Kanadai Magyar Munkás, 1951-1952 (23. évfolyam, 1-50. szám)

1951-08-30 / 7. szám

1951 AUGUSZTUS 30. CSÜTÖRTÖK KANADAI MAGYAR MUNKÁS KOREA ÍRTA R ADV AN SAG AL (Az arab költőnek ez a verse a libanoni »At- Tarik« című folyóirat egyik számában jelent meg, arany békeéremmel tüntették ki. Radvan Sagal a libanoni Békevédelmi Bizottság tagja és Libanont képviseli a Béke Világtanácsban.) Nagyszerűbb, mint hófödte hegy A nép, mely harcol és ellenáll. Az acél kard ha szivének megy, A kard ereje karjába száll. Mennydörgés a szava éle, Gyilkosokon söpör haragja . . . Pusztulás? Nem! Élet fénye Lángol a szemedben. Korea. Hős fiaid méltók hozzád, Dicsőséggel járják az utat. Függetlenség és szabadság, Érted vívják harcukat. Már pírkad a holnap fénye, Fejed fölött kisüt majd a nap, Ellenségre és sötétre Borul s földön enyhelyet se kap. Kihuny a zsarnokok napja, Vérükbe falnak a gyilkosok, Más lesz az ember, a munka S a szabadság napja felragyog. (Ford.: Joós F. Imre) A háborús gyújtogatók ellen milliók harcolnak, a gyilkos kormányokat saját népük söpri el. Paszyk, az egyik fiatal tengerész az előadó beszédének hatására visszaemlékezett a »Báthory« fedélzetén folytatott rövid beszélgetésre azzal a newyorki rakodómunkással. Akkor nem is tartotta lényegesnek a dolgot, őt is elkábította a rendőrügynökök végtelen arcátlansága, akik atombombát kerestek a »Báthory«-n. Most hirtelen megérezte, hogy az akkor jelentéktelennek tartott beszélgetés mögött igen sok minden rejlik. Hatalmas ereje van a közös harcnak. — A világtalálkozótmegelőző hatalmas kampány a világ békeszerető ifjúságánál, tüntetése lesz! — fejezte be az előadó beszédét. A taps után rövid csend következett, majd Paszyk saját félénkségével tusakodva felemelte a karját. Szólásra jelentkezett, ügyetlenül kezdett hozzá, az első mondatok nem forrtak egybe, de fokozatosan, ahogy fellelkesült, egyre jobban beszélt. — Mi, a »Báthory« fiataljai, nem vagyunk egyedül. Velünk van az egész világ béketábora. A berlini VIT-re készülve, felhívjuk társainkat, az egész lengyel ifjúságot: köszöntsük munkával a Világifjúsági Találkozót. Dolgozzunk jobban, teljesítsünk többet a béke ügyéért ! A HALLGATÓSÁG lelki szemei előtt megjelenik Berlin az augusztusi VIT alkalmával: hatalmas, vidám, egy gondolatot szolgáló, nyelvek százait beszélő világösszejövetel, a háború ellen harcoló ifjúság nagy ünnepe. A Világifjúsági Találkozóra gondolva fergeteges taps fogadta az ifjúsághoz intézendő felhívás javaslatát és ebben a gondolatban választották meg a kiküldötteket. Az Ifjúsági Találkozóra Murast, az ifjúsági alapszerv vezetőjét és Tarnowski gépészt választották meg delegátussá. A kulturhelyiség félig becsukott ablakain keresztül a kikötőig hallatszott a béke dalának melódiája: »Vigye szét a szél ennek a dalnak szavait az egész világon . . . « Az egész világon. Főszerkesztő úr! Ott a »New York Times«nél, íme a válasz. A »Vörös Báthory« válasza. * * * 6. OLDAL A „vörös Báthory44 válasza aZON A HŰVÖS esős reggelen, amikor az »atomkeresők« — az amerikai titkosrendőrség ügynökei — siserehada ellepte a »Báthory« nevű lengyel óceánjáró fedélzetét, Mirecki szert tett valahogyan a »New York Times« újságlepedőjére. Lehet, hogy az egyik rakodómunkás, a néger Joe hozta a hajóra. A fiatal tengerészek összedugták fejüket az újság fölött, melynek címlapján vörös betűkkel virított a felírás: »Utoljára rakodik a »Vörös Báthory« óceánjáró a newyorki kikötőben — városunk lakossága nem akar kommunista hajókat!« A hajófolyosó hangos volt az angol beszéd nyers torokhangjaitól, a fedélzeten összeverődött utasok kicsi csoportja egyelőre nem hagyhatta el az óceánjárót. A rakodómunkások utat nyitottak a bonyolult »atomellenes« szerszámokkal felszerelt ügynökök előtt. A lengyel tengerészcsoport némán hallgatott. Tarnowski mégegyszer elolvasta a cikk címét és felkiáltott: — Hazug gazemberek ... A lakosság nem akar . . . Kiváncsi vagyok, hogy hogyan kérdezték meg azt a lakosságot ? Senki sem felelt. Az a régóta fennálló tilalom, hogy bárki is partra lépjen, az utasok molasztálása és végül a mostani provokáció eleget mondott amúgy is. A közeli partot rendőrkordon védelmezte a partraszállástól. A kikötőmedence oldalán gépfegyveres motorcsónak cirkált, a másik oldalon egy fényszóróval felszerelt csónak őrizte a hajót. — Őrület! — tört ki Mireckiből. — Dehogy. Háborús előkészület! — válaszolt Muras, a Lengyel Ifjúsági Szövetség alapszervi vezetője. A KÉK MATRÓZBLÚZOS rakodómunkások megálltak egy pillanatra a fiatal tengerészek mellett. Kíváncsian nézegették a lengyel fiúkat, akik először jöttek a »Báthory«-val. Újak voltak, ismeretlenek. Az egyik munkás feléjük szólt: »mi újság?« Feleletképpen a matrózok rámutattak a New York Times első oldalára. — Nem! — kiáltott fel a munkás, megnézve az újságlapot. — Nem! — ismételte meg mégegyszer, nyomatékosan. Többet nem mondott — lehet, hogy túl sokan nyüzsögtek a fedélzeten —, csak a fejét csóválta és társával együtt nekifeküdt a rakomány kirakásának. Amikor leszállt az est, New York ezernyi fényét elhomályosította a fényszóró csóvája, mely körülnyalogatta a »Báthory« korlátját, pontos időközönként, mintha csak óra irányítaná. A másik oldalon ott leselkedett a géppuskás motorcsónak. A stewardok fülkéjében késő éjjelig elhúzódott a beszélgetés. A fiúk visszaemlékeztek a newyorki rakodómunkásokkal folytatott korábbi beszélgetésekre, a félénk négerekre, akik ámulva bámulták az őket egyenrangú félként kezelő fehér tengerészeket. Túl a messziségben ott fénylett a megvilágított Szabadságszobor — jelkép tartalom nélkül. A »demokrácia«, a »békét szerető nemzetek« hangzatos jelszavai a hatalmas felfegyverkezést és a háborús előkészületeket takarják. A fülke belsejét időnként megvilágította az őrcsónak fényszórójának betévedő csóvája. Tarawski fejével az ablak felé bökött.• — Ez Amerika . . . — Nem, ez nem Amerika! — ellenkeztek a többiek. — Emlékezz csak vissza arra a rakodómunkásra, akinek megmutattuk az újságot! A nép másképpen gondolkodik. A lengyel ifjúsági szövetség tagjai közül valamelyik akkor szóbahozta a berlini Világifjúsági Találkozót, a háborús uszítók, a dollár és Truman Amerikája elleni, egész világra kiterjedő, békeharcot. — Hát majd a »Vörös Báthory« megfelel! — mondta Tarnawski. Hátrasimította homlokába esett haját, mereven nézett a Szabadságszobor felé. — Igen! A »Vörös Báthory« megadja majd a választ! IRTA TADEUSZ KUREK AMIKOR HÁROM héttel később, ugyanolyan mozdulattal Tarnawski megint megigazította rakoncátlan fürtjeit, a kerek hajóablakon keresztül már a gdandski emelőrudak acélkarjai tűntek szemébe és a hajó teste már a Baltitenger hullámait szelte. A lengyel kereskedelmi tengerészet ifjúsági vezetősége Gdyniában értesítette a »Báthory« fedélzetén dolgozó ifjúsági szövetségi tagokat, hogy a berlini VIT-re küldendő delegátusokat az ő hajójuk fedélzetén tartott gyűlésen válaszszák majd meg. Még mielőtt a hajó megérkezettvolna a kikötőbe, a lengyel ifjúsági szövetség alapszerve hozzálátott a gyűlés előkészületeihez. A vezetőségi összejövetelen felosztották egymás között azokat a feladatokat, melyek a gyűlés előkészítésével voltak kapcsolatosak. A népnevelők tizenkét főnyi csoportja haditanácsot tartott: a gyűlés előtt fel kell keresni a hajó minden egyes fiatal matrózát és meg kell beszélni velük a berlini VIT előkészületeit. Május egyik napfényes délelőttjén rendezték a gyűlést. A kikötőmedence vize olyan sima volt mint egy fényes tükörlap. A hajót újonnan festették. Pontban tíz órakor, mintha csak egy adott jelre történt volna, a tengerészek leszálltak a víz fölött lógó állványzatokról és abbahagyták a munkát. A pompásan feldíszített kulturhelyiségbe már nem munkaruhájukban mentek; előzőleg felöltötték ünnepi egyenruhájukat. A FIATAL tengerészek feszült figyelemmel hallgatták Walka elvtársnak, a »Lengyel Ifjúsági Szövetség« vajdasági vezetőjének beszámolóját. A nyugodt, velős előadás megvilágította a legégetőbb kérdést: háború, vagy béke. Érthetővé vált, hogy miért érték a »Báthory« óceánjárót New Yorkban példátlan inzultusok. A hajó egy kis darab Lengyelország és ezáltal az USA uralkodókörei által gyűlölt béketábor piciny része. A nép véleményét újsághazugságokkal titkolják el. Vájjon ezek a hazugságok alkalmasak-e arra, hogy azokban a fehér és fekete munkásokban, akikkel a lengyel tengerészek a nagy óceán kikötőiben találkoztak, elfojtsák a békevágyat? — Nem! — kiáltott közbe a gyűlés egyik fiatal részvevője. Már a Szabadság-szobor is gyanús... (A híres Kukrinyikszi szovjet hármas ajza az amerikai ujjlenyomatvételi hisztériával kapcsolatban. Hoover FBI-főnöknek Truman és Acheson mint rendőr segédkezik.)