Kanadai Magyar Munkás, 1947. július-december (19. évfolyam, 1-24. szám)

1947-07-17 / 1. szám

1947 JÚLIUS 17, CSÜTÖRTÖK KANADAI MAGYAR MUNKÁS A FUVARDÍJAK felemelése GYORSÍTANÁ A DEPRESSZIÓT 3,6 százalékkal fölcsapná a piaci árakat, csökkentené a vásárlóerőt A TÁRSULATOK KÉRELME NEM JOGOS fuvardíjak emelése szüksé­ges. Mr. Buck az 1936 és 1939-es évek jövedelme kö­zött párhuzamot vonva ki­mutatta, hogy 1945-ben 157,5 százalékkal több fö­lösleg várt felosztásra. Ezért a társulatok kérelme nem jo­gos. HA A TEHERÁRUK vasúti fuvardíját 30 százalékkal föl­emelik, a megélhetési költség indexe újabb 3,6 ponttal fog fölemelkedni évente, figyelmeztetett itt a múlt héten Tim Buck, a Labor-Progresszív Párt országos vezére. A Közlekedési Biztosság Tanácsa előtt beszélve, Mr. Buck kifejtette, hogy ha a vasúttársulatok eme kérelmét teljesítik, az egyszerűen azt­ jelenti, hogy »minden kana­dai családnak havi 3 dollár­ral többre lesz szüksége, hogy az eladási árakkal lé­pést tarthasson«. A továbbiakban Mr. Buck figyelmeztetett, hogy az i­­lyen emelkedés fokozná a­­zokat a tendenciákat, me­lyek »gazdasági depresszió felé viszik az országot«. A fuvardíjak javasolt 30 százalékos fölemelése a leg­kevesebb 3,6 százalékkal csapná föl a piaci árakat, il­letve ennyivel emelné föl a megélhetési költséget. Ter­mészetesen, folytatta, egyes helységekben és egyes áru­cikkek árai ennél jóval ma­gasabbra is fölemelkedne. Megállapítás szerint, foly­tatta Mr. Buck, a fuvardíjak ilyen fölemelése 95 millió dollárra rúgna évenként, va­gyis 37,60 dollár kiadástöbb­letet jelentene minden csa­ládnak. És a kanadaiak zse­béből így kivett pénz nagy része külföldi részvényesek kasszáiba vándorolna. Mr. Buck hangsúlyozta, hogy a fuvardíjak újabb föl­emelése a nyugati és tenger­menti tartományokat sújta­ná a legjobban. Minthogy e­­zek az ipari centrumoktól­­ messze esnek, a fuvardíjak az átlagnál nagyobb terhet jelentenek, így tehát a teheráruk vas­úti fuvardíjának fölemelése áremelésekhez vezetne e­­zekben a tartományokban, az áremelések pedig a »vá­sárlóképesség csökkentésé­hez«. De az áremelések az egész országra is kihatná­­nak. A vasúttársulatok ama ál­lítására rácáfolva,­­hogy a iparosai és üzletemberei a vörös­mumust használva igyekeznek el­gyengíteni a szakszervezeteket­. Az Ipartanács elnöke, W. T. Hicks kijelentette, hogy amikor a szakszervezetek eredményeket ér­nek el tagjaik számára, reakciós e­­lemek megkísérlik széttörni a szer­vezetet, rámondva, hogy »a kom­munisták dominálják«. P. J. NEHRU indiai alminiszterel­­nök nővérét, Mrs. Vijajaljaksimi Panditet, nemrég India első mosz­kvai nagykövetévé nevezték ki. Mrs. Pandit már előzőleg India fő­­delegátusa volt az Egyesült Nem­zeteknél. Újabban a brit imperialisták munkáspárti kifutója, Bevin, új­ból India kettészakításával pró­bálja a nagy gyarmatország füg­getlenségének megvalósulását el­odázni. JÚL. 27-ÉN NAGY NÉPKIRÁNDULÁS LESZ TORONTÓBAN TORONTO haladó szellemű­ népe — és magyarsága — érdeklődéssel várja azt­ a nagyszerűnek ígérke­ző munkásünnepélyt, melyet az L. P.P. városi szervezete rendez jú­lius 27-én a Dawes Road piknik­helyen. A piknik szervezői kifejtették, hogy amíg eddigi években kb. 10.­ 000-es tömeg szokott a pikniken megjelenni, ez évben 12 ezer meg­jelenését várják. A szervező bizottság nyilvános­ságra hozta, hogy lesz ott min­dennemű sport és szórakozás. A különböző nemzetiségű csoportok konyháin ízletes ételeket szolgál­nak föl. A népszerűségi verseny­ben mintegy 25 leány vesz részt — köztük a magyarok jelöltje is. ÓHAZAI LEVELE VAN: Steve Bazsónak a hevesmegyei Tar községből. A levél 236 Queen St. W. Toronto címre jött, de ott nem található, írjon érte a szer­kesztőségbe. Kampányt kezdenek a "vörösrém" ellen NIAGARA FALLS — Az AFL kö­telékébe tartozó itteni Ipartanács múltheti gyűlésén elhatározta,hogy sajtó- és rádiókampányt fog le­vezetni a »vörösmumus« propagan­da ellensúlyozására. Az Ipartanács egyhangúlag meg­állapította, hogy e »város nagy­ ONTARIO KISFARMERSAGA IS HARCIAS FARMERSZERVEZETET LÉTESÍT MAGÁNAK 22 csoportot szerveztek meg 1000 taggal A NYUGAT-KANADAI farmermozgalom harcias fellépé­sétől és elért eredményeitől fűtve, ontariói farmerok is harcias farmerszervezetet létesítettek — a már itt műkö­dő farmerszervezetek mellett. Ezek közé tartozik a Far­mers Union, melyet ez év elején szerveztek meg Napanee kerületében. A Farmers Union titkára, Kenneth Benn sze­rint, ennek a szervezetnek­ már körülbelül 1000 tagja van. Az új farmerszervezet a­­zokat a szervezeti irányel­veket fogadta el, melyeket a múltévi széleskörű »nem­­beszállítási« sztrájkot meg­szervező Alberta Farmers Union követ. Ontarió far­­merságát eddig a termelő kooperatívákat és más cso­portokat összefogó Ontario Federation of Agriculture képviselte. Az új farmerszervezetnek ezide­­ig mintegy 22 helyi szervezetét a­­lalították meg, Lennox, Adding­ton, Hastings, Frontenac és Dun­­das járásaiban. A szervezetbe be­vesznek minden farmert tekintet nélkül arra, hogy mit termel és céljuk a farmerság jövedelmét föl­emelni. Mr. Benn kijelentette, hogy az új farmers union »harcias« szer­vezet lesz. »Végső fegyverünk a sztrájk — mondotta — és ha más­ként nem tudunk intézkedést el­érni, kénytelenek leszünk ezt hasz­nálni«. Az új szervezetnek csak tény­leges farmerek lehetnek tagjai, egy dollár évi tagsági járulék mel­lett. Beálláskor ki kell jelenteni­ük: hisznek a demokráciában, el­fogadják a szervezet irányelveit, hisznek istenben és »nem kommu­nisták«. Mr. Benn egyéb farmerszerve­zeteket főleg azért kritizálta,mert nem elégítik ki a farmerság kí­vánságait, vezetőségeik kinevezése nem demokratikus és nem adnak pénztári kimutatásokat. SZÁZEZER AKER FÖLDET ÜLTETTEK BE DOHÁNNYAL DELHI­N A három heti meleg, száraz időt követő csapadékok gyors növésnek indították a mes­terségesen szárítandó (flue-cured) dohánypalántákat, mondta a múlt héten Lee S. Vickery, a delhi-i Kí­sérleti Pótállomás felelős hivatal­noka.­­ A három heti száraz idő igen alkalmas volt arra, folytatta, hogy a dohánypalánták gyökerei kifej­lődjenek, és a jó esők segítségé­vel­ most gyors növésnek indultak. Nem-hivatalos megállapítás 100.­ 000 akerra becsüli azt a területet, amit a Simcoe-Delhi-Tillsonburg- Strathroy vidékéig elhúzódó do­­hánytermő övezetben ez évben do­hánnyal beültettek. A BÚZA ÁRÁNAK EMELÉSÉT KÉRIK A KISFARMEROK REGINA • A Wheat Pool 13-ik kerülete, közelmúltban tartott kon­vencióján elfogadott határozati ja­vaslatában kijelentette: támogat­ja a Farmers Union követeléseit. A kerület elnökének a progresszív nézeteiről ismert Joseph Hoffmant választották meg. A konvenció többek között eze­ket a határozati javaslatokat fo­gadta el: 1. Támogatja azokat a követe­léseket, melyeket a tartománykö­zi Fanners Union múlt áprilisi be­adványában a kormány elé terjesz­tett. 2. Sürgették a saskatchewani kormányt, hogy fokozott küzde­lemmel emelje jogerőre a saskat­chewani biztonsági törvény 6. sza­kaszát, amit a közelmúltban ér­vénytelennek minősítettek. 3. A búza buseljának előzetes ára legyen 1,60 dollár. 4. Az aratásnál szükséges mad­zagra a kormány fizessen termelői segélyt. 3. OLDAL IPARI FRONT Írja: Nyerki Gyula A NÉPI szervezetekbe tömörült munkásnép egyöntetű, megfontolt és eltökélt fellépése mindig hoz ered­ményt. Vegyük a termelő nép bármely rétegét, az élet­nívója és polgári szabadsága ellen folyó tőkéstámadást akkor tudja sikerrel visszaverni, saját érdekét akkor tudja előrevinni, ha munkásszervezeteit erősekké, akció­­képesekké teszi. Számtalan példa áll előttünk, annak bizonyítására, hogy a munkásság szükséges kéréseit és követeléseit mun­kaadók vagy kormányok csak akkor teljesítik, ha azt lát­ják, hogy hatalmas, egyöntetű népi erővel állnak szem­be. És ezen a téren a kanadai — és az amerikai — szer­vezett munkáserők jelentős eredményeket tudnak felmu­tatni. Ha a szakszervezetekbe tömörült munkásság nem folytatna megfontolt béremelési küzdelmet, — ebben a fordulóban eddig még nagyobb sztrájkok nélkül —, ak­kor a köznép életnívója százszorta rohamosabban zuhan­na le. De a szakszervezetek éppen ezen a téren fejtenek ki legnagyobb munkát — magasabb munkabérekért, rö­­videbb munkaidőért, jobb munkaviszonyokért, társadal­mi biztonságért. Egyszóval: a dolgozó köznép érdekei­nek védelméért. Azonban a gazdasági front mellett, a politikai küz­dőtérre is kilépnek a szakszervezetek. Törvényhozás te­rén is döntő szerepet kell vigyenek. És az a tény, hogy a King-kormány előbbi tervétől elállva, a javasolt országos munkaügyi­ törvény részletes vitatását és beiktatását a képviselőház következő ülésszakára hagyta, mutatja, hogy nem volt kész magára zúdítani a munkásság ha­ragját. Örvendetes jel az is, hogy egyes városok szakszer­vezetei már most készülnek arra, hogy a közelgő községi választásokon saját jelöltjeiket válasszák be a városok vezetőségeibe. • • • SZAKADATLANUL folyik a küzdelem a magas árak ellen. Minthogy az árdrágítás hatását a munkásság érzi meg a legjobban, mert vele az élelmi- és egyéb szük­ségleti cikkek árai szöknek föl a legmagasabbra, a népi küzdelem élgárdáját is a munkásság képezi. És ezen a téren különösen sok eredményt tud felmutatni. A múlt év folyamán nagyméretű sztrájkküzdelmek söpörték végig az ország legfontosabb iparágait. Az ipar­bárók csak hosszú sztrájkküzdelmek után adták be de­rekukat, teljesítették a követeléseket. Ebben az évben eddig még sztrájkküzdelmek nélkül nyert béremelést a szakszervezeti mozgalom néhány legfontosabb ága. A Canadian Congress of Labor, a kanadai CIO unió­kat összefogó szakszervezeti mozgalom bérügyi bizott­sága azt jelenthette a közelmúltban, hogy közel 100 ezer munkás kapott 10—15 cent órabéremelést. És a béreme­léseket tárgyalások útján érték el. Azóta, a sudburyi nik­kelbányászok és finomítók, a General Electric torontói üzeme munkásainak 10 centnél több órabéremelésével ez a szám jelentősen fölemelkedett. Az autómunkások és mások tovább tárgyalnak. Hangsúlyozni kell, hogy ezeket a béremeléseket a­­zokban az iparágakban és üzemekben nyerte a munkás­ság, amelyekben a legerősebb, legtűzállóbb szakszerve­zetei vannak. Viszont ez nyomban fölveti a kérdést: ha a munkásság élni és boldogulni akar, akkor építenie, erő­síteni kell — haladó népi és — szakszervezeteit. • • • A TŐKÉSOSZTÁLY állandóan támadja a munkásságot. Munkásellenes támadásuk taktikája és propagandája változhat, de a cél egy marad: minél több profitot ki­venni a munkás munkaerejéből. Hogy ezt a munkatem­pó felgyorsításával, bérleszorítással, áremeléssel vagy e­­gyébbel éri el, az nem számít. Népellenes támadásuk egyik módja: az árdrágítás. Mióta a kormány az árellenőrzéseket sorra beszünteti, azóta rohamosan emelkednek az árak. A megélhetési költség indexe májusban 2.5 és júniusban ismét 1.8 pont emelkedést mutatott. Ezzel az árakat föléje emelte a vá­sárlóképességnek. Ebben az értelemben van különösen nagy jelentősége az újabb béremeléseknek, mert a ki­adással igyekszik arányba hozni a keresetet. De ezen a téren még sok tenni­való van. A kanadai munkásság túl­nyomó többsége még nem nyert újabb béremelést. De út­ban van feléje. Támadásuk másik frontja, a szakszervezetek legyen­­gítése és a vörösfalás. Ha valaki nagyobb darab kenyeret kér, vöröst kiáltanak. De ez a módszerük sem vezethet eredményhez, különösen akkor nem, ha a munkásság kész visszaverni a támadást. Keressen is a tőkésosztály bármily ürügyet a mun­kásság és szervezetei elleni támadás feljátszására, az csak akkor sikerülne, ha meg tudnák téveszteni a mun­kásságot. És most arra építenek: a megtévesztésre. De a munkásosztály sokat tanult az elmúlt esztendőkben. Megtanulta, hogy ügyét, érdekét tőkésre vagy tőkésszol­­gára nem bízhatja. Ezért építi erőssé munkásszakszer­vezeteit, megbízható vezetés mellett.

Next