Kapu, 1988. október (1. évfolyam, 2. szám)
Pardi Anna: Jön a műhold és mit lát (vers) - Szántó T. Gábor: R-evolució (vers)
* PARDI ANNA Jön a műhold és mit lát Szemétfigyelem: nem pontos, mi is... nem tudom, gyerekcipőt vesz így aztán taktikázni sem lehet. Talán egy ország talán az ifjúság, a mama nyugdíjasán is gyerekcipőben jár Csak a bennünk élő Szenvedőbizottságok De most akár a fejlesztési technológiák néznek a Szervezőbizottságokkal beburkol a lobogó hiba fénye kékítő mosószergyárakat oldva farkasszemet, óriási kudarcoktól izzik az ég vizében, a véres vasas és kohász kenyérke.* Névvel, lakcímmel keress fel halál. De ha jön az éj de ha jön pofára esel. Már rég nem leszek. Jön a műhold és mit lát a hamu és harmat elkockáztatta járdán Fantomtárgyak közt fantomnő az értelmiség s betekint a Corvin áruház üvegablakán rubelért idegtelefonközpontokat romantikus demokrata vodkát tölt de ha jön a hold mit lát, kezel a tejeszacskókba katasztrofális forintok közt gurulunk Corvin Mátyás titokzatos mindent lebíró lejtőn innen Dunán túl ereje lóg a ruhaakasztón Ady görlök Bartók zöldek provinciáiban, s a holdfénytől könyvektől tolongó Annyira kedves szép volt — S József Attila a mamának már örökre pultokon. SZÁNTÓ T. GÁBOR Revolució a szakács tűzdelt hús: csak kóstol — történelem étkét a vendég lelóg az • értelem zabálja tányérjáról csalódik, ki gyomorsokkoló íze, illata kosztot választ, bizsergető — de nincs isten, lázba hozzák a sovány húsok hogy otthagyná azt, finnyásan nincs görcsoldó viselkedő a nép kínzó apostolát bélmozgására — kihajol a nyomasztó érv törvények mögül, a forradalom a receptadóit füstölt szalonnája, is leokádja. 7 3