Kanadai Magyar Munkás, 1947. július-december (19. évfolyam, 1-24. szám)
1947-07-17 / 1. szám
1947 JÚLIUS 17, CSÜTÖRTÖK KANADAI MAGYAR MUNKÁS A FUVARDÍJAK felemelése GYORSÍTANÁ A DEPRESSZIÓT 3,6 százalékkal fölcsapná a piaci árakat, csökkentené a vásárlóerőt A TÁRSULATOK KÉRELME NEM JOGOS fuvardíjak emelése szükséges. Mr. Buck az 1936 és 1939-es évek jövedelme között párhuzamot vonva kimutatta, hogy 1945-ben 157,5 százalékkal több fölösleg várt felosztásra. Ezért a társulatok kérelme nem jogos. HA A TEHERÁRUK vasúti fuvardíját 30 százalékkal fölemelik, a megélhetési költség indexe újabb 3,6 ponttal fog fölemelkedni évente, figyelmeztetett itt a múlt héten Tim Buck, a Labor-Progresszív Párt országos vezére. A Közlekedési Biztosság Tanácsa előtt beszélve, Mr. Buck kifejtette, hogy ha a vasúttársulatok eme kérelmét teljesítik, az egyszerűen azt jelenti, hogy »minden kanadai családnak havi 3 dollárral többre lesz szüksége, hogy az eladási árakkal lépést tarthasson«. A továbbiakban Mr. Buck figyelmeztetett, hogy az ilyen emelkedés fokozná azokat a tendenciákat, melyek »gazdasági depresszió felé viszik az országot«. A fuvardíjak javasolt 30 százalékos fölemelése a legkevesebb 3,6 százalékkal csapná föl a piaci árakat, illetve ennyivel emelné föl a megélhetési költséget. Természetesen, folytatta, egyes helységekben és egyes árucikkek árai ennél jóval magasabbra is fölemelkedne. Megállapítás szerint, folytatta Mr. Buck, a fuvardíjak ilyen fölemelése 95 millió dollárra rúgna évenként, vagyis 37,60 dollár kiadástöbbletet jelentene minden családnak. És a kanadaiak zsebéből így kivett pénz nagy része külföldi részvényesek kasszáiba vándorolna. Mr. Buck hangsúlyozta, hogy a fuvardíjak újabb fölemelése a nyugati és tengermenti tartományokat sújtaná a legjobban. Minthogy ezek az ipari centrumoktól messze esnek, a fuvardíjak az átlagnál nagyobb terhet jelentenek, így tehát a teheráruk vasúti fuvardíjának fölemelése áremelésekhez vezetne ezekben a tartományokban, az áremelések pedig a »vásárlóképesség csökkentéséhez«. De az áremelések az egész országra is kihatnának. A vasúttársulatok ama állítására rácáfolva,hogy a iparosai és üzletemberei a vörösmumust használva igyekeznek elgyengíteni a szakszervezeteket. Az Ipartanács elnöke, W. T. Hicks kijelentette, hogy amikor a szakszervezetek eredményeket érnek el tagjaik számára, reakciós elemek megkísérlik széttörni a szervezetet, rámondva, hogy »a kommunisták dominálják«. P. J. NEHRU indiai alminiszterelnök nővérét, Mrs. Vijajaljaksimi Panditet, nemrég India első moszkvai nagykövetévé nevezték ki. Mrs. Pandit már előzőleg India fődelegátusa volt az Egyesült Nemzeteknél. Újabban a brit imperialisták munkáspárti kifutója, Bevin, újból India kettészakításával próbálja a nagy gyarmatország függetlenségének megvalósulását elodázni. JÚL. 27-ÉN NAGY NÉPKIRÁNDULÁS LESZ TORONTÓBAN TORONTO haladó szellemű népe — és magyarsága — érdeklődéssel várja azt a nagyszerűnek ígérkező munkásünnepélyt, melyet az L. P.P. városi szervezete rendez július 27-én a Dawes Road piknikhelyen. A piknik szervezői kifejtették, hogy amíg eddigi években kb. 10. 000-es tömeg szokott a pikniken megjelenni, ez évben 12 ezer megjelenését várják. A szervező bizottság nyilvánosságra hozta, hogy lesz ott mindennemű sport és szórakozás. A különböző nemzetiségű csoportok konyháin ízletes ételeket szolgálnak föl. A népszerűségi versenyben mintegy 25 leány vesz részt — köztük a magyarok jelöltje is. ÓHAZAI LEVELE VAN: Steve Bazsónak a hevesmegyei Tar községből. A levél 236 Queen St. W. Toronto címre jött, de ott nem található, írjon érte a szerkesztőségbe. Kampányt kezdenek a "vörösrém" ellen NIAGARA FALLS — Az AFL kötelékébe tartozó itteni Ipartanács múltheti gyűlésén elhatározta,hogy sajtó- és rádiókampányt fog levezetni a »vörösmumus« propaganda ellensúlyozására. Az Ipartanács egyhangúlag megállapította, hogy e »város nagy ONTARIO KISFARMERSAGA IS HARCIAS FARMERSZERVEZETET LÉTESÍT MAGÁNAK 22 csoportot szerveztek meg 1000 taggal A NYUGAT-KANADAI farmermozgalom harcias fellépésétől és elért eredményeitől fűtve, ontariói farmerok is harcias farmerszervezetet létesítettek — a már itt működő farmerszervezetek mellett. Ezek közé tartozik a Farmers Union, melyet ez év elején szerveztek meg Napanee kerületében. A Farmers Union titkára, Kenneth Benn szerint, ennek a szervezetnek már körülbelül 1000 tagja van. Az új farmerszervezet azokat a szervezeti irányelveket fogadta el, melyeket a múltévi széleskörű »nembeszállítási« sztrájkot megszervező Alberta Farmers Union követ. Ontarió farmerságát eddig a termelő kooperatívákat és más csoportokat összefogó Ontario Federation of Agriculture képviselte. Az új farmerszervezetnek ezideig mintegy 22 helyi szervezetét alalították meg, Lennox, Addington, Hastings, Frontenac és Dundas járásaiban. A szervezetbe bevesznek minden farmert tekintet nélkül arra, hogy mit termel és céljuk a farmerság jövedelmét fölemelni. Mr. Benn kijelentette, hogy az új farmers union »harcias« szervezet lesz. »Végső fegyverünk a sztrájk — mondotta — és ha másként nem tudunk intézkedést elérni, kénytelenek leszünk ezt használni«. Az új szervezetnek csak tényleges farmerek lehetnek tagjai, egy dollár évi tagsági járulék mellett. Beálláskor ki kell jelenteniük: hisznek a demokráciában, elfogadják a szervezet irányelveit, hisznek istenben és »nem kommunisták«. Mr. Benn egyéb farmerszervezeteket főleg azért kritizálta,mert nem elégítik ki a farmerság kívánságait, vezetőségeik kinevezése nem demokratikus és nem adnak pénztári kimutatásokat. SZÁZEZER AKER FÖLDET ÜLTETTEK BE DOHÁNNYAL DELHIN A három heti meleg, száraz időt követő csapadékok gyors növésnek indították a mesterségesen szárítandó (flue-cured) dohánypalántákat, mondta a múlt héten Lee S. Vickery, a delhi-i Kísérleti Pótállomás felelős hivatalnoka. A három heti száraz idő igen alkalmas volt arra, folytatta, hogy a dohánypalánták gyökerei kifejlődjenek, és a jó esők segítségével most gyors növésnek indultak. Nem-hivatalos megállapítás 100. 000 akerra becsüli azt a területet, amit a Simcoe-Delhi-Tillsonburg- Strathroy vidékéig elhúzódó dohánytermő övezetben ez évben dohánnyal beültettek. A BÚZA ÁRÁNAK EMELÉSÉT KÉRIK A KISFARMEROK REGINA • A Wheat Pool 13-ik kerülete, közelmúltban tartott konvencióján elfogadott határozati javaslatában kijelentette: támogatja a Farmers Union követeléseit. A kerület elnökének a progresszív nézeteiről ismert Joseph Hoffmant választották meg. A konvenció többek között ezeket a határozati javaslatokat fogadta el: 1. Támogatja azokat a követeléseket, melyeket a tartományközi Fanners Union múlt áprilisi beadványában a kormány elé terjesztett. 2. Sürgették a saskatchewani kormányt, hogy fokozott küzdelemmel emelje jogerőre a saskatchewani biztonsági törvény 6. szakaszát, amit a közelmúltban érvénytelennek minősítettek. 3. A búza buseljának előzetes ára legyen 1,60 dollár. 4. Az aratásnál szükséges madzagra a kormány fizessen termelői segélyt. 3. OLDAL IPARI FRONT Írja: Nyerki Gyula A NÉPI szervezetekbe tömörült munkásnép egyöntetű, megfontolt és eltökélt fellépése mindig hoz eredményt. Vegyük a termelő nép bármely rétegét, az életnívója és polgári szabadsága ellen folyó tőkéstámadást akkor tudja sikerrel visszaverni, saját érdekét akkor tudja előrevinni, ha munkásszervezeteit erősekké, akcióképesekké teszi. Számtalan példa áll előttünk, annak bizonyítására, hogy a munkásság szükséges kéréseit és követeléseit munkaadók vagy kormányok csak akkor teljesítik, ha azt látják, hogy hatalmas, egyöntetű népi erővel állnak szembe. És ezen a téren a kanadai — és az amerikai — szervezett munkáserők jelentős eredményeket tudnak felmutatni. Ha a szakszervezetekbe tömörült munkásság nem folytatna megfontolt béremelési küzdelmet, — ebben a fordulóban eddig még nagyobb sztrájkok nélkül —, akkor a köznép életnívója százszorta rohamosabban zuhanna le. De a szakszervezetek éppen ezen a téren fejtenek ki legnagyobb munkát — magasabb munkabérekért, rövidebb munkaidőért, jobb munkaviszonyokért, társadalmi biztonságért. Egyszóval: a dolgozó köznép érdekeinek védelméért. Azonban a gazdasági front mellett, a politikai küzdőtérre is kilépnek a szakszervezetek. Törvényhozás terén is döntő szerepet kell vigyenek. És az a tény, hogy a King-kormány előbbi tervétől elállva, a javasolt országos munkaügyi törvény részletes vitatását és beiktatását a képviselőház következő ülésszakára hagyta, mutatja, hogy nem volt kész magára zúdítani a munkásság haragját. Örvendetes jel az is, hogy egyes városok szakszervezetei már most készülnek arra, hogy a közelgő községi választásokon saját jelöltjeiket válasszák be a városok vezetőségeibe. • • • SZAKADATLANUL folyik a küzdelem a magas árak ellen. Minthogy az árdrágítás hatását a munkásság érzi meg a legjobban, mert vele az élelmi- és egyéb szükségleti cikkek árai szöknek föl a legmagasabbra, a népi küzdelem élgárdáját is a munkásság képezi. És ezen a téren különösen sok eredményt tud felmutatni. A múlt év folyamán nagyméretű sztrájkküzdelmek söpörték végig az ország legfontosabb iparágait. Az iparbárók csak hosszú sztrájkküzdelmek után adták be derekukat, teljesítették a követeléseket. Ebben az évben eddig még sztrájkküzdelmek nélkül nyert béremelést a szakszervezeti mozgalom néhány legfontosabb ága. A Canadian Congress of Labor, a kanadai CIO uniókat összefogó szakszervezeti mozgalom bérügyi bizottsága azt jelenthette a közelmúltban, hogy közel 100 ezer munkás kapott 10—15 cent órabéremelést. És a béremeléseket tárgyalások útján érték el. Azóta, a sudburyi nikkelbányászok és finomítók, a General Electric torontói üzeme munkásainak 10 centnél több órabéremelésével ez a szám jelentősen fölemelkedett. Az autómunkások és mások tovább tárgyalnak. Hangsúlyozni kell, hogy ezeket a béremeléseket azokban az iparágakban és üzemekben nyerte a munkásság, amelyekben a legerősebb, legtűzállóbb szakszervezetei vannak. Viszont ez nyomban fölveti a kérdést: ha a munkásság élni és boldogulni akar, akkor építenie, erősíteni kell — haladó népi és — szakszervezeteit. • • • A TŐKÉSOSZTÁLY állandóan támadja a munkásságot. Munkásellenes támadásuk taktikája és propagandája változhat, de a cél egy marad: minél több profitot kivenni a munkás munkaerejéből. Hogy ezt a munkatempó felgyorsításával, bérleszorítással, áremeléssel vagy egyébbel éri el, az nem számít. Népellenes támadásuk egyik módja: az árdrágítás. Mióta a kormány az árellenőrzéseket sorra beszünteti, azóta rohamosan emelkednek az árak. A megélhetési költség indexe májusban 2.5 és júniusban ismét 1.8 pont emelkedést mutatott. Ezzel az árakat föléje emelte a vásárlóképességnek. Ebben az értelemben van különösen nagy jelentősége az újabb béremeléseknek, mert a kiadással igyekszik arányba hozni a keresetet. De ezen a téren még sok tennivaló van. A kanadai munkásság túlnyomó többsége még nem nyert újabb béremelést. De útban van feléje. Támadásuk másik frontja, a szakszervezetek legyengítése és a vörösfalás. Ha valaki nagyobb darab kenyeret kér, vöröst kiáltanak. De ez a módszerük sem vezethet eredményhez, különösen akkor nem, ha a munkásság kész visszaverni a támadást. Keressen is a tőkésosztály bármily ürügyet a munkásság és szervezetei elleni támadás feljátszására, az csak akkor sikerülne, ha meg tudnák téveszteni a munkásságot. És most arra építenek: a megtévesztésre. De a munkásosztály sokat tanult az elmúlt esztendőkben. Megtanulta, hogy ügyét, érdekét tőkésre vagy tőkésszolgára nem bízhatja. Ezért építi erőssé munkásszakszervezeteit, megbízható vezetés mellett.