Kanadai Magyar Munkás, 1949. január-június (20. évfolyam, 26-51. szám)

1949-03-10 / 35. szám

1949 MÁRCIUS 10. CSÜTÖR­TÖK KANADAI MAGYAR MUNKÁS ségbeesésében, hanem tudatos elfo­gultságában a nép tudatlanságába kapaszkodott. Az uralkodó osztály rendszerint az egyház igen erős tá­mogatásával, sőt kezdeményezésé­vel elhitette a tömegekkel, hogy az újítások, az új tanok és elméletek az ő érdekét veszélyeztetik, a tár­sadalmi rend megingatása az ő lá­ba alól húzza ki a talajt. Ez a tel­jesen félrevezető módszer determi­nálta a konzervatív, a haladástól ir­tózó gondolkodásnak lényegét és ez akadályozta, szűkítette és lassította a fejlődést. Mindezt az egyház tu­datosan és saját jól felfogott érde­kében tette, hiszen Marx és Engels a természettudományos induktív módszert alkalmazta a társadalom­ra és ebből a rendszerből fakadt a társadalmi fejlődés útja, tehát nyil­vánvalóan a konzervatív és haladó álláspont nemcsak találkozott, de küzdött és harcolt is egymással. Ko­runk egyik legnagyobb elméleti fi­zikusa, a nem marxista Einstein ál­lapítja meg, hogy a modern termé­szettudomány egy bizakodóbb, em­beribb világnézetet ad ahelyett a sötét, apodiktikus és dogmatikus ál­láspont helyett, melyet a haladó emberiséggel szemben az uralkodó osztályok és köztük elsősorban az egyház képviselték. XTEM VILÁGNÉZETEK és világ­­képek harcoltak itt egymással, hanem haladni kívánó és a hala­dást gátló emberek. A harc kime­netele nyilvánvaló. A tudomány fej­lődik, az emberiség tanul és okoso­dik,sokáig már nem zárhatják le a korhadt sorompók a haladás or­szágút­ját. JH ERÜNKKEL HA FOGJUK NEMINKBEN A SZERETETI! A SZOVJET»! HADSEREGE ÉS NAGY VEZÉRE SZTÁLIN IRÁNT” A SZOVJET Hadsereg megszüle­­­­­ésének 31. évfordulóját a Vá­rosi Színházban rendezett díszelő­adással ünnepelte a honvédség és a Magyar-Szovjet Művelődési Társa­ság. Az épület homlokzatán hatal­mas felirat fogadta az ünneplőket: »örök­­dicsőség a felszabadító Szov­jet Hadsereg hőseinek!«, benn pe­dig a szovjet és magyar zászlókkal, vörös drapériákkal és örökzölddel díszített nézőtér. Megjelent a nagy­szerű ünnepségen Szakasits Árpád elvtárs, köztársasági elnök, Dobi István miniszterelnökkel az élén a kormány, Nagy Imre elvtárs, házel­nök, teljes számban a tábornoki kar, Puskin budapesti szovjet nagy­követ, a követség tagjai és a Szov­jet Kultúra Hónapjáiga Budapestre érkezett szovjet küldöttség. Zsúfolásig megtelt a hatalmas nézőtér s az egybegyűltek az egész este folyamán meg-megújuló lelke­sedéssel ünnepelték a Szovjet Had­sereg és a szovjet nép nagy vezető­jét, Sztálint. I BEVEZETÉSÜL a magyar és szov­jet himnusz csendült­­fel, majd Nógrádi Sándor elvtárs, altábor-­­nagy mondotta el ünnepi beszédét. A Szovjet Hadseregre büszke az egész haladó emberiség — Az a tény, — kezdte Nógrá­di elvtárs —, hogy a világ nem lett a fasiszta barbárság martalékává, hogy a nemzetközi proletariátus Európában és Ázsiában újabb száz­milliói lélekzenek szabadon, s hogy az egész emberiségben megszilár­dult a saját erejébe vetett hit az imperializmus elleni küzdelemben: mindez a Szovjet Hadsereg világ­­történelmi jelentőségű győzelmei­nek eredménye. Érthető, ha a Szov­jet Hadsereg ma már az egész ha­ladó emberiség büszkesége és re­ménysége s a Szovjet Hadsereg nagy vezérét, Sztálin generalisszi­­muszt nemcsak a szovjet nép, ha­nem az egész haladó emberiség há­lája és szeretete veszi körül. Nógrádi elvtárs ezután ismertet­te a Szovjet Hadsereg történetét és rámutatott, hogy a fasizmus ellen folytatott háború terheit éveken át a Szovjet Hadseregnek kellett vál­lalnia. A második front csak akkor jött létre, amikor a fasiszta hade­rők zöme a Szovjet Hadsereg pö­rölycsapásai alatt már összeroppant és a nyugati hatalmaknak sietniök kellett, nehogy a Szovjet Hadsereg megelőzze őket Nyugat-Németor­­szág és Franciaország felszabadí­tásában is. — Nincs a világon még egy o­­lyan hadsereg — folytatta Nógrádi elvtárs —, amely a Szovjet Hadse­reggel összehasonlítható lenne har­ci tapasztalatok, a vezető káderek minősége, a haditudomány fejlett­sége, a csapatok politikai és morá­lis szilárdsága dolgában. Ez a fö­lény annak tulajdonítható, hogy a Szovjet Hadsereg a felszabadult munkások és parasztok államának, a Szovjetunió szocialista rendszeré­nek hadserege, egy olyan rend­szernek, amely megszüntette a ki­zsákmányolást, amely vallásra, nemzetiségre, fajra és nemre való tekintet nélkül mindenki számára teljes egyenjogúságot biztosít. A Szovjet Hadsereg­ internacionalista A SZOCIALISTA rendszer új típu­­sú embert teremtett — mondot­ta Nógrádi elvtárs. — Olyan em­bert, akit a néphez való megingat­hatatlan hűség, az izzó hazaszere­tet, az olthatatlan szocialista pat­riotizmus hat át. Ez az egyik nagy erőforrása a Szovjet Hadseregnek. A másik, hogy az igazságért száll síkra, saját népe függetlenségéért, minden nép­­szabadságáért, a béké­ért, a nemzetek és országok békés együttműködéséért. — Lenin és Sztálin ezek mellett még egy vonást jelöltek meg a Szov­jet Hadseregnek, amely minden más hadseregtől megkülönbözteti és hatalmas erőt kölcsönöz neki: in­ternacionalista szelleme. A Szovjet Hadsereg sohasem fogott fegyvert hódító célokért. A második világhá­borúban egyedül a Szovjet Hadse­reg teljesített valóban felszabadító missziót a leigázott népek érdeké­ben. Ezért támogatják a néptöme­gek világszerte a Szovjetuniót a bé­ke fenntartásáért vívott küzdelmük­ben. A SZOVJET Hadsereg győzelmei­­nek szervezője és lelke — álla­pította meg Nógrádi elvtárs — a Bolseviki Párt és vezére, Sztálin ge­neralisszimusz volt. A Bolsevik Párt Sztálin vezetése alatt mindig a legnagyobb gondot fordította a hadsereg fejlesztésére és a szocia­lista patriotizmus szellemében való nevelésére. A Párt szervezte meg a szocialista nemzetgazdaság minden erőforrásainak gyors átállítását a hadigazdálkodásra. A Párt ideológiája képezi az a­­lapját a sztálini haditudománynak, amely sokszorosan bebizonyította fölényét minden más haditudomány­­nyal szemben. Felemelkedésünk záloga: szövetség a Szovjetunióval . A Szovjet Hadseregnek a nagy honvédő háborúban, aratott győzel­me megteremtette a tartós béke fel­tételeit, amelyeket nemzetközi e­­gyezményekbe foglaltak. A Szovjet­unió minden igyekezete arra irá­nyul, hogy érvényt szerezzen ezek­nek az egyezményeknek és megkí­mélje az emberiséget egy újabb vi­lágégés borzalmaitól. Ennek meg­felelően a Szovjet Hadsereg a béke fenntartása és a népek biztonsága felett őrködik. Az imperialista ka­landorok újabb háborúra uszítanak, de a népek megtanulták, hogy az imperialisták már régen nem min­denhatók a földön, óhajaik és lehe­tőségeik között hatalmas űr tátong. A néptömegek Nyugaton és Keleten egyre szorosabban zárkóznak fel a sztálini békepolitika mellett és ösz­­szefogásukkal legyőzhetetlenné te­szik a békefrontot. Trifl, MAGYAROK, büszkék va­­gyunk arra — mondotta Nógrá­di elvtárs —, hogy részesei vagyunk ennek a hatalmas békefrontnak, s hogy a demokratikus magyar hon­védség fegyvertársa a dicső Szov­jet Hadseregnek. Ha Magyarország ma népi demokratikus állam, önál­ló, szuverén, szabad életet élhet,an­nak ellenére, hogy Horthy Magyar­­ország a Hitler csatlósa volt a há­borúban,­­ akkor ezt a Szovjet Hadsereg győzelmének köszönhet­jük. A magyar nép tudatában van annak, hogy további felemelkedé­sünknek az a szövetségi viszony a záloga, amely nagy, nemes szomszé­dunkhoz, a Szovjetunióhoz fűz ben­nünket. Mi minden er­őnkkel ápolni fog­juk népünkben és hadseregünkben a Szovjetunió, a Szovjet Hadsereg és Sztálin generalisszimusz iránt táplált szeretetet. Ápolni fogjuk a marxi-lenini-sztálini internaciona­lizmus szellemét, hogy bármely helyzetben méltóan megállhassuk helyünket a Szovjetunió­­oldalán. Kívánunk a Szovjet Hadseregnek, amely harmincegyedik évfordulóján erősebb és hatalmasabb, mint vala­ha, további fejlődést és dicsőséget a sztálini békepolitika és az embe­ri haladás szolgálatában — fejezte be hatalmas taps közepette Nógrádi Sándor elvtárs altábornagy. A ZÚGÓ TAPSSAL és ütemes »Él­­jen Sztálin!« kiáltással fogadott beszéd után nagyszabású műsor kö­vetkezett. Vladimir Nyecsajev, a moszkvai rádió méltán népszerű te­noristája három dalt énekelt, Ku­­rucz József őrmester Majakovszkij­­verset szavalt, a nagyszerű Galina Ulanova és Mihail Gabavics tánc­kettőse egy Rachmaninov-keringő előadásával remekelt, majd az »A­­célhang«-férfikar szólaltatta meg sodró lendülettel Alexandrov két kórusát, Vásárhelyi Zoltán vezény­letével. Szünet után Budaskin szovjet szerző pompásan hangzó ünnepi nyitánya csendült fel a honvédze­nekar tolmácsolásában, Pongrácz Géza irányításával. Osváth Julia dalokkal aratott nagy sikert. Mihal­­kov versét Zöldi Sándor munkás­szavaló mondta el, befejezésül pe­dig Novikov »Vörös Hadsereg da­la« zendült meg az Államvédelmi Hatóság »József Attila« énekkará­nak előadásában, András Béla ve­zényletével, s végül az Internacio­­nálét játszotta a honvéd­ 7.enekar. Nógrádi Sándor altábornagy mondott ünnepi beszédet a Városi Színház díszelőadásán GALINA Ulanova és Mihail Gabovics szovjet táncművészek, a Szovjet Kultúra Hónapjára látogatóba jött szovjet küldöttség tagjai, a buda­pesti Operaház balettnövendékeivel társalognak. (Magyar Film Foto) II. OLDAL

Next