Kapu, 1989. május (2. évfolyam, 5. szám)

Raffay Ernő: A román nemzeti stratégia torzulásai

szolt „Tiszta a lelkiismeretem” című írásával. (MAI NAP 1989. ápri­lis 12.) Egyszerű gyalogos közíróként összezárt sarokkal és zsinórra szorított tenyérrel, elámulva adózom könnyed válaszának. Fel­ocsúdva azonban a csúsztatás pilleszárnyú utórezgéséből, mégis megkockáztatok néhány megjegyzést: — Ha Ipper Pálnak tiszta a lelkiismerete akkor a KI — KI­CSODA Életrajzi Lexikonban miért lyuk és miért nem az ÁVH-s múltjára vonatkozó korrekt felvilágosítás szerepel? Egy sarzsi nél­küli egyszerű tolmács (mint állítja) miért hallgat életének négy ke­rek évéről? — Bizonyos, hogy Magyarországon a felső szférák felé ívelő pályának nem volt akadálya ÁVH-s múltja, sőt előnyére szolgált, de mi a helyzet az ENSZ-tudósítói állomással? Hat esztendővel a „mes­terhírszerző” az ENSZ ötös bizottságának tanúit kikémlelő Szabó Miklós (V. o.: Szabó M.: „Csendes háború” Zrínyi Katonai Kiadó 1984. Budapest.) visszarendelése után, négy esztendővel, Povl Bang-Jensennek, a bizottság másodtitkárának gyanús öngyilkossá­gát követően, ott a New York-i üvegpalotában tudták az akkreditált magyar tudósítóról, hogy volt ÁVH-tiszt? Aki előzőleg kémelhárító volt? Vagy ezt is elhallgatta a Kádár-kormány Ipper Pállal együtt?­­ Hol volt lehetősége Ipper Pálnak az ÁVH kémelhárításában nyelvtudását hasznosítani? Esetleg a magyarországi nyugati nagy­­követségek ellen indított koncipiált kémperekben? Melyek ered­ményeként 1951-ben február 8-án bitófán végezték ki dr. Melocco Jánost és Comleger Károlyt. Vagy talán az Izraeli Követség ellen folytatott nyomozásnál, ahol életfogytiglanra ítélték dr. Sámson Jó­zsefet, akinek felesége az ÁVH-n szülte meg a gyermekét, akit rög­tön el is ragadtak a szülőanyjától? Folytathatnám a szörnyű listát, azonban fogadjuk el Ipper állítását, hogy ő csak tolmács volt. Igaz, ez az állítás nem eredeti. Dr. Bauer Miklós eljátszotta már ezt a sze­repet, bár az is igaz, hogy a volt ÁVH-tiszt nem beszél, bár beszél­hetne, dr. Ries István igazságügyi miniszter agyonveréséről ott a székház pincéjében.­­ Az ÁVH kém­elhárítása által vezetett és kivégzéssel végző­dő nyomozati iratok valamelyik titkos archívumban pihennek. Aho­gyan Kosáry Domokos professzor mondta a Magyar Rádióban 1989. április 23-án, elolvasni azokat lehetetlenség, így Ipper Pál, aki a hírhedett Dékán—Dradács—Kucsera trojka által vezetett kém­ügyeknél volt egyszerű tolmács, teljesen tiszta lelkiismerettel és mosolygós nyugalommal állhat továbbra is a „nemzeti” televízió kamerái elé. Tovább a kéksapkás hadsereg tisztikarának töredéklistáján. Vértes János és Szarvas Pál is a diplomáciához került követi rang­ban. Mindketten sokat tudnának mesélni arról, hogy Marsall Lász­lót a spanyol köztársasági hadsereg volt tisztjét milyen vallomások alapján ítélték halálra. Kemény katona volt a későbbi belügyminiszter Piros László, a zöld ÁVH-t, a határőrséget parancsnokolta. Az ő nevéhez fűződik az a gyakorlat, hogy a disszidált katonák családtagjait is büntette az a Jahner—Bakos által vezetett katonai törvényszék, amely a kiskato­­nák tucatjait küldte a bitófára. Kutika Károly vezérőrnagy 1950-től a katonai elhárítás vezetője volt. 1950-ben, becsülettel végrehajtva a parancsot lefejezte a magyar tábornoki és vezérkart. Az áldozatokat később rehabilitálták, őt pedig csendesen nyugállományba helyez­ték. Farkas László ezredest Szász Béla: „Minden kényszer nélkül” című könyvéből (Ujváry „Griff” Verlag München, 1979.) ismerheti az olvasó. Kiváló ütlegelési technikával rendelkezett. Az ÁVH-szol­­gálat után a Budapesti Pártbizottság szervezőtitkára lett. Az emlí­tett dr. Bauer Miklós a KOMPLEX külkereskedelmi vállalattól ment nyugdíjba. Ferencsik János ezredes, Péter Gábor helyettese Afrikából vonult nyugdíjba. Ott dolgozott a magyar külkereskede­lem féltő-óvó szárnyai alatt 1956-ot követően. Egy másik külkeres­kedelmi vállalat nyújtott békés azilamot egészen a nyugdíjig dr. Szamosi Tibornak, kit Szász Béla és Demény Pál is megörökített (Demény Pál: „A párt foglya voltam” Medvetánc kiadás Budapest 1988.). Moravecz László ezredes és Balogh Béla ezredes pártmunká­sokból rukkoltak elő ÁVH-törzstisztté. Az első a Rajk-per vizsgálója volt, a másik Angyal László ügyével foglalkozott, akit a „nyomozás” során éppen úgy agyonvertek mint dr. Ries Istvánt. Végezetül említem meg dr. Szendi György nevét, aki Marosán Györgyöt verte, és akiről a volt politikus sírásba csukló hangon (Hangfelvétel birtokomban K. F.) emlékezett meg az 1962-es köz­ponti bizottsági ülésen. Ő volt dr. Bauer Miklóssal együtt Noel H. Field kihallgatója és tanúja Zsigmondi Ernőné koraszülésének az Andrássy út 60-ban. Szolgálatai jutalmául szabadalmi ügyvivői iro­dát nyithatott. Ma megelégedett ember. Fényes anyagi körülmé­nyek között él Budapesten. A felsorolt nevek csak töredékei az ÁVH-névsornak. Nem emlí­tettem hely hiánya miatt, a kötél ügyészeit, bíróit. Számuk és viselt dolgaik megtöltenek egy másik cikket. Nem ejtettem szót az ÁVH boldog elődjéről sem a katonapolitikai osztályról, amely 1945 és 1948 között minden tekintetben — hitem szerint —, lekörözte a ri­vális Államvédelmi Hatóságot. A hajdani tisztek, nyomozók, vallatok, bírák és ügyészek hall­gatnak. Ma háttérbe húzódva csendben éldegélnek. Hallgatásukat feltörni, az iratokat elolvasni, szerény publicista eszközökkel szinte lehetetlen. Avítt „gyűjtögető” munkával a feltárás a történészeknek sem fog sikerülni, elvégre nem hívhatják mindegyiküket dr. Zinner Tibornak. Epilógus „Az ÁVH-val kapcsolatban Kádár János elvtárs börtönélményei alap­ján elmondotta, hogy az ÁVH több tagját személyesen ismeri (...) Az ÁVH széthullott, szétvertük, nincs rá semmi szükség (...) Ugyanakkor meg kell akadályozni, hogy az ÁVH volt tagjai különböző kedvezmé­­nyes helyekre kerüljenek. "(Népszabadság, 1956. november 15.) Kérdés: Valóban sikerült megakadályozni? 16 RAFFAY ERNŐ A román nemzeti stratégia torzulásai (Részlet a szerző hamarosan megjelenő új könyvének előszavából) (...) Ez a könyv arról szól, hogy Erdélyben már a 18. század végén, Moldvában és Havasalföldön a 19. sz. első felében megindult a ro­mánság nemzetté válása. Ez a hatalmas, az egész népet és az egyé­nek életét is átalakító változás a románok esetében különös nehéz­ségekbe ütközött. Ilyen nehézség a román ethnikum szétszórtsága, aztán a félezer éves török hódoltság és az ebből is következő anya­gi és szellemi lemaradottság, ami a Balkán-félsziget népeit egy­

Next