSZOK NINCS MÁR BIZALMUK A RÉGI VEZETŐSÉGBEN Nem törődtek a konvenció irányelveivel GLACE BAY, N. S. — Az Egyesült Bányamunkások (U. M.W.) három további csoportja — Reserve, No. 1B, és Caledonia — csatlakozott a múlt héten a szénbányászok mostanában itt kezdeményezett mozgalmához, hogy visszavonják kerületi végrehajtóikat, mivel a konvenció irányelveinek nem tettek eleget. E hármat megelőzőleg a következő csoportok nyilatkoztak hasonlóképpen: New Waterford, Stellarton, Princess, Inverness és Florence. A csoportok részéről támogatott határozati javaslat a következő tisztviselők visszavonását sürgeti: D. W. Morrison elnök; P. G. Mouise alelnök; Alex McKay titkár-pénztárnok, és Silby Barrett nemzetközi tanácstag. A határozati javaslat szövege a következő: jelen tisztviselőknek megengedjük, hogy másik szolgálati időn át hivatalban maradjanak, szervezetünk szétbomlik. »Ezért elhatározzuk, hogy a tisztviselők és a tagok kérjék fel a kerületi titkárt, hogy rendezzen visszahívási szavazatot a következő tisztviselők visszahívására: D. W. Morrison elnök, P. G. Muise alelnök, Alex McKay titkár-pénztárnok, és Silby Barrett nemzetközi tanácstag. Kényszersztrájkok :Mivel az elmúlt két év alatt baj és viszály burjánzott egész kerületünkben, számos sztrájknak az volt az eredménye, hogy tagságunk bérekben dollár-ezreket vesztett el, aminek elvesztését egyáltalán nem engedhette volna meg. Igen sok esetben azért kényszerültek sztrájkra tagjaink, hogy végrehajtó tisztviselőinket rávegyék, hogy tegyenek némi törekvést a panaszok orvoslására. Rossz szerződés »E két éven belül két kerületi konvenció volt és irányelveket fogadtunk el a kerület irányítására. Tisztviselőink sohasem tettek semmi határozott törekvést ezeknek az irányelveknek az érvényesítésére. Közel két évbe került, hogy új szerződést nyerjünk, olyan szerződést, ami nem kielégítő az emberek nagy többségének, bár megszavazták azt csak azért, hogy ne sértsék az alacsony fizetésűeket. Nekünk ezért, nincs bizalmunk végrehajtó tisztviselőinkben, hogy az új szerződést a jövő januárra összeállítsák. Megkülönböztetés :Megkülönböztetést gyakoroltak tagjaink között, ami bátorítást kapott tisztviselőinktől, akik tétlenségükkel az elmúlt két év folyamán megmutatták, hogy képtelenek azt a harcos vezetést megadni, amire szükségünk van, hogy szervezetünk fennmaradjon és tagjaink érdekében működjön. Bizalmatlanság »A múltkori kerületi választás bebizonyította, hogy tisztviselőinknek nincs többé bizalmuk tagságunk többségéhez. Bár újraválasztották őket, a szavazatok újraszámolása meg fogja mutatni, hogy a valóságban visszavetette őket a körülbelül 1000 szavazatból 2000-től 6000-ig váltakozó többség. »Ezért úgy érezzük, hogy ha a Román, a cipón bajok MOSZKVA — A szovjet sajtóban a múlt héten titokzatos tűzről jelentettek a bukaresti repülőállomáson, valamint a romániai gyermekek emelkedő halálozásáról. A Pravda szerint 10 gyermekből 4 tüdősorvadásban és rossz táplálkozásban hal meg, míg az Izvestia a román parasztság roppant szegénységét és szenvedését mutatta ki. A Trud szerint Japánban »növekszik az elégedetlenség«. »A gazdasági helyzet Japánban egyre ingadozóbb lesz«, míg az »egyenetlenség egyre élesebbé válik azuralkodó tábor fő csoportjai között.« Ellenzik a bérek „megfagyasztását a TORONTO — A múlt héten a Canadian Congress of Laborhez lecsatlakozott két munkatanács tiltakozott a béreket az 1926—29-es színvonalon »megfagyasztó« és béremelés helyett bonusz-rendszert alkalmazó tanácsrendelet ellen. A Vancouver Kerületi Munkatanács egyhangúlag elfogadott egy tiltakozást és annak King miniszterelnökhöz, McLarry munkaügyi miniszterhez és Mosher CCL-elnökhöz való küldését. A határozati javaslat leszögezi, hogy »a szakszervezetek azon jogát, hogy a munkaadókkal konrektívan szerződjenek, megsemmisítették. A Torontói Munkatanács elhatározta, hogy arra kéri a CCL-t, hogy javasolja a kormánynak a tanácsrendelet elejtését. FIZETETT SZABADSÁGOT KAPOTT NYOLCSZÁZ TORONTÓI ACÉLMUNKÁS A szerződésben munkabiztosítást is aláírt a társulat ELSŐ ILYENFAJTA AZ ACÉLIPARBAN TORONTO — A General Steel Wares Limitednek körülbelül 800 munkása a maga nemében egyedülálló karácsonyi ajándékot kapott, mikor uniójuk egyheti fizetett szabadságot és munkabiztosító záradékot kapott egy szerződés felújításánál, amit az üzletvezetőség és a Steel Workers’ Organizing, Committee (SWOC) ontariói végrehajtóbizottságához tartozó 1111-es csoport írt alá. Ez a két kikötés az első ilyenfajta gondoskodás az ország acéliparában, mondta Quaire helyi elnök. »Nagy fontosságot tulajdonítunk a trginka-biztosító záradéknak«, mondotta, »mert előírja, hogy egy alkalmazottat sem szabad lefizetni anélkül, hogy az ügyet először az unió bizottsága és az üzletvezetés képviselői felül ne vizsgálnák. A kikötés értelmében, egy alkalmazottat csak felfüggeszteni lehet. Ha kiderül, hogy a munkást igazságtalanul függesztették fel, az elvesztett munkaidőért teljes kárpótlást kell kapnia. A társulat azt is vállalja, hogy nem változtatja meg a jelenlegi darabszám-rátát, ha a gyártás fajtája meg nem változik vagy az alkalmazottak nem kérik vagy közös egyezmény alapján. Ez a javaslat az unió szerint legalább 5 százalék béremelést hoz az alkalmazottaknak. A General Steel Waves továbbá azt is vállalta, hogy két centtel emeli az alkalmazottak bérét óránként a megélhetési költségek decemberi színvonala fölött mutatkozó minden öt cent ellenében. Ezt az emelést bónusz formájában fogja fizetni. Azok az alkalmazottak, akik aktív szolgálatot végeznek a hadseregben, visszatértükkel megkapják előbbi munkájukat a tár- s sulatnál. A 44-órás munkahét, azzal a feltétellel marad érvényben, hogy ha hosszabb munkahetet vezetnének be, akkor a túlórázási béri rátát a 44-en felüli munkaórákért számítják. Másfélszeres bért fizetnek az ünnepnap és vasárnap dolgozó alkalmazottaknak, valamint arra az időre is, amit a megszabott órákon a hét más napjain dolgoznak. Kétszeres időt fizetnek minden alkalmazottnak, aki vasárnap vagy ünnepnap 8 és 11 óránál tovább dolgozik, vagy aki a hét más napjain 4 óránál többbet túlórázik. A csoport az első szerződését 1939 novemberében írta alá a társulattal a cég River St.-en lévő telepén lezajlott sztrájk után. A megújított szerződés egy évig lesz érvényben, és ha nem módosítják, akkor hosszabb ideig is. KÜLFÖLDÖN LONDON — Közel 1.000.000 hajóépítési és gépipari szervezett munkás kért a múlt héten 2— 2,50 dolláros heti béremelést. (The Christian Science Monitor londoni jelentése szerint, e napokban a kommunista párt által megszervezett női küldöttség tiltakozott az élelmezésügyi minisztériumban az emelkedő árak és a tejhiány miatt. »Szégyen«, »gyalázat«, kiabálták a félórás kihallgatás alatt. Mikor a minisztérium egészségügyi osztályán Dr. H. E. Magee nem volt hajlandó csukamájolaj ingyenes szétosztását vitatni, elzárták előtte az utat, de az keresztülerőszakolta magát. »Több és olcsóbb tejet akarunk«, kiáltozták a nők, mikor a rendőrség kitessékelte őket. CHUNGKING — Szechwanban és más nyugati tartományokban 15 százalékkal esett az élelmiszerek ára, hogy dec. 23-án Chengtu polgármesterét, Yang Chuan-yut kivégezték rizs felhalmozása miatt. A kormány kijelentette, hogy »Yang kivégzése nem az utolsó büntető intézkedés«. CEDAR RAPIDS — Verne Marshall, a »Semmi Külföldi Háborút« bizottság elnöke a múlt héten kijelentette, hogy ha Roosevelt elnök vasárnapi beszéde ellenkezni fog a bizottság célkitűzésével, dokumentummal fogja bebizonyítani, hogy az európai háború nem tört volna ki, ha az Egyesült Államok »íratlan« külföldi megegyezéseket nem csinált volna. »Mi tudni fogjuk pontosan, hogyan kell véget vetni ennek a háborúnak. Éspedig hetek, ha nem napok alatt«, mondta Mr. Marshall. LONDON Anthony Eden új külügyminiszter a múlt pénteken Ivan Majszki szovjet nagykövettel tárgyalt, mint jelentik: az angol-szovjet viszony javítása végett. A megbeszélésen Aras török nagykövet is jelen volt. VITA INDULT MEG A MUNKABÉRT „FAGYASZTÓ“ RENDELET KÖRÜL TORONTO — Számos szakszervezeti tag és helyi vezető nemcsak a munkabéreket »fagyasztó« új kormányrendeletet ítélte el, mint a munkásság érdekei ellen intézett támadást, hanem éles kritikát gyakorolt C. H. Millard és »munkás-kellé-a kis háborús tanácsban lévő többi központi szakszervezeti vezető ellen is, akik a rendelet tervezésében részt vettek és beiktatását jóváhagyták. A Millardék védelmére azt az érvelést hozzák fel a kritizálók ellenfelei, hogy a beiktatott rendelet korántsem oly szigorú, mint az eredeti tervezeté volt. C. S. Jackson, a Canadian Congress of Laborhez lecsatlakozott United Radio, Electrical and Machine Workers nemzetközi alelnöke a múlt héten a következő nyilatkozatot adta ki a kérdéssel kapcsolatban: egyik melléktestülete elé terjesztettek.A jelen rendeletben e javaslatok egyikét, amennyiben meg- határozott szabályzatról van szó, elhagyták. Azonban az intézkedés figyelmes olvasása felfedez egy szellemesen megszerkesztett szabályzatot, amely általánosságában és leszögezett szövegezés hiányában magában foglalja az arra szükséges méretet, hogy minden nyilvánvalóan törölt szakaszt érvényre hozzon . . . « Van-e különbség? »Túl korai azt mondani, hogy vájjon a tervezet és a végleges rendelet megszövegezési különbözéseit ténylegesen különbözéseknek fogják-e tekinteni, mikor ezen új rendelkezések érvényesítésére kerül a sor.Lényegében az tűnik ki, hogy az eredeti tervben volt egy javaslat, hogy minden egyeztető tanács megállapodásai kötelezők legyenek a vitában résztvevő felekre. Továbbá, volt ott egy javaslat, hogy semmi sztrájkot nem engednek meg még a tanács jelentése után sem. Célzások voltak ott az Industrial Disputes Investigations Act kiterjesztésére is, hogy minden iparra közvetlenebb és határozottabb* módon terjedjen ki, mint a jelenben. »Elhagyták«, de benne van »Megint, nyilvánvaló szándékok voltak arra, hogy a munkásokat kényszerítsék olyan egyezmények elfogadására, melyek az egyeztető tanács javaslatain alapulnak, amely javaslatokat felülvizsgálás és jóváhagyás végett a munkaügyosztály vagy annak A nyilatkozat többi része részletesen kimutatja az »általános« és »hiányos szövegezés« félremagyarázhatóságát. Végül az új (P. C. 7440) és a június 19-én kelt (P. C. 2685) rendeletről a következő megjegyzést teszi: »Ennél a pontnál nagyon jó lenne emlékezni arra, hogy ahol a 2685-ös és a 7440-es szabályzat a munkaadó felelősségével foglalkozik, a figyelmeztetés egy „KELLENE“-be van foglalva, amikor a szabályzat a munkásságra vonatkozó megszorításokkal foglalkozik, a „KELLENE“ből „KELL“ lesz. »Kellene« és »kell« NAGY OLAJHIÁNY HATÁSÁT ÉRZIK A HADVISELŐK MOSZKVA • A »Vörös Csillag« a múlt hét végén arról jelentett, hogy olajhiány »élesen érezhető minden hadviselőnél.« A Románia elleni 1916-os hadjáratot idézve fel, a Vörös hadsereg lapja ezeket mondta: »A háborúnak fűtőanyag nélkül való folytatásának lehetetlensége az olajat nemcsak a háború fontos eszközévé teszi, hanem bizonyos katonai hadműveletek céljává is. »A második imperialista háborúban a vetélytárs olajkellékének blokádolása és olajlerakatok elfoglalása nagyon fontos tényező a politikában és stratégiában. »A katonai repülészet továbbfejlesztése, a tengerészet növekedése és a mechanizált seregek kiszélesítése elválaszthatatlanul össze van kapcsolva az olaj növelésével és kiterjesztésével,melynek hiánya máris élesen érezhető minden hadviselőnél és sok semleges országnál. »Minél tovább tart az imperialista háború, annál szélesebb lesz a hadműveletek kifejlődése és nehezebb lesz az a probléma, hogy a háborút ellássák fő energiaforrásával — olajjal.« A Pravda jelent azokról a tervekről, melyek segítségével a Baku és környékén lévő olajtermelést növelni akarják a Káspi-tenger alatt lévő olaj kihasználásával. OLASZORSZÁG ÉS ANGLIA AZONOS ESZMÉKÉRT KÜZD? RÓMA — Virginia Gayda karácsony előtt megismételte a német szószóló abbeli figyelmeztetését, hogy a Britániának nyújtott amerikai segítség »a tengelyhatalmakkal való bonyodalmakat« vonhatja maga után. A fasiszta szerkesztő ugyanakkor azt állította, hogy Olaszország ugyanazokért az eszmékért küzd, mint Británia. »Az Egyesült Államok arra sürgetésével, hogy kobozzon el tengelyhajókat«, írja Gauoa a Voce d’Italia dec. 2-i vezércikkében. »Británia arra törekszik, hogy belehúzza az Egyesült Államokat a versengésbe.« A Popolo di Roma viszont azt a vádat emeli, hogy Roosevelt »kétarcú politikát« űz, mely a formális semlegességet a »takart beavatkozással« cseréli fel. Gayda vezércikke jóváhagyólag utal a pápa 1939-es karácsonyi ötpontos békeprogramjára. Az anglikán egyház, mondja Gayda, elfogadta az öt pontot és még öt társadalmi és kulturális természetűt tett, ami Gayda szerint ugyanaz, amire a fasizmus törekszik. »Olaszország nagyon kemény háborút vív, mert ki akar kerülni nyomorúságából, mert hozzá akar jutni a szabad eszközökhöz, hogy dolgozzon és a többi nagy népekkel egyenlően élje» mert, röviden, akarja a helyét a napon az emberi igazság nevében«, mondja Gayda. »Most, hogy végre hangokat hallatnak, még Britániában is, melyek társítják magukat az Olaszországéval és elitélik, talán annak felismerése nélkül, a háborút, melyet Británia csak azért harcol, hogy óriási gazdagságait és országhalmozással szerzett uralmát megőrizze, mi Churchillre várunk, aki leckét akar adni Olaszországnak, hogy tisztázza eszméit a saját országának egyháza részéről tett kinyilatkoztatással kapcsolatban.« (Mintegy feleletképpen hangzott el Mr. Churchill beszéde, melyben felkelésre szólította fel az olasz népet Mussolini ellen.)