Kapu, 1989. május (2. évfolyam, 5. szám)

Szücs László: Helyzettanulmány Jézussal (vers) - Palasik Mária: Látlelet a magyar függetlenségről

LÁTLELET A MAGYAR FÜGGETLENSÉGRŐL Még Berija is sokallja a magyarországi megtorlásokat Egy résztvevő feljegyzései az 1953-as moszkvai tárgyalásokról Mik voltak az „új szakasz” irányvonalának gyöke­rei? Vádlók és vádlottak ... Malenkov, Hruscsov, Be­rija, Molotov — még együtt a bakon. Mivel vádolják Rákosit? Funkcióelosztás Moszkvában. A főtitkár nem talál magának alkalmas helyettest. A hallgatag Nagy Imre. Gerő a reformer szerepét játssza. 1953. június közepén a szovjet vezetés magyar küldöttséget rendelt Moszkvába. A delegáció összetételét Moszkvában állapítot­ták meg. Eszerint az MDP Politikai Bizottsága tagjai közül névre szóló meghívó érkezett Rákosi Mátyásnak, Gerő Ernőnek, Nagy Imrének és Hegedűs Andrásnak. A meglepetés erejével hatott, hogy a legszűkebb vezetés két tagja, Farkas Mihály és Révai József nem vol­tak a meghívottak listáján. További meglepetést okozott, hogy a név­sorban szerepelt az országosan alig ismert Hidas István, a PB póttagja, illetve két olyan fiatalember — Szalai Béla és Földvári Ru­dolf — akik a pártapparátusban dolgoztak, de az országos politiká­ban ekkor még nem játszottak jelentős szerepet, valamint Dobi Ist­ván, az Elnöki Tanács akkor még párton kívüli elnöke. A pártközi tárgyalásra június közepén került sor. Az SZKP részéről jelen lévők valamennyien az Elnökség (megfelel a PB-nek) tagjai voltak: G. Malenkov, L. Berija, V. Molotov, Ny. Hruscsov, A. Bulganyin, A. Mikojan. A helyzet külön érdekessége, hogy az SZKP-nak ebben az időszakban nem volt fő-, illetve első titkára, hi­szen Sztálin halála (1953. március 5.) előtt fél évvel, a párt XIX. kongresszusán lemondott erről a tisztségéről, új főtitkárt pedig nem választottak. Utolsó éveiben Sztálin nagyobb jelentőséget tulajdoní­tott állami pozíciója erősítésének. Ezt a vonalat követte az utód Ma­lenkov is, aki fontosabbnak tartotta betölteni a kormányfői posztot, mint a pártapparátus operatív irányítását biztosító KB-titkári funk­ciót. Az erőviszonyok 1953. szeptemberre alakultak ki úgy, hogy Hruscsovot megválasztották első titkárnak, ami azt eredményezte, hogy a protokollban és ténylegesen is az ország első embere lett. Továbbá figyelemre méltó, hogy a június 13-án kezdődő párt­közi tárgyalásokon az igen nagy aktivitást kifejtő Beriját június 27-én letartóztatták, december 23-án pedig kivégezték. Az SZKP-n belüli erőviszonyok alakulásának következményei érzékelhetően közvetlenül hatottak az MDP-n belüli erőviszonyok alakulására. Rákosi Mátyás: Ekkor az MDP főtitkára, a minisztertanács el­nöke. 1956—1971-ig Szovjetunióban élt. Gerő Ernő: Ekkor a minisztertanács elnökhelyettese. 1956—1960-ig a Szovjetunióban élt. 1980-ban halt meg Budapesten. Nagy Imre: Ekkor a minisztertanács elnökhelyettese. 1958. jú­nius 16-án kivégezték. Hegedűs András: Ekkor az állami gazdaságok és erdők minisz­tere. 1956—1958-ig a Szovjetunióban élt. Hazatérve kisebb­­nagyobb közéleti megbízatásokat vállalt. Jelenleg nyugdíjas szocio­lógus. Hidas István: Ekkor a minisztertanács elnökhelyettese. Minisz­tériumi osztályvezetőként nyugdíjazták. Szalai Béla: Ekkor a minisztertanács titkárságának vezetője. Nagykövetként nyugdíjazták. Földvári Rudolf: Ekkor a Budapesti Pártbizottság első titkára, később a Borsod megyei Pártbizottság első titkára. 1956 után éve­ket töltött börtönben, fizikai munkásként ment nyugdíjba. Dobi István: Ekkor (és egészen 1967-ig) az elnöki tanács elnö­ke. 1959 őszétől MSZMP-tag. Malenkov: Ekkor 1955-ig a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. 1957-ben, Hruscsov felmentési kísérletében játszott szerepe következtében tisztségeiről leváltják és az egyik közép-ázsiai erőmű igazgatója lett. Berija: Ekkor (1938-tól) belügyi népbiztos. 1953. december 23-án kivégezték. Molotov: Ekkor a minisztertanács első elnökhelyettese, kül­ügyminiszter. Hruscsov 1957-es felmentési kísérletében játszott sze­repe következményeként leváltották, Mongóliába küldték társkö­vetnek, majd nyugdíjazásáig a Szovjetunió képviselője lett Bécsben a Nemzetközi Atomenergia Bizottságnál. Hruscsov: Ekkor KB-titkár. Szeptemberben első titkár. 1958—1964-ig a minisztertanács elnöke. 1964 októberében nyugdí­jazták. Bulganyin: Ekkor a minisztertanács elnökhelyettese, 1955—58 elnöke. Mivel az 1957-es Hruscsov leváltási kísérletében ő is Hrus­csov ellen szavazott, leváltották, 1961-től nyugdíjazták. Mikojan: Ekkor kereskedelmi miniszter. 1964—65-ig a legfelső tanács elnöke, 1965-ben nyugdíjazták. A közölt dokumentum a tárgyalások egyik résztvevőjének korabeli feljegyzése. A hivatalos jegyzőkönyv máig nem áll a történészek rendelkezésére. A tárgyalások időpontjának megjelölése nem egyértelmű. E dokumentum szerint a tárgyalások június 13—16-ig zajlottak. Más résztvevő szerint már június 15-én hazaérkezett a küldöttség. Magyarország történeti kronológiája (IV., 1944—1979) a tárgyalások időpontjaként június 13—14-ét jelöli. 1953. június 13. KREML Malenkov elvtárs: Gazdasági, káder, adminisztratív kérdésekben hibák vannak Magyarországon. Rákosi elvtárs: A gazdasági kérdésekben a szükségesnél gyorsabban mentünk előre ugyanúgy, mint a többi népi demokráciában, bár az ipari ter­melés 1953-ban csökkent (23-ról 11-12 százalékra). A kritika helyes. Tervünkön változtatni fogunk. A fiatal káderek előléptetésében is hibákat követtünk el, bár az eddigi előléptetettekkel nem volt nagyobb baj. Nem elég rendszeresen

Next